Alien: Föld (Alien: Earth), kitaláló: Noah Hawley, rendező: Noah Hawley, Dana Gonzales, Ugla Hauksdóttír, szereplők: Sydney Chandler, Alex Lawther, Samuel Blenkin amerikai televíziós sci-fi horror sorozat. 1. évad, 8 rész (46-65 perc), 2025., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Xenomorfondírozás
A távoli jövőben egy űrhajó zuhan le a Földön, benne a világegyetem öt legelvetemültebb ragadozója, köztük régi közös kedvencünk. Egy fiatalokból álló csapatot küldenek oda, hogy gyűjtsék be a lényeket, de az űrhajó, így a lények jogos tulajdonosa is szeretné megkapni azt, ami jár neki. Az Alien: Föld egy Pán Péter történetbe ágyazva meséli el nekünk a Földre került xenomorf történetét, csak éppen az nem derül ki, mi a mese lényege. Az alkotók szerénységét jól jelzi, hogy az évad cliffhangerrel zárul, de egy 2. évadot tényleg csak és kizárólag azért néznénk meg, hogy…passz. 
Mikor néhány éve a Corvin mozi Korda termében újra bemutatták A nyolcadik utas: a Halált, a vetítést felvezető Kovács Gellért Filmszerész azt kérte, tegye fel a kezét az, aki most látja először a filmet moziban. Nos, a Korda teremben 460-an férnek el (természetesen teltházas előadás volt) és ha jól emlékszem, talán én voltam az egyetlen, aki feltette a kezét. A dologhoz hozzátartozik, hogy a filmet egészen addig másmilyen formában sem láttam, de a másik kezemet mégsem tehettem fel. Rengeteget olvastam a filmről, emlékeim szerint még írtam is a filmről, de a sztorit csak könyvből ismertem, mert azt számtalanszor kiolvastam. Ma is megvan, 1987-es kiadás és kemény 38 forintba kerül ez akkor nagyimnak, akitől 12 évesen kaptam. Azóta vagyok Alien-rajongó.
Számomra akkor van létjogosultsága bármely folytatásnak vagy spin-offnak, ha az a megjelenítésében és lényegi mondanivalójában többé-kevésbé hűen követi az eredeti részt. Mindez természetesen a filmkészítés területén időközben bekövetkezett technikai fejlődés és a társadalomban végbemenő változások figyelembevételével, beleértve a filmfogyasztási szokásokat és elvárásokat. Az eredeti Star Wars trilógia, a Terminátor 1–2. vagy a Vissza a jövőbe trilógia egyértelműen képesek megfelelni ennek az egyébként (nem túl magas és) nem teljesíthetetlen elvárásnak.
Az Alien-filmek esetében az alaptörténet szellemisége visszaköszön a későbbi próbálkozások esetében is. A bolygó neve, a Végső megoldás és a Feltámad mindegyike remekmű a maga nemében, melyeket az eredeti karakterek felhasználásával készített és a cselekmény kontinuitását biztosító rendezői vízióként értékelek. A Prometheus és a Covenant pedig Ridley Scott megosztó visszatérése az Alien-filmekhez, melyekben a nyolcvanhoz közelítő, hatalmas élettapasztalattal bíró rendező az alaptörténet eredetét kutatva keresi a válaszokat az élet nagy kérdéseire, melyek az idők során megfogalmazódtak benne.
A predátoros változatok is működnek a maguk szintjén, de egyáltalán nem érzem, hogy bármiféle közük is lenne az alaptörténethez, még ha ez az első rész esetében Paul W. S Anderson forgatókönyvíró-rendező részéről elvárásként jelent meg a fejlesztés során. A közelmúltban bemutatott Romulus nekem nem más, mint az Alien-filmek ikonikus jeleneteinek újbóli felhasználása tinédzserekkel, mely koncepció úgy tűnik, a rajongók jelentős részét képes volt kiszolgálni. Mindezt úgy, hogy olyan új dolgokat hoz be a franchise-ba, melyeknek az előző részekben már régen ki kellett volna derülnie. Használhattam volna a megerőszakolás szót is, de senkinek nem akarok a lelkébe gázolni.
Ridley Scott esetében ez a fajta válaszkeresés még markánsabban – tulajdonképpen vallásfilozófiai szinten – jelen van A farkas gyermekei sorozatban, amit szintén nagyon szerettem, tény, nehezen befogadható a könnyedebb témákhoz szokott nézőközönségnek és jó eséllyel ezért állították le idő előtt. Amikor Viszont Ridley Scott nem a saját elvárásainak akar megfelelni és nem a saját kérdéseire keresi a választ, akkor olyan alkotások jönnek ki a keze alól, mint a Gladiátor folytatása.
