
Kék a szeme, arca csupa derű…
Frank Herbert a Dűnével egy egész univerzumot teremtett meg, amiből megannyi filmet és sorozatot (végső soron pénzt) lehet csinálni, éppen ezért fontos volt, hogy a nyitás minél több embert bevonzzon. Igen, biztonsági játékról van szó, ami kicsit egyszerűbbre veszi a figurát, mint a könyv, de elképesztően látványos és egyedi, mert Denis Villeneuve tudja és érti a dolgát.
Az univerzum legértékesebb anyaga a fűszer, amit egy elsivatagosodott bolygón, az Arrakison bányásznak. A bolygóval eredetileg teljesen más tervei voltak az emberiségnek, de mint írtam, mi nem változunk, ha valamiből pénzt lehet csinálni, félreteszünk mindent: terveket, álmokat, erkölcsöt stb. A nomád életmódot folytató őslakók, a fremenek természetesen nem fogadják kitörő lelkesedéssel a leigázásuk, de a hatalmas túlerővel szemben tehetetlenek. Visszavonulnak, elrejtőznek, időnként lecsapnak, de a többség a megváltót várja, aki elhozza számukra a szabadságot.
Frank Herbert regénye tipikusan az a mű, amit muszáj megfilmesíteni, csak éppen – szinte – lehetetlen. Többen megpróbálták már, volt olyan, akinek elkészült a filmje, de olyan is, akiről csak egy dokumentumfilm készült, ahogy nem készül el a filmje (ez viszont egész jó lett). Rengeteg mindenkire volt hatással (Terminátor, Mátrix, Star Wars és lényegében minden „the chosen one” történet) és elég komoly rajongótábora van mind a mai napig. A CGI napjainkra elért színvonala és az általa kínált lehetőségek, a rendelkezésre álló pénz, a neves színészgárda, az egyedi látásmóddal bíró, tehetséges rendező, mind garancia voltak arra, hogy 2021-ben ebből valami egészen jó dolog sülhet ki.


A Dűne, mint könyv ugyanakkor nem mindenkinek való, nehéz olvasmány. A stúdióknál viszont a pénz beszél, így egyértelműen a minél több néző a cél. A könnyebb befogadás érdekében kompromisszumot kellett kötni, leegyszerűsítették a mondanivalót, így bár a leírtak nagy része megfilmesítésre került, a sorok között megbúvó mögöttes tartalom, a regény gondolatisága csak felszínesen. A korábban biológusnak készülő rendező teljesen beleszerelmesedik a tájba, kapunk is belőle bőven, de mi van az emberekkel?
A másik fontos elem a spiritualitás, Paul az anyja (Rebecca Ferguson) révén az egyház támogatását is élvezi és különleges képességek birtokába jut. Mert az egyház továbbra is jelen van. Nem siet sehova, hosszútávra tervez, mint mindig. Tanait hol erőszakkal, hol békésen hirdeti, a megváltásért cserébe szolgalelkűséget vár el és elhiteti a politikával, hogy az osztja a lapokat, holott éppen fordítva van. A fiatal hercegnek fel kell nőnie a feladathoz, miközben egy árulás, egy halálos játszma főszereplőjévé válik.
A hosszú játékidő ellenére a cselekmény éppen, hogy belelendül és bár mindenből kapunk egy keveset, ahogy azt már fentebb írtam, éppen a regény gondolatisága veszik el, az egyes karakterek, a császár és az uralkodóházak motivációja, illetve ezen kereteken túllépve az univerzumot mozgató erők, erőviszonyok bemutatása marad el a könnyebb befogadás, a profitmaximalizálás érdekében.
Hiányosságai ellenére inkább szerettem és az volt az első gondolatom a film végén, hogy most azonnal látni akarom a folytatást, mert úgy éreztem magam és most is úgy érzem, mint aki megvett egy könyvet az előszóval és néhány fejezettel, majd közlik vele, talán egyszer valamikor elolvashatja a többit is. Valahol értem a célt, az elgondolást, de jelen pillanatban nincs folytatás és ha lesz is, biztosan nem fél év múlva. Most, amikor mindenki a néző kegyeit keresi, kicsit becsapva érzem magam. Sebaj, addig megnézem még egyszer-kétszer ezt, természetesen moziban, mert csak úgy van értelme.


