Az elveszett város (Lost City), rendezte: Aaron Nee, Adam Nee, szereplők: Sandra Bullock, Channing Tatum, Daniel Radcliffe, Brad Pitt, amerikai romantikus akció-vígjáték, 112 perc, 2022., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Kalandorok kíméljenek!
A sikeres regényíró kénytelen elhagyni otthonát, amikor eleget tesz az új könyvének megjelenésével járó kötelezettségeinek, melynek folyományaként rögtön el is rabolják. A dzsungelben köt ki, mert egy rajongója szentül hiszi, hogy az általa emlegetett mesés kincs nem csak az írói fantázia szüleménye. Mindenképpen értékelendő kísérlet Az elveszett város a romantikus akció-vígjátékok feltámasztására, de lehetne sokkal merészebb és pimaszabb. Bullock egy időre visszavonulót fújt, jó pihenést és családozást kívánunk neki innen is.
Loretta Sage (Sandra Bullock), a sikeres író férje halála óta visszavonultan él, éppen ezért sokkolja legújabb regényének promóciós turnéja. Ha a nyilvános szereplés nem lenne elég, vele tart könyvei címlapjának állandó modellje, az egyébként nem túl éles eszű Alan (Channing Tatum) is, aki mindig ellopja előle a showt. Mivel az írónő korábban valóban foglalkozott régészkedéssel, a különc milliomos, Fairfax (Daniel Radcliffe) úgy véli, hogy a regényben szereplő kincs létezik, ezért elrabolja őt. Kiadója felbérel egy ex-kommandóst, hogy keresse meg és hozza haza. Mivel Alan saját magát okolja a történtekért, az átkozottul jóképű és halálosan veszélyes Jack Trainerrel (Brad Pitt) tart. Csakhogy más dolog könyveket írni vagy a könyvek borítóján feszíteni, mint a valóságban a nyakadba venni a dzsungelt.
Vajon van-e értelme néhány poénra egy kétórás filmet felhúzni, aminek minden jelenetét láttuk már valahol máshol? Channing Tatum egyenesen A smaragd románcához hasonlította a filmet és bárcsak igaza lenne, de nincs. Nem állítom, hogy mostanában nem készülnek a romantikát sem nélkülöző akció-vígjátékok, de Az elveszett város tökéletes lenyomata annak, milyen irányba változott a világ a fentnevezett klasszikus óta. Oké, hogy nem eredeti, de ehhez még bátortalan is, senkit nem akar magára haragítani, ami valahol érthető, ha az ember a szórakoztatásból akar pénzt csinálni. Ami igazán bosszantó, hogy amikor vicces és/vagy látványos, akkor tényleg az és az is látszik, hogy a pénz nem számított, csak éppen a vegyes műfajjal, a píszível és a célközönség belövésével nem tudtak mit kezdeni. 
Sandra Bullock nemrég jelentette be, hogy határozatlan időre visszavonul a filmezéstől, Az elveszett város után már csak a júliusban érkező A gyilkos járatban láthatjuk, aztán ki tudja, legközelebb mikor. A színésznő 58 éves lesz idén és valószínűleg nem csak a genetikának van szerepe abban, ahogy kinéz. Tegyük fel, a film producereként semmi ráhatása nem volt arra, hogy a játékidő túlnyomó részében egy szűk ruhában láthatjuk őt (aminek egy részét letépi magáról) és a nála 16 évvel fiatalabb Channing Tatum karaktere a nyálát csorgatja utána. Ahogy a karakteres lábú és arcú Sarah Jessica Parker rátelepedett a Szex és New Yorkra a hú, de jó nőt alakítva, úgy viszik ágyba jóképű, fiatal férfiak minden filmjében legkésőbb az 5. percben Juliette Binoche-t vagy Catherine Deneuve-öt. Bullock egy veszettül jó komika, ne jussunk el ide, nagyon kérem; méltósággal megöregedni, legyen ez a jelszó. 
Tatumot szeretjük, már hogyne szeretnénk; amikor a testével kell eladnia magát, akkor azt csinálja, amikor meg nem, színészkedni is látjuk. Radcliffe öltönyét nem néztem meg annyira, de még azt is el tudom képzelni, hogy egyenesen a Szemfényvesztők 2. díszletéből sétált át megmaradva a karakterben. Kicsit meg is lepődtem, hogy a forgatókönyvet a 22 Jump Street – A túlkóros osztag, a Páros mellékhatás és a Hogyan legyünk szinglik írói követték el, mert a végeredmény inkább az Ó, anyám!-at idézte fel bennem, vagyis amikor oda nem illő emberek szerencsétlenkednek a vadonban és te próbálod élvezni.
Az elveszett város legnagyobb erénye, hogy a játékidő nagyobbik részében vicces és szórakoztató, mint amelyik részében nem az, a legizgalmasabb momentum mégis talán a sajtóvetítést rövid időre félbeszakító téves bombariadó volt. Aki tényleg ki akarja kapcsolni az agyát, annak sok lesz az okoskodás és a lelkizés, aki pedig többre vágyik, annak kevés az igazi tartalom. Elvoltam, de piszkosul elkezdett hiányozni A smaragd románca.
