Nagyban zakatol november óta a díjszezon, ami már egészen hasonlít a vírus előtti önmagára, de talán egy bebetonozódó új „órarend” kialakulását látjuk. Meglepően kevés balhé és melléktörténés nélkül robogunk, sőt még pozitív hírek is akadnak: idén ismét mindent élőben adnak át az Oscaron. De, hogy kikre számíthatunk pontosan, arról jelenleg még nincs teljes képünk. Amink van, azon viszont most végigmegyünk.
Az elmúlt 3 év eléggé felborította összevisszaságával a díjszezonokat. A 2019/20-ast igen hamar lezavarta a szakma azzal, hogy a 2003/04-estől megszokott február végi vagy téli olimpia esetén március eleji időpontját az Oscarnak előrehozta, mert hát az év 2. hónapjának eleje úgysem volt elég zsúfolt a Super Bowllal meg a Grammyvel. A forgalmazók és a stúdiók persze nem feltétlen repdestek az örömtől, hisz kevesebb idő jutott globálisan megismertetni a nagyérdeművel alkotásaikat, de utólag jó döntésnek bizonyult, mert az alapértelmezett dátumnál már jöttek olyan rémhírek, miszerint nemhogy az Oscar portékákat, hanem semmit nem tudnak majd bemutatni 2-3 héten belül. A járvány aztán jelentősen átírta a 2020/21-es szezont, eleve 14 havi termést engedtek be és minden el lett tolva kb. 2 hónappal, így aztán a január elején esedékes Globe konkrétan az Oscar eredeti helyén, február végén volt, az Akadémia eseménye pedig április végére dominózódott.
Tavaly már nem kellett a virtuális tereket használni (erről Chris Rock tudna mesélni), de a Globe megtépázta nimbuszát, így január elején elzártan és közvetítés nélkül zajlott, az idejére rárepülő (amúgy 1 héttel később szokásos) Critics’ Choice viszont még menekült a vírustól és tartottak egy szuperestet a BAFTÁ-val megosztva kontinentális körkapcsolásokkal. Az Oscar március végére jött előre, a 2004-es átállás előtti évtizedek tradicionális helyére (1948-58 és 1981-2003 között – ’88-ig 3 kivétellel – használták ezt, meg 3x a ’70-es években). Az eredeti terv az volt, hogy kétlépcsősen 2024-re visszaépítik a február végét – hagyva a nagyon korait 2020-ból – és elnémulnak azok a hangok, hogy már túl későn van az évben, azonban az idei március közepi zárásra sok pozitív visszajelzés jött az iparon belül, így elképzelhető (de még nem eldöntött), hogy ezentúl letáboroznak itt és eszerint tervezhetik a szakszervezetek is a naptáraikat. Ez idén az íróknak nem sikerült, az ő jelöltjeik példátlan módon az Oscar nominációk után kerültek kihirdetésre. Igaz, a BAFTA ehhez nem igazodott, idén ismét február közepén/kétharmadán tartják ünnepélyüket és bár tavaly sikeres és jópofa volt a „szupernap”, a Critics’ Choice is szépen visszatáncolt a vírus előtti menetrendjéhez.
A pofon elvitte a figyelmet arról, hogy a tavalyi show úgy csúszott félórával túl adásidején, hogy a kategóriák kébé harmadát felvételről vágták be. Hans Zimmer vígan itt maradt európai turnéján, Sipos Zsuzsanna „köszönöm”-jét pedig szintén nem élőben láthattuk (bár magyar közvetítéssel mást se – idén sincs hír, hogy valaki lecsapott volna a jogokra), azonban az elképesztő ellenszenv után ezt dobták és a twitteres közönségszavazásról sincs infó. Minden újra élőben lesz, ahogy a Globe-on is, hisz a szervezeti változások után az NBC visszavette programjára, de túl későn és mivel közben változott az NFL menetrendje +1 játékhéttel, valamint a Choice se variált megillető helyén, a Globe keddre kényszerült. Jövőre már jobban ügyelni fognak, mert amúgy a pár nem megjelenő sztár ellenére régi fényében tündökölt, az meg, hogy hétköznap milyen nézőszámot produkált, a csatorna számára is érthető visszaesés.
A 95. Oscar jelöltjei között a Minden, mindenhol, mindenkor 11 kategóriában esélyes
Lement tehát a két januári kiemelt esemény, míg a másik kettőnek még a jelöltlistája se volt. A helyi kritikusi díjakból néhányan belekeverték magukat (a vírus előtti állapotokhoz képest jóval többen) a szakmai szezonfél heteibe, amely így csak a szintén rendes helyére visszatérő Grammy után indul. Ha nagyjából maradni fog ez az eseménynaptár a jövőben, ez a január vége/február eleje lesz az, amikor egy adott évben először elmerülhetünk az Oscar-esélyek latolgatásában. Milyen jó, hogy balhék és érthetetlen döntések helyett most erre hárulhat a figyelem, még ha a To Leslie meglepő felbukkanását azért kivizsgálták… Ez legyen a legfőbb baj ennyi vitás/nehéz esztendő után!
És akkor lássuk, mi a helyzet (február 4-ig bezárólag + Grammyt már belevéve) – az esélyesek kiemelve, a jelöltek aláhúzva, a többiek dőlttel:
A víz érintése
Nem igazán szóródtak szét idén a vizuális effektusok díjazottjai és igazából a jelöltek között se találni nagy hiányzót, hisz eleve amolyan dísznek vannak most a többiek. Csak 2 film ért el 1-nél több sikert, de a duplázó Minden, mindenhol, mindenkor helyett az Akadémia a győzelem nélküli Batmant találta érdemesnek az Oscar mezőnybe – a multiverzumos kaland másutt így is „pótolta hiányát”. A Top Gun és Fekete Párduc új részei, valamint a Nyugaton a helyzet változatlan mind nyertek 1-1 alkalommal, ahogy az Elvis és az Ők is (utóbbiak ugye már nem fértek be az Oscarra, így idén minimalista cím sincs), valamint 2 dokunak „vizuális dizájn” címszóval ítéltek oda egy e kategóriának felfogható szakmai elismerést. A fentiek szinte mindegyike azelőtt történt, hogy berobbant az Avatar: A víz útja, melynek Oscar ereje igazából már a teaser övhúzós-vízérintős snittje óta nem kérdés. A látványpornó 18-ig jutott eddig (köztük a Choice-szal), továbbá 3, ide kapcsolódó különdíjat is beszákolt: 1 a 3D-ért, 2 a mocapért jött, melyeket Zoë Saldana és Sigourney Weaver animált alakításáért kapott Cameron természetsci-fije. Tény, ami tény, ez megérdemelt Oscar lesz.