Ha az Alien: Földet kellene valamihez hasonlítanom – ami ugyancsak idő előtt ért véget -, akkor az a Westworld sorozat. Összehasonlítás alatt a témát értem, nem pedig annak feldolgozását mert a két sorozat ég és Föld. Jonathan Nolan és Lisa Joy ugyancsak arra kérdésre keresték a választ, hogy mi az, ami az embert emberré teszi és ehhez egy hetvenes évekbeli klasszikust, a Feltámad a Vadnyugatot, illetve annak folytatását vették alapul. Régóta foglalkoztatja az emberiséget az a probléma, hogy minél emberibb valami, annál inkább kiábrándult az emberi fajból és sokan éppen ezért tartanak a mesterséges intelligenciától…már csak a Skynet miatt is.
Az Alien: Föld cselekményének idején az emberiség a fejlettségnek azon a szintjén áll, amikor a végtagok (Babou Ceesay) és belső szervek (Alex Lawther) pótlása már nem lehetetlen, még ha irdatlan összegbe is kerül, sőt, ezeket akár továbbfejlesztett változatban is megkaphatja az, akinek szüksége van rá (kiborgok). A minden szempontból az emberre hasonlító robotok (szintetikusok) létezése (Timothy Olyphant) ugyancsak mindennapos dolog. Ezekhez képest lép szintet a sorozat azzal, hogy mesterségesen előállított, rendkívüli erejű és képességű testek kapják meg halálos beteg emberek tudatát, azaz létrejön egy harmadik „kaszt”, a hibridek is.
A sorozat az alapörténetből megismert vállalat, a humanoid robot és a xenomorf felhasználásával mutatja be fajunk és Földünk jövőjét, ahol bolygó javai felett öt nagyvállalat rendelkezik. A Weyland-Yutani Corporation mindenki számára ismert, ennek legfőbb konkurense a Prodigy. Vezetője a fiatal zseni és techcsilliárdos Boy Kavalier (Samuel Blenkin), aki nem csak Pán Péter-szindrómában szenved, de a történet nagy rajongója is. Az ő cége hozza létre a Wendy, Shlightly, Nibs, Curly, Smee és Tootles nevű hibrideket, akik különböző betegségekben elhunyt gyerekek tudatával bíró, a valós személynél idősebb kinézetű robotok.
Ez azonban nem elég Kavaliernek, így amikor a Weyland-Yutani kutatóhajója, a Maginot az univerzum öt legfélelmetesebb ragadózójával a Föld felé vezető úton balesetet szenved és kontrollálatlanul csapódik a felszínbe, Wendy-t (Sydney Chandler) és a többieket küldi a helyszínre begyűjteni a lényeket, köztük az Alien-filmekből megismert xenomorfot, idegent. Az öt lény ezután a szigorúan őrzött magánbirtokra, Neverlandre kerül, azonban a konkurencia szeretné visszakapni jogos tulajdonát. A sorozatban emberek, humanoidok és az idegen lények között mindenféle kapcsolatok alakulnak ki, így az utolsó részre a szereplők száma megtizedelődik, legalább a horror jellegből nem engedtek az alkotók.
A sorozat igazán csak ott működik, ahol az idegennel kergetőznek. Az, hogy biofegyverként akarják felhasználni, már korábban is megvolt, mint ahogy az is, hogy a legegyszerűbb úgy kicsempészni valahonnan vagy becsempészni valahova, ha az arctámadó valakibe már belepetézett. Ez eddig rendben is van. A kezdetben inkább csak különc zseninek látszó Boy Kavalier az idő múlásával egyre ellenszenvesebb és idegesítőbb, a hibridek egy része megmarad kis nyominak, a másik része pedig igazi genyóvá válik. A Pán Péter-szál egyébként egész jó ötlet, ez és az Alice Csodaországban rengeteg más filmet ihletett meg, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy miért pont egy Alien-feldolgozásban kell visszaköszönnie.
Az pedig, ahogyan a xenomorf szerepet kap ebben a sorozatban, valószínűleg a legmegbocsátóbb, legelnézőbb rajongónál is kiveri a biztosítékot. Ha a Stranger Things tudott saját gonoszt kapni (felépíteni), úgy ez is megkaphatta (felépíthette) volna a maga gonoszát és bár akkor nem lett volna ott az Alien a címében, az előbb említetthez hasonlóan saját jogán lett volna jó vagy rossz. A nyolc rész ugyanakkor kellő időt, vagyis kellő lehetőséget adott volna arra, hogy a Pán Péter-szál által felvetett kérdések okosabban legyenek megfogalmazva és megválaszolva, illetve az Alien-szál okosabban kapcsolódjon hozzá, ha már mindenképpen szükséges.
Az Alien: Föld sorozatban a színészi játék jó, a díszletek és jelmezek jók, az effektek jók és a párbeszédek egy része is az, beleértve a cselekményt. Igazán jól működni viszont csak akkor tudna, ha jóval átgondoltabban integrálódna az Alien univerzumba.
