A kedvenc filmünk, minden műfajból


Minden filmes műfajból a számunkra legkedvesebb alkotásaiból készítettünk felsorolást. Azonban a listával kapcsolatban fontos leszögezni, hogy teljes mértékben szubjektív, az összetétele kizárólag a személyes megítélésen alapul, NEM a legjobb filmeket listázza.

 Akciófilm: Drive

Rögtön egy olyan választással nyitunk, ami feltehetően sokaknál kiveri majd a biztosítékot. A Drive ugyanis közel sem egy szokványos akciómozi, ugyanakkor megfelel a műfaj minden kritériumának. Nicholas Winding Refn ugyanis neo-noir köntösbe bújtat egy alapvetően pofonegyszerű történetet, ezzel létrehozva a 21. század egyik legemlékezetesebb moziját. A Drive teljes ellentéte a megszokott akciófilmeknek, ám épp ezért lehet kiváló választás azoknak, akik torkig vannak a Jason Statham-féle popcornmozikkal.

Animációs film: Anomalisa

Habár az animációs filmeket többnyire gyermekspecifikus műfajnak tartják, azonban a listára mégis egy roppant ,,felnőttes” film kerül.  Az Anomalisa ugyanis a depresszió témakörét járja körbe egy sikeres író, és boldogtalansága történetén keresztül. A film egy megrendítő tanulmány korunk egyik legsúlyosabb betegségéről, gyermekies megjelenítéssel tálalva.

Áldokumentumfilm: Bob Roberts

Noha biztosan sokaknak ismerős a kifejezés, azért érdemes tisztázni az Áldokumentumfilm fogalmát. A műfaj alapfelvetése hogy dokumentumfilmként állítja be magát, azonban szánt-szándékkel kifigurázva apatémáját. A hangsúly elsősorban nem a dokumentumfilmek, hanem az alany parodizálásán van, amit Bob Roberts is szorgosan követ. A Tim Robbins főszereplésével készült film egy politikai babérokra törő countryénekes portréja, aki bizony nem riad vissza semmiféle erkölcstelenségtől. Mindehhez egy elképesztő politikai karaktertanulmány társul, ami kiváltképp felértékelődik napjaink populizmustól hangos közéleti viszonylataiban.

Börtönfilm: A remény rabjai

Egyik Tim Robbins filmről a másikra. A Remény rabjai kimagaslik a börtönfilmek műfajából, igaz ez nem a zsáner szegényességét mutatja, hiszen a Stephen King kisregényéből készült mozi könnyedén versenyben lehetne a minden idők legjobb filmnek járó címéért is. Az ártatlanul elítélt bankár története ugyanis egy kivételesen nagyszabású filmélmény, ami a börtönélet hiteles ábrázolása mellett mélyenszántó diszkussziót folytat az élet nagy dolgairól.

Burleszk: Modern idők

A hangosfilmek elterjedése előtt virágzott a burleszk műfaja, amiből vitathatatlanul kiemelkedik Charlie Chaplin munkássága. A nagy nevettető filmjei rendre képesek komolyabb témákat behozni a fizikai alapú humor mellé, épp ezért Chaplin később képes volt gond nélkül átváltani a hangosfilmre. A színész-rendező intellektusa a Modern időkben is kicsattan, ahol a kisember helyzetét mutatja be a nagy gazdasági világválság által sújtott Amerikában.

Bűnügyi film: Isten városa

Roppant nehéz behatárolni a bűnügyi filmek műfaját, hiszen törvényellenes cselekedetekkel a filmgyártás szinte bármely szegmensében találkozhatunk. Nekünk hosszas megfontolás után, végül az Isten városára esett a választásunk, amit minden idők egyik, ha nem legjobb nem-amerikai filmjének tartunk. A később nemzetközi vizekre evező Fernando Meirelles mozija remekül ábrázolja Rio De Janeiro gettóját egy idegtépően kiélezett bandaháború történetén keresztül.

