Az Északi (The Northman), rendezte: Robert Eggers, szereplők: Alexander Skarsgard, Anya Taylor-Joy, Nicole Kidman, Claes Bang, angol-amerikai filmdráma, 140 perc, 2022., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Amitől anyád kiborúna
A boszorkány és A világítótorony után az amerikai Robert Eggers északi vizekre evezett és a Shakespeare-t is megihlető Amleth legendát dolgozta fel. Az ifjú herceget köti az eskü, bosszút áll apja gyilkosán, a zöldellő réteket pirosra festi a rengeteg kiontott vér. Abszolút felnőtt film, de annak kifejezetten szórakoztató.
A Marvel-filmeknek és a tévésorozatoknak köszönhetően alaposan ki vagyunk okosítva az északi mitológiából és a messzi távolból, a ködben is felismerünk egy sárkányhajót. Megint más kérdés, hogyha valaki átkapcsol egy ismeretterjesztő csatornára, sokkalta árnyaltabb képet kap a vikingekről, akiknek valójában nem csak a belek kiontásából és végtagok levágásából állt az élete. Az Északi sem éppen kultúrnépnek állítja be őket, így mindenki készüljön fel arra, hogy bő két órán keresztül térding fogunk gázolni a hullákban. 895-ben járunk, mi éppen hont foglaltunk, a messzi északon nagyjából ugyanez volt a helyzet, mindenki gyanús volt, aki élt és mozgott, ezért a leglogikusabb megoldásnak az tűnt, ha az emberek felkoncolták egymást. 
Aurvandil király (Ethan Hawke) kincsekkel és rabszolgákkal tér vissza a hódításból, aminek mindenki nagyon örül, kivéve a testvérét Fjölnirt (Claes Bang), aki megöli és átveszi a királyságát a frissen megözvegyült királynéval, Gudrúnnal (Nicole Kidman) együtt. Az ifjú herceg, Amleth (Oscar Novak) bosszút esküszik és ez a bosszú lesz az, ami végigkísér minket a filmen. Felcseperedvén Amleth (Alexander Skarsgard) félelmetes harcossá válik és olyan szinten kipattintja magát, hogy bármelyik fehérjeporgyártó reklámarca lehetne. Mikor megtudja, hogy apja gyilkosa Izlandon vert tanyát – miután Harald király elűzte hazájából -, rabszolgának adja ki magát és meg sem áll a szigetig, ahova a ruszföldi Olga (Anya Taylor-Joy) is vele tart.
Egy olyan korszakban járunk, amikor az emberek nem gondolták túl a dolgokat, minden a túlélésről szólt és senki nem tudta, mit hoz a holnap. A férfiaknak a harc, a hódítás és a zsákmányszerzés jutott osztályrészül, szerencsés esetben a dicső halál, az asszonyokra maradt minden más, a terített asztal, a vetett ágy, na meg az utódok szülése. A kereszténység a messzi Északon még nem vetette meg a lábát, az ott élő pogány népek sokkal intimebb kapcsolatban álltak a természettel, istenek, csodálatos lények népesítették be a hétköznapokat, akiket a boszorkányok és varázslók hoztak el közéjük részben a tudatmódosító szereknek köszönhetően.
Ennek ábrázolásában rengeteg potenciál van és valahol ez is lehetett az eredeti szándék. Robert Eggers spirituális utazásra hív minket, a kép és zenei világ révén próbálja megértetni velünk az akkori ember motivációit, amihez Willam Dafoe-t és Björköt is segítségül hívja. Azonban csak időnként engedi, engedheti szabadjára gondolatait, mert a film befogadhatósága és eladhatósága érdekében a pénzemberek érezhetően visszafogták ebben. Marad tehát a bosszú, melynek kivitelezésében senki nem gátolhatja meg Amlethet.
A cselekmény így válik szögegyszerűvé, melyben ugyanazon köröket megfutva jutunk el a végkifejletig. Bosszú bármi áron. A párbeszédek vagy végtelenül együgyűek vagy a hamleti örökséget a szereplők szájába adva válnak frusztrálóvá, minekutána ez a szofisztikált nyelvezet egyáltalán nem illik a tanulatlan, barbár népekhez. Gyönyörű tájak, szépen tálalt hitvilág és korszak, neves színészgárda és egy egyéni látásmóddal bíró rendező, a végeredmény pedig az éppen az erőszakossága miatt szórakoztató film, ahol a 18-as korhatár besorolás nem a mélyen szántó gondolatoknak szól.
Nem titok, ez a történet ihlette Shakespeare Hamletjét, mely örökzöld darab és olyan művészi színvonalon tárja fel az emberi lélek rejtelmeit, amit csak nagyon kevesen tudtak a későbbiekben megütni, gondoljunk csak a Dűnére, a Csillagok háborújára, Az oroszlánkirályra vagy éppen a Trónok harcára. Az Északi nem lesz filmtörténeti mérföldkő és bizonyosan nem Eggers legjobbja, de bő terjedelme és a kihagyott ziccerek ellenére is megmarad a nézőben, ráadásul piszok jól áll neki a nagy vászon. Első randira ugyanakkor nem ajánlom. 
