Batman Superman ellen – Az igazság hajnala (Batman vs. Superman : Dawn of Justice), rendező: Zack Snyder, szereplők: Gal Gadot, Ben Affleck, Henry Cavill, Jesse Eisenberg, amerikai akciófilm, 151 perc, 2016. (16)
Köpenyes vs. köpenyes
Fogj egy Superman és egy Batman képregényt, vágd ki a képkockákat, tedd egy zsákba, rázd jól össze és borítsd ki. Érted? Nem érted.
Mikor reggel ott álltam a ruhásszekrény előtt, egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy melyik pólómat vegyem fel, végül Batmant választottam. Nem vagyok nagy képregény rajongó, a két karaktert elsősorban a moziból ismerem. Tim Burton, Joel Schumacher és Christopher Nolan mind azon voltak, hogy megszerettessék velem Batman, a Superman filmekről ugyanez már nem mondható el. Legalábbis az újabbakról. Bryan Singer elsősorban az X-men szériával győzött meg, Zack Snyder pedig a 300-zal és a Watchmen: Az őrzőkkel. Még így volt bennem egy kis félsz, Ben Affleck, mint Batman? Ráadásul ebben a páncélruhában? Ne már! De még jobban féltem Zack Snydertől, mert őszintén szólva Az acélember világa olyan nyomasztóan hatott rám, hogy szívesebben láttam volna elpusztulni az egészet a francba. És akkor nem beszéltem még az alapfelállásról. Batman Superman ellen? Most akkor tényleg döntenem kell? A Bosszúállók az más, ott mindig is megvolt a feszültség a karakterek között, tényleg csak egy szikra kellett, az X-menben is nagyon szépen felvezették ezt a két táborra szakadást. 
Szóval az egész úgy kezdődik, hogy Batman tök jól elvan magával, üldözi a rosszfiúkat, amikor meg éppen nem, akkor a Bolsoj balerináit viszi ágyba. De mivel emberből van és nincs szuperképessége, a földönkívüliekkel nem tud mit kezdeni. Ezzel nincs is baj, Gothamet mindegyikük elkerüli. A közeli Metropolisban is rend és béke honol, egészen addig, amíg a kryptoni Zod tábornok nem talál leszállóhelyet az űrhajójának és megkoccol néhány toronyházat. Ekkor lép színre Superman, aki a helyére teszi a dolgokat és bár a fél várost romba dönti ezalatt, még szobrot is kap érte, ami a denevérnek csak a „halála” után járt az előző trilógia végén. Batman semmi garanciát nem lát arra, hogy Superman egyszer nem fordítja az emberek ellen az erejét és ezzel a véleményével nincs is egyedül. Nem így Lex Luthor, aki rajong mindkettőjükért, és aki nélkül talán soha nem találkoznának, mert a fenti okok miatt külön utakon járnak. Ami a címadást illeti, az egymás iránt érzett ellenszenv kezdetben nem fajul tettlegességig, de aztán történik néhány dolog, ami miatt Batman félmeztelenre vetkőzve teherautó gumikat kezd püfölni egy hatalmas kalapáccsal a pincéjében, majd tetőtől talpig páncélba öltözik. Hogy ki nyer a végén, az legyen titok, a történetbe minden esetre annyi csavart tettek, hogy tulajdonképpen ezek miatt viselhető el a 150 perc.
Ben Affleck kellemes csalódás, inkább önmarcangoló típus, akinek rémálmai még inkább kizökkentik az embert a cselekményből, de legalább látványosak. Henry Cavill jóképű, mint ahogy Dean Cain, Brandon Routh és Christopher Reeve is az volt. Aztán ennyi. Jesse Eisenberg Lex Luthorként legalább annyira idegesítő, mint bármely más szerepében, az állandó szófosás miatt simán megérdemelné, hogy Batman és Superman egymással összefogva a film ötödik percében agyonverje. Gal Gadot annyira szexi, hogy igazából azt csinál, amit akar. A Wonder Woman a tervek szerint jövő júniusban érkezik a mozikba, ahol vélhetően még többet fogjuk látni ebben a vadító szerelésben. Amy Adams Louisként nem csak cuki, de tökös is, mint újságíró gyakorlatilag bejut bárhova, mint Clark barátnője pedig aktívan kiveszi a részét a kakaskodásból. A legüdébb színfoltot Jeremy Irons jelenti, Alfred még soha nem volt ennyire vicces és jópofa. A zene jó, bár egy kicsit Csillagok között, egy kicsit pedig az előző Batman trilógia. És akkor jöjjön Zack. Az általa teremtett világ talán legnagyobb hibája, hogy az emberek csak úgy vannak. Mint a kis hangyák, rohangásznak összevissza, miközben valaki egy nagyítóval meggyújtani készül őket. És ekként is hullanak. Statiszták egy náluk sokkal nagyobb valamihez. Ez a világ a végtelenségig romlott és álszent, a megjelenítését illetően pedig inkább posztapokaliptikus, mintsem élhető. Egyszerűen képtelenség elhinni, hogy bárki is meg akarná menteni, azt meg pláne, hogy emiatt Batman és Superman egymásnak esne. Ennyire még ők sem.
Tegyük fel, hogy ez egyfajta előjáték volt a folytatáshoz, annak viszont elég drága és kevésbé izgató. A dialógusok írójának satuba kéne fogni a kezét és szilánkosra törni, de összességében elmondható, hogy ez bizony kitartó és áldozatos csapatmunka eredménye.
