Jurassic World: Világuralom (Jurassic World Dominion); írta és rendezte: Colin Trevorrow, szereplők: Chris Pratt, Bryce Dallas Howard, Sam Neill, Jeff Goldblum, Laura Dern, Isabella Sermon, DeWanda Wise, Campbell Scott, BD Wong, Mamoudou Athie, Omar Sy, Justice Smith, Daniella Pineda; sci-fi kalandthriller, 146 perc, 2022 (12)
Nem csak a 20 éveseké a világ
29 év futással és két trilógiával a háta mögött a Jurassic franchise-ról kijelenthető, hogy első részeihez folytatásaik egyszer sem értek föl. A World-éra koherensebb egységet alkot, mint a Park, de a Világuralomból a sokat ígérő felvezető marketing után többnyire éppen csak az hiányzik, amivel az új trilógia elnevezése másodjára is értelmet nyert és ami a legfőbb vonzóerő lehetett volna: a világ. Vírus ide vagy oda, ez nem hárítható ennyivel. De legalább a Jurassic receptet viszonylag jól hozza.
Kár is lenne taglalni most a sorozatindító 1993-as mestermű erényeit, érdekesebb, ahogy az utóélete utat tört magának. Az Elveszett világot 1997-ben még Spielberg vállalta és mondhatni jog-, no meg könyvalapja is akadt, egyenesen következett történetileg és először hozta be a képletbe az emberek és az őshüllők potenciális együttélésének körülményeit. Alap és Spielberg nélkül 2001-ben nyilván még gyengébb volt a 3. rész, ami lényegében az előző két moziban meg nem filmesített ötleteket vagy könyvrészleteket tárt elénk egy bárgyú sztorival.
2011-ben a Telltale Games-től jött egy kiegészítés a trilógiához (a Richard Attenborough-ot felvonultató 1998-as Treaspasser után), mely párhuzamos az alapfilmmel, a triceratopsz jelenetben lévő állatorvos, Dr. Harding, valamint ott lévő lánya és a Nedry által hátrahagyott DNS mintáért a szigetre érkező Biosyn zsoldosok kalandjait meséli el. Azon túl, hogy simán jobb (akárcsak nézve) a két folytatásnál, a Világuralom szempontjából sem elhanyagolható szelete az univerzumnak, ugyanis többnyire indirekt módon, de jó kiegészítés ez a Dodgson szálhoz. Még úgyis, hogy a játékos döntése alapján kétféle befejezése van.
Aztán jött a World, aminél bár nagyon remake érzetünk is lehetett (ahogy az év decemberében egy messzi-messzi helyen is), mégis megvolt benne az, amit addig csak a név licenszét használó – vagy nem, de zseniális átvezetőivel azt kárpótló – menedzserjátékokban láthattunk: egy élő, kinyitott és virágzó vidámparkot, ahogy arról Hammond álmodott. A Bukott birodalom kettétagoltsága érdekes koncepciót és a kastélyban talán a sorozat legfeszültebb jeleneteit hozta, de érezhetően átkötő szerepet töltött be: végleg elbúcsúztunk a szigettől, majd kiszabadultak a vadonba is a feltámasztott állatok – persze egy elég megosztó háttérrel. A Netflixen idén nyáron 5. évadával jelentkező Krétakori tábor animációs sorozat valamilyen szinten a Telltale játék World megfelelőjeként robbant be, de mire az elkezdődött, már a Világuralom felvezetése is elrajtolt a Battle at Big Rock rövidfilmmel.
Akár ez (melyre van utalás a film elején), akár a Bukott birodalom stáblista utánija, akár a found footage vírusvideók (másik adagot lásd beágyazva lentebb); vagy a végül kivágott eredeti prológ, ami a Halálos iramban 9 IMAX vetítései előtt mesélte el a donor T-Rex utolsó perceit a filmvilág leghíresebb szúnyogjával és a trailerekben látható autósmozis jelenettel; a téli olimpiás szpot, a Dinotracker weboldal, a forgatás alatt jövő hírek a tucat visszatérővel… Mind-mind valami olyan epikus finálét vetítettek elő egy globális helyzettel, amiből aztán annyi lett, mint a Park eredeti megnyitójából: semmi. Ha valamin, ezen bizony spóroltak!
