

Szerencsére kezd valamelyest elmúlni az a tendencia, hogy ha egy Egyesült Királyságból érkezik egy alkotás a magyar mozikba, akkor automatikusan azt írják alá, hogy „angol film.” Ez volt a helyzet a Trainspotting esetében is, márpedig ha van film, ami nem angol, akkor az pont ez. Talán egy film sem mutatta meg jobban, hogy egyszerre mennyire menő, illetve mennyire nyomorúságos dolog skótnak lenni, és a kemény drogok témáját sem érintették sokan érzékenyebben Danny Boyle-nál. 25 éve, 1996. február 23-án mutatták be a Trainspottingot.
A nyolcvanas években úgy gondoltunk mi itt Nyugat-Európára, mint egy kivétel nélkül jóval fejlettebb területre. Persze, ha az ember eljutott Bécsbe, Münchenbe, Nyugat-Berlinbe, Stockholmba vagy Párizsba, akkor valóban egy összehasonlíthatatlanul gazdagabb közegbe érkezett, de ez természetesen nem volt igaz minden olyan helyre, ami tőlünk nyugati irányban helyezkedett el. A thatcheri Nagy-Britannia például nem volt egy túlságosan fényűző vidék, mai szemmel nézve nem lehetett sok különbséget találni egy cardiffi vagy egy salgótarjáni lakótelep között, és ha igazán rázós környéket akart keresni az ember, akkor elég volt felmennie Edinburgh-ba vagy Glasgow-ba.
Válassz könyvet

Boyle, Macdonalddal és Hodge-dzsal karöltve akkor készítette el debütáló filmjét, a Sekély sírhantot (amit csak később, a Trainspotting sikere után mutattak be Magyarországon), és a sötét hangulatú bűnügyi film, melyben a drogok szintén fontos szerepet játszanak, elnyerte Welsh tetszését, úgyhogy megnyugodott: a jogok biztosan jó kezekbe kerülnek.
Válassz színészt
Röviddel a regény megjelenése után a Trainspottingból már színdarab is készült, ahol Ewan Bremner kapta a főszerepet, vagyis Renton karakterét. Boyle-ék a filmben végül Spud szerepét osztották rá, mert úgy vélték, hogy azt a karaktert hitelesebben meg tudja jeleníteni a vásznon.
Válassz zenét
Boyle mindig is nagyszerű érzékkel választott ki zenéket filmekhez, pályájának egyik csúcsa pedig a 2012-es londoni olimpia megnyitója volt, ahol a teljes brit poptörténelmet beépítette a műsorba a Beatles-től az Arctic Monkeys-ig. A Trainspotting elkészülte pont egybeesett a britpop névre keresztelt zenei korszak csúcsidőszakával, így nem csoda, ha a soundtracken a Blur, a Pulp és az Elastica is felbukkant. Egy másik vonulat a film zenéjében a szintén akkor berobbanó elektronika, elsősorban az Underworld révén, akiknek a Born Slippy című technoslágerük a Trainspotting legfontosabb betétdala lett, de ott volt még a Leftfield, Goldie és a PF Project is. 
Válassz karriereket

Johnny Lee Millert leginkább a Sherlock & Watsonból ismerhetjük még, Bremner felbukkant a Blöffben, a Pearl Harborban és az Alien vs Predatorban is, míg a többi főszereplőhöz képest egy évtizeddel idősebb Carlyle eljátszott egy Bond gonoszt (A világ elég), de szerepelt még A partban, az Alul semmiben, és a 28 nappal később nem Danny Boyle rendezte folytatásában (28 héttel később).

Természetesen a filmadaptáció ötlete is hamar felmerült, de nagyon sokáig szó sem lehetett semmiről, ugyanis McGregor és Boyle a 90-es évek legvégén csúnyán összeveszett. A rendező beígérte kedvenc házi színészének A part főszerepét, viszont végül a nagyobb névnek számító Leonardo DiCapriót szerződtette le, McGregor pedig kiakadt, ahogy azt kell. Nagyon sokáig nem is szóltak egymáshoz, de aztán végül elásták a csatabárdot, és a többi színészt is összetrombitálva bejelentették a folytatását.
A T2 Trainspottingot 2017. március 2-án mutattak be nálunk, és ha nem is ért fel az elsőhöz, azért rossz szájízt sem hagyott bennünk.
Még érdekességek:
Kapcsolódik:



[…] Teljes cikk olvasása az HETEDIKSOR.hu-n… […]