A megújuló Álomgyár kulisszái
Számunkra igen kedves volt tavaly figyelni a díszletek közötti Dűne dominanciát. Idén némileg tágabb a szórás, a legnagyobb Oscar hiányzó pedig megint a Minden, minden…, és noha itt is a 2. legtöbb diadalt aratta, ez ebben az esetben 5 sikert jelent. Többszörös díjazottként (2) még a Fekete Párduc 2. lett mellőzve az Akadémiánál, az 1-1 győzelmet szerzők között pedig olyanokat találni, mint az Üveghagyma és a Living, de még del Toro Pinokkiójának stop motion díszletei is feliratoztak, bár az eleve nem mehetett Oscarért. Amik viszont mennek, azok közül a Nyugaton a helyzet változatlan eddigi díj nélkül fért be, de a Fabelman család korhűsége se sok vizet zavart (1 díj). Az Elvis és az Avatar nominálása azért sejthető volt, de talán meglepő, hogy Pandora vált a kategória másoderejévé a Minden kihullása után, holott az amerikai Király életéből több fizikai látványelemet tudnánk felidézni (amúgy Víz útja 4-3 Elvis). De igazából a fentiek alig számítanak: a kezdeti bukdácsolás és kritikusi előrejelzések után mostanra óriási szeretetben úszik a Babylon, kevés összejelölése ellenére is erős estéje lehet, mert 3-ból 2 helyén is főesélyes. Ez az egyik: 12 eddigi elismerése között ott a Choice, ezzel bőszen kiemelkedik. De látszik, hogy csak idővel indult be, hisz a mögötte jövő trió 5-4-3-ja együttvéve többet ad ki, mint egy tucat.
A népviselet és a divatteremtés
A jelmezek versenye jóval letisztultabb, egyben szoros kategória. Nincs meglepetés a végső ötös sorában, mindössze 2 említésre méltó korábbi győztes nem fért be, a Women Talking és a Batman, de ha azt nézzük, hogy a Babylon velük azonosan 1x került elő a kategória legjobbjaként, akkor megértjük, miért az lett az 5. jelölt. Igen, ez az az ötös, ahol Damien Chazalle 190 perces eposza szobor nélkül távozik majd és ez az ötös, ahol az idei indirekt magyar érdekeltség is megvan. Ami alatt nem a díszes káromkodásokra gondoltam Brad Pitt némafilmes szívtiprójának zavaros szerelmi életéből, hanem a Mrs. Harris Párizsba megy nálunk való forgatására, hisz Budapest volt a francia fővárosnak eladva és a filmen – már csak témája miatt is – bizony dolgoztak magyar jelmezesek. Harris asszony hasonló esélyekkel (avagy esélytelenséggel) várja a nagy estét, mint a Minden, minden…, mindkét alkotás 2-2 szeletet kapott a nagyok tortájából. A nagyokéból, amely kiélezett harc az élen az Elvis és a Fekete Párduc 2. között. A szakmai díjazás sem feltétlen fog itt segíteni, mert ott nem közvetlen ellenfelei egymásnak (kosztümös/történelmi és sci-fi/fantasy), a Choice mindesetre a Marvel oldalára billenti picit a kiemelést, ám Mr. Presley összetéveszthetetlen fellépőruhái eddig összességében többször bizonyultak legjobbnak, mint a vakandai ruhásszekrény (9-7-re állnak). A BAFTA segíthet Elvisnek, de itt még bármi lehet.
Nagyságok viadala
Tekintve, hogy a szezon folyamán eddig összesen 5 film osztozott a smink/maszk/haj közös kategóriáján, melyek közül ráadásul az egyik Oscar szempontból jelentéktelen (a helyére érkezett a Fekete Párduc 2. korábbi díj nélkül), természetesen meglepetés sincs. A jelöltek közül először a Nyugaton a helyzet változatlan aratott 1 korai sikert, majd a háborúviselt katonák itt meg is álltak, átadva a helyet az igen szoros, teljesen nyílt és háromfelé szóródó rivalizálásnak. Résztvevőinél mind ott a fatsuit, az elcsúfított orr, vagy ezek kombinációja, szóval a szezon ismét a látványmaszkokat favorizálja. Az élen 4-4 győzelemmel holtversenyben osztozkodik az Elvis és a Batman, főként Tom Hanks és Colin Farrell megmásításának köszönhetően, ám a Choice picit az Ezredes menedzser felé billenti a mérleget, hisz a gothami Pingvin nem kapott még kiemelt díjat. A Bálna és Brendan Fraser mögöttük csak épp lemaradva, eleddig 3 babérral van bőven lőtávon belül. Az éllovasoknak 3-3 nominációja van a szakmánál, de 2 egymástól elkülönítve, a közös kategóriájukban viszont ott a Bálna is (ami nem érdekelt másutt) illetve a BAFTÁ-n is hiánytalanul ott a trió, szóval ez még érdekesebb lehet, mint a jelmezek, ahol a briteknél azért akad hiányzó.
Hangsebesség
A hangkategória (néhol összevonás nélkül kategóriÁK) leginkább a szezon végéfelé kerülnek elő, így jelenleg 7 játékfilmes és 1 doku győztesbe botlunk, de a 7-ből még lejön 2 cím, ami igazából csak színesítőleg van itt. De jó, szóval maradt egy top5, bizonyára őket jelölte az Akadémia, ugye? Nos, nem, mi több, 2 „külsős” érkezett meg az Oscar mezőnybe, a Batman és az Avatar hangsiker nélkül. Amiket mondhatni kitúrtak, az némi meglepetésre a Tár (bár hiába a zene fontossága, eleve csak 1x nevezték a legjobbnak) és a Nem (2 díj), ami a 4 nagy átadó egyikéig se jutott el. A Nemhez hasonlóan duplázott még a már végső ötösből a Nyugaton a helyzet változatlan, plusz az Elvis-nek 2 győzteslistáról van 3 jelenése, hisz az egyiken vágás-keverés kombóval illették. A háborús alkotás is részese volt felosztott díjazásnak, de azon felezte sikerét az éllovas és 6-nál járó Top Gun: Maverickkel. Ez még lehetne szoros, ám mivel a Top Gun sanszosan nem távozik üresen és fősanszától elesett (erről később), egyelőre a repkedés hangereje a befutó. Bár pont másik esélye elszállása aggasztó.
Az őrület multiverzooma
Nagyon a vágóknál se szóródtak szét változatosan a győzelmek, a 10 film közé 3 doku is helyet kért és van 1 ismeretlenebb cím is, míg az egyszeri nyertesek között olyan Oscar mellőzöttek tűnnek föl, mint a The Woman King és a nemzetköziek között sokkolóbb hiányt jelentő koreai krimi – A titokzatos nőre ott még kitérek. Március közepére jelen állás szerint ketten érkeznek nyeretlenül (A sziget szellemei, Tár), az Elvis pedig csak egyszeri csodaként, az egyetlen jelentős hiányzó pedig Blair McCendon a Volt egyszer egy nyárral, de kisebb csoda, hogy a film legalább ott van a színészeknél. Az angol alkotás csupán 1-gyel maradt le Eddie Hamilton kitartó munkájától, aki eddig csupán 5x kapott elismerést azért, hogy azt az elképzelhetetlen, több, mint 800 órányi repülős felvételt összerakta egy mozivarázzsá a Maverickhez (és a nem légi jelenetek ideje ebben nincs is). Előzetesen épp ezért őt lehetett főesélyesként várni, de érdemleges kihívója nem kicsit nőtt túl rajta: Paul Rogers a Minden, mindenhol, mindenkorral eddig 24x olvashatta nevét győztesként munkájáért, köztük a Choice-on is. Váratlan fölény, de jól mutatja a filmet körüllengő szeretet, ami itt még közel se áll meg. Persze nem lenne dicstelen a szobor, gondoljunk csak Michelle Yeoh arcképeire és a párhuzamos világok együtt mutatott történéseire. A Babylon végemontázsa ide kevés volt. A vágás Oscar sokáig egész jó arányban spoilerezte le a legjobb filmet és bár ez az elmúlt évtizedben már közel sem állta meg a helyét… idén talán ismét. De ne szaladjunk előre!
