Szex, szerelem, terápia (Tu veux… ou tu veux pas?), rendező: Tonie Marshal, szereplők: Sophie Marceau, Patrick Bruel, André Wilms, Sylvie Vartan, francia-belga romantikus vígjáték, 88 perc, 2014. (16)
Függő játszma
Itt van egy film, amiben szinte kivétel mindenki látott már szebb napokat, de legalább a szexről szól. Igaz, általában csak beszélnek róla.
Lambert (Patrick Bruel) szexfüggő. Vagyis csak volt. Most éppen visszafogja magát, az igaz szerelmet keresi és tanácsokat ad. A szexről. Judith (Sophie Marceau) szexfüggő. Egyáltalán nem fogja vissza magát és nem keresi az igaz szerelmet. Munkát viszont annál inkább. Egymásra találásuk szinte kötelező. Judith szakmai hozzáértése és tapasztalata megkérdőjelezhetetlen, nagyon hasznos munkaerőnek bizonyul, de ő nem csak a kollégát látja Lambertben, hanem a prédát is. Miközben Lambert és Judith kerülgetik egymást, munkájuk során betekintést nyerhetünk a franciák párkapcsolati és szexuális problémáiba.
Sophie Marceau jövőre tölti be az 50-et és még mindig dögös. Mondom ezt annak ellenére, hogy a filmben csont és bőr, a mellei kisebbek, mint a Házibuliban és a szemei alatt annyi karika van, hogy egyedül megrendezhetne egy olimpiát. Kisugárzás? Megszokás? Ki tudja. Patrick Bruel, aki nemcsak jól énekel és pókerezik, hanem rendszeresen megvillogtatja komikusi vénáját is, ezúttal főleg a szemeit meresztgeti partnere láttán.
Az Éretlenek egykori szereplője, Tonie Marshal a Vénusz szépségszalonnal rendezőként és forgatókönyvíróként is elismerést szerzett, a kétezres évek viszont nem róla szóltak. Társszerzői ezúttal a tévéfilmek, sorozatok és a könnyed, felejthető vígjátékok világából érkeztek, utóbbihoz szigorúan tartják is magukat. A nemi szerepek felcserélése önmagában csak annyira humoros – és új -, mint amennyire Judith dugni akar Lamberttel és amennyire Lambert nem akar dugni Judith-tal.
A vicces helyzetek és freudi elszólások ellenére a film nem sok meglepetést tartogat. Egyrészt kettejük kapcsolata, pontosabban az, hogy hova tart, erősen kiszámítható, másrészt, aki a szexuális és párkapcsolati problémákból akar szórakoztató filmet csinálni, annak eléggé behatárolt eszköztára van, és – sajnos – sokszor kell olcsó és/vagy régi poénokhoz nyúlnia. Mint tudjuk, a franciák szeretnek magukon nevetni, csak nem minden áron. Kellemes, felejthető vígjáték, egynyári kaland.
