
Színház az egész világ
A Kominsky-módszer 3. évada még mindig képes kellemes pillanatokat szerezni, de Alan Arkin távozása gyakorlatilag az egész létjogosultságát kérdőjelezte meg, amivel még a rutinos Chuck Lorre sem tudott igazán mit kezdeni. Paul Riser, Michael Douglas, Kathleen Turner és Morgan Freeman valószínűleg boldogan mondtak igent neki, mi pedig boldogan nézzük őket, de ez a Kominsky, már nem az a Kominsky.
Véletlenül csöppentem bele a szebb napokat látott színész és az idők során baráttá váló ügynökéról szóló sorozatba és nagyon nem bántam meg, mert a nagypapa korú Alan Arkin és Michael Douglas zsémbeskedése a Muppet Show Statlerjén és Waldorfján is túltett (ők a két öreg a páholyból). Az első két évadot többek között Primetime Emmy-, Screen Actors Guild-, AFI-, Golden Globe- és Satellite-díjakra jelölték, Douglas az alakításáért meg is kapta az Arany Glóbuszt. Amikor hivatalossá vált, hogy a harmadik évad Arkin készül el, tudtam, hogy már biztosan nem lesz olyan, mint az előzőek, de erősen bíztam Chuck Lorre (Két pasi – meg egy kicsi, Agymenők, Az ifjú Sheldon, Mike és Molly stb.) elméjének teremtő erejében és az előzetes is reménykeltő volt.


Tekinthetjük a 3. évadot Douglas és Turner jutalomjátékának, hiszen a kisujjukból kirázzák a karaktereket. Ugyan szép gesztus volt Lorre részéről, hogy újra összehozta őket, de ettől olykor az egész egy The War of Roses Reunion hakninak hat (vajon mennyit gondolkodhatott a Roz néven?). Karaktereik egyfolytában szívatják egymást, miközben érezhetően dúl a szerelem kettejük között. A puszta jelenlétük is megkönnyezi az embert, de egyre jobban eltávolodnak attól a sorozattól, aminek még mindig A Kominsky-módszer a címe. Egy ponton Barry Levinson is bekerül a képbe és bizony annál a jelenetnél, ahol Martinként Paul Riser Az étkezde (1982) című filmben saját magát nézi, végleg eltört bennem valami. A lezárás még az Agymenőket is túlszárnyalja, de Morgan Freeman szerepeltetése, illetve a televíziós sorozatok jövőjét előrevetítő jelenet tényleg vicces volt, csak ne valósuljon meg soha. Jól szórakoztam, továbbra is nagyokat röhögtem, Chuck Lorre még mindig nagy kedvenc, mint ahogyan a színészek is zseniálisak, de mást és többet vártam, így nem is baj, hogy ez a záróévad. Az orosz luxusprostiért ugyanakkor jár a pacsi.


