A leleményes Hugo (Hugo) r.: Martin Scorsese. Fsz.: Asa Butterfield, Chloë Grace Moretz, Ben Kingsley, Sacha Baron Cohen, Christopher Lee, ; 126 perc, 2011
Cinema Scorsese
Szerelembe esni a legizgalmasabb dolog, ha a moziba eddig nem voltál, akkor elérkezett a pillanat.
Éppen E.T. haldoklott a vásznon, mikor megkértem Aput, kísérjen ki a vécére, persze alibiből, mert a család előtt nem akartam sírni. Nyolcévesen bekúsztam szüleim lenyithatós ágya alá, csakhogy megnézhessem a Volt egyszer egy Vadnyugatot, ezt követően egy hétig nagypapám fésűjén harmonikáztam. Indiana Jones miatt régész, James Bond láttán kém, ám a Cinema Paradiso után egyértelműen filmrendező akartam lenni, és a gimiben már minden kivágott csókra jutott egy könnycsepp. A suliból ellógva, a hétköznapok elől menekülve, az utam leggyakrabban a moziba vezetett. A leleményes Hugo egy újabb meseszép magyarázat máig gyógyíthatatlan függőségemre.
Martin Scorsese hősei többnyire hat láb mélyre temették a gondot, baseballütővel faragtak másokból embert, ezzel szemben itt egy elárvult kisfiú tesz kísérletet egy szomorúan ketyegő szív megjavítására. ’30-as évek, helyszín a nyüzsgő párizsi pályaudvar Hugo Cabret (Asa Butterfield) láthatatlan manóként felügyeli az órák pontosságát, fennmaradó idejében egy megörökölt szerkezetet próbál működésbe hozni. Az apró alkatrészek egyetlen forrását a keserű öregúr játékboltja jelenti, kinek titokzatos múltja egy izgalmas kaland kezdete.
Scorsese 3D-ben ifjúsági filmet forgat? Gyülekeztek is a károgó kritikusok, azonban a direktor úr egyszerre bizonyítja, hogy tehetsége mit sem kopott, és ezt a plusz dimenziót meg lehet amúgy okosan is használni. Bár szimpatikus gyerekszereplők, csaholó kutyák feltűnnek a vásznon, mégsem kísért minket a Disney hangulat. A burleszkbe hajló csetlő-botló karakterek élettel töltik meg a lenyűgöző díszletet (Sacha Baron Cohen brillírozik), miközben a kamera világ legizgalmasabb pontjaként táncolja körbe az állomást.
Amikor a történet felfedi igazi küldetését, mely a filmtörténelem egyik legnagyobb vizionáriusának Georges Méliès-nek (Ben Kingsley tökéletes választás) kíván emléket állítani, a dús szemöldökű rendező tobzódva vall szerelmet szeretett foglalkozásának, méltó módon éltetve az úttörő elődöket. Leporolja az archívumot, fátyolos tekintettel megidézve a csoda születését. Ezeknél a részeknél derül ki, hogy Scorsese bal és jobb kamrája Jean-Pierre Jeunet-hez és Giuseppe Tornatoréhoz hasonlóan lüktet.
A 2012-es az Oscar valóban a mozi megünnepléséről szólt. A némafilmes és A leleményes Hugo (végül 5 kategóriában nyert) újfent elhitették a közönséggel, hogy ahol a filmek készülnek valóban az álmok gyára, nem csupán bevételt kalkuláló, címek mögé sorszámokat írogató pénzeszsákok gyűjtőhelye. Marty bácsi szív alakú kulcsa pedig működésbe hoz Minket!
Az ember, aki számítógépes trükkök nélkül tette vászonra álmait. Georges Méliès: Utazás a Holdba (1902)
No Comment