Az I. és a II. részt követően egy újabb fájó vágányra siklunk ki.
A Halál a Ragadozó ellen, A Halál a Ragadozó ellen 2 – Rekviem (Alien vs. Predator és Alien vs. Predator – Requiem, 2004 ill. 2007)
Mi történik, ha az alkotók belevisznek „akaratukon kívül” egy kis poént a filmjeikbe? Általában elégedett mosoly a hetedik sor közönség soraiból. De vannak kivételek, mikor kiváltja az „az ott meg mi a fűzfán fütyülő rézangyal ott?” arckifejezést. Nos, Stephen Hopkins, a Predator 2 rendezője épp ezt a hatást érte el a filmjében egy aprócska momentummal, méghozzá ezzel:
A képet minden filmrajongó ismeri: igen, az ott egy Alien koponya. Ez a pár pillanat adott okot minden idők két legnagyobb űrvadászának összeeresztésére, melyből két film is készült.
Az első részt, az Alien vs. Predator (Alien a Ragadozó ellen, röviden AvP) A Kaptárt is dirigáló Paul W.S. (WideScreen?:) Anderson készíthette el 2004-ben, és mérsékelt sikert aratott, ami meglepő annak fényében, hogy a rajongók mennyire várták a két szörny összecsapását a filmvásznon. A 60 milliós készítési és marketing költség ugyan bőven megtérült, mert a film összesen 172 millió dollárt hozott a konyhára, viszont a megtekintése után a többség csalódottan hagyta el a mozitermet, és csendesen sírdogáltak a biztató előzetesek felett.
Nézzük az okokat: az AvP a maga szűk 87 percével (stáblistával együtt) rendkívül rövidre sikerült, egy ilyen kaliberű film legalább kettő, vagy kettő és fél óra hosszidőt tartogat magában (lásd a Batman Superman ellen rendezői változatát). A történet banális, és bár hozza a filmenkénti eltérő helyszínek sorát (űr, dzsungel, nagyváros, most meg a sarkkör), mégsem sikerült egy épkézláb sztorit kitalálni hozzá. A megvalósítás egész jó, hangulat is adott, mégis idegen a környezet, kevés a szörny, és a csontig lerágott „már megint a Weyland-Yutani keze van a dologban” is unalmas, amit a szereplők alakítása még tovább gyengít. Az első Halálban is szinte tök ismeretlen színészek játszottak, viszont az ő alakításuk és párbeszédjeik nagyon valóságosra sikeredtek, és ezt itt is megpróbálták ellőni, sikertelenül. Gyenge jellemek, komolytalan párbeszédek, és irreális cselekvések sokasága jellemzi a színészpalánták játékát. Az egyetlen ismerős arc Lance Henriksené, de ugye őt android Bishopként jobban komáltuk, itt a hús-vér Weyland elég irritáló. A kritikák nem voltak túl pozitívak, RottenTomatoes-on pl. most is 21%-on áll. Kihagyott ziccer, amit másodjára is elkövettek, a film végén látható cliffhangernek köszönhetően.
Mégpedig egy második résszel. Két évvel később érkezett a folytatás, de minek (RottenTomatoes 12% – végül is a Kis Vuk is összeszedett kemény 0%-ot folytatásként). Az előző rész sem volt tökéletes (haha), de az Alien május elseje…izé.. Alien vs. Predator 2 Rekviem még azt is alulmúlta. Nem tudni, melyik agyatlannak jutott eszébe egy kisvárosba tenni a helyszínt, de ez még megbocsájtható lenne, ám a klasszikus tinifilmek ezerszer lemásolt sémáit összeelegyíteni két horrorikon találkozásának útjába, az már a Freddy vs. Jasonnál sem sült el valami jól. Tehát az eredetiségnek lőttek: a Strause-tesók, Colin és Greg alkotása nem elég, hogy tele van idegesítő fiatalokkal, persze színészi tehetség nélkül (nem, a sikítás nem az, kivéve, ha Jamie Lee Curtis csinálja), a hangulatot nagyban rontja a képi megvilágítás… hiánya. Ugyanis szinte az egész film sötétben játszódik, az eső is ömlik, ha meg nem, akkor is vizes közegben vannak a szereplők (lásd uszodai jelenet), de még erre rátettek egy lapáttal az utómunkák során, konkrétan az alienekből csak akkor látunk valamit, ha megcsillan a fejükön a fény. Pozitívumként a predalien (a ragadozó-alien szerelemgyermeke) pofásan néz ki, és a harcokkal sincs különösebb gond. A rá áldozott 40 millióból 130-at hozott vissza, így sikeresnek volt mondható, ám a negatív visszhangokon sem a későbbi rendezői változat, sem az idő nem segített. Talán, majd ha kifut az újabb Alien, Ragadozó és Prometheus-sorozat, majd újból megpróbálkoznak vele.
Macskanő (Catwoman, 2004)
A DC nagyágyúja, Batman egykori szeretőjével folytatjuk a sort. Sok év eltelt a Batman és Robin bukása óta, ám az emberek (és a stúdiók) még nem heverték ki eléggé, Chris Nolan meg még sehol sem volt, hogy új életet leheljen a Sötét Lovagba, így egy népszerű, a franchise-hoz tartozó karakter történetét filmesítették meg, Halle Berry főszereplésével, amit Jean-Christophe ’Pitof’ Comar rendezett (Pitof többek közt az Alien 4 – Feltámad a Halál vizuális effektjeiért felelt). A Warner Brothers megdobta 100 millával, hogy forgassa le a filmet, és bízva a sikerben, egy esetleges folytatás lehetőségét is felvetették neki.
Van egy mondás, hogy a suszter maradjon annál a fánál, amelyiket kapta, és ez az aranyigazság meg is látszik a minőségen. Sok szót nem szeretnék pazarolni erre a förmedvényre, történet nulla, Halle Berry magán alul teljesített (a Kardhalban legalább a melleit megvillantotta, itt még azt sem), Sharon Stone is elfelejtett színészkedni, és ehhez jött a borzalmas akciók közbeni kamera- és koordinációmozgás teljes összevisszasága. Bukott is rendesen, 82 millióval zárt, Pitof és Berry kisasszony is kapott hideget-meleget… ja, meleget azt nem. Pitof abbahagyta a filmes rendezést, Macskanőnek pedig azt javasolták, adja vissza az Oscar-díját. Roger Ebert filmkritikus az általa látott legrosszabb filmek közé sorolta, a RottenTomatoes-on kemény 9%-on áll, imdb-n 3.3-on, és meg is érdemli. Emellett Berry megkapta az alakításáért a legrosszabb színésznőnek járó anti-Oscart, az Arany Málnát, amit személyesen vett át, megismételve az Oscar-átadón elhangzott köszönőbeszédét, és könnyezve elismerte ”tehetségét”.
