Andy Muschietti AZ adaptációjára hatalmas szüksége volt a filmiparnak box office listát nézegetve, ugyanis nézőszámban és bevételben minden idők legrosszabb nyári idényét könyvelhette el az álomgyár. De A Warner Bros. és a New Line Cinema múlthéten bemutatta a Stephen King AZ feldolgozását mely nem csak az optimista előrejelzéseket múlta felül, de múlt hétvégén a tengerentúlon 117 milliós, míg világviszonylatban 179 milliós nyitásával, minden eddigi szeptemberi rekordot megdöntött és ezzel a filmtörténelem legjobb kezdését produkáló horrorfilmje lett – de akár még a műfaj legtöbb bevételét termelője is lehet belőle. Persze azzal számolni kell, hogy a horroralkotások többsége az első két hétben jócskán veszítenek az irántuk mutatott érdeklődésükből, de ez már akkor is egy bitang erős és hihetetlen kezdésnek számít. Igyekeztünk megfejteni, hogy az AZ mégis miként tudott ekkorát robbantani a mozikasszáknál, melyekre összesen 5 okot is találtunk: a kiváló marketingkampány, az átgondolt előzetesek és a tökéletes időbeni pozicionálás mind hozzásegítették a sikerhez.
1. Erős trailerek
Az AZ legelső kedvcsinálója márciusban jelent meg, Andy Muschietti direktor nagyon okosan, elsőként a jól ismert csatornajelenet bevillanásaira alapozott, mely összesen 34 milliós nézettséget ért el a YouTube-on, ezzel hónapokkal előre megalapozva a film iránti érdeklődést. A nyár folyamán ugyanakkor a bevételileg csalódást keltő alkotások esetében az volt megfigyelhető, hogy vagy a hype vagy pedig a kiváló vélemények terjedtek róluk a médiában, de egyszerre a kettő nem volt jellemző. A Warner Bros. Wonder Womanjéhez és Dunkirkjéhez hasonlóan az AZ is azon kevesek közé tartozott amiben mind a kettő variáns tetten érhető volt, ezen felül Pennywise marketingcsapata is tudta, hogy a gyerekfaló szörnyetegét miként is kezelje ebben a szituációban.
AZ kezdeti kedvcsinálója:
2. Pennywise
Az első kedvcsinálókban és poszteren Pennywise gonosz arcát nem láthattuk, csak egy átfogó képet kaptunk a testéről és ruházatáról. A Tim Curry-féle legendás horrorbohóc ábrázolása az internetes mémek gyakori inspirációjává vált az elmúlt években, így természetesen érdeklődéssel kísérték végig a rajongók, hogy Bill Skarsgard verziója miként is tudja majd felvenni a versenyt az eredetivel, miben fog attól eltérni és milyen új irányba viszik el a készítők a személyiségét.
AZ trailer beharangozó:
Körülbelül egy hónapig a Warner Bros. és a New Line visszatartotta Pennywise teljes külsejét, a posztereken kitakarták az arcát egy feliratos piros léggömbbel. Aztán amikor lehullt a lepel a karakter egész valójáról megduplázták a marketinganyagokat. Ekkor olyan plakátokban és előzetesekben építettek a kinézetére melyekben már a kisgyerekeket terrorizálja hol a csatornában vagy éppen egy pincében. Az újragondolt Pennywise lassacskán elszabadította a rettegés közben kialakult érdeklődést, így a WB hónapokon át képes volt fenntartani a film iránti kíváncsiságot.
AZ első hivatalos plakátja, melyen Pennywise arcát kitakarja a piros léggömb:
Pennywise megmutatja magát az újabb trailerben:
3. Egyedi marketing
Mindezeken felül az egyedi marketinghúzások lehetővé tették a Stephen King rajongók számára, hogy úton útfélen a rettegett bohóc jelenlétébe ütközzenek, így egy percig se feledkezzenek meg a készülő feldolgozásról. Akadt itt a film témájában kreált kísértet járta ház, a virtuális valóság kínálta utazás, a bohóc otthonául szolgáló csatornarendszerbe, majd a premier előtti napokban felbukkanó piros léggömbök Sydney utcáin.
