Amerika Kapitány: Szép új világ (Captain America: Brave New World), rendező: Julius Onah; szereplők: Anthony Mackie, Harrison Ford, Danny Ramirez, Shira Haas, Carl Lumbly, Giancarlo Esposito, Tim Blake Nelson, Xosha Roquemore, Liv Tyler; Marvel politikai thriller, 118 perc, 2025 (16)
Hulk Force One
15 hónap után jelentkezik a Disney olyan Marvel mozival, amiben a főviláguk sztoriját folytatják, s 19 hónap után érezhetjük azt, hogy valóban ez a cél. A kihagyásnak lettek pozitív hatásai, pláne ha hozzávesszük, a köztes időben mit nyújtott a műfaj, szóval óvatosan elkezdhetünk újra lelkesedni az MCU iránt, s bár alapozásnak egész jó a Szép új világ, attól ez még a soron következő rész minden szokásos előnyével és hátrányával.
Sok jogos seggberúgást kapott a Kevin Feige által vezetett csatahajó az elmúlt években, főleg miután kifogytak a Végjáték epilógusaiból (Pókember: Idegenben, WandaVízió, A Sólyom és a Tél Katonája, Loki 1. évad, Fekete Özvegy, Sólyomszem és részben a Mi lenne, ha…? S1), amibe pedig ezek közben/után fogtak, azok közül alig ért fel bármi a korábbi átlag fogadtatási szinthez, s csak kevesek tudtak kitörni a vegyes és a rossz szájízből. Az igyekezet, a megújító szándék, a vérfrissítés és a Disney+ rendes bekapcsolása látszott, ám a Covid alatti torlódás olyan tartalomáradást okozott, amire senki nem volt felkészülve akkor, amikor hétről-hétre izgulta végig a WandaVíziót, vagy amikor végre megtudhattuk, mi történt Budapesten.
Ami papíron jónak tűnt, a valóságban máshogy festett. A Shang-Chi és az Örökkévalók szinte függetlenül értelmezhető darabkákként próbáltak új utakra lépni a vásznakon, ami kellett egy akkora korszakzáró után, amit akkor már több, mint 2 éve kaptak a nézők. A nézők, akik viszont azt oly szépnek érezték, hogy sokan ki is csekkoltak ’19 nyarán. Gondolhatnánk, hogy a megmaradó keménymag miatt simán beleférhetett a kísérletezés és a B-C-D listás szereplők előrángatása, de ők már közel se voltak elegek a korábbi sikerekhez (amit persze a vírus utáni megcsappant mozikedv csak erősített), ráadásul amelyik esetleg sikerrel járt és bejött a népnek, a túl sok szál és szertefoszlás közepette egyszerűen nem tud akkora branddé válni, mint az ex-nagyok. Shang-Chi jó példa, van az irányába egy szimpátia, jó a casting… de 3,5 éve nem láttuk és lesz az még közel 5 is, mire ismét találkozunk vele, ott se szólóban.
A Nincs hazaút aztán visszahívott szinte minden nézőt, a fejesek pedig rájöttek, mekkora a potenciál a nosztalgiafaktorban, így az útkeresés helyett elindult az ipari multiverzalitás, amit kicsiben (a TV-ben) már elég menőn és fanservice pozitívan megcsinált a DC 2019-20 fordulóján, s akarta a Flash-sel is még a Pókemberek előtt. A Marvel ekkor épp nem tudott belassítani, hiába darálta le 2 év terveit 1 alatt. A Holdlovag, a Ms. Marvel és az Amazon: Ügyvéd által lement az első adag TV-re szánt újonc, egyre megosztóbb formában, míg a mozikban Doctor Strange és Wanda megüzenték, hogy nem feltétlen jó ennyire szorosan összekapcsolni a Disney+-t a fősodorral. Pont, mint az ABC, a Netflix és az ifi cuccok fémjelezte 2013-20-as érában, amiből a Végjátékig csak a Carter Ügynök lett direkt beépítve.
