Bosszúállók: Végtelen háború (Avengers: Infinity War), rendezte: Anthony és Joe Russo; szereplők: Josh Brolin, Robert Downey Jr., Mark Ruffalo, Chris Hemsworth, Chirs Evans, Scarlett Johansson, Benedict Cumberbatch, Tom Holland, Zoe Saldana, Chirs Pratt, Elizabeth Olsen, Paul Bettany, Chadwick Boseman, Sebastian Stan, Don Cheadle, Anthony Mackie, Karen Gillian, Dave Bautista, Pom Klementieff, Benedict Wong, Peter Dinklage, Letitia Wright, Tom Hiddleston, Idris Elba, Gwyneth Paltrow, Benicio del Toro, William Hurt; színes, amerikai szuperhőseposz; 2018, 150 perc (16)
Végtelen kesztyű-ha!
„10 éve várunk rá!” Nem, Thanos 6 éve köszönt be. „Jó, de azért a 10 évet lezárja?” Miért zárná? Csak üzleti szempontból rázták le a part 1-2 sémát az együtt forgatott két folytatásról, amit a szerződések megkötésekkor is egyben kezeltek. Most, hogy túl vagyunk a két helytelenül legfelkapottabb szlogenen, megnyugtatok mindenkit: a Russo tesók hozták a formájukat. Csak nehéz egy fél filmről, mostani pontján értekezni…
Beszélhetnénk itt univerzumépítésről, üzleti modellről, és a 10 évnyi sztori összefűzéséről, de ahogy már fentebb említettem: mindezek csak jövőre válnak igazán izgalmassá, az pedig, hogy a Marvel kihagyja az idei Comic-Cont, tényleg arra utal, hogy a már bejelentett és erősen gyanús projektjeire akarnak csak (a Bosszúállók 4 után öt perccel kezdődő Pókember 2 (és 3), a Galaxis őrzői Vol. 3, a premierdátum nélküli Fekete Párduc 2, a szinte borítékolható Doctor Strange 2 és a legfrissebb hírek szerint az előzmény sztoriként érkező Fekete Özvegy – talán Budapesttel?) koncentrálni, miközben az X-ek és a Fantasztikusak behozatalán törik a fejüket, hisz jövő nyárra végbemegy a Fox üzlet. És az újabb egy(?) évtizednyi anyag.
Beszéljünk inkább arról, hogy filmkészítésileg mi is volt a közvetlen előzmény, miből is kell kiindulnunk igazán a Végtelen háborúhoz. Mert a közvetlen két előd felsorakoztatta mindazon tulajdonságokat, amiket ezek után „csak” kombinálni kellett. Joe és Anthony Russo magas minőségben tudták a komorságot, a mondanivalót, és a humort elegyíteni filmjeikben, hogy aztán az egész a Polgárháború karaktermozgatásaiból fakadó kreatív ötletekben csúcsosodjon ki. Az egyetlen dolguk az lett volna ezek átmentése után, hogy a földhözragadtabb sztorikat univerzálissá tegyék. Ez lett volna. De itt nem álltak meg!
Mert bár nyilván nem egy árulásos-beszivárgós politikai thriller a Végtelen háború, és Zemo kikezdhető, de jól tálalt terve is hatásosabb, az eddig már bevált, változás nélkül is működő receptjeiket is újrakeverték Russóék. Hiába a sok karakter, talán érezték ők is, hogy a Polgárháborút nem lehet megismételni, meg aztán ennyi hős egy rakáson már kissé túlterhelt lenne egyszerre (és felettébb gyanús, hogy Jeremy Renner pont emiatt nem ért rá a Mission Impossible 6-ra…). Viszont ha valamikor, hát most meg lehet lépni egy klasszikus fantasy-s hadsereges csatát, ahol hullik mindkét oldal, mert van miből. Persze az itt felszabadult kreativitást nem a következő Barátok közt epizódba szánták, hanem máshogy használták föl, ezzel aztán jól megkeverve a bevált dolgaikat, mégis magukhoz hűnek maradva.
Ez pedig a humor, ami elsőre sokak szemében most negatívumként hathat, pedig szimplán csak arról van szó, hogy az egymásnak eddig ismeretlen, vagy egymással igen rég találkozó szereplők első találkozásai frappánsak. Most azon túl, hogy az Őrzők hozzák a magukét, kimondottan túltolt poénkodás nincs, Strange és Stark egóharca tök jó, Peter Dinklage karaktere is óriási, szóval minden csak a szereplőkből magukból és az interakcióikból ered, már amikor a helyzet azt megengedi.
Mert amikor dráma van, akkor bizony dráma van, nincs helye egysorosnak meg popkult utalásnak. Ugyan a 16-os karikát a film simán megérdemli, azért túlzó, hogy a Logannel, a Deadpoollal, vagy kissé távolabb tekintve, a Wall Street Farkasával van egy mezőnyben. Kint PG-13, ez néhol nagy kár, de a káromkodásfaktort ezúttal is zseniálisan játszották ki. Ja meg van favicc Groottal. Lehet, átsiklasz rajta, de ha épp elcsíped, már nem vered ki a fejedből.