A virtuális valóságra építő reklámvideó:
Míg más filmek, mint az elvárásokat nem teljesítő A múmia is megpróbálkoztak hasonló marketinghúzásokkal, az AZ képes volt mindezt működőképesen kivitelezni és a maximumra járatni. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy már maga a kedvcsinálókban és reklámanyagokban felbukkanó képek a történet közismert elemeire építettek, így elhitették a közönséggel, hogy valódi rajongói élményt kínálnak majd a mozikban. A rettegést keresők pedig mélyen bele tudtak olvadni abba a rémületbe, melyek a trailereket átitták, ennek a zsigerig hatoló érzésnek a megtapasztalása volt az, amit igazán átakart élni a közönség.
4. A szeptemberi robbantás
Azt nem tudjuk biztosra, hogy az AZ, ha a nyári filmes dömping kellős közepén kerül bemutatásra, akkor képes lett e volna megmenteni a szezon elmúlt évtized legrosszabbnak tartott box office eredményeit, mindenesetre szeptemberben hatalmasat robbantott, részben a kiváló időzítésnek köszönhetően. A holywoodi stúdiók közül a Warner Bros. volt idén az, aki a legkevesebb filmet mutatta be május óta, cserébe viszont az elmúlt három hónapban minden premierjük sikerrel zárult: a Wonder Woman júniusban, a Dunkirk júliusban és az Annabelle 2. – A teremtés augusztusban járt sikerrel. Az Annabelle volt az egyetlen pozitív csalódás a múlt hónapban, amely a nyitóhétvégéjén 35 millió dollárt tudhatott maga mögött – ez nagyon komoly eredménynek számít a horror műfaján belül -, mostanra pedig 100 millió dollár fölött jár. Az AZ szeptemberre való időzítése azért is volt remek húzás a stúdiótól, mert a Pókember – Hazatérés és a Dunkirk után a mozifanatikusok számára már nem volt hype-al megtolt film, amit a következő hónapokban tűkön ülve várhattak volna, illetve az augusztusi hónapban az Annabellel kiszolgálták a horrorrajongókat, ráadásul így a következő hónapban az AZ egyedüli rettegést kínálhatott a közönség számára, anélkül, hogy a műfaji konkurenciájával elszívták volna egymás elől a potenciális nézőket. Így Pennywise számára minden adott volt a hatalmas kasszarobbantáshoz. A premierje napjáig pedig széles körben hatalmas érdeklődés övezte Muschietti alkotását, a nemek szerinti bontás alapján 50-50%-os volt a férfiak és a nők aránya, korban pedig a közönség 65%-a 25 év feletti volt a vetítéseken.
5. A “Stranger Things” tényező
Az AZ által megcélzott minél szélesebb közönség nem meglepő húzás a készítőktől, főleg ha figyelembe vesszük a a Netflix tavalyi nagy durranását, a Stranger Things sikerét. Több szempontból is összevethető a két alkotás, különös tekintettel arra, hogy a sorozat főszereplője, Finn Wolfhard jelen van a horrorbohóc történetében is. Ráadásul a Stranger Things alkotóinak, Matt és Ross Duffer számára az inspirációt Stephen King regényei jelentették, melyekre többször utalást is tesznek a sorozatukban. De a hasonlóságok közé sorolhatjuk még a középpontjukban elhelyezkedő kimondhatatlan borzalmakkal szembenéző gyerekcsoportot, mint főszereplők, vagy a ’80-as évek popkultúrájának nosztalgikus megidézését is. Míg Stephen King eredetileg az 1950-es évekbe helyezte a gyerekfaló bohóc felbukkanását, addig Muschietti változata bő 3 évtizeddel későbbre pozicionálta, és mint a Netflix sorozata, úgy az ő filmje is bővelkedik a korszakra tett kulturális utalásokban. Ez az időbeni változtatás az AZt pedig összekapcsolja a ’80-as évekbeli gyerekekkel, akik félve ültek le a TV elé, hogy az első intenzív élményt kínáló R-besorolású filmjüket láthassák a Tim Curry-féle minisorozatnak köszönhetően.
A cikket a thewrap cikke alapján készítettük.
