Tőrbe ejtve – Az üveghagyma (Glass Onion: A Knives Out Mystery), írta és rendezte: Rian Johnson, főszereplők: Daniel Craig, Edward Norton, Dave Bautista, Kate Hudson, Janelle Monaé, Leslie Odom, Jr., Jessica Henwick, Kathryn Hahn, Madelyn Cline, amerikai krimi vígjáték, filmdráma, 2022, 140 perc, (13+, Netflix)
2019-ben a Tőrbe ejtve váratlan sikert ért el a mozikban remek szereplőgárdája és csavaros története nyomán. Rian Johnson ezzel együtt megalkotott egy kissé piperkőc magánnyomozó, Benoit Blanc karakterét, akit szándékában állt további nyomozásokba bevonni. Most a Netflix jóvoltából megérkezett a második krimi, Az üveghagyma. Látva, nem bánjuk, hogy majd jön a harmadik is.
Egy techguru, a zseniális Miles Bron (Edward Norton) meghívására a magánszigetére érkezik néhány barátja, valamint a Miles által sosem látott Benoit Blanc magánnyomozó is, hogy egy hétvégét eltöltsenek az Üveghagymának nevezett épületben lazulással, napozással és egy játéknyomozással. Blanc nagyon hamar rájön, hogy ez a játék bármikor valódi nyomozássá változhat, hiszen a látszólagos vidámság ellenére mindenkinek jó oka van megölnie a házigazdát.Általában nem okos dolog ennél többet leírni semmilyen film cselekményéről, azonban az Üveghagyma esetében kifejezetten káros lenne, ha bármi mást is megosztanék a kedves olvasóval. Ugyanis ahogy a Tőrbe ejtve esetében, úgy itt is a klasszikus Agatha Christie-felállást Johnson alaposan felkavarta. A kezdeti kiszámíthatóság után megtörténik a gyilkosság, és ettől a pillanattól fogva a feje tetejére állít mindenféle szabályt. Bár viszonylag hamar rá lehet jönni a gyilkos kilétére (ebben követi a Tőrbe ejtve narratíváját), de sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy vajon miért és hogyan tette. Johnson nagyjából a film közepéig pusztán csak építkezik és furcsa, de ez a film legszórakoztatóbb része: ahogy megismerjük a karaktereket, hogy szinte mindenki roppant felszínes és gyenge akaratú és mindent megtennének a sikerért.Aztán a második felére ezeket a karaktereket Johnson megtöri, kiforgatja és leleplezi hátsó szándékaikat. Ekkor lehet igazán látni, hogy ez a látszólagos erős baráti kör, ami évenként egyszer összeáll, mennyire szét is van esve igazából, és csakis az önérdek tartja össze. És persze a néző érzi ezt már az első pillanatban, mégis nagyon jóleső érzés látni is ezt a fajta szétesést. Johnson láthatóan élvezi szétcincálni napjaink trendjét, hogy az internet és pár menő szó segítségével manapság már szinte mindenki hirtelen sikert akar magának szerezni, lehetőleg alapos és fárasztó munka nélkül. Itt megkapják a kiöregedő modellek, az influenszerek, a politikai pályára készülő személy és persze az Elon Musk és Jeff Bezos nyomán a techguruk is, akik mindent óriási pénzzel akarnak megszerezni és egyre őrültebb ötletekkel próbálják „leigázni” a népet.Sajnos azonban a film minőségben csak majdnem ér fel az előző krimihez. Johnson ugyanis elkövet egy kis és egy elég nagy hibát. A kicsiről nem beszélhetek, de legyen elég annyi, hogy a sok szellemes megoldás közepette akad egy túlságosan konvencionális és lusta elem is a csavarok között. A nagyobb probléma viszont sajnos az, hogy hiába rak a sok ellenszenves karakter közé egy igaz szándékút is, hogy ezzel szimpatizáljon a nézővel és drukkoljunk neki, ha egyszer ez az érzelmi vonulat teljesen kidolgozatlan. Hiányzik az a fajta meghittség és a film végi katarzis, ami az Ana De Armas–Christopher Plummer barátsága által megvolt az első epizódban. Itt nem az van, hogy a szimpatikus embernek szurkolunk, csak láthatjuk, ahogy széthullanak az üveghagyma egyes rétegei. Pont ezért is a mozi utolsó negyedórája meglehetősen fáradt és ötlettelen, ami nagyban lerontja az összképet.Az azt megelőző két óra így is hatalmas szórakozás, Daniel Craig és társai látványosan élvezik a szerepüket, és egy cseppet sem veszik túl komolyan magukat. Kate Hudson rég volt már ennyire szórakoztató (a szájmaszkja külön megér egy pontot) és Dave Bautista is remek az egyszerű észjárású jobbos influenszer szerepében. Továbbá a 140 perc tömve van cameókkal és bár neveket természetesen nem mondok, mindenesetre furcsa volt látni, hogy ezek közül ketten már nem is élnek. Sőt, egyikőjük már 2021 novemberében elhunyt, ami azt jelenti, hogy a Netflix jó sokat csücsült a filmen.
Említettem a szájmaszkot: igen, a filmben erősen benne van a COVID általi karantén, amit sikerült remekül beleépíteni a filmbe és szerintem csak gazdagabbá tette a sztorit. Dicséretes még a film dizájnja, a gyönyörű kis sziget az extravagáns és ízléstelenül berendezett épülettel, ami külön szereplő lesz, ahogy a régi ház a Tőrbe ejtvében.
Kisebb-nagyobb hibái ellenére az Üveghagyma egy kifejezetten szórakoztató darab, ami képes újat nyújtani a Kenneth Branagh-féle túl bombasztikus Christie adaptációk után. Mivel Rian Johnson a szerződés szerint két filmre írt alá a Netflixnél, így 2-3 év múlva várható egy következő Benoit Blanc-nyomozás. Amíg ilyen minőségben tudja szállítani a kalandokat, addig részünkről nyitottak vagyunk a továbbiakra is.