
Gyilkossági nyomozás az ötórai tea helyett
A csütörtöki nyomozóklub olyan lett, mint egy díszes üveggömb. Zárt világ, amihez az igazi nem férhet hozzá, természetszerűen kicsit giccses is, és összességében sem elengedhetetlen a létezése. Mégsem olyan megosztó, hogy azok, akik ne kedveljék, ne mehessenek el mellette egy sima vállrándítással. Helen Mirren, Pierce Brosnan, Celia Imrie, Ben Kingsley hozták benne a kötelezőt, Chris Columbus rendezőtől kicsit talán többet vártunk, de egy vasárnap délutánra sütemény mellé (vagy helyett) pont jó lehet. Amolyan szórakoztató kis semmiség.


A képi világ és a helyszínek olyannak tűnnek, mintha azok az amerikaiak (vagy távol-keletiek?) rendezték volna be, akiknek több variációban is megvan a királynő porcelánfigurája, és láttak már életükben legalább egy királyi esküvőt a tévében, csak személyesen nem jártak még Nagy-Britanniában. Ezért aztán csupa The Great British Bake Off, elképesztő kastély, vakítóan zöld gyep, és tweedmintás tapéta a két teljes óra. Minden makulátlan, minden színes, minden díszletszerű. Ebben persze lehet önirónia is. (Reméljük is, hogy van. A másik variáció lelombozóbb lenne.)
A film ritmusa is jó, habár a gyilkosság(ok)on talán kevés néző gondolkozik majd együtt a szereplőkkel, mert az információadagolás miatt nem is igazán lehet korábban rájönni a megoldásra. Valamint talán annyira nem is érdekes ez, mert nem egy klasszikus krimiről beszélünk, inkább egy súlytalan jutalomjátékról, amit félig kikapcsolt aggyal is lehet nézni. De érdemes-e? Másnap már valószínűleg nem gondolsz majd rá, de közben nem okoz rossz érzéseket.


