A mandalóri és Grogu (Star Wars: The Mandalorian and Grogu), rendezte: Jon Favreau, szereplők: Pedro Pascal, Sigourney Weaver, Jeremy Allen White, Martin Scorsese, amerikai fantasy, kalandfilm, 132 perc, 2026., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Apafejvadász
Sok évvel az utolsó Star Wars mozifilm bemutatása után a legjobban teljesítő streaming sorozat karaktereit küldték a képernyőről a nagyvászonra, hogy újabb rajongókat szerezzenek maguknak. A Mandalóri és Grogu úgy nagyobb minden téren, hogy közben nem nő fel a mozihoz, hanem egy elnyújtott, egyébként szórakoztató és látványos epizód marad. Mellette szól a zenéje és az, hogy kellő távolságra van az eredeti trilógiától, annak karaktereitől és szellemiségétől, így nem érződik kínkeserves vergődésnek. 
Ha magamat nézem, a Hétsor kifejezetten jó példa arra, milyen nehezen engedi el az ember azt, amibe szívét-lelkét belerakta. Valahogy így lehetett ezzel George Lucas is, amikor a fejében körvonalazódott 9 részes Star Wars saga középső 3 részét elkészítve világhírnévre és busás vagyonra tett szert, hogy aztán megannyi hol jól, hol kevésbé jól sikerült kísérlet után megváljon az egésztől (még busásabb vagyonra szert téve). Persze a Hétsorért még soha senki nem ajánlott fel értékelhető összeget, így nekünk megmaradnak az április elsejei vicces posztok az oldal eladásáról. A leállások, szünetek és újrakezdések mögött ugyanakkor mindig nehéz döntések állnak.
A Star Wars filmeken és könyveken nőttem fel. Talán sokadik alkalommal ismétlem önmagam, amikor leírom, hogy az eredeti művekhez mindig hűen ragaszkodom, mert azok egy adott kor lenyomatát jelentik. Amikor valamit újra elővesznek és feldolgoznak, az ugyanúgy nem lesz olyan, mint az eredeti, mint amikor az eredeti mű szerzője gondolja tovább a történetét évekkel, évtizedekkel később. Az akkori közgondolkodás, technológiai színvonal, társadalmi és gazdasági berendezkedés, divatirányzatok és trendek, illetve a szerző akkori élményei, gondolatai és érzései, élettapasztalata stb. utólag már soha nem rekonstruálható. 
Az elmúlt fél évszázadban a Star Wars univerzum hatalmasra duzzadt és ez már a Disney megjelenése előtt is így volt. És igen, voltak olyan próbálkozások, melyek nagyon közel álltak az eredeti mű gondolatiságához és stílusához, de személy szerint úgy érzem, nem ez a jellemző. Ami az utóbbi évek élőszereplős sorozatait illeti, talán az Andor volt az, amit annak ellenére tartok az eredetihez közelinek, hogy a karakter még csak meg sincs említve benne. A jelen történéseire is reflektáló politikai thriller (?) nagyon jól illeszkedik a Star Wars univerzumba. A Mandalóri más. Tudom, Jon Favreau és Dave Filoni nagy rajongók, de az általuk megálmodott tévésorozat a háttérben meghúzódó komoly gondolatok ellenére is elsősorban a felhőtlen szórakozásról szól, ami történetesen a Star Wars világán belül valósul meg.
George Lucas egyébként már a 2000-es években hozzáfogott egy élőszereplős Star Wars tévésorozat fejlesztéséhez, azonban anyagi okok miatt ebből végül nem lett semmi. Mikor a Lucasfilm a Disney-hez került, a stúdiónál (az ugyancsak a Disney alá tartozó ABC-nél) újra felvetették ennek lehetőségét. A dolgok felgyorsításában nyilván közrejátszott a világjárvány is, amikor a mozik egy időre bezártak és a Disney a streaming fronton erősített. Jon Favreau Az oroszlánkirályon dolgozva vázolta fel A Mandalóri ötletét a Disney elnöki posztjáról közelmúltban távozó Kathleen Kennedy-nek. A Star Wars: Lázadók, valamint a Star Wars: A klónok háborúja sorozatokat is jegyző Dave Filoni producernek ugyancsak volt egy Mandalóri témájú elképzelése, ezért Kennedy azt javasolta, egyesítsék erőiket. 
Favreau hozta az űrwesternnel (a magányos fegyverforgatóval), míg Filoni a mandalórikkal, valamint a Yoda fajából származó gyermekkel, Groguval kapcsolatos ötleteit. A Mandalóri lett az első élőszereplős Star Wars tévésorozat, amit továbbiak követtek, Favreau és Filoni az ikonikus fejvadász Boba Fett történetét is feldolgozták. Nem csak az első volt, hanem a legsikeresebb is. három évad már le is ment belőle, a negyedik azonban a forgatókönyvírók és a színészek hollywoodi sztrájkja miatt késedelmet szenvedett, ekkor a stúdiónál úgy döntöttek, hogy a mozifilm bemutatása elsőbbséget élvez. A sorozat cselekménye A jedi visszatér után 5 évvel kezdődik, ezt a fonalat veszi fel a mozifilm is.