Zuhanórepülés a senki földjére
Akik élőben nézték a jelöltbejelentést és követték a szezont, azoknak kétszer volt meg a „jól láttam, nincs ott??” élmény. Az operatőröknél mindig nagy a változatosság, 1-2 győzelemnél sokan nem jutnak tovább: 22 felé mentek szét a díjak, melyből 3 doku (2 csapatként). A fennmaradó 19-ből csak a top3 ugrotta át a bűvös „1-2-nél több” álomhatárt, köztük 1 nagy dominálóval is találkozhatunk. De az Oscaron már nem fogunk, ugyanis a trió egyik tagja sem lesz érdekelt! Claudio Miranda találékonysága és többkamerás fedélzeti hálózata a Top Gunhoz okozott ugyan 800+ órányi vágnivalót, de kérdés sem fért figyelemreméltóságához: a G erők ábrázolását tökéletesen átadó képek 30x nyűgözték le a díjakat osztó társaságokat, köztük a Choice ítészeit is. Tudjátok hány győzelme van összesen a másik 18 alkotásnak? Épp 30, amiből 9-et kiad a top3 többi tagja. Az Oscar-jelöltek pedig csupán 4-et kaptak eddig.
A legnagyobb személyi hiányzó tehát egyértelműen Miranda. Hoyte van Hoytema nappal filmezett éjszakai jelenetei a Nemhez 6x, Kim Ji-Yong (A titokzatos nő) néhol művészi, de érzéki látásvilága pedig 3x kapott kellő méltatást és ugye fent már ecseteltem: mindkettő fájó kihagyás az Akadémiától. Duplázó az Avatar, a Volt egyszer egy nyár és az EO, míg az épp feliratkozók, de nem jelöltek sora: Minden, minden…, A sziget szellemei, az indiai sláger RRR, Babylon (Linus Sandgren), Batman (Greig Fraser), The Woman King, A csendes lány, és Eliot Rockett, aki mindkét Ti West/Mia Goth slasherrel (Pearl, X) felkerült. És a jelöltek?
Florian Hoffmeister (Tár) rendelkezik 2 díjjal, míg Mandy Walker (Elvis) és Darius Khondji az Iñárritu féle Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikájával is nyert már, mondjuk ott érthető a nomináció, a mexikói film hosszú beállításai csodálatosak. Díj nélkül Roger Deakins (A fény birodalma) csak behúzta Sam Mendes moziüzemeltetős filmjét az Oscar mezőnybe, míg James Friendet inkább a Nyugaton a helyzet változatlan háborúellenességének aktualitása vonzotta be. Hogy miként alakul a kategória sorsa, jó kérdés, a szakmánál és a BAFTÁ-n is indul a Top Gun (meg a Batman), egyáltalán nem esélytelenül, szóval elképzelhető, hogy megtippelhetetlen lesz a helyzet az Oscarra.
Induljon a banzáj…
Az operatőrökhöz több szempontból hasonlatos az utolsó még nem érintett, tisztán technikai kategória, a zenéké. Egyrészt ez is számtalan helyre megy szét, másrészt itt se volt kicsi a nagy elvérzők listája, így pedig kiemelkedővé vált az éllovas. 20 játékfilm és 3 doku között szóródtak szét az eddigi eredmények, a Nyugaton a helyzet változatlannak ebből semmi nem jutott, de jelenése van az Oscaron. A sereghajtó, kisebb szereplőkkel kiesnek 4-en, ám ez az egyetlen kategória, ahol ősszel is van szakmai esemény: ott a The Woman King és a Living kaptak elismeréseket, de annál többet nem és szintén 1 sikert aratott az Avatar immár James Horner nélkül és a Csendes lány, továbbá John Williams kötelező nominálása (Fabelmanék) és a Son Lux (Minden, minden…) is megragadtak itt. Az EO, Danny Elfman Doctor Strange-e és a már jelölést érdemlő Carter Burwell (A sziget szellemei) 2x emelkedtek felül mindenkin.
Az Akadémia névsorának 80%-át érintettük, az egyedül maradt éllovas mögött pedig a sorban 2.-7. helyezetteket nem találjuk benne. Michael Giacchino és a Batman (2., 11 díj) már a shortlisteknél kihullott, akkor kategóriavezető volt. A 3. szakmai sikert Alexandre Desplat vitte el a Pinokkióval (8 díj), a Batman kiesés után pedig főkihívónak látszott. Hildur Guðnadóttir 2 komponálásával is 3-3-ig jutott (Tár, Women Talking) és nála landolt a Choice is. Filmjeihez hasonlóan 3-3 került az RRR-hez és a Nemhez is, bár itt Michael Abels talán kevésbé meglepő hiányzó a többieknél, az indiaiak elsöprő hulláma pedig ide nem tartott ki. Így lényegében ellenfél nélkül maradva Justin Hurwitz készülődhet a köszönőbeszédével, hisz a Babylon 13 (köztük Globe) diadalával ugyan nem dominálta le a Batmant (11) és del Toro Pinokkióját (8), az Oscaron hozzá a legközelebbi Burwell van, 2-vel. Szóval a hollywoodi origabuli szólamai a Dolby színházban is felcsendülnek majd, csak pár fokkal nyugisabb környezetben. A Babylon pedig így távozhat 2/3-os aránnyal.
…essen szét a ház!
Ha a szerzemény csak elhangzik adott alkotásban, de nem szerves része annak, akkor a betétdal önmagában nem technikai kategória. A zenékhez képest jelentősen kevesebbszer kerülnek rivaldafénybe, persze ha van valami óriás domináns, vagy sztárerő, akkor azon évben többen is kedvet kapnak felvenni repertoárjukba a slágereket. Idén van egyfajta uralkodó meg sztárok is, de nem érnek össze egymással. 8 dalból 3 esélye szállt el, ezek a „Ciao Papa” a Pinokkióból (pedig 2 sikeréből 1 szakmai), a „Vegas” az Elvis-ből (1 díj) és a „Now You Know” a Weird Al Yankovic életrajzi paródiából, mely eleve nem felelt meg az Oscarnak, hisz nem járt moziban, így a Prédával együtt a TV-s mezőnyöket erősítik, ahol tudják. A Pinokkió helyét kvázi a „This is Life” kaparintotta meg, ismét példázva a Minden, minden… kirobbanó erejét (1 díja azért van). Itt jutunk el a popdívák szegmenséhez: Lady Gaga („Hold My Hand” – Top Gun 2), Rihanna („Lift Me Up” – Fekete Párduc 2) és Sofia Carson („Applause” – Tell it Like a Woman) sorban 5-4-2-t értek el, utóbbiaknál pedig 1 szakmai is ott díszeleg. Sofia kakukktojás, a dal ittlétének érdeme inkább Diane Warrent illeti, aki mindig szerez valamit, ami Oscar nominálásig jut, de nyerni csak nem sikerül.
Ám most más se fog: az RRR mánia csak itt tud kijönni, hisz India – feltehetőleg utólagos bánatukra – nem ezt nevezte nemzetközibe, így a tömegeket megmozgató, társsági táncolásokba fulladó, néhol már a termek egyben maradását veszélyeztető vetítésekkel futó, másfél perc alatt IMAX jegyelővételt megtöltő 3 órás epikusság 11-szer ünnepelhetett, köztük Globe-bal és Choice-szal. A „Naatu Naatu” magasan a leg semmiből jövőbb jelenség, ami underdog jellege miatt is gyűjti rajongóit. A zenei blokk végén meg kell említeni a Grammyt, ahol rendre kevert évekből érkeznek a filmek (és sorozatok), idén pedig mindhárom idevágó kategóriát behúzta az Encanto, ami betétdalnál és filmzenénél nem meglepő, de… mint soundtrack összeállítás, ahol a licenszelt/adaptált dalokból álló albumok szoktak egymással versengeni, az azért elég fura. Továbbá Viola Davis hangoskönyve révén a 18. személy lett, akinek megvan a nagy négyes, azaz az EGOT.
