Posts in tag
családi
Robert Downey Jr. sok-sok CGI állattal cseveg a Dolittle trailerében
Aki azt gondolta, hogy a Vasember után jönnek majd a komolyabb szerepek Robert Downey Jr.-nak még picit várnia kell. Mert itt még CGI gorillákkal...
Pokémon – Pikachu, a detektív – kritika
23 évvel a Pokémon-franchise útnak indulását követően megkaptuk az első élőszereplős filmet a zsebszörnyekről, ami bár elszórakoztatott minket, egy kis hiányérzetet is hagyott bennünk.
Ralph lezúzza a netet – kritika
A Ralph lezúzza a netet 434 önálló karaktert vonultat fel, ami minden eddiginél több, de nem csak ettől látványos és szórakoztató.
Vaiana – kritika
Mese egy bátor lányról, aki őseit követve kimerészkedik a nyílt vízre, hogy a világban ismét béke és egyensúly legyen. John Musker és Ron Clements...
Kilenc élet – kritika
Kevin Spacey az utóbbi években csak ritkán hagyja ott a színházat, leginkább azért, hogy, förtelmes főnököt alakítson kevésbé drámai hangvételű mozikban. Most sincs ez...
Elliott, a sárkány
Pete és Elliott 39 évvel első fellépésük után visszatértek a nagyvászonra az év egyik legkedvesebb filmélményével. Ami tavasszal Maugli és Balu volt, az most...
Szenilla nyomában – kritika
13 évvel a Némó nyomában sikere után jó, hogy elkészült a folytatás. A Szenilla nyomában megint egy remek Pixar, vicces, látványos és nagyon szerethető.
A dzsungel könyve – kritika
Demóna és Hamupipőke után újabb klasszikus mesét vitt vászonra a Disney élő szereplőkkel, igaz, ez most csak egyre korlátozódik, a dzsungel összes többi teremtényét...
Pán – kritika
Pán Péter történetét J. M. Barrie írásai óta láthattuk már a vásznon Disney-rajzfilmként, élőszereplős filmként, Robin Williams-szel utótörténetként és most megkaptuk az előzményeket. Csak...
T.S. Spivet különös utazása – kritika
Őszintén bevallom az eddigi gyerekfilmekre alapozott tapasztalataim elvittek egy olyan irányba, hogy megszületett a francia direktor azon alkotása, amit nem fogok szeretni, de ahogy...