A Lego Kaland 2, rendező: Mike Mitchell, szinkronhangok: Chris Pratt, Elizabeth Banks, Will Arnett, Tiffany Haddish, Stephanie Beatriz, amerikai animációs film, 106 perc, 2019, (6).
Még mindig jó
A Lego Kaland első felvonása életem egyik legüdítőbb mozis élménye volt. Persze nem azért, mert a film újradefiniálta volna a minőségi rajzfilm fogalmát, mégis műfaján belül szokatlan nívót képviselt. Nyilván nincs egy súlycsoportban az animációs film olyan nagyjaival, mint a Persepolis, vagy az Anomalisa, ám ha a többi, bevallottan promóciós szándékkel készült mozihoz viszonyítjuk, a különbség ég és föld. A már az igényesség látszatát is messze elkerülő Angry Birds, vagy Emoji mozit elnézve, A Lego Kaland kellemes humora és intellektuális háttértartalmai nyomban felértékelődnek. A család minden tagja számára egyenértékű szórakozást kínáló film valóságos hiánycikk volt a piacon, épp ezért a második részt is hatalmas várakozás előzte meg.
Csalódni pedig nem kellett. Az emlékezetes és a maga szerény módján korszakalkotó első felvonás után elmondható, a második rész pontosan ott folytatja ahol elődje abbahagyta. Épp ezért A Lego Kaland 2-ről roppant nehéz bármit is írni. Sőt mi több, fölösleges is lenne túlkritizálni, arra úgyis ott vannak a kolumbiai és lengyel művészfilmek. Ám hogy mégis megdolgozzak a sajtóvetítés áráért, listázzuk csak azokat a pofonegyszerű összetevőket, amik A Lego Kaland 2-őt egy igazán kompakt kis családi mozivá teszik.
Elsőként ott a humor, ami alapvetően határozza meg A Lego Kaland 2 hangulatvilágát. Többnyire a gyermekies esünk-kelünk, hangosan böfögünk poénok érvényesülnek, ám a film olykor megereszt néhány rétegeltebb viccet is. Van itt szellőzőkben mászkáló Burce Willis, Fortnite Dancelő Batman és egy színházi előadást lekéső Abraham Lincoln is. Igaz idővel ezek a kulturális kikacsintások érezhetően a Warner Bros. gátlástalan önpromójába csapnak át. Alig akad jelenet, ahol ne tűnne fel a stúdió valamelyik ikonikus karaktere, kezdve a DC szuperhősöktől, a Cartoon Networkon futó Csoda Kittyig.
Technikai téren viszont a film kárpótol minden addigi hibájáért. A dalok csak úgy, mint az első részben, most is hangsúlyos elemei a cselekménynek. Egy egész soundtracklistre való zenét kapunk, amik a legjobb értelemben merítik ki az idegölő betétdal fogalmát. A látványvilág pedig annak ellenére is pazar, hogy az animáció nem különösebben kiemelkedő és a 3D sem működik igazán. A sikerért inkább a karakterek legói mivolta felel, a film a végletekig kiaknázza az ebben rejlő potenciált. Az építőkockák egyedi fizikája és az abból fakadó önfeledt építkezés megannyi jelenet központi eleme, a legózás esszenciájának vizuális megjelenítéseként.
Szintén jót tesz a filmnek, hogy érezhetően elmozdult a leginkább a Toy Storyra jellemző irányba, ahol játék és ember sorsa igenis befolyással bír egymásra. Noha első részből megismert önálló Lego város mindvégig megmarad, azonban az emberi tényező sokkalta hangsúlyosabb. Ebből az emberi jelenlétből fakad a film egyszerű, de annál nagyszerűbb üzenete is. Meglepő vagy sem A Lego Kaland 2 a ,,szeretet ereje mindent legyőz” gondolatát csomagolja újra, és tálalja nem várt eleganciával. Igazán felemelő a gyermeki naivitás, amivel a film ezt a már kismilliószor látott elgondolást prezentálja, elkerülve a Disney filmekre jellemző álságos happy endet.
Ez a pozitív végkicsengés is közrejátszik abban, hogy összességében egy abszolút kellemes élményként éljük meg A Lego Kaland 2-őt. A film pontosan azt hozza ami elvárható tőle, színes-szagos, nevetett és nagy ritkán még el is gondolkodtat. Nyilván nem ez lesz az alkotás, ami alapjaiban formálja át az animációs film műfaját, de szűkös keretein belül igényes szórakozást nyújt. Egy klasszikus értelemben vett családi mozi, ami a vetítésen mellettem ülő, nagyjából tízéves filmprofesszor szavaival élve egy vicces és látványos film, de azért a Minden szupi szuper dal nagyon hiányzott belőle.