Akik most meg attól tartanának, hogy a műfaji kavalkád nem ad ki egy egységes ívet a filmnek, azokat is megnyugtathatom: hiába ugrálunk térben és karakterjellegekben össze-vissza, valahogy mégis koherens az egész. Az Ultron kora abba bukott bele, hogy mennyi mindennek volt a folytatása, kellett saját sztori és mennyi mindent kellett felvezetni. Túlterhelt volt, és a végleges verzió érezhetően foghíjas maradt a kivágott jelenetektől (pl. Loki), miközben akcióorientáltsága eleve nem hagyott sok teret és időt ennyi szálnak.
A duplafilmes mivolt miatt most felvezetni csak a végén kellett bármit, de az idáig vezető szálak közben kb. megduplázódtak, mégis a végig pörgő akció ellenére is sokkal jobban állták a sarat e téren Russóék, mint Whedon. Hiába a folyamatosan csökkenő játékidő (a bejelentés óta még 7 percet vágtak ki), hiába a trailerek hiányzó képsorai, teljesnek érződik a cucc, talán két dolgot kivéve. Persze a bővítések ártani nem tudnának, az #everythingisconnected jelige szembeköpése viszont fájó pont. Legalább utalhattak volna a sorozatokra!
A film bátor, nem fatökű. Az Eljövendő múlt napjaival több pozitív párhuzamot is mutat (más hasonló élményünk meg nem volt), és persze minden elvárást így-úgy teljesít a jól titkolt meglepetéskarakterektől a súlyos halálokig, de hogy ez most mennyire fanservice vagy sem, arról hosszan diskurálhatnánk. Az utolsó Jedik minden teóriát nullázott, ez itt nincs ugyan meg, de még kellő alapismerettel is meghökkenhetünk. Csak a végére ez a visszájára fordul.
Hiszen kell egy Slynak is óriási cliffhanger, úgy volt a szerződésben. És ennek oltárán olyan sokkoló véget kapunk, ami már talán túl sokkoló ahhoz, hogy elhiggyük. De nem azért, mert tudtuk (vagy csak elhitették velünk?), hogy a főbb szereplők két filmre írtak alá, és nem is azért, mert az időkővel mint láttuk, bármi helyrehozható. Spoilerek nélkül nehéz erről többet írni, nyilván álleesős véget kapunk egy Thanos űrhajójánál nagyobb kérdőjellel az agyunkban, és irtó gyilkos lesz a következő év várakozása (nehezebb, mint az elmúlt haté) a válaszok miatt… csak ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy a válaszok és a körülmények ismeretében ezen itteni pillanatok kevésbé lesznek majd drámaiak. Pont azért, mert már túlzásba estek.
Ez a helyzet viszont azzal a problémával is jár, hogy nehéz a másik nélkül értékelni ezt a darabot, ezt a felét. Ami hatásos és az elejtett félmondatok kirakásával igazából pont, hogy kap egy tökéletes befejezést (bizonyos szempontból), de maga a sztori valahol eleve butított a potenciáljához képest, miközben meg jelenleg ugye úgy állunk, hogy a teljes látkép egy kis része egy év múlva sanszosan kissé elgyengíti ezt az epizódot. Így aztán most itt vagyunk a „semmi” közepén. És hogy még kettősebb legyen: eme cliffhanger nélkül jóval kevésbé működne, Russoék reagáltak a Polgárháborút lezáró levél negatív fogadtatására. Ugyanakkor az egész meg nem hátrány, vagy gyengeség a filmtől, csupán nagyon szokatlan a Marveltől.
És persze a Tél katonájába és a Polgárháborúba is bőven bele lehetne kötni, az azért elég általános vélemény, hogy mindkét film dobogós az MCU-n belül, ám jó magam nagy rajongóként sem tudom most így, ebben a pillanatban instant pódiumra helyezni alanyunkat, holott ez a másik kettőnél azonnal megvolt. De hogy csalódott vagyok-e? Nem! Imádtam minden percét, nincs semmi fölösleges jelenet, időhúzás, nagyon intenzív az egész, még mindig emésztem. Nem követ el olyan hibákat, amiket várnánk, nem esik (teljesen) bele „a nagy CGI gonosz” negatív velejáróiba, és mindenkinek próbál – szerintem egészen jól – tetszeni, mesterien keveri szereplői nagyon különböző műfajait, sokat is nevethetünk, de…
De aztán úgy pofán vág, hogy csak rágódsz, rágódsz és rágódsz. Egy teljes évig. Nem kell ide új cím bejelentése, elég lenne simán a „Végtelenebb háború” (Infinitier War?), de ha még az alap Part 2 mivoltához ilyen minőségben hozzácsap valami nagyon titkolnivaló dolgot, akkor ott bizony minden bevételi rekord veszélyeztetve lesz, és olyan hatású filmet kaphatunk, ami műfaján túlmutatva is filmtörténeti mérföldkő lesz évtizedek múltán is.
Ám ez idén így még csak egy naaaaaaagy és kötelező felvezetés lett, s bár a korábbi 10-18 év tapasztalataiból kiindulva pár aggodalmat keltő kérdőjellel távozhatunk (hitetlenkedés, sokk, és előítéletek miatt), 2019-ben talán nem a Star Wars zárásáról beszélünk majd a legtöbbet. Minden másról pedig most, azonnal talán fölösleges is. Az élményt próbáltam átadni. A karakterekről, a színészekről, és minden egyébről, amiről egy kritikában még ki kéne térni, azokról úgyis lesz bőven szó. Folyamatosan. Mindenhol. Egy teljes évig.