Csak természetesen
A dokumentumfilmek között is hamar lett komoly elvérző, hisz a Choice-ot – nem a fő eseményen – begyűjtő, a shortlistek idején az éllovasság és 2. hely között ingázó Good Night Oppy a szűkített listára se jutott. Angela Bassett narrálásával ebben az Oppy becenevű, 2003-as marsjáró küldetéseibe kaphatunk betekintést, ami a tervezett 90 napja helyett közel 15 évig volt alkalmas adatokat küldeni. A Spielberg féle Amblin és az ILM segítségével készült, 9 díjas alkotás kiesése azért is szomorkás, mert így tudományos doku nincs az esélyesek között. A legszorgosabban (19) eddig az All the Beauty and the Bloodshed kapta az elismeréseket, amely a fotós-aktivista Nan Goldin munkásságába és az AIDS korszakba nyújt némi időkapszulát, Velencében pedig az Arany Oroszlánt is megkapta a fesztivál történetében 2. dokfilmként elhappolva azt játékfilmes társaitól. Ám hiába a sok siker, az általános szeretet és a szakma is más felé húzza a kategóriát: a Fire of Love (A szerelem tüze) ugyan nem nyert semmi kiemelkedőt 13 diadalából, de a tavalyi Sundance-en elvitte a vágók díját és a Disney+ NatGeo fülének hála talán ez van leginkább az emberek előtt. Az 1991-es archív felvételek egy vulkánkitörésről azonban nem a szakma kedvence, mert az az All That Breaths (Minden, ami lélegzik), mely bár csak 4x kerekedett felül társain (meg a tavalyi Sundance-en, ami a szezonba nem számol), annak fele a szakmától jött és Cannes-ból se távozott üres kézzel, ami bőven életben tartja az Oscarra a városi madármentéssel foglalkozó testvérpárról szóló dokumentációt. További 16 alkotás kapott még itt kiemelést, köztük Robert Downey Jr. apjáról készített megemlékezésével (címe szimplán Sr.), a nagyot futott Tinder-csalóval és a csak ide (meg a Babylonba) beférő Mindörökké Jackass-szel, míg az Oscar-jelöltek közül a 2 nem említett cím eleddig nominációjuknak örülhettek leginkább.
A többieknek ez túl nagy fa-lat
A dokukkal ellentétben az animációs mezőny sose szóródik annyira szét, nem is tud, ráadásul idén elég jól körvonalazódott 4 cím teljesen biztos bekerülése az Oscarra, szóval nagy meglepetéssel nem szembesülhetünk. Azt a bizonyos kérdőjeles „utolsó” helyet a Netflix töltötte föl (A tengeri fenevad), de velük kapcsolatban az meglepőbb, hogy Richard Linklater Apollo 10,5-je gyakorlatilag semmi vizet nem zavart a szezonban, bár a szolgáltató se ezen üdvöskéjére helyezte a hangsúlyt. Győzelmet eddig Csizmás se nyalogatott össze magának (ami egy ilyen macskaközpontú dolgon, mint az internet, elég fura), de jelenése biztosabb volt, mint azon 4 másik animációnak, amik a szezon nyertesei közül kihagyják az Oscart. E kvartettben a másik DreamWorks, a kellemes meglepetésként jött Rosszfiúkat se találjuk. Az év nem kedvezett a Disney/Pixar duónak, a Lightyear és a Fura világ sincsenek sehol (0 díj), bár előbbi viszonylagos, utóbbi nagy bukása és a körülöttük kialakult feszültség miatt nem csoda. A stúdiópáros legjobbja, a Pirula panda azért kellő távolságból figyeli az élmenőket a dobogó alsó fokán az 5 sikerével és a Grammy-jelölt fiúbandás dalával. Az év animációs frontja alapvetően a 2 még nem említett címről szól: a Marcel the Shell… rövidekből született egészestés kedvességbomba komoly kihívónak tűnt, a cukiságfaktor el is jutott 15 díjig (és több szinkronmunkás kiemelésig), ám háborúellenes üzenetével, szintén stop motionként, a Netflix hátszéllel és az akadémia kedvenc Guillermo del Toro nevével fémjelzett Pinokkió most a sztár. 35 diadala között ott a Globe és a Choice, túl erős kombó ez, aminek persze esélyesen az Akadémia se fog ellenállni. Már csak a következő fejezetünk miatt se.
Keleten a helyzet változott
Filmtörténeti, ahogy az Élősködők megnyerte a fődíjat, aztán az ázsiai hatás csak folytatódott: a Minari kedves nagyija anyanyelvén lévő alakítással érdemelte ki a gratulákat, végül tavaly a 3 órás Vezess helyettem Japánból nem csak a jelképévé vált piros Saab miatt maradt emlékezetes. Idén is 2 ázsiai alkotás uralja a nemzetközi bagázst, de már egyik se Oscar esélyekkel, hisz a kontinenst 2023-ban nem képviseli nagyjátékfilm. Ahogy arról már volt szó, India szimplán nem az RRR-t nevezte, így ez nem az Akadémián múlott, bár a másik hiányzót látva nem feltétlen lenne jobb a Naatu Naatu jelenségnél a mozi. 21 győzelme (köztük a Choice) mellett még 1 legjobb filmes babér is termett. Az élen időnként előzgették egymást, a cikk adatainak megállításánál épp egálban, szintén 21-gyel (kiemelt és legjobb filmes nélkül) áll a másik nagy hiányzó a dél-korai A titokzatos nő. Hogy az indiai őrület nem megy Oscarért, nem meglepő (nem hiába nem nevezeték), de az elmúlt évek fényében az RRR nélkül tuti biztos befutónak tűnt távol-keleti romantikus krimi sokkolóan hoppon maradt.
Közvetve, de ez még inkább ráerősített a Pinokkió esélyeire, mert bár a 14 BAFTA nomináció előjelezte az erős kampány beindulását a Nyugaton a helyzet változatlan felé, aktuális háborúellensége ide, vagy oda, erős kihívót kapott a Föld azon térségéből, ami túl jelentős lett az elmúlt években. A Netflix rakétái meg sem álltak 9 Oscar-jelölésig, így a riválisai ilyen-olyan módú likvidálása után úgy számít toronymagas esélyesnek, hogy a szezon során a nagyágyúk sikereinek harmadát se érte el (6 díj). Az RRR-nek nem volt helye, így akadt egy eleve kérdéses slot, ezt a lengyel szamaras EO töltötte fel, ami még a szezon elején kapott egy szeretethullámot, mely 4 sikerig vitte el.
