Jurassic World: Bukott birodalom (Fallen Kingdom), rendező: J.A. Bayona; szereplők: Chris Pratt, Bryce Dallas Howard, Justice Smith, Daniella Pineda, Isabella Sermon, Rafe Spall, B.D. Wong, Ted Levine, Toby Jones, Geraldine Chaplin, Jeff Goldblum; színes, amerikai sci-fi kalandthriller; 2018, 129 perc (12)
Fele más indo(kok)
25 éve a Park minden idők legnagyobb bevételével és Star Wars szintű merchandise-ával robbantott. Két feledhető folytatás után 3 éve az eleve trilógiaként bejelentett első Jurassic World bizonyította, hogy a márkanévben még van szufla. Bár erősen a nosztalgiára játszottak, utóbbi bevételi dobogós lett. A baljós múlt után a kérdés az maradt: ha már folytatni kell, azt hogyan? Hát: felemásan sikerült. Jó és rossz értelemben is.
A film fele más. Az egyik fele kaland-katasztrófa, a másik thriller. Az egyik fele gigantikus, a másik fele emberközelien apró. Az egyik fele padlógáz, a másik fele kézifék. Az egyik fele látványorgia, a másik fele igazi suspense. Egyaránt megfordulnak benne ostoba túlzások, de folytonosságát tekintve sokkal koherensebb az Elveszett világnál. Egyaránt kapunk technikai múltidézést és 1993-ban elképzelhetetlen CGI megoldásokat. Egyaránt kapunk önirónikus utalást egy múltbéli – jogosan – kikezdett elemre, ugyanakkor megágyaz más – jogosan – kikezdhető elemnek. Egyaránt látszik a filmben három év munkája és mégse. Nagyon kettős.
Azzal pedig, hogy a film felemás, így a történetbe nem igazán akarok belefolyni, hisz a sokat járatott trailer főképp az első felét reklámozta, ami így nem egy szimpla nyitójelenet, melyet letudunk 20 perc alatt, cserébe a második feléből keveset mutattak és noha annyira nem nagy cucc a sztori (sőt!), simán kilogikázható kis gondolkodással, de legalább próbálkoztak, ami a mai időkben már becsülendő. Az előzetesek tehát nem árulták el a filmet, ez jó, de ilyen kétdimenziós, némileg önismétlő kifutással és gonosszal én sem nagyon árulkodtam volna.
Vicent D’Onofriónak legalább volt valami kisugárzása, valami jelenléte, meg jót tett neki a Daredevilezés pár hónappal korábbról, de itt? Kik is voltak a gonoszok a Park 2-3-ban? A folytatás másik aggasztó rákfenéje az volt, hogy ne ragadjon meg a múltban, mutasson valami újat, adjon hozzá valamit az alapokhoz. A katonás ötlet egy korábbról elvetett vázlaton alapult a Worldben és bár ez is ijesztően remakeszagúnak indul (gazdag tudós öregember villája unokával és egy régi túlélővel, kiszállítási mentőakció szigetről, gonosz skalpgyűjtő ostoba vadász, nyámnyila segéd a jók között, alapból hülyén megírt zsoldosok, stb), végül máshova fut ki és megvan – mondjuk kissé botcsinálta módon – az univerzum bővítése is, hiszen mint kiderült: Hammondnak eleinte volt egy társa. Na, ő az öregember az unokával.
Az ő száluk még érdekes is, megvan a rejtély és a történetbe beleférő, ám mégis alig kifejtett, az összegészből pedig így kissé kieső csavar, ami végső soron meg a Jurassic World 3 történetének katalizátorává válik, szóval erre talán még lesz idő, és bőven könnyebb szebben kijönni ebből, mint a Leia vagy a csettintés utáni szituációkból. Szóval hajrá!
Tehát konkrét történeti elemekből van itt katyvasz, minden pozitívumra jut egy negatívum, esetleg a pozitív dolognak van árnyoldala, de ezek még nem azok az égbekiáltó logikátlanságok, amik látványosan szembetűnőek. A dinók kinézetén, viselkedésén és jellegükön (Kék esetén karakterén) most ne akadjunk fönn, mindenre van ésszerű, világon belüli logikus magyarázat, így bár egyik-másik kiverheti párakban a biztosítékot, a Jurassic világ törvényei eddig sem tértek el ezektől és mivel ugye az egyedek lényegében klónok, így a film is szolgamód minden előnyével és hátrányával klónozva áthozta ezeket, csak hogy működjön univerzumként a sorozat. Kényszerű rossz a nagyobb jó érdekében és nem olyan zavaró, mint a Park III-ban tapasztalható problémák az idővonallal és a tudománnyal.
De ha ezeket le is nyeljük (és a World 1 önironikusságából kiindulva a film is tisztában van velük), akkor is találunk akkora baromságokat, amik hiába a 12-es karika, egy intelligensebb 6 éves is simán észrevesz. Konkrét példákat nem akarok hozni, de egyet azért mégis: egy (amúgy érthetetlen fizikával ugrató) Merci Unimog landolása hogy a francba nem tűnik fel egyetlen olyan zsoldosnak se, aki jelezné a hajón lévő potyautasokat a főmuftinak?