Coming of age: Lady Bird

A 80-as évek John Hughes dominanciájának köszönhetően gombamód kezdtek szaporodni a coming of age filmek, amik idővel önálló zsánerré nőtték ki magukat. A Lady Bird-öt pedig annak ellenére, hogy kifejezetten friss darab, máris a műfaj legnagyobbjai között tartják számon. A Saoirse Ronan főszereplésével készült film egy roppant bensőséges, de ugyanakkor stílusos mozi, ami igényesen tálalja a tizenéves korosztályt foglalkoztató kérdéseket.

Dokumentumfilm: Shoah

A Shoah tipikusan olyan film, amiről roppant nehéz bármit is írni, hisz jelentősége túlmutat az egyszerű szavakon. A majd tíz órás dokumentumeposz a holokauszt történetét eleveníti meg, túlélők, szemtanúk, és közreműködők meginterjúvolásával. A film megrendítő hitelességgel ábrázolja a holokausztot, mint történelmi tényezőt, ugyanakkor kiváló érzékkel világít rá az események emberi oldalára.

Dráma: Ikiru

Habár Akira Kurosawa leginkább a remekbe szabott easternjeiről lehet ismert, a mester legkiválóbb munkája mégis teljesen hétköznapi környezetben játszódik. Egész pontosan az ötvenes évek Japánjában, ahol Kanji Watanabe-t, a szürke hivatalnokot gyomorrákkal diagnosztizálják. Az addig eseménytelen életet élő férfit megrémíti a halál közelsége, elhatározza, hogy értelmet ad hátralévő napjainak. Azt fontos megérteni, hogy a probléma nem az, hogy Watanabe meg fog halni, hanem hogy sosem élt igazán. A férfi történetén keresztül Kurosawa arra ösztönzi a nézőt, hogy élje másképp az életét, tegyen valami olyat embertársaiért, ami miatt évek múlva is emlékeznek majd rá.

Erotikus film: Az utolsó tangó Párizsban

Azt fontos leszögezni, hogy az erotikus film meghatározása alatt, nem a nagyszalámis pizzafutár kalandjait, hanem sokkal inkább az erotikát központi elemükké emelő nagyjátékfilmeket értjük. Ebben a kategóriában pedig egyértelműen a hetvenes évek legmegosztóbb filmje, Az utolsó tangó Párizsban az etalon. Bernardo Bertolucci olyan hitelességgel ábrázolja a magányos amerikai és francia egyetemistalány erotikától fűtött viszonyát, hogy filmjét annak idején számos országban betiltották, a rendezőt hazájában pedig öt évre eltiltották a közügyek gyakorlásától.

Eastern: A hét szamuráj

A western műfajának japán megfelelője többnyire Akira Kurosawa munkássága kapcsán lehet ismert, aki igencsak szép életművel bír a témakörben. Például az ő nevéhez fűződik A hét szamuráj című eposz, ami nem csak a zsáner keretein belül számít kiemelkedő alkotásnak. A kiszolgáltatott földműveseket szárnyai alá vevő szamurájok története ugyanis a mozitörténet egyik legnagyszabásúbb darabja, ami legalább annyira szól a szamuráj és az általános japán életfilozófiáról, mint a legalapvetőbb emberi értékekről.

Életrajzi film: Út a vadonba

A Sean Penn rendezésében készült film Christopher McCandless életét dolgozza fel, egész pontosan az abból készült könyvet. A férfi az egyetem elvégzése után vágott neki egy egyedülálló utazásnak, mellyel célja az volt, hogy teljesen függetlenné tegye magát az általunk ismert társadalomtól. A leginkább Jack Kerouac írásait idéző mestermű egy felejthetetlen alkotás, egy kompromisszumot nem ismerő jellemről, pazar technikai megvalósításban.

Fantasy: A faun labirintusa

A nem is olyan rég a legjobb rendezőnek kijáró Oscar-díjjal  kitüntetett Guillermo del Toro filmje a spanyol polgárháború idejére kalauzolja el a nézőt, ahol egy zaklatott kislány és az őt körülvevő misztikus lények találkozása borzolja a kedélyeket. A valóság és a lány fantáziavilága egyre inkább összefolyik, egyenértékű hatást gyakorolva a szereplők életére. Del Toro lenyűgöző képi világgal ábrázolja ezt a kettősséget, a szörnyek szemet gyönyörködtető megjelenése igazi ínyencség a filmkedvelők számára.