A 3 díjas francia tárgyalótermi dráma, a Saint Omer hiányzása a Till mellőzését látva érthető, na meg a zsáner így is ott van az Argentína, 1985-tel, amely egyetlen győzelme a Globe. Az egyik Cannes-i elismerést magával hozó belga ifjúsági Közel jelölésének eshetősége végig a levegőben lógott, de a fesztivál után csak 1 másik győzteslistába került be. És akkor az „éllovas helyét” megöröklően még volt csavar: nem az operatőröknél érintett Bardo (1 díj) fért be, hanem a tavalyi IFTÁ-t domináló ír A csendes lány, melynek van ugyan 2 „pontja” idén, igazából már a tavalyi cikk táblázatában is találkozhattatok kelta nevével, hisz az ír akadémia az Oscar előtt tartotta gáláját. A felsoroltakon kívül még 5 cím került elő, köztük a shortlisten ott lévő, kambodzsai nevező, mely szintén kapott pici hullámot a szezonban. A francia-kambodzsai rendező koprodukciója francia-koreai nyelven egy francia lányról szól, aki 25 évesen elutazik Szöulba megkeresni biológiai szüleit. Nos, a Return to Seoul sem képviseli a Távol-Keletet…
A nők egy gyilkosságról pletykálnak
A két forgatókönyv kategória nyitott idén, közülük az adaptáltak a színesebb. Az is elég színes, hogy Oscar-jelölt lett itt a Top Gun 2 (bezzeg az operatőröknél…), ami természetesen győzelmet nem könyvelt el még. Hogy kiknek tett keresztbe, arról esetleg Samuel D. Huntert (A bálna, 3 díj) és Rebecca Lenkiewicz-et (Azt mondta, 2 díj) kéne kérdezni. Az, hogy ilyen kis számokkal ők a legnagyobb hiányzók, jól mutatja a megosztottságot, hisz a kamaradráma filmmé válása összetettben 3. a 3 sikerével. Az írók közé általában bekúszik 1-2 animáció, de kevés jut el az Oscar szerepléséig, most sincs ez másként, a Pinokkió (2) és a Marcel (1) is felbukkant, utóbbi ugye a 3 rövidfilm miatt számít adaptációnak. Rajtuk kívül még 3 nem nominált alkotásnál landolt elismerés, míg az Oscar bejelentésen felolvasott címek közül 2 duplázónk van: a Nyugaton a helyzet változatlan már a kihirdetéskor így állt, Kazuo Ishiguro pedig azóta szerezte 2. győzelmét, hogy Kuroszava brit átültetésével csak mentette valamennyire a Távol-Kelet helyzetét a gálára. Persze a Living is távolról figyeli a 2 élmenőt: Sarah Polley a Women Talkinggal 17 (köztük Choice) teljes értékű sikert aratott, míg Rian Johnson az Üveghagymával 15-nél tart, de ebben több bökkenő is van. Egyrészt ez nem ennyi kategóriagyőzelem, mivel valójában többször is az összevont írói csapatban volt ő az egyedüli adaptált jelölt… már amennyire adaptálásnak tudunk venni egy teljesen eredeti, bár szenzációs sztorit. Technikailag, mivel „folytatás”, Benoit Blanc miatt pedig a „Tőrbe ejtve karakterein alapszik”, ide sorolandó, ám az Akadémia valószínűleg inkább egy rendes átültetési folyamatot preferálna, ráadásul fontos női üzenettel, aminek jele a legjobb filmes nomináció is. A BAFTÁ-n egyikük se lesz ott, szóval Johnsonnak muszáj lenne a szakszervezetnél felülkerekednie, hogy maga felé fordítsa esélyeit. Ittléte nem véletlen, az előző résszel ott volt az eredeti szkripteknél és ez éppenséggel mellette szól.
Elszigetelve mindentől
A testvérkategóriában, az eredeti forgatókönyveknél 8 iromány lett eddig díjazva, melyek közül 5 csupán 1x, így nem volt papírforma, hisz onnan bárki bekerülhetett. Az Akadémia lekövette a direktori névsort, így a Spielberg-Kushner páros (A Fabelman család) és Ruben Östlund (A szomorúság háromszöge) futottak be Park Chak-wook (A titokzatos nő) és Charlotte Wells (Volt egyszer egy nyár) helyett, míg rajtuk kívül csak a Cannes-i győztes részesült sikerélményben. Dobogósként Todd Field (Tár) bizakodik a nevető harmadik szerepében 7-tel, a csúcson viszont az adatok megállításának idején döntetlen uralkodik, ráadásul még az ütköztethető érvek is megoszlanak. Martin McDonagh (A sziget szellemei) 26 érdeme között ott a Globe, a két Daniel, Kwan és Schneiert (Minden, mindenhol, mindenkor) listáját pedig a Choice erősíti. Akadt 3 esemény, ahol mindkét munkát kihirdették győztesnek és a BAFTÁ-n is egymás ellen lesznek eresztve. Mivel az írók szakszervezetének McDonagh nem tagja, ott nem jelölhették, de ezt az érvágást ki is egyenlíti az, hogy az ő filmje a klasszikusabb Oscar alapanyag. Bár az Akadémia se volt rest teleszórni a Mindent pár váratlannal, szóval… ez állástól függetlenül teljesen nyílt marad márciusig.
Picúr, a nagyúr
A szezon legnyomasztóbb dominálásának a férfi mellékszereplőknél lehetünk szemtanúi. Az eredeti szkriptekhez hasonlóan itt is 8-can alkotják az összképet, akik közül csak Sean Harris volt esélytelen a jelölésre. A bejelentések idején Eddie Redmayne (A másik nővér) és Zlatko Burić (A szomorúság háromszöge), az orosz oligarchaként brillírozva még 1-1 fokkal esélyesebbnek látszottak, mint a végül őket beelőző Judd Hirsch, aki már nomináltként nyerte nemrég 1. díját a Fabelmanéknál tett „5 perces” látogatásával. A többiek kevés szeletükkel is mind papírformák voltak: Brian Tyree Henry (A kiút) 2 sikere mellé 1 „év színészét” is bezsákolt összmunkájával (ez a Gyilkos járat egyetlen díjszezoni felbukkanása), ezzel van előrébb a szintén duplás Barry Keoghannál (A sziget szellemei), aki a Batman cameo ellenére se kapott kiegészítő elismerést. Persze nem ő, hanem társa, Brendan Gleeson (5 díj) tűnt eleinte a mellékszereplők egyik favoritjának, hisz megtörténhetett az érdemi kategóriacsalás, ahol lényegében főszereplőként került ide. Ugyanez picit lazábban, de szintén rásüthető Ke Huy Quanra (Minden, mindenhol, mindenkor), aki egészen elképesztő, 52(!) győzelmet számlál +1 különdíjat és 1 legjobb páros megjelölést is Michelle Yeoh-val.
Királynői trónfosztás?
