
Cinema Scorsese
Szerelembe esni a legizgalmasabb dolog, ha a moziba eddig nem voltál, akkor elérkezett a pillanat.
Éppen E.T. haldoklott a vásznon, mikor megkértem Aput, kísérjen ki a vécére, persze alibiből, mert a család előtt nem akartam sírni. Nyolcévesen bekúsztam szüleim lenyithatós ágya alá, csakhogy megnézhessem a Volt egyszer egy Vadnyugatot, ezt követően egy hétig nagypapám fésűjén harmonikáztam. Indiana Jones miatt régész, James Bond láttán kém, ám a Cinema Paradiso után egyértelműen filmrendező akartam lenni, és a gimiben már minden kivágott csókra jutott egy könnycsepp. A suliból ellógva, a hétköznapok elől menekülve, az utam leggyakrabban a moziba vezetett. A leleményes Hugo egy újabb meseszép magyarázat máig gyógyíthatatlan függőségemre.


A 2012-es az Oscar valóban a mozi megünnepléséről szólt. A némafilmes és A leleményes Hugo (végül 5 kategóriában nyert) újfent elhitették a közönséggel, hogy ahol a filmek készülnek valóban az álmok gyára, nem csupán bevételt kalkuláló, címek mögé sorszámokat írogató pénzeszsákok gyűjtőhelye. Marty bácsi szív alakú kulcsa pedig működésbe hoz Minket!
Az ember, aki számítógépes trükkök nélkül tette vászonra álmait. Georges Méliès: Utazás a Holdba (1902)



No Comment