Film noir: Alkony sugárút

Habár az Alkony sugárút nem egy klasszikus értelemben vett bűnügyi noir, azonban mégis magán viseli a műfaj számos ismertetőjegyét. Billy Wilder filmjét kétértelmű indíttatások, hamis vonzalmak és egy megosztó gyilkosság jellemzi, amik mindvégig belengik a lecsúszott forgatókönyvíró és az egykoron pompázatos filmsztár viszonyát. A két szánalmas, de a maga módján kimagasló jellem történetén keresztül Wilder zseniális érzékkel mesél hírnévről, ragaszkodásról, no meg a némafilmek egyre inkább elmúló dicsőségéről.

Gengszterfilm: Szigorúan piszkos ügyek

Az olyan klasszikus gengsztermozik, mint a Keresztapa széria, vagy a Nagymenők tagadhatatlan zsenialitása ellenére, nálunk mégis egy kevésbé ismert cím lett a befutó. Név szerint a Szigorúan piszkos ügyek, aminek újszerű lendülete egy olyan kvalitás, amivel csak nagyon kevés alvilági mozi bír. A Triád és a hongkongi bűnmegelőzés viszonyát boncolgató film a jó és a rossz szembenállásának egy modern feldolgozása, és nem mellesleg a film, amiből Martin Scorsese később a Téglát adaptálta.

Háborús film: Ryan közlegény megmentése

Hiába a szentimentális és olykor túlromantizált hangvétele, a Ryan közlegény megmentése mégis az egyik leghitelesebb ábrázolása a II. világháború küzdelmeinek. Steven Spielberg filmje a partraszállás vérfagyasztó képeivel veszi kezdetét, hogy végigkövesse útján egy közlegény megmentésére induló alakulatot. A látvány és a megvalósítás pazar, a cselekmény kellően átgondolt, a karaktereket pedig olyan nagynevű színészek keltik életre, mint Tom Hanks, Matt Damon vagy Jeremy Davis.

Holokausztfilm: Schindler listája

Noha a holokauszt fogalma elválaszthatatlanul összekapcsolódik a II. világháború hadászati vonatkozásaival, azonban a két témakör olyannyira eltérő érzelmi világgal bír, hogy érdemes őket külön műfajként kezelni. Ráadásul így lehetőségünk nyílt még egy Steven Spielberg film bemutatására, akinek munkásságával amúgy is képtelenek vagyunk betelni. A Schindler listája pedig még Spielberg életművéből is kimagaslik, ami azért már jelent valamit. A három órán is túlnyomó dráma Oscar Schindler, a német iparos történetét mutatja be, aki gyárában deportált zsidókat alkalmaz, ezzel megmentve őket a koncentrációs táborok poklától. Schindler személyes drámája mellett a film egy szívszorító tanulmány a holokauszt borzalmairól Spielberg mesteri rendezésében prezentálva.

Horrorfilm: A bárányok hallgatnak

A bárányok hallgatnak klasszikus példája annak, hogy az emberi brutalitás olykor sokkalta rémisztőbb lehet bármiféle szörnyetegnél. Jonathan Demme filmje mellőzi a B-kategóriás horrorokra jellemző hatásvadász eszközöket, és helyette vérfagyasztóan elborult emberi lényeket tár elénk. Noha a párhuzamosan futó cselekmény is sok film büszkeségére válhatna, A bárányok hallgatnak mégis Anthony Hopkins játékáról marad igazán emlékezetes. A brit színész páratlan hitelességgel formálja meg Hannibal Lecter karakterét, aki a mozitörténet egyik legikonikusabb főgonoszaként marad fent.

Kalandfilm: A misszió

A kissé elfeledett A misszió egy maroknyi szerzetes történetét mutatja be, akik Dél-Amerika őserdőjében szállnak szembe a gyarmatosítókkal egy bennszülött törzs szabadságáért. A film mindehhez felvonultatja a klasszikus értelemben vett kalandfilmek műfajának minden sajátosságát. Az amazonasi esőerdő párás forgatagában kardpárbajok és szerelmi drámák váltakoznak, ám a film komolyabb témákat is boncolgat. A látványos akció ellenére ugyanis A misszió mindvégig megmarad erősen intellektuális filmnek, remek képet alkotva imperializmus és spiritualitás szembenállásáról.

