The Gifted – Kiválasztottak 1. évad – kritika


The Gifted – Kiválasztotak, készítő: Matt Nix, szereplők:  Stephen Moyer, Amy Acker, Sean Teale, amerikai fantasy és dráma sorozat, 43 perc, 1 évad, 2017- 

Nagyon várós volt tavaly az X-men univerzumba helyezett mutánsokról szóló sorozat, ami végül megrekedt egy langyos családi dráma szintjén. Pedig a Marveles művektől joggal várunk többet, itt azonban az első évad tizenhárom részét sikerült letolni egy kétmondatos történettel, pár olcsón kivitelezett szuperképesség-effekttel, logikátlan konfliktusokkal és pár közepesen érdekes karakterrel.

Idén már jön is a második évad a Fox jóvoltából a The Giftedből, aminek a pilotját Bryan Singer rendezte, akinek nem egy X-Men filmet köszönhetünk. Ebben a részben vázolják is az alapkoncepciót, ami a sorozat végére oda fog kifutni, hogy várható polgárháború tör ki a mutánsok és az emberek között. Képregényes sorozatokból föl van adva a lecke, mert még azokat is simán képesek behúzni a világukba, akik amúgy gyerekorrukban nem lapozgatták ronggyá ezeket az újságokat. A The Gifted azonban olyan középszerű marad, hogyha nem is kellemetlen nézni, de bizonyos részeknél hihetetlen érdektelen tud maradni. A főszereplő az a Stephen Moyer, aki a True Blood egyik főszerepét játszotta, a feleségét Amy Acker alakítja, aki volt már szimpatikusabb is, de nem is a színészekkel volt a gond, látszik hogy a mutánsok karaktereit is próbálták erőteljes vonalakkal megrajzolni, de egyszerűen nem tudott a sorozat készítője, Matt Nix, egy leheletnyi mélységet adni a szereplőknek.

Mi voltunk a kiválasztottak, erre szégyent hoztunk a Marvel nevére.

A történet szerint van egy család, ahol apu a kormánynak dolgozik, akik mutánsokat csuknak le és különítenek el, annak nevében, hogy veszélyesek a társadalomra, amikor egy szép napon kiderül, hogy mindkét tinédzser gyereke mutáns. A kamaszok porig zúzták a képességükkel a helyi középiskolát, szóval nehéz lett volna tovább titkolni. Jön is a pálfordulás, a hirtelen felismerés a szülők részéről, hogy milyen rossz dolog is megbélyegezni valakit olyan veleszületett dolog miatt, amit nem befolyásolhat, így menekülőre fogják. Nyilván nem szeretnék, hogy a gyerekeik börtönbe kerüljenek és mindenféle kísérleteket végezzenek rajtuk, ezért egy olyan földalatti mozgalomtól kérnek segítséget, akik a mutánsokat támogatnak és rejtegetnek. Itt természetesen új otthonra lelnek és az ott élőkkel együtt veszik fel a harcot a kormány emberei ellen, akik alapvetően gonosznak lesznek beállítva.

Ez a lehetőség elfüstölt.

Az egész évad azzal fog elmenni, hogy valaki mindig bajba kerül, azt meg kell menteni és miután ez negyedszer is lezajlik, utána elkezdenek a karakterek egymás közt teljesen irracionális konfliktusokat generálni, hogy történjen valami. A két kamasz tesóban még volna is némi kraft, hiszen az ő együttes erejükről kiderül, hogy legendás, azonban ha a történet úgy kívánja, akkor teljesen meghazudtolják az addig felépített képet magukról annak érdekében, hogy történjen valami. A mutánsok közt vannak szerelmes párok, igaz barátok, egymással vetélkedő nők, akiknek a legnagyobb élet-halál harc közben is tökéletesebben áll a frizurájuk, mint egy átlagos embernek két perccel a fodrász után.

Sajnos nem csak történetileg nem sokkol, de vizuálisan sem. Ebben a kategóriában pedig sorozatszinten is bőven jönnek az elmúlt években is újítók, akik legalább látványra odateszik magukat. A szövegkönyv annyira sablonos, hogy minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy mezei néző is ki tudja találni, hogy egyes párbeszédekben mi a következő mondat. A drámákat és a fordulatokat ugyanez a klisé jellemzi. A The Gifted nem nézhetetlenül rossz, sőt, tisztességesen össze van rakva, de bántóan nem mozgatja meg az ember fantáziáját, mert iszonyatosan biztonsági játékot játszik.

Ne is nézz oda! Majd én megvédelek a kritikáktól!

Thunderbird, Polaris, Blink, Eclipse és a testvérpár amúgy tényleg tök szerethetőek és menők lennének, de a végére még erőltetett lesz a mutánsokon belüli klikkesedés is, ami egy újabb felesleges balhé-generálás, hogy úgy tűnjön, van tétje a történetnek. Természetesen mindenki szembenéz önmagával, a tetteivel és a célt szentesítő eszközökkel, de végül az összes gondolat és tett csupán egy önismétlő motívum lesz.

Hagytak csavart az évad végére, feltűnt egy viszonylag érdekesebb karakter, vagyis három, de az is rettenetesen egysíkúnak bizonyul így visszatekintve. Aki nem tud szabadulni a szuperképességű mutánsoktól az valószínűleg marad a második évadra, de ennél sokkal jobb ilyen típusú sorozatot is láttunk már.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Spike Jonze Apple reklámja táncra perdít
Következő cikk NOLAN SZERINT A FEKETE PÁRDUCOT Oscarra jelölhetik A LEGJOBB FILM kategóriában