Stephen Hawking műve nyomán készült A film rövid története, amiben a Hetedik Sor Közepe megkísérli azt, ami másoknak hosszú könyvciklusokban sikerült: Írásba foglalni a film, talán nem is olyan rövid történetét. Az legelső mozivetítéstől kiindulva, érintve, többek közt az iráni új-hullám és a tajvani mozi érdekfeszítő világát, eljutva napjaink mainstream filmgyártásáig. Mindezt alig száz oldalba foglalni persze kész filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit, írásunk a lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.
Az ötvenes évek a legsötétebb hidegháborús paranoiát hozta el Amerika számára. Az atombomba, a vaníliaízű Coca–Cola és Joseph Raymond McCarthy Amerikája volt ez. No meg Hollywood Aranykoráé.
Furcsa mód az ötvenes, és hatvanas évek nagy részén átívelő időszak többnyire Hollywood Aranykoraként él a nézői tudatban, miközben művészileg feltehetően ez volt az Álomgyár legsúlytalanabb időszaka. Rendszerkritika alig, vagy csak finomkodó művészi eufemizmusokban kerülhetett vászonra, az ellenhangok nevével pedig többnyire csak a feketelistán találkozhattunk. 
Mindössze néhány, a kor mainstream filmnyelvezetétől eltérő alkotó tudott erőteljeset alkotni, többek közt az ő munkájukat dicséri a 12 dühös ember (1957), a Rakparton (1954) vagy a Haragban a világgal (1955) című film. A korszak stílusteremtő alkotójának a brit rendező, Alfred Hitchcock számít, akinek a Szédülés (1958), és az Észak-északnyugat (1959) elnevezésű munkáiban a narratíva új formája valósul meg. Hitchcok legelhíresültebb munkájának a Psycho (1960) számít, aminek ikonikus fordulata egy generáció számára jelentett meghatározó élményt.
( Janet Leigh elhíresült sikolya a zuhanyban )
A filmgyártás szigorú tematizáltsággal zajlott, a kontraszelektált piacot négy-öt, domináns zsáner uralta le. Az idealizált patriotizmus vált meghatározóvá, aminek kedvelt műfaja a western lett. Tökéletes táptalaja volt, mert a kor vadnyugati mozijaiban többnyire egy magányos pisztolyhős szállt szembe azokkal, akik veszélyt jelentettek a tradicionális amerikai értékekre. Persze a műfajnak vannak művészetileg releváns képviselői is, a Délidő (1952), és A pisztolyhős (1950) című filmekre például majd hatvan év majd hetven éve távlatából is jó szívvel emlékszünk vissza.
Szintén kitermelt emlékezetes darabokat a musical és a komédia műfaja is, elég csak az Ének az esőben (1952), vagy a Van, aki forrón szereti (1959) című filmekre gondolni. A háborús film, ami a technika előrehaladtával fokozatosan átvette a western piacvezető szerepét, pedig azért csak-csak produkált olyan klasszikusokat is, mint A nagy szökés (1963), vagy a Most és mindörökké (1953).
( Az Ének az esőben -Kedves, és amerikai, minden amire a kor Hollywoodjában igény volt)
A legfontosabbak…
A pisztolyhős (1950)
Délidő (1952)
Ének az esőben (1952)
Haragban a világgal (1955)
Tizenkét dühös ember (1957)
Van, aki forrón szereti (1959)
Psycho (1960)
A nagy szökés (1963)
Kapcsolódik:
Az előző rész:
