Csodatévők 1-2. évad – kritika


Csodatévők (Miracle Workers), kitaláló: Simon Rich, szereplők: Steve Buscemi, Daniel Radcliffe, Geraldine Viswanathan, Karan Soni, Jon Bass, Lolly Adefope, amerikai dramedy sorozat, 2 évad (17 rész, 22 perc), 2019- (16)

Szívmelengető apokalipszis

Időről időre azért mindig készítenek egy-egy igazán “kedves” sorozatot. Az egyik legtökéletesebb példa erre a Halottnak a csók. Gyilkossági ügyekben nyomoznak furcsa karakterek. Konkrétan halottakat támasztanak fel, hogy meggyilkolásuk körülményeit firtassák. Nem hangzik túl vidáman, ugye? Viszont a témájával ellentétben mégis árad belőle valami végtelen báj és jó szándék. Ehhez hasonló meleg takaró érzetet kelt a Csodatévők is. Egyszerűen muszáj végignézned, hiszen fájna kiszakadni ebből az aranyos atmoszférából, amit teremtettek a sorozat készítői.

A Csodatévők egy antológia sorozat, hasonlóan az American Horror Story-hoz, ahol szintén évadról évadra új történetet nézel, új közegben, ám a megszokott szereplőkkel. Jelen esetben a szereplőgárdában két ismertebb nevet találunk: Steve Buscemit és Daniel Radcliffe-et, aki immáron teljesen kitört Harry Potter skatulyájából. Az első évadban a Mennyországban járunk, ami úgy működik, mint egy nagy multi (Heaven Inc.), rengeteg alosztállyal, kezdve a Föld osztálytól, a Bőr osztályon át a Felhő osztályig. Az emberek haláluk után ide kerülnek és azon munkálkodnak, hogy minden flottul működjön kicsiny kis bolygónkon.
A sárgolyónk teremtője, Isten (Steve Buscemi) már erősen megfáradt, belefásulva alkotásába, csak az evésnek, ivásnak és a tv-műsoroknak él. Így minden probléma megoldása az alkalmazottaira marad. Az ambiciózus Eliza (Geraldine Viswanathan) közel 1000 évnyi földkészítő munka után újabb kihívásokat keresne, így áthelyezik az imák megválaszolásával foglalkozó osztályra. A sötét és kicsit elhagyatott osztályon remeteként él Craig (Daniel Radcliffe), aki ideje nagy részében kulcsokat és egyéb apróságokat segít megtalálni a halandóknak. Bonyolultabb dolgokba nem érdemes fogniuk, mert egy kis esővel, másutt már tájfunt okozhatnak. Így tesz sajnos Eliza is, aki kétségbeesésében felszalad magához a Nagyfőnökhöz, aki segítség helyett, inkább úgy dönt elpusztítja ezt a rosszul működő projektet. Végül kialkudnak tőle két hét haladékot és egy fogadást: ha sikerül egy lehetetlen imát teljesíteniük, akkor a Földnek nem kell elpusztulnia. A lehetetlen küldetés pedig a következő, akár mások veszélybe sodrásának árán is, de össze kell hozniuk két borzasztóan szégyenlős embert, Laurát és Sam-et és el kell érni, hogy megcsókolják egymást.

Az alapfelvetés adott, a kivitelezés pedig parádés. Mert a cselekmény nem kizárólag a történet elmesélését tűzi ki célul, hanem a létező összes poént és kritikai észrevételt felmutatja a hivatali léttel kapcsolatban. Aki dolgozott már irodában az szinte fix, hogy hangosakat röhög rajta, de aki még nem volt ilyen munkakörnyezetben, az is jól értheti a millió utalást.
Közben megismerjük túlvilági szereplőinket és ami fontos, megszeretjük őket céljaikkal, örömeikkel és hibáikkal együtt. Steve Buscemi karaktere egy igazi ripacs, de később az egyik epizóddal az ő személyének is adnak mélységet. A többiek (Eliza; Craig; Sanjay, az alelnök; Rosie, Isten személyi asszisztense) mind egy-egy archetípust személyesítenek meg, van a félénk, a törtető, a segíteni vágyó és a munkájába belefásult. Igazán gonosz karakter viszont nincs, általánosságban elmondható, hogy mindenki nagyon rendes, maximum ügyetlen vagy egyéb emberi hibákat vét. Mivel mindegyikük kap némi hátteret, könnyedén megkedveli őket a néző. A szezon meglehetősen pörgős, 7×20 perc alatt át is szaladunk a történeten.

A 2. évad a cselekményét a középkorba helyezi át. Itt már nincs annyira létjogosultsága a “Csodatévők” címnek, hacsak azt nem vesszük csodának, hogyan próbál bárki is kitörni a születésekor kapott sorsból. Legyen királyi herceg, mint Prince Chauncley (Radcliffe) vagy a város ganéjlapátolójának a lánya, mint Alexandra (Viswanathan). Az emberi viszonyok ebben a szezonban teljesen megváltoznak az előzőekhez képest (egy kivétellel). Eddie (Buscemi) alakítja az eszes Alexandra apját, akit városszerte mindenki kedvel tisztességes és segítőkész stílusa miatt. Az előző évadban Sanjay-t alakító Karan Soni itt is nagy karriert fut be zöldségárustól a király főtanácsadójának tisztségéig. Rosie-ból (Lolly Adefope) Maggie novícia lesz és apácaként próbál kiteljesedni, miközben legjobb barátnőjével, Alexandrával könyvklubbot tartanak és a világ nagy dolgait vesézik ki. A korábbi évad egyik halandója, Sam (Jon Bass) Mikey Shitshoveler lesz, a főhősnőnk kicsit éretlen öccse. Chauncley herceg pedig egy elkényeztetett és naiv királyi sarj, aki zsarnoki apja árnyékában próbál a körülmények hatására jobb emberré válni.
Ebben az évadban még magasabb szintre viszik a paródiát. Néha a lehető legváratlanabb módon csempészik be a 21. századot a középkorba. Van itt talkshow, kocsmakvíz, szakmai konferencia és még sok egyéb. Ezek az elemek olyan okosan vannak belesimítva a történetbe, hogy miközben jókat nevetünk,  még görbe tükröt is mutatnak korunk emberének. Ezt az évadot picit hosszabbra nyújtották, és ha eltekintünk a döcögősebb indulástól, akkor egyáltalán nem találjuk vontatottnak ezt a 10 részt. A színészek ugyanolyan jól teljesítenek, a humor minősége sem csökkent, egy-két kaki-pisi poénon kívül SNL és Monthy Python szintű komédiát kapunk. A legnagyobb változás talán az első valódi gonosz karakter megjelenése, legalábbis a szüreti ünnepség alatti családi összejövetel után nehéz megértőbb szemmel tekinteni King Cragnooerra…

Összességében egy jól megírt, végtelenül szerethető sorozatról beszélünk, amin nagyon jókat lehet nevetni. A két évadot külön is meg lehet tekinteni, a színészeken és az alkotógárdán kívül nincs átfedés közöttük. Az én szívem kicsit az első évad felé húz, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ott jobban csíptem Daniel Radcliffe karakterét. De mindkét szezon bővelkedik remek pillanatokban. Természetesen  berendelték a 3. évadot. 1844-be fogunk utazni, a helyszín: Amerika. Az Oregon Trail vasútvonalán egy lelkész (Radcliffe), egy törvényen kívüli (Buscemi) és egy felszabadított nő (Viswanathan) kalandjait követhetjük végig. Premierdátum egyelőre nincs.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Let Him Go - kritika
Következő cikk Az összes skandináv krimi egy 35 másodperces paródiában