A 11(+1) visszatérő szépnek hangzik, de ez nem a Végtelen háború. A „világ” jól cseng, de ez két montázst és a nyitójelenetet leszámítva valójában 3 főhelyszín (legalább 2 kontinensen). A saga lezárása szép szöveg, de igazi konklúzió hiányában akár pont ugyanitt felvehetné a fonalat a következő rész, mint ahogy a III után is vehette volna. Az iméntiek annyira ráülnek a filmre, hogy a többi eleme, ami adott esetben megbocsáthatóbb, elnézhetőbb, vagy netán esetleg még kifejezetten jó is, eleve hátrányból indul és noha tényleg megengedőbbek lehetünk az utalt pontokkal (fizikai/logikai bakik, a múltidézés, a tempó), csak azzal a kitétellel, hogy amúgy amit látunk, az nem az, aminek láttatta magát a film.
A fenti 6 ponton egyenként végigmenve világosabbá válik, mi is a baj. 10 visszatérő színész, egy korábban csak képeken látható szereplő és egy recastolt veterán már eleve túlzsúfoltnak tűnhet és hát bizony az, pláne, hogy akad két újoncunk is. Chris Pratt és Bryce Dallas Howard számára nem karaktereik fejlődési íve lehetett a legnehezebb kihívás a forgatáson, mert ami nincs, az nehezen tud az lenni. Vigyázva Maisie-re, titokban élnek, bár mind Claire, mind Owen rajta van az állatvédelmen. Isabella Sermon kislányként is remekelt, picit megnőve se adja alább, karakterívének folytatása viszont sanszosan megint megosztó lesz, de itt legalább próbálkozott a film. Remélhetőleg nem kallódik majd el a színésznő, ő tényleg pozitívum.
A másik főszereplőhármas a ’93-as osztálytali, ami nem is több ennél. Jeff Goldblumot 4 éve már láttuk cameózni (meg a SuperBowlon Jeepet venni), mégis ő él legjobban a játékidejével. Hogy Laura Dern azért lett-e a legfontosabb a trióból, mert ő volt a legrégebben főszereplő, vagy azért lett Sam Neill úgymond a sidekickje, hogy törlessze 29 éves rossz érzését korkülönbségük miatt… jó kérdés, de kifejezetten Alannek nem áll jól az öregség, meg még mit ásat vajon? Ellie és Ian hűek önmagukhoz (csak előbbiből több van), de Dr. Grant tényleg nyugdíjas lett. Neill játékával nincs baj, inkább az íráson múlik a felemás érzés. De a történet nélkülük is lehetne ugyanez, a legjobb interakciókat a generációk közt meg láttuk a trailerben.
BD Wong nélkül nem telhet el World, de a Gothamben Hugo Strange-ként még mindig sokkal jobb volt. Általa bővül a lore (pl. már ’86-ban léteztek dinók, Lockwood klónszál), illetve a film főkonfliktusát okozó folyamatot is ő indította el – csak éppen az nem őshüllős. Ügyeletes gonoszunk Hammond egykori riválisa, Dodsgon, akit lecserélve Cameron Thort, most Campbell Scott alakít és elég jellegzetesen ahhoz, hogy őt a pozitívumok közé soroljam. Játékával többet kihozott a figurából, mint ami papírra volt vetve, mert amúgy egy két lábon járó sablon. A szinkronban jópofa, hogy megtartották Forgács Pétert, hiába a színészcsere.
Kiemelt újoncunk a DeWanda Wise által megszemélyesített kemény pilótalány, ahol ugyan felhúzhatjuk a szemöldökünket, hogy ugyan már megint, minek egy „erős női karakter”, de inkább egy új, mintsem a meglévőkből hirtelen azt csinálni. Ráadásul nem irritáló, ami ebben a karaktertípusban mindig benne van. Mamoudou Athie a másik kiemelt új beszálló, de se ő, se a többi visszatérő (Omar Sy, Justice Smith, Daniella Pineda) nem érdemel egy említésnél többet. Dramaturgiailag épp jól jönnek hőseinknek. A focicsapatnyi bagázs másik hátulütője, hogy az események egy ponton elkezdenek nagyon súlytalanba elmenni. Addigra rájövünk, hogy a film nem olyan bátor, mint kéne, a szauruszok hőseink mellett biztonságosabbak.