 Katasztrófafilm: Lavina

A Lavina tipikusan egy olyan film, ahol a hangsúly nem magán a katasztrófán, hanem sokkal inkább a következményein van. Adott egy átlagos svéd család, akik egy síparadicsomban élvezik gondtalan vakációjukat. Ám az idill hamar véget ér, amikor elsöpri őket egy lavina. Ez indukálja a film központi szálát, hiszen amíg az anyuka gyermekeit oltalmazza, az apu menekülőre fogja. A katasztrófát végül mindnyájan túlélik, így a szülőknek szembe kell nézniük a családfő gyávaságával…

Kábítószerfilm: Rekviem egy álomért

Kissé vitatható döntés a kábítószerfilmek halmazát önálló műfajként kezelni, ám az ilyenfajta szenvedélybetegség lélektana olyannyira eltér minden másétól, hogy mi mégis létjogosultságot adunk a zsánernek. Annál is inkább, mert így listára kerülhetett, a Rekviem egy álomért, ami egy olyan film, amiről nem lehet eleget beszélni. Darren Aronofsky mozija megrendítő mementója öt ember történetének, akiken egyre inkább eluralkodik a függőségük. A Clint Mansell ikonikus zenéivel tálalt alkotás egy felejthetetlen filmélmény, ami fájdalmas tökéletességgel meríti ki az unhappy end fogalmát.

Kémfilm: Forgószél

Alfred Hitchcock még a háború lezárulása előtt vágott bele a Forgószél című kémfilm forgatásába, ami a Brazíliába menekülő náci összeesküvők felkutatását mutatja be.   A torokszorítóan izgalmas, romantikával átitatott kémtörténet korhű ábrázolása a Harmadik Birodalom utóéletének egy olyan időszakában, amikor a náci kegyetlenség mértéke a társadalom döntő többsége előtt még tisztázatlan volt.

Képregényfilm: V, mint vérbosszú

Esedezünk minden Marvel és DC rajongó megbocsátásért, de nálunk képregényadaptációk terén a V, mint vérbosszú az abszolút favorit. A nem is olyan távoli jövőben játszódó film, egy kegyetlen diktátor által uralt Angliát mutat be, akinek személye ellen titkos összeesküvés fonódik. A film kiválóan ábrázolja az önkényuralmi rendszer működését, amit manipulatív propaganda, a szándékos félelemkeltés és a szabadságjogok eltiprása jellemez. Ugyanakkor az egyén szerepe is hasonlóan hangsúlyos a filmben, a mára már ikonikussá vált maszkjában vitézkedő V karaktere remekül példázza, hogy olykor egyetlen állampolgár ellenállása is elegendő lehet az áttöréshez.

 Komédia: Van, aki forrón szereti

Annak ellenére, hogy egy majd hatvan éves filmről van szó, a Van, aki forrón szereti humora ma is ugyanolyan üdítő, mint 1959-es bemutatásakor. A Marilyn Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon nevével fémjelezett film egy mindvégig őrületes tempót diktáló komédia, a műfaj leghálásabb elemeivel telepakolva. Romantikus szálak, szerepcsere és némi bűnügyi felhang jellemzi ezt a filmtörténeti klasszikust, amit néhány hónapja a BBC kritikusai minden idők legjobb vígjátékának választottak.

 Musical: Ének az esőben

Noha a musical műfaja bővelkedik a kortárs remekművekben, a mi választásunk mégis az 1952-es Ének az esőben-re esett. Az Alkony sugárúthoz hasonlóan ez a zenés-táncos mestermű is a némafilmkorszak végnapjait szemlélteti, igaz sokkalta derűlátóbb hangvételben. Ragyogó tánckoreográfiák és ikonikus dalszerzemények tarkítják a filmet, ami egy színpompás, impulzív és nem utolsó sorban roppant szórakoztató alkotás Hollywood hőskorából.