A Szerelem és mennydörgés az egyre erősödő negatív hangok közepette érkezett, igaz, Taika Waititi sosem arról volt híres, hogy mindenkinek tetszeni akar. A Fekete Párduc 2-vel elnézőbbek lehettünk, ügyesen oldotta meg tragikusan faramuci helyzetét, szép búcsú volt Chadwicktől, de beszédes, hogy a stúdió azévi 3 legkisebb projektjét érte a legjobb egyöntetű visszhang. Egy 20 perces évadot Groottal és két háromnegyedórás TV filmet, az ambiciózus klasszik szörnyhomage-t és az Őrzők karácsonyozását Kevin Baconnel. Már látszott az univerzum kijelölt iránya is: Kang. Ám az ő első mozis megjelenése annyira – szó szerint – apró jelentőségű lett, hogy még lehet kapóra jött a Marvelnek Jonathan Majors balhéja, mert így a tőle való eltávolodás organikusan történhetett – ismét egy újratervezést generálva.
Valahol itt kezdett a legősibb, masszív kemény mag is lemorzsolódni és megrökönyödni, így Feige-nak kellett egy akcióterv. Kapóra jött, hogy az X-ek és az F4 jogaihoz még alig nyúlt, épp a beillesztésük komplexitása és a 2026/7-ig tartó X-castingot érintő korlátozások miatt. Mázli, hogy a Galaxis Őrzőinek trilógiazárója jött a sorban, az utolsó Végjáték utózönge, amit naná, hogy mindenki csipázott, de az ezzel jövő pozitivitást már a Superman rajongók élik. A Marvel ekkor húzott egy kéziféket és hagyta kifutni a talonban maradt maradékot, hogy aztán a sztrájkok újabb dominóként érjék őket. Az alulteljesítő Titkos Invázió csak megerősítette, mennyire fájó Gunn átigazolása. Az Én vagyok Groot 2. etapja tartotta magát, és ez a Lokiról is elmondható volt (sőt!), csak hát tudtuk, hogy Majors miatt egy zsákutcában haladunk.
A finálé időzítése nagy kontrasztot adott: kb. 12 óra telt el a Marvelek szerda esti vetítései és a Loki reggeli epizódfeltöltése közt. A film többhavi tolással érkezett, sőt 21 hónapon keresztül az egyetlen fővonalas MCU mozi maradt. A szünet a lehető legjobbkor jött, még pont a lufi teljes kidurranása előtt. Komoly átdolgozások és átidőzítések kezdődtek, s miközben a Mi lenne, ha…? S2 kevésbé lett felmagasztalva (s már az új érából is merített), kimondták: a D+ innentől kevésbé fog mélyen beépülni a mozikban látottakba. A felnőttesebb produkcióknak létrehoztak egy almárkát, ezzel papíron visszanyitva a Netflix ösvényt (ezért dolgozták át az új Daredevilt), így az Echo ennek átmenetévé vált, de 2024 az X-Men retrózás éve lett.
No meg a Sony vesszőfutásáé, akik „a szünetben” ránk szabadították a Madame Web, Venom 3, Kraven triót, előkészítve végül kaszált fináléjukat. A Joker 2 párral több rúgást kapott, mint érdemelt, de a Pingvin mentette a Batman nélküli Gotham nívóját. Bekúszott még egy Holló remake is, így Deadpoolnak és Logannek nem volt nehéz dolga leuralni az évi termést. Ám a Disney nem csak az 1998-2020 közti éra 23 MCU-n kívüli filmjét szippantotta be tavaly (a tervük 25 volt, plusz a Sonytól még 9 jön ezek mellé), hanem az X-Men ’97-tel és a már tényleg halovány lendületű, „pont jókor ér véget” érzetű Mi lenne, ha…? S3-mal az 1992-2001 között futó 8 rajzfilmsorozatot tartalmazó legendás univerzumot is. Szép lassan tehát minden jelentős mozgóképes adaptációt, ami nem árt, ha ’27-ben nagyot akarnak durrantani.