A Mandalóri (Pedro Pascal) a köztársaságnak dolgozik szabadúszóként, feladata pedig a peremvidéken szervezkedő birodalmi katonai vezetők levadászása. A film egy ilyen hajmeresztő akcióval kezdődik, melyet siker koronáz, azonban nincs idő az ünneplésre, hősünk máris megkapja az újabb megbízást Ward ezredestől (Sigourney Weaver). Olyasvalakit kell – lehetőleg élve, bár ez nem mindig sikerül – elkapnia, akinek személyazonosságát senki nem ismeri, nem tudni, hol rejtőzik és hogy néz ki. A huttok azonban hajlandóak erről információt szolgáltatni, amennyiben Jabba fogságban tartott fia Rotta (Jeremy Allen White) kiszabadul és visszakerül szerető családjához. 
Rotta a Star Wars: A klónok háborúja sorozatból lehet ismerős (amikor még sokkal kisebb, de büdösebb volt) és tudjuk róla, hogy nem igazán nyerte el a tetszését a gengszterlét, ezért nem tervez az apja nyomdokaiba lépni, ami némileg bonyolítja a helyzetet. A Mandalóri, Grogu és a Star Wars: Lázadókból megismert Zeb (Steve Blum) újabb hajmeresztő kalandokba keveredik a kiszabadításra tett kísérlet során, eközben rengeteg új helyszín és szereplő lép be a történetbe, utóbbiak többsége inkább el akarja fogyasztani hőseinket, mintsem segítene nekik küldetésük végrehajtásában. Persze a titokzatos birodalmi katonai vezető elfogása ugyanúgy a kipipálandó feladatok közé tartozik.
Favreau és Filoni baromira elmélyültek a Star Wars világában, ez nem kérdés, nem mellesleg hatalmas tapasztalatra tettek szert a hagyományos és digitális effektek alkalmazása terén. A látvánnyal ezúttal sincs gond, amit pedig Ludwig Göransson művel a filmzenével, az megsüvegelendő. Általában egy filmen belül megmarad ugyanannál a stílusnál, de most szabadon játszik és váltogat, nem egyszer Lucas ikonikus filmjeiből csempészve egy-egy dallamot. Lucas munkássága, különösen a korábbi Star Wars filmek egyébként rengeteg jelenetben visszaköszönnek, de más, azóta klasszikussá vált alkotás is felismerhető, melyek valószínűleg a készítők nagy kedvencei. 
A cselekmény ugyanakkor kiszámítható, a fordulatok igazából nem is fordulatok, a 132 perces játékidő alatt igazából egy elnyújtott sorozatrészt látunk, mely egyes jeleneteknél különösebb indok nélkül időzik el. A tévésorozatban az egyes részek ugyan összefüggenek, de általában egy-egy küldetést írnak le, melynek során a fejvadász igazságot szolgáltat és közben egyre jobban kötődik a kis szerzeményhez. Ez a szülő-gyermek motívum végig kíséri nem csak a sorozatot, de a filmet is, hiszen a legnagyobb problémát az jelenti, hogy Grogu vélhetően jócskán túl fogja élni pótapját, aki így nem lehet mindig mellette. A kérdés az, hogy megéri-e ezen ennyit rágódni.
Családi filmként akar működni a történet, ami azt jelenti, hogy a magvas gondolatok, a látványos küzdelmek és rémisztő teremtmények mellett telepakolták cukiskodással, ami azért az eredeti műre nem jellemző. Voltak ugyan vicces és szívet melengető jelenetek, csetlő-botló karakterek benne, na de nem ennyi. Az egyik pillanatban rommá lőnek benne egy egész birodalmi bázist, a másikban egy szörny nyel le egészben valakit, hogy aztán levezetésként a kis szerelő bizbaszok herélt hangon halandzsázzanak. Mindez persze több, mint a Marvel és a Süsü, a sárkány szerelemgyereke Star Wars köntösben, de eszembe sem jutott volna ez a furcsa hasonlat, ha nem adtak volna rá okot.
A fenti gondolatmenetre visszatérve a Mandalóri és Grogu olyan, mintha átadnánk a Hétsort valaki olyannak, aki szereti és érti, de az elsődleges célja a minél szélesebb közönség elérése lenne egy már ismert oldal felhasználásával. Nem tudom, ha jól megfizetnének, ez mennyire nyugtatná meg a lelkem, minden esetre továbbra is várom a befektetőket, hogy végre kipróbálhassam és őszintén nyilatkozni tudjak az ügyben. A mozifilm tehát nem több, mint két egymásra épülő küldetés, egy elnyújtott sorozat epizód, ami minden szempontból grandiózusabb, csak éppen íve nincs, a karakterek nem fejődnek, státuszuk nem változik, nincs dráma, nincs csavar és nincs konfliktus. A nagy vászon és a nagy hangrendszer elsősorban a látványnak, a hangeffekteknek és a zenének szól, minden más streaming szint, még ha profi is. Mando és Grogu változatlanul szeretni valóak, ott a helyük a szívünkben, a Star Wars univerzumban és az uzsonnás dobozokon. 