A mellékszereplők között a gyengébbik nem ekkora domináns nélkül többek közt oszlott el, pontosan a duplája, 16 színésznői alakítás került elő a szezonban. Tang Wei (A titokzatos nő) érdekes mód nemcsak főszereplőként lett kiemelve (1-1 alkalommal mindkét kategóriában), a többiekből pedig jelentősebb hiányzó Carey Mulligan az Azt mondtából. Hozzá hasonlóan 1x-esként még 5 alakítás került ide olyan címekből, mint a Tár, az Elvis, a Women Talking (innen 2 is) és az Emancipáció, melynél benne volt, hogy nem megy majd nagyot Will miatt. A 16-os felét letudtuk, így a maradék 8-ból további 3 Oscar hiányzó akad: az erős mezőnyben kérdéses volt, hogy Hong Chau vagy Dolly De Leon (A szomorúság háromszöge) kaphat ázsiaiként nominációt, végül utóbbi nem kapott. A takarítóból irányítóvá váló filippina 2 sikere mellé 1 „év felfedezettje” megnevezést is kiérdemelt. Chau (A bálna, 1 díj + A menü) 1 „év színésznőjével” egészítette ki lajstromát, elvégre ő volt Ralph Fiennes séfjének hűséges segítője – az a film is érdekes hiányzó. Ám se Chau, se De Leon jelölése nem volt biztos, hisz legnagyobb kimaradóink a top6-ból valók, és mindketten feketék. Keke Palmer a Nemből a szezon legelején kapott dicshullámot, azóta csak 1 pluszt tudott hozzátenni, így megállt 4 sikernél. A nagyobb hiányzó azonban a kategória egykori éllovasa és sokáig még nagy kihívója, az összetett 3. helyen 8 győzelemmel álló Janelle Monaé, aki színészileg megosztottan a legüvöltőbb mellőzés. Játéka az Üveghagymában félúton átértékelődik, de úgy látszik, csavarja csak a szkripteknél volt Oscarig kitartó, megformálásában már nem.
Akiknek viszont kitartott, abban is akad meglepetés. Egyáltalán nem volt biztos, hogy a Minden, mindenhol, mindenkorból érkezik a Stephanie Hsu – Jamie Lee Curtis duó. A filmből várni lehetett valakit és nyilván JLC adta jobban magát, de ő csak csendesen gyűjtögette elismeréseit. Nem úgy Hsu, aki a szezon egy pontján hirtelen beindult, mostanra pedig Monaé elé kerülve, 9 győzelemmel áll, amihez fel tud még mutatni 6 „év felfedezettje” vizsgát. Örömujjongás fogadta névfelolvasását, amivel nem 1 ázsiai színésznő került Oscar közel mellékszerepével. A Minden, minden… páros egymást fogja kioltani, továbbá ott van az, hogy a kategóriát Kerry Condon (A sziget szellemei) vezeti Hsu számának duplájával, 18-cal, ami szép gyűjtemény, ám kiemelt díj nélkül. A Globe és a Choice Angela Bassettnél landolt, előbbi még váratlanul. Ezekkel együtt is csak 6-nál tart (akár Curtis), szóval a Fekete Párduc 2. nem garantáltan hozza a Marvel történelmi szobrát, a BAFTA hazai pályán Condonnak lejthet, a színészek szakszervezete pedig vegyes tagságával kétesélyes, úgyhogy ez izgi lesz!
Tárva nyitva?
15 névbe botlunk a színésznők főszereplői között 13 győztessel (köztük a fent említett Tang Wei-jel) és 2 nyeretlen nominálttal. A sor végén itt olyan filmek és arcok bukkannak föl, mint a The Woman King (nem Viola Davis!), pici színesítőnek Elizabeth Olsen a Doctor Strange-ből, Mia Goth a Pearlből és Vicky Krieps a magyar kötődésű Fűzőből. Az Oscarhoz csak jelölésekkel közeledett Michelle Williams (A Fabelman család), de az ő szereplése még eddigi díj nélkül is benne volt a pakliban. Aki még pályázott, az Emma Thompson a Minden jót, Leo Grandéból (1 fő + 2 különdíj, ezzel kategória összetett 5.). De van nála nagyobb hiányzó és mindenkinél sokkolóbb (az egész mezőnyt véve) belépő a semmiből. Andrea Riseborough és a To Leslie ugyanis kampány nélkül, lényegében kollégái közösségi médiás összefogásával toppant be a nagyokhoz, amit a gyanússága miatt az Akadémia ki is vizsgált és ugyan nem vették el nominációját, a jövőben valamilyen módon szigorítanak a kritériumokon, ami felveti azt, hogy mégis kit/mit bánt az internetes összefogás ereje a 21. században? Na mindegy, az viszont fix, hogy kit bánthat az alig ismert/látott alkotás főszereplője: Danielle Deadwyler 4 díja mellé 6 felfedezettként való sikert könnyezett össze a hazánkban a nyitóhétvégéjén 245 nézőt vonzó Till-lel. Ezzel stabil 3. helyről hullott ki a színésznők várományosaiból és Monaé (+ a díjtalan Davis) mellett a másik némileg értelmezhetetlen hiányzó, ám ezzel a feketék kikosarazásának még nincs vége.
Az eredetileg 4 biztosra vett alakításból a másik 3 jelen: távolról figyeli az eseményeket Ana De Armas, aki a Szösziért 3 legjobb mellett 1 legrosszabb alakítást is kiérdemelt (van pár hely, ahol adnak ilyet a Málna előtt), ám az élen a titánok versenyfutása még nyitott. Noha Michelle Yeoh-nak (Minden, mindenhol, mindenkor) van némi előnye, hisz 36 rendes + 1 legjobb páros babér is termett neki, Cate Blanchett Lyida Tárként látványosabbat játszik közelebb az Oscarhoz és 23+1 sikere között ott a Globe és a Choice. Előbbi Yeoh-nál is, lévén nem egymás ellen sorolódtak ott be, szóval a BAFTA és a szakma itt is sokat dob majd a latba. Cate két korábbi aranyszobra előny és hátrány is, pláne, ha Michelle-nek amolyan „karrierkoronát” akarnának adni, mely törekvést a Globe köszönőbeszédje picit segítheti.
Három óriás nahát Oscar határában
Mivel a férfi főszereplőknél a hölgyekhez képest többpólusú a helyzet, hiába a hasonló arányosság az élmezőnyben, kevesebb felé szóródtak ki a sikerek. A kerek 1 tucat alakításból nincs igazi hiányzó a célegyenesben a szezonkép alapján, mert 1-1 győzelemmel olyanok töltik ki a lista végét, mint Tom Cruise a Top Gunnal és – most kapaszkodjatok! – Chris Hemsworth… Thorként a Szerelem és mennydörgésből. Hagyok időt. Azért feldolgozhatóbb alakítások is kerültek elő: az ügyeletes fekete mellőzést Jeremy Pope képviseli a The Inspectionnel, illetve nála kisebb jelentőséggel Daniel Kaluuya a Nemmel. Rálelhetünk még az Élősködők főszereplőjére, Song Kang-hóra, aki a 2 ismeretlen mozi egyikével kapaszkodott ide. Ha kivesszük azt, hogy Colin Farrell tisztán a Búcsú Yangtólért is elcsípett 1 nyereséget (a többit még beszámoljuk), akkor igazából az 5 színészjelölt teljesen papírforma, hisz az 1x-esek közül látva a fenti neveket, egyértelmű volt Bill Nighy (Living). Adam Sandler és a Mindent egy lapra csak komikusként került elő 1x, szervezeti nominálása inkább javuló tendenciájának szól. A 12 alakítás 2/3-a tehát szimpla nyertes, Paul Mescal (Volt egyszer egy nyár) pedig az egyetlen duplázó. A 11 színész dobogója itt emelkedik ki.