A Mindvégig Agatha a régi vízió szelleméből maradt még meg (nem sok vizet zavarva), de a jelenleg futó animált alternatív Póki egyelőre inkább látszik csak annak, hogy megtalálta a kiskaput a Disney, s ha már tud, készít saját Pókterméket. A nosztalgia jegyében bejelentették a friss Oscar-díjas Robert Downey Jr.-t, mint a Kang szitu megoldását Dr. Doomként, szóval az új Kapinak nem kis teher nyomta a pajzsát, hogy ekkora káoszban és a teljes műfaj hanyatló válságában próbálja meg visszaterelni a dolgokat a ’19-ig működő recepthez. Csak erre a feladatra nem feltétlen egy ilyen öszvér produkció a legalkalmasabb…
Ez a film ugyanis egyszer leforgott ’23 tavaszán, csak az utómunkák idejére kitört a sztrájk. Amint lezárult, jött az írócsapat átírni (az Új világrend cím is átnevezésre került), akik az aktuális MCU terv alapján próbálták meg átformálni. Tavaly novemberig több etapban újraforgatták a nagyját, jócskán megrövidítve a maradék idejét a hátralévő utómunkáknak. A Daredevil S4 is hasonlón ment át, s nem tűnik rossznak, az észbekapcsolás bíztató, de a Szép új világból nem lehetett kigyomlálni az előző irányvonalat. Valószínű, jó ideig ez lesz az utolsó mozi, ami jelentősen épít egy Disney+-os sorozatra. Nyilván a stúdió nem csak Deadpoollal számolt tavaly, a Mennydörgők*-et is látnunk kellett volna már, s bár elkezdtek felvenni belőle pár próbát, dőlt a dominó és inkább kivárták az újrakalibrált szkriptet.
Már az összekötő minisorzatnál is írtam, hogy nem hiába maradtak a nagyok árnyékában az olyan fickók, mint Anthony Mackie, aki egyszerűen jobban működik más mellett, mint főhősként. Sebastian Stan 3 éve még kisegítette, de most, hogy ő átsétált a szomszéd díszletbe (talán részben párhuzamosan történik a két film), az ex-Sólyom magára maradt… volna, ha nem hozzák be mellé a néhai William Hurtot leváltó Harrison Ford Ross ezre…lnökét, aki komolyan mintha több képernyőidőt kapna, mint a címszereplő!
A sztori nem csak a Kapitány szálát viszi tovább, hanem az Örökkévalók fináléját is, behozva egy globális geopolitikai feszkót. Indirekt utalnak a hasonló szituval operáló Fekete Párduc 2-re, hisz a friss felfedezés még senkié, nemhogy egy elszigetelt országé a szafari közepén, vagy egy titokban rejtőzködő azték civilizációé a víz alatt. Ha valami, ez a thrilleres vonal mindig jól ment a Marvelnek, bár a Tél Katonája és a Polgárháború eléggé magas polc a többijükhöz képest. A film abban se hasal el, hogy az Edward Norton-féle Hulk közvetlen folytatása, egyedül azt sajnálhatjuk, hogy Hurt nem élte meg, pedig mikor felvázolták neki, lelkes volt. A Marvel nem kezeli úgy Ford bejöttét, mintha mi se történt volna, vannak 4. falat épp nem áttörő kikacsintások Ross külsejére. Hurtöt kétszer azért imitálják, több-kevesebb sikerrel.