 Politikai dráma: A hatalom árnyékában

Annak ellenére, hogy Ryan Gosling vitathatatlanul az amerikai mainstream fősodrába tartozik, életművében mégis hemzsegnek az olyan mozik, amik igencsak kívül esnek a tömegfilmek tartományából. Ilyen film A hatalom árnyékában is, ahol a színész egy naiv kampányfőnök szerepében fáradozik jelöltje sikeréért.  A film az ő történetén keresztül mutat be egy velejéig romlott politikai játszmát, ezzel lerántva a leplet az amerikai politika idealizmusa mögött megbúvó szennyről.

Road Movie: A család kicsi kincse

Ebben az őrületes road movie-ban egy darabjaira hullott család indul útnak, hogy eljuttassák kislányukat a Család kicsi kincse elnevezésű gyermekszépségversenyre. Útjuk során azonban bizarr kalandokba keverednek, amik akaratlanul is egybekovácsolják a képtelen társaságot. A reménytelen szülők, a nihilista fiú, a kábszeres nagypapa, no meg a szuicid nagybácsi alkotta kis csapat valóban egy abszurd mód össze nem illő galeri, akiket csak a család kicsi lánya iránti szeretet tart össze. Később ez a szeretet lesz az erő, ami megmenti a szereplőket, hiszen rádöbbennek, hogy a társadalomnak való kényszeres megfelelés helyett fontosabb az, hogy felvállalják és elfogadják önmagukat és szeretteiket.

Romantikus film: Before-sorozat

Richard Linklater grandiózus projektje még a kilencvenes években vette kezdetét, hogy utána két, és remélhetőleg még számos folytatást megéljen. A koncepció lényege hogy a filmsorozat egy szerelem történetét követi végig, kilencévente új epizóddal jelentkezve. Ez az elgondolás pedig nem is kerülhetett volna jobb kezekbe, hiszen Linklater köztudottan a monumentális projektek nagymestere, személye pedig itt sem okoz csalódást. Az eddig bemutatásra került három film jelentősége máris a konvencionális filmgyártás határait feszegeti, a hírek szerint pedig jó esély van arra, hogy 2022-re elkészüljön a várva-várt negyedik epizód is.

Rövidfilm: A peron

Mindössze 28 perc, azonban mindörökre beírta magát a filmkészítés történetébe. A peron című sci-fi – dráma ezzel a rövidke játékidővel is képes maradandó benyomást gyakorolni a nézőre, remekül bemutatva az impresszionista előadásmóddal tálalt történetét. A sorozatos atomtámadások után porig rombolt Párizsból a múltba, majd a távoli jövőbe küldött időutazó története egy felkavaróan érzelmes és elgondolkodtató kisfilm. A mozi, ami később megihlette Terry Gilliamet a 12 majom elkészítéséhez.

Sci-fi: Az ember gyermeke

Megelőzve olyan filmtörténeti klasszikusokat, mint a 2001: Űrodüsszeia, vagy a Metropolis, a Sci-fi műfaj terén nálunk Az ember gyermeke lett a befutó. Az idén is Oscar-esélyes filmmel készülődő Alfonso Cuaron mozija egy lepusztult jövőképet vázol fel, ahol egy betegség következtében a világ nőállományának teljes egésze meddővé válik. Cuaron hátborzongató zsenialitással ábrázolja a gyermektelenségből fakadó személyes, illetve társadalmi konfliktusokat, melynek következtében a korábban bevett intézményrendszer fokozatosan darabjaira hullik. Mindemellett a tömeges bevándorlás, polgári jogok és a globális felmelegedés témaköre is előkerül a filmben, ami különösen felértékelődik napjaink egyre szélsőségesebb politikai viszonylataiban.

Sportfilm: Hajsza a győzelemért

A legendás konformizmusáról híres Ron Howard rendezte a Hajsza a győzelemért című filmet, mellyel a rendező alaposan kitágította filmkészítői komfortzónáját. A korábban az Egy csodálatos elme című filmmel jeleskedő Howard végre felvállalt egy mélyreható utazást szereplői jellemében, így filmje legalább annyira karaktertanulmány, mint klasszikus értelemben vett sportfilm. A két főszereplő, Niki Lauda és James Hunt érdekfeszítő szembenállása asszisztál a pazar korképhez, ami remekül mutatja be az autósportok azon korszakát, amikor a showhoz még hozzátartozott a versenyzők halála is.