Menjünk sorban: Colin Farrell áll az élen: 35 (A sziget szellemi) + 4 (az év színésze: Búcsú Yangtól, Batman, A tizenhármak jönnek itt még be) + ugye 1 csak a Yangért. Lehet számolni 39/40-nek, de 35-nek érdemes. Kétség se fér hozzá, remek alakítást nyújt az ír szigeten, de nem feltétlen a leglátványosabbat. Tavaly Benedict Cumberbatch gyűjtögetett szorgosan éllovasként (év színésze plecsniket is), de az Akadémia jobban preferálja a látványosságot, amiből pedig akad 2 is. Itt érünk Brendan Fraserhez (A bálna), aki 23 győzelmet tudhat magáénak. Látványos visszatérés, az ilyen sztorikat szereti az Akadémia. De Elvis-ként Austin Butler is igen látványos, ő eddig 6 helyen kerekedett felül mindenkin, amihez jön még 11 felfedezett megjelölés. A Globe-ot Farrell elkülönítve kapta, a másik oldalon pedig Butler lett a befutó, aki egész addig alulteljesített. Más kérdés, hogy a Globe-ra nem elmenő Fraser és a szövetség közti feszkó miatt a színész már azon meglepődött, hogy jelölték, így Butler „lopása” nem annyira valódi. Ám korábban Rami Malek se nagyon lódult meg szezonjában (holott Butlerhez hasonlóan sokan várták, sőt, filmje se nyári volt), aztán pont a Globe-bal kapott erőre. A Choice-on már együtt indultak, azt pedig megkapta Fraser, így a 3 kiemelt díj 3 felé ment, de a legtisztább Fraser-nek. Ám Malek se húzta be anno a Choice-t (Chris Bale kapta). A top3-mat a szakma és a BAFTA is összehozza, utóbbinál Condonhoz hasonlóan élvezheti a hazai pályát Farrell. Az Akadémia érzelmi szempontjaiból mindenkihez kötődik érv: Farrell talán nem élete alakításában, de kellő életművel érkezik, Fraser élete alakításával tér vissza nagyon lentről, Butler pedig az új csillag, aki szintén élete alakítását hozta, ami bőven nem biztos, hogy megismételhető. Akárcsak Fraseré. Nehéz kérdés és még a szakszervezeti átadó után is az marad, csupán 1 érvvel több lesz valaki mellett.
A mindenség elmélete
Elérkeztünk a legnagyobb kategóriákhoz (a rendező-színész vitába ne kezdjünk, a direktornak több ráhatása van a fődíjra), amik jelen állás szerint közel se olyan kiélezettek, mint a legtöbb aktori csoport. 15 rendezés fért fel a szezon összképére, ezekből 5 csupán 1x és közülük Oscar-jelölésre se volt sok esélye senkinek, tehát futottak még: Edward Berger (Nyugaton a helyzet…), Matt Reeves (Batman), Sam Mendes (A fény birodalma), S.S. Rajamouli (az RRR hype beköszönt), Luca Guadagnino (Bones and All) és már 2 díjjal Park Chan-wook (A titokzatos nő). Idén kimaradnak a lányok is és bár a The Woman King/Women Talking kombó 3-3 sikerig (előbbi +1 különdíjig) ért el, a legnagyobb hiányzó Charlotte Wells, aki 22(!) elsőfilmes kiemelése mellett 5 listán a veteránokat is maga mögé utasította, így a 2. legtermékenyebb idén, bár összetettben „csak” dobogós a Volt egyszer egy nyárral.
A másik „hát ő meg hol maradt?” fejvakarást Baz Luhrmann és az Elvis jelenti, de 3 győzelmével nem nagyon törte át a falakat. Az megállapítható, hogy talán Ruben Östlund (A szomorúság háromszöge) happolta el az ausztrál elől a helyet. A svéd szatíramester mellett Martin McDonagh (A sziget szellemei) nevénél is csupán a 2-es díszeleg, ő ugye inkább írásával hasít. Sejthető, hogy itt mekkora dominancia lehet, de még megfejelem azzal, hogy Todd Field (Tár) mindössze 6 győzelemmel a 2., míg Steven Spielberg (A Fabelman család) a Globe-bal a zsebében is csak 4-nél jár. Ledobva az atomot nem húzom tovább: 38-nál tart a Minden, mindenhol, mindenkor két Danielje, akik a Choice-ot húzták be. Spielberg a BAFTÁ-n nincs, így persze a szakma segít majd itt is, és hiába a matek, ha az az öreghez kerül, akkor ő lesz a főesélyes. Egy önéletrajzi film a mozi egyik legnagyobbjától sokkal inkább Oscar+, mint a Minden, és ez még akár a filmeknél is visszaüthet, ha csak a tavalyi CODA fordításra gondolunk. Field is lesben áll még, de keveset beszélnek róla.
A legjobb filmért járó fődíjat 15 alkotásnak ítélték oda mostanáig. Az Oscar mezőnyéből az Avatar: A víz útja és a Women Talking mellett talán meglepő, hogy a Nyugaton a helyzet változatlan se kapott még ilyet. Szinte csupa „miva’?” címet lehet említeni azok közt, akik min. 1x elérték a trónt: a Nem és az RRR épp elférnek, előbbinek szép a motívumrendszere, utóbbinak meg nagy a lendülete, de mindig akad 1-2 vicces darab a kevésbé komolyan vehető listákról. Minden balhéja ellenére a Nincs baj, drágám! és a Doctor Strange az őrület multiverzumában is járt erre, oh, People’s Choice, te csodás! Sereghajtó még 2 győzelemmel az Azt mondta és 3-mal a The Woman King, bár 2 díjjal már be lehetett kerülni az Oscarra.
Ez a 10-es 30%-ának sikerült, a díj nélküliekkel együtt pedig ott tartunk, hogy már 60% lehetne kieső, de ez nem olyan egyszerű. A helyzet az, hogy míg az Elvis valóban kivonható a képletből, sőt még a Cannes-i Arany Pálma és az Európai Filmdíj nyertese is (A szomorúság háromszöge nem aprózta), Spielbergnél már megakadhatunk. Fabelmanék élete a rendezőhöz hasonlóan behúzta a Globe-ot, ám a verseny élmenői nem ellene indultak, szóval csalóka és ezen kívül csak 1 további legjobbra osztályzást ért el. Ettől függetlenül lendülettel (a rendezés behúzásával) apró, de reális esélye még akár lehet. A 15 moziból így 9-et már érintettünk.
Az élmezőnyt a Top Gun: Maverick zárja, amely 4 sikeres küldetésig repült a többiek fölé, és bár hiába a szeretet, ha anno a Gravitáció és a Mad Max: A harag útja se lettek befutók, nem Tom Cruise-ék lesznek a következő látványfilmes fődíjasok. A top5-ben van 2, Oscaron nem megtalálható alkotás, bár az, hogy a Tőrbe ejtve: Az üveghagyma összenyomozott magának 5 díjat, kevésbé erős, ezeket mind vígjátékként tette, a Choice-on is, ami ott annyira semmiség, hogy bele se vettem. A Volt egyszer egy nyár már önerőből, csak királykategóriát nyerve szerzett 6 „pontot”, ami így a legnagyobb mellőzöttre teszi itt, de nem feltétlen óriás meglepetésként. A Tár rákomponálva 1-et, 7-nél tart, kiemelt siker nélkül, de készenlétben.
Hogy hogy nem a 2 nagyágyú mögött. Nem kertelek: Minden, mindenhol, mindenkor 37–14 A sziget szellemei. Mindkét cím mellett 1-1 jelentős súlyozó (előbbi Choice, utóbbi Globe), ám itt a produceri szakszervezet mellett még fontos lesz figyelni a színészek casting kategóriáját, némileg a rendezők szakmai megítélését, na meg a BAFTÁ-t: bőven formálódik ez még. Az írek közössége nem áll rosszul (pláne ha a CODA ismét eszünkbe jut), bár amennyire belehúzott a Globe-on, annyira hozta magát vissza a művész sci-fi a Choice-on. Vajon a karakterközpontú részben dramedy közelsége, vagy a vagány, de az átlagnál jóval elborultabb szerzői agymenés egyedisége fekszik-e jobban az Akadémiának? Netán a kategória speciális szavazórendszere miatt bekúszik a tini Spielberg? Az biztos, hogy a Minden… esetleges befutása nagyon vad, sanszosan egyszeri eset lenne, de nem kizárható.
