
Folytassa az elhalálozást!
Nincs Önnek deja vu-je? Ha a Boss Level megtekintése után igennel válaszol, az nem lehet véletlen, hiszen a film az időhurok-elvet felhasználva újraindítja a napunkat és bár a konyhában utánanézve többször is láttunk már hasonlót, ezt igen látványosan és remek fekete humorral teszi.
A filmjeit elnézve, Frank Grilloról eddig azt gondolhatta a műértő néző, hogy tökéletes megfelelője a 21. század Michael Dudikoff-jának, hiszen fegyverforgató jó(rossz)emberként tucatszám tűnt fel kétes értékű akciókban. Mellette azért többször is láthattuk nagyobb kaliberekben – Warrior, Fehér pokol, Az utolsó műszak, Zero Dark Thrity, Milliárdok nyomában, sőt, még a Marvel Univerzumba is bekerült –, ám eddig kevés lehetőséget kapott arra, hogy kicsivel túllépjen a szakállas izomember figuráján. Nos, a Boss Levelben még mindig hozza a leszálkásított, jól nyírt actionmant, ám szintet lépve nem csak színészi játékkal, de komikusi tehetséggel is meglepi a nagyérdeműt.

Kétségtelen, hogy a Boss Level az idei év egyik meglepetésfilmje! A sztori tető alá hozásával már jó évtizede küzdő Joe Carnahan (Füstölgő ászok, A szupercsapat, Fehér pokol, Feketelista, Felnyomva) egy pixelgyanúsnak induló, az Idétlen időkig és A holnap határa fordulataiból csenegető, ám mégis egyedien szórakoztató humoros akciót írt és rendezett.
Az újraélt sztoriverziók mindig más-más tálalásban kerülnek elénk, a nyomozás-életben maradás során Roy újabb apró elemeket képes belerakni a nagy kirakóba, így nem fenyeget a történet leülése, sőt, az akciózásban megszokottól eltérően mélyebb tartalmú párbeszédek is elhangzanak.
A film végére természetesen összeáll a történet, ám az időhurkot nem bogozzák ki teljesen: a félig nyitva hagyott befejezés így újabb macerás reggeli ébredés után kiált! Nem is lenne baj, ha újraindulna a játék, mert egy ilyen első pálya után szívesen betöltenénk egy lehetséges Big Boss Level-t is!