Hisz maga a világ végeredményben mégis csak ismételten a szokásos elkülönített játszótérre degradálódik és értem, hogy a vírus miatt nem lehetett földkörüli a forgatás, meg nem katasztrófafilm, de egy ilyen krízisbe inkább ezek kellettek volna, mint a még működő, de kopottas alaprecept. Pláne, hogy ebben benne van bármikor a folytatás lehetősége, hisz csak annyira lett elvágva ez is, mint a többi. A trilógia 2 filmen át épült ennek az élethelyzetnek a kialakulására, de az első félórát levéve (az Apatosaurus jelenet nagyon szép volt e téren) nem kezdett vele semmit, nem haladt igazán egy tényleges finálé felé, bár még így se annyira random mellékküldetés, mint a III volt. És ez a legnagyobb baj: hogy nem vezet sehova.
Így viszont kellemetlenebb a pár nagyon béna szöveg (egy kiemelkedő a film elejéről), a sok logikai bukfenc és fizika meghazudtolás (kár is lenne listázni), mert ezek elférnének és amivé vált is a film, abban el is férnek, csak nem ezt a történetet ígérték, így meg keserű. Némelyik harcjelenet mintha túl könnyű lenne, bár 4 éve már, hogy kiszabadultak, lehet a helyi Győrfi Pál mindenhol felhívta a figyelmet, hogy védjük meg magunkat. A múltidézések szépek és egy fokkal visszafogottabbak, mint a Worldben, párhuzamok persze itt is bőven akadnak, de ez szintén nem gond alapvetően. Csupán sokkal szebb lenne egy valós lezárás ingatagában.
Ami viszont mindezt menti amennyire csak tudja, az a tempó. Bármekkora katyvasz néhol, bármennyire rohan a cselekmény, a 146 perc könnyedén elrepül. A fent leírtak tükrében éltem át az eseményeket, és a „már vége?” felismerés számomra volt leginkább meglepő, szóval ha már teljesen máshova futtatta ki magát az alkotás, mint ami rejlett alapszituációjában, legalább a leforgatott termék jól pörög. Se túlsietés, se túlnyújtás, bár ez mindig relatív.
Tele vagyunk őslényekkel, annyi jut belőlük, hogy már-már gyanús, hogy esetleg a teremben is nézi pár jószág velünk együtt. A CGI pazar, a bábuk használata itt se volt alább adva, bár a Bukott birodalom operatőri ereje hiányzik. A kikevert hangok is hozzák az elvárható szintet, szóval technikai fronton nem fércmunka került elénk. Ez pedig semmiképp sem hátrány, mert lebontva végül mégis csak ezek adják el a Jurassic címet.
Csupán adhatta volna most el több minden is. Mint trilógia, a World sokkal jobban teljesít a Parknál, mert tényleg egységesebb. A Bukott birodalom átkötő és lefelezett jellege miatt döcögősebb, de van pár franchise best of pillanata még úgy is. A Világuralom a sorozat egyik legjobb akciójelenetével kecsegtet (máltai motorozás a Bourne-os second unit rendezővel) és bár minőségében végül kb. egy szinten van az előző résszel, ez mégis jobban fáj. Fáj, mert sokkal több lehetett volna benne, mint ami felé végül elvitték bátortalanul, de tény, hogy az untig ismert keretein belül ezúttal se csinálja rosszul, amit. Csak sokadjára.
A nyáron záró Netflix animáció után a franchise pihenőre vonul, egy esetleges rövidfilm jöhet még (eredetileg kettőt akartak), de ne legyenek illúzióink. A dínók sose mennek ki majd a divatból, nagyot is megy most „Hammond öccsével” a Prehisztorikus bolygó az Apple TV+-on és mivel – szerintem tudjuk miért – nem lettek elvarrva a szálak, ne legyünk meglepve, ha 7-8 év múlva indulna a következő trilógia mondjuk Jurassic Earth-ként. Planet már van, de arról és társairól ne beszéljünk… Inkább álljon itt ez az örök klasszikus:
