
Radio Gaga
Csillag születik negyedszer, ráadásul Bradley Cooper rendezésében? Miért is ne. Ha minden első film csak ennyire állna távol a nagyon jótól, akkor ez egy sokkal szebb és boldogabb világ lenne. Miagi és a Karate Kölyök, Palpatine és Anakin, Jackson Maine és Ally. Nem minden mester és tanítványa kaland végződik happy enddel, de a közösen eltöltött időt semmi sem pótolhatja. Bradley és Lady Gaga elrabolják a szívünk.
Piszkosul jóképű, jellegzetes orgánuma van, nem állnak távol tőle a hazafias érzelmű mozik, de minden más műfajban is kipróbálta már magát. Talán nem véletlen, hogy éppen Clint Eastwood a példaképe, sok a közös vonás és dolgoztak is már együtt. Hol van már a Gyagyák a gatyában, avagy tudom, kit fűztél tavaly nyáron, Bradley Cooper sokáig nem tudta eldönteni, hogy a főzést vagy a filmezést válassza, végül az utóbbi mellett kötött ki, de azért Az ételművészben hódolhatott a másik szenvedélyének is. Rengeteget tanulta a szakmát és rengeteget tanult a szakmáról, eddig 4 Oscar-díjra jelölték színészként, és ki tudja, mit hoz még az élet számára. Ezek után talán nem meglepő, hogy rendezői debütálása kapcsán ugyancsak előjön Eastwood neve, ugyanis a hollywoodi klasszikus (1937) harmadik (1954, 1976) feldolgozását sokáig ő akarta vászonra vinni, ráadásul Beyoncéval a főszerepben. Azt hiszem, nem csak én lettem volna kíváncsi az eredményre. A Csillag születik kész átjáró háznak bizonyult, mígnem elnyerte végleges formáját.
Cooper végül nem csak a férfi főszereplőt alakítja, de meg is rendezte a filmet. A korábbi változatokhoz hasonlóan a női főszerepet most is a kor egyik legnépszerűbb előadóművésze kapta meg, és bár Lady Gaga halálra izgulta magát emiatt, színésznőként már kapott egy Golden Globe-ot 2016-ban az American Horror Storyért. Az alkoholista, drogos, kiégett sztár és a feltörekvő fiatal tehetség románca számos buktatót rejt. Egy ennyire komplex, ráadásul zenés film első rendezésnek talán túl nagy vállalás, de Cooper nagyon ügyesen megoldotta a feladatot. Az egykoron szebb napokat látott, de még mindig nagyon népszerű Jackson Maine talán már nem is tud alkohol és drog nélkül színpadra állni. A hangerő sem tesz jót gyerekkori fülbetegségének, konkrétan meg fog süketülni, ha így folytatja. Az egyik koncert után tök véletlenül egy transzvesztita bárnál állítja meg sofőrjét (mint mindig, a sofőr ezúttal is jóval több, mint sofőr), hogy feltöltse alkoholkészleteit. Itt találkozik a gyönyörű hangú énekes-dalszerzővel, Allyval, aki mindent elkövet azért, hogy egy pillanatra se látsszon csinosnak és vonzónak. Felfedezi, színpadra hívja, együtt énekelnek, együtt szerzik a dalokat és Ally egyszer csak híres lesz. A lányt felkarolja egy menedzser, aki gyakorlatilag a nulláról építi fel őt, és bár Jack nagyon szereti, és nagyon szurkol neki és nagyon büszke rá és nagyon örül a sikerének, a végeredmény elég távol van attól, amivel még meg tud békélni.
Ally sikere egyértelművé teszi számára, hogy neki itt már nem terem babér, és szerelem ide vagy oda, ez a kapcsolatukra is rányomja a bélyegét. A zenés jelenetek élőben mennek (sok szám született a forgatás alatt is) valódi helyszíneken, valódi fesztiválokon, valódi közönséggel. A karakterek fel vannak építve, a filmnek íve van, Cooper hibátlanul hozza a kiégett rocksztárt, Gaga pedig a sikert megízlelő naivát, aki sokáig nem akarja elhinni azt, ami vele történik. Mindenki tudja a helyét, mindenki tudja, mi a dolga, a mellékszereplők is ki vannak találva. Vannak üresjáratok, vannak – simán nélkülözhető – coelhoi bölcsességek és a hosszú játékidő is arról szól, hogy nagyon nehezen tudták elengedni ezt a produkciót, több befejezést is látunk egymás után. Velencében, Kaliforniában és Torontóban már bizonyított a film, ha valakit 8 percig állva tapsol a közönség, az vitán felül érti a dolgát. És ha már annyit emlegettem őt, az amerikai mozik decemberben mutatják Eastwood The Mule című filmjét, melynek egyben a főszereplője, de helyett kapott benne Bradley Cooper is.