Mi az ábra?
Immár 6. éve, hogy olvashattok a Hetedik Soron ilyen elemzést, szóval nem maradhat el a 9. évét taposó összegző táblázatom se, amin alapszik a fenti sok-sok adat. Mivel ez még nem a vége a szezonnak, ezért nem a teljeset, csak az elejét teszem be, hogy a legfontosabb dolgokat lássátok – nyilván a cikk a komplett tárházat elemzi. Dominanciás összeadós matekot most nem igen csináltam, de azt is érdemesebb később, a Top Gun operatőri mellőzése viszont most volt aktuálisan kiakasztó a számok tükrében. A teljes táblázat Globe-Choice-BAFTA teljesítményekkel majd az Oscar hetén érkező írásban.
Álljon most itt minden kategória top8-a. A dőlt betűsek nem jelöltek az Oscaron, a kiemelt díjak zárójelben a címek mögött, +x-szel pedig ha valami különdíjat nyert munkájával az adott színész/rendező. Egyenlőség esetén az számít (a jelöltségen túl), hogy melyik film hány Oscar kategóriás győzelmet tud magának, szerepelt-e a 4 nagy gála valamelyikén és azokról összesen hány nominációt tud felmutatni. Pár valóban döntetlen akad, de főképp a mezőny hátsóbb traktusaiban, az 1-2 győzelmeket szerzőknél. A dokuk minden esetben a sor végén vannak (házi versenyükön kívül itt most nem látszanak), amelyik cella pedig nem színes, ott az az adott alkotás egyetlen Oscar kategóriás sikere. Jól látható az idegennyelvű, az operatőri és a zenei kihullás, utóbbiaknál alig látni az élbolyban Oscarhoz közel jutót.
Itt pedig az erősorrendet nyitó pártucat cím: az 1. szám az összes díját jelöli a filmnek, a 2. oszlop az Oscar kategóriásakat szűri, ez alapján áll fel a ranglista. Hogy a képre kiférjen, pár kategória nevét alternatívan kellett beírjam a Minden, mindenhol, mindenkorhoz, mert annyi felé szétszórta magát. Az oszlopok számai közötti különbségből szűrhető le nagyon jól, hogy hol a sok kiugró/fiatal különdíjat érdemlő színész (pl. Fabelman), netán a kiugró/elsőfilmes rendezés (Volt egyszer egy nyár), avagy az Oscarról ordítóan hiányzók, a kaszkadőrök (Top Gun) és a casting (pl. Üveghagyma). Mivel ezek a Choice-on és a BAFTÁ-n ilyen-olyan formában jelen vannak (a kaszkadőrökön kívül), lehet jövőre kiegészítem a táblázatot érdekességképp, hogy jobban láthassátok ezeket ti is.
Ám van még valami, mielőtt végeznénk, mégpedig a díjszezon további nagyobb eseményei:
- 2/13: Oscar-jelöltek díszvacsorája és csoportképe
- 2/14: díszletberendezők szakszervezete
- 2/14: 27. Satellite Awards
- 2/15: CGI animátorok és trükkmesterek szakszervezete
- 2/15: zene-, és dalszerzők szakszervezete (az egyik a 3 közül: a többi még ősszel volt)
- 2/17: hollywoodi kritikusok technikai díjai
- 2/18: rendezők szakszervezete
- 2/18: díszlettervezők szakszervezete
- 2/19: 76. BAFTA (a BBC idén máshogy adja, mint szokták)
- 2/19: latino díjak
- 2/23: 14. Dorian Awards (LGBTQ díjak)
- 2/23: filmzenekritikusok díjai
- 2/24: hollywoodi kritikusok főbb díjai
- 2/24: 18. színészi és 12. Ausztrál Nemzetközi Filmdíj (nemzetin erős Elvis hengerlés)
- 2/24: 47. César Awards (a „francia Oscar”)
- 2/25: producerek szakszervezete
- 2/25: 50. Annie Awards (az „animációs Oscar” – szakszervezeti díj ez is)
- 2/25: segédoperatőrök szakszervezete
- 2/25: 54. NAACP Image (a „fekete Oscar” – a többi fekete díj már lement, az egyik a cikk készülte alatt, aminek eredményeit már nem tartalmazza)
- 2/26: színészek szakszervezete (idén élőben a Netflix YouTube-ján, jövőre maguknál)
- 2/26: Golden Reel Awards (hangvágók szakszervezete)
- 2/27: kosztümtervezők szakszervezete
- valamikor februárban: 8. Veritas Award (igaz történeten alapuló filmek nagydíja)
- valamikor februárban: Final Draft Awards (adaptált forgatókönyvírói díj)
- 3/1: nemzetközi kritikusok díja
- 3/4: hangkeverők szakszervezete
- 3/4: 38. Film Independent Spirit Awards (a „függetlenfilmes Oscar”, talán streammel)
- 3/4: USC Scripter Awards (eredeti forgatókönyvírói díj)
- 3/5: forgatókönyvírók szakszervezete
- 3/5: operatőrök szakszervezete
- 3/5: vágók szakszervezete
- 3/5: zenei felügyelők szakszervezete (licenszelt és adaptált betétdalok gyűjtői)
- 3/7: az Oscar szavazás lezárása
- 3/9: casting szakszervezet
- 3/10: marketingesek szakszervezete
- 3/11: 43. Arany Málna
- 3/12: 95. Oscar
A kaszkadőrök hagyományosan az Oscar után tartják ünnepélyüket és egyelőre kérdéses az egyik női szervezet mozis díjainak nyilvánosságra hozási dátuma: a gyengébbik nem többi dedikált átadója már lement. Ahogy a cikk írása alatt a Black Reel, a londoni kritikusok gálája és a fejlett képformák szervezete (IMAX, 3D, stb.) is megtartotta a maga eseményét, míg a beszerkesztés közben a smink/maszk szakszerv és a brit operatőrök is. Ezeket, a fenti lista tagjait és a pár oda nem felírtat már csak az Oscar hetén lévő esélylatolgatás fogja tartalmazni, mely a castingosokat bevárva teszi véglegessé a nagy est előtti állapotot. Az a cikk rövidebb lesz, inkább a jelöltekre fog koncentrálni, persze a dominánsok összevetései és az egyéb említésre méltó mozzanatok se maradnak ki belőle.
A tervek szerint addig még érkezik a szokásos érdekesség cunami, de idén várhatóan némileg kurtított formában, ugyanis a gyűjtés két forrásának egyike idén csak kb. negyedannyi dologgal rukkolt elő, szóval picit visszafogottabb lesz. Ha tavaly a TV közvetítés híján, idén keddi mivolta miatt hiányoltátok a szöveges élőzést a Globe-ról a Facebookon, az Oscarra immár 7. éve készülhettek ugyanúgy. Csak remélhetőleg nem pont az est pillanatában száll el az összevadászott stream, mint tavaly pont a pofonnál… 🙂
Nektek mi a véleményetek a dolgok jelenlegi alakulásáról és ki(k)nek szurkoltok?