Az a baj, hogy tele van ilyenekkel a film és bár ez az előzőben is így volt, ott legalább szinte mindig pont kaptunk valami mókás kis önkinevetést („hűha faktor”, „manapság már nem elég a sima dinó”, „ha pontos másokat akart volna, tollasak lennének” és társaik), itt mindez kimerül Bryce Dallas Howard lábbelijeinek kiemelt mutogatásában. Kár, mert így én is kevésbé tudok megbocsájtani az alkotóknak…
Apropó Howard, lássuk a színészeket. Négy visszatérők van, de Goldblum a trailerhez kellett csak. A főhősök között a kémia most is megvan és Howard karaktere is szimpatikusabb az első megjelenésénél. Prattnek van egy kilógóan komikus, ám annál emlékezetesebb testjátéka, BD Wong azt csinálja, amit eddig, a kislány tök jó, éééééés… kb. ennyi. A többiek vagy közömbösek, vagy rosszak, vagy a forgatókönyv bánik el velük. Nincs nagy színészi elvárás egy ilyen jellegű alkotásnál, de itt még az sem kifogástalan. AZONBAN!
A természet mellett minden más tekintetben a film bőven utat tud törni magának és mindezt olyan színvonalon, ami adott esetben képes feledtetni minden más felemásságát. Legalábbis a játékidő alatt mindenképp és mivel nem akar a szokásosnál több gondolatot elültetni a fejünkben, ez bőven elég. Oké, a korábban említett szál jelen állapotában zavaró, de mint mondottam: arra még van idő. Máson meg nem érdemes a vetítés után mélyebben filózni, mert még fájhat, a mozi célja érezhetően a játékidő alatti szórakoztatás, amit meg is ad.
A zenék kevésbé harsányan nyúlnak vissza Williams két klasszikussá vált témájához (bár az új traktusok aligha lesznek 25 évig maradandóak), csomó ötletes operatőri megoldás van az egysnittes drámától kezdve a szögekkel és irányoldalakkal való játékig, melyek – akár néhol a fényjáték vagy egy korábbi ikonikus snitt megidézése – rengeteget adnak a hangulathoz. Ahhoz a hangulathoz, mely alapján megkockáztatom, hogy ez az eddigi legfélelmetesebb Jurassic film. Még mindig nem horror, a műfaj edzett nézőinek nem lesz para, de a – nyilván számolt – kisgyerek-közönségnél talán lesz pár álmatlan éjszaka.
A film műfajváltásában a rendező lubickolhatott és mindent bele is adott. Egy átlagos blockbusternél a sziget felrobbanása (tényleg, egy vulkán hogy reaktiválódik és ezzel Hammondék meg az új arcok miért nem számoltak?) lenne a csúcspont, de itt csak látvány és tempó tekintetében az. És ez nagyon jól áll a mozinak. Képzeljük el a klasszikus konyhajelenet feszültségét úgy a játékidő utolsó harmadán keresztül. Egy-két jumpscare is bekúszik, de még pont az egészséges mennyiségben, cserébe a dinókon látszik a három évnyi munka. Mind a megépített, mind a CGI őshüllők kinézete félelmetesen jó és csak azért nem álleesős, mert nem 1993-at írunk. De korunk technikájából többet hoztak ki, mint legutóbb. Noha az elmúlt évek legjobban kinéző szaurusza Old Lace maradt az MCU-ból (Runaways), ha még emlékszünk a fejmodellre a Worldből, most azt a szintet képzeljük el teljes alakokkal. A kitöréskor talán az eddigi legváltozatosabb fajkavalkád jön szembe, de nagyobb csordát már láthattunk itt–ott.
Ezen pozitívumok pedig már elegek ahhoz, hogy az összegész is ellendüljön ez irányba. Mivel trilógiát terveztek, nyilván jobban össze is függnek az események, mint az 1993-01 közötti időszakban, ha pedig mint folytatást nézzük az alapjához viszonyítva, sokkal kisebb a szakadék, így azt lehet mondani, hogy a trilógiákon belül a legjobb folytatást tisztelhetjük a Bukott birodalomban. Persze nem volt nehéz ezt elérni és így is több sebből vérzik, mint Kék, de ha őszinték akarunk lenni: ez általános probléma. Mármint melyik ilyen jellegű filmben nincs mindig minden kicentizve vagy épp kapóra jövően odaírva a forgatókönyvben?
Ami viszont határozottan kirajzolódik, hogy a végére új értelmet nyer a cím és előkészít egy olyan terepet a folytatáshoz, amely már időben előre tényleg az utolsó Jurassic kaland lehet. Talán úgy 65 millió évig.
Csak amiket most elkapkodtak, azokat a következő három évben ne tegyék. És próbáljanak visszahozni minden logikusan beillő (túl)élő szereplőt egy epikus záráshoz! Idejük van rá…
(A stáblista után kapunk két snittben egy választ a finálémontázs egyik nyitva hagyott kérdésére!)