 Szörnyfilm: Godzilla

Habár a szörnyfilmek műfaja egy bevallottan látványorientált zsáner, nálunk mégis a régebbi és ebből kifolyólag kevésbé korszerű Godzilla lesz a befutó. Az 1954-es film annak ellenére is képes lekötni a közönségét, hogy többnyire jócskán elavult technikai eszközökkel operál, hiszen néhány igencsak érdekfeszítő gondolat felvetésével képes kompenzálni a látványbeli hiányosságait. Godzilla megjelenésén keresztül a készítők megpendítik a nukleáris fegyverkezési verseny kérdéskörét, elsősorban a jelenség bolygónkra gyakorolt hatásaira fókuszálva. A kiélezett harc a szörnyeteggel, így egy kellően megalapozott filozófiai felhangot is kap, ezzel bizonyítva, hogy átgondolt alapkoncepcióval és egy művészileg elhivatott stábbal akár egy szörnyfilm is pedzegethet komolyabb témákat. Igaz Dwayne Johnson és Jason Statham ?

Tárgyalótermi dráma: 12 dühös ember

Noha a tárgyalóterem helyett az esküdti szobában játszódik, a 12 dühös ember mégis simán belefér a műfaj meghatározásába. A látszólag lefutott ügyben ítéletet hozó, azonban hirtelen megrekedő esküdtszék története mindvégig bővelkedik emberi érzelmekben, amik akaratlanul is befolyásolják a tárgyalás kimenetelét. 12 különböző családi és társadalmi hátérrel rendelkező esküdt feszül egymásnak, mindvégig kiélezett vitát folytatva ebben a tokszorítóan izgalmas filmben.

Thriller: Kutyaszorítóban

A Kutyaszorítóban Quentin Tarantino első, és mindmáig egyik legjobb rendezése. A film egy félresikerült bankrablás történetét mutatja be, a rendező sajátos humorával fűszerezve, ami persze számtalan ikonikus mozzanatot eredményez. A közönség tanúja lehet a mozitörténetet ,,leglazább” füllevágásának, egy banálisan túlbonyolított szerepjátékának, no meg néhány feszült tűzpárbajnak is. A végső fordulat pedig képes tökéletesíteni az amúgy is parázs mozit, behozva egy olyan érzelmi tényezőt Tarantino filmográfiájába, ami azóta is égetően hiányzik a  tennesseei születésű direktor munkásságából.

 Történelmi film: A fehér szalag

Gombamódra szaporodnak a szokatlanul kegyetlen bűnesetek egy Észak-németországi faluban. A helyiek eleinte véletlen egybeesésre gyanakodnak, azonban a falu lelkésze nemsokára megdöbbentő felfedezést tesz. A film nyomasztó hitelességgel ábrázolja a történetet, amin keresztül bemutatja azt a közeget és generációt, aminek rideg szívtelensége mondhatni megágyazott a nemzetiszocialista politika németországi szárnyalásának.

 Western: Django elszabadul

Szintén vitatható döntés, de nálunk a Django elszabadul kiszorítja a műfaj aranykorában készült, klasszikus westernek sokaságát. Quentin Tarantino agymenése egy bátor,  és épp ezért sok helyen elítélt ábrázolása a polgárháború előtti Amerikának, ami szellemesen mutat görbe tükröt a történelem ezen sötét fejezetének.  A határokat feszegető humor és pazar harckoreográfiák mellett nem lehet eleget dicsérni a színészi játékot sem, hiszen Leonardo DiCaprio, Christoph Waltz és Samuel L. Jackson is karriercsúcs közeli alakítással rukkol elő.

Nektek a különböző műfajokban mik a kedvenc alkotásaitok?

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Meghalt a legendás olasz filmrendező, Bernardo Bertolucci
Következő cikk Ezek Guillermo del Toro kedvenc szuperhősfilmjei