A kétféle megközelítéssel készült moziban, amit lehetett összefésültek. Oké, nem tudtak nem építeni a sorozatra, de a vicceskedést pl. jócskán visszavették. Az a néhány humortöltet, ami maradt, felejthető és nem rontja a tónust, mely így egységesebb és összeszedettebb 6 epizódos elődjénél. Erre nagy szükség volt, mert segít elfedni a főhősből fakadó erőtlenséget. Ahogy a trailerben elhangzik: ő nem Steve Rodgers. Nincs itt Chris Evans, hogy elvigye a hátán a sztorit, pedig kisugárzása még egy egoszikla közelében is odatesz egy elsősegélycsomagot a nézhetőség éjjeliszekrényére. Mackie nem működik solóban, ami a filmnek ugyan hátrány, de a történetnek előny: amikor azon filózik, méltó-e a pajzsra, na az kellően átélhető, mert mi nézők vele együtt tudunk ezen agyalni, csak végül más eredményt ad ki eszmefuttatásunk…
Míg Kapi csak sodródik a csavarosan előadott események sűrűjében, s egyáltalán nem tűnik úgy, hogy ura lenne a körülötte zajló helyzeteknek, addig igazi főszereplőként itt van Harrison Ford. Szavai, miszerint látta, mennyi jó színész szórakozik el a Marvelnél, értelmüket nyerik, ő tényleg ezért jött. Jó, meg a búsás fizuért, de nem csak annak megkapását érezni jelenlétén, nem olyan, mint Bill Murray a Hangya 3-ban (igen, Bill Murray abban benne volt). Az, hogy 80+-osként vállalta, nem gáz, nem olyan a szerepe, amiért ez hátrány volna. Látványosan kerülik az olyan pillanatokat, amikor kidolgozott felsőtestét kéne lássuk, de inkább ez, mint egy béna CGI. Az, hogy 82 évesen elnök… manapság ez a legkevésbé hiteltelen. Ford csak Ford, fordosan, a tipikus Han/Indiana mosolygrimaszán kívül minden itt van, amiért szeretjük.
Itt kéne kitérjek a többiekre, de… öhm… izé. Hosszútávon ezt a Marvel kört biztosan a harrisonfordosként fogjuk emlegetni. A két sorozatos szereplő közül a fontosabbikkal nem kezdenek semmit, ennyire jelentéktelen szárnysegéd még Sam se volt, ellenben Carl Lumbly remekel és sokszor lopja a showt, bár mikor Mackie és Danny Ramirez a két társa, ez nem túl nagy feladat. Ő a Supergirl soriból is kiemelkedett drámaiságával, itt full más, de erősebb stábból is kitűnne. Ross megoldó jobbkeze még egy érdekes jelenség: Shira Haas feltűnően pindur a többiekhez képest a maga 152 centijével, eleinte rideg figurája azonban olyan jelenléttel bír, hogy nem tudunk nem rá figyelni. Hollywood nagy baja a kiscsajok mindenkit legyűrő akciózásai, ez vele pláne kijön, mégis ellensúlyozza az egészet, hogy ő a film titkos felfedezettje. A karakter nevéhez persze már a teremből kijőve is puska kell majd, viszont mindenképp egy kellemes csalódás, aki által bekerült még egy korábbi sztoriszál.
De jöjjön a fekete leves: Giancarlo Esposito Bill Murray-szerűen a dollárjelekért jött és csak reméli, hogy lesz még fizetése. Ha korábbi Kapi ellenfelet kell mondani, akkor Frank Grillo rosszarcánál csak kicsit jobb, a karizmája miatt. Liv Tyler nagy dirrel-dúrral való bejelentését kétlem, hogy egy cameo miatt tették, ő nagyrészt az előző verzióban maradhatott (két jelenet ordít, hogy ott lenne ideális beemelni, de neeem, tippre Forddal se találkozott a forgatáson), Rosa Salazar pedig teljesen kiíródott. Végül ott a másik nagy visszatérő, aki Tylernél is nagyobb csattanóként lett bejelentésekor színpadra hívva, hogy aztán gyanúsan rejtegessék – bár nem teljesen – a trailerekből. Nála jött ki a sietős utómunka, bár közel se lesz akkora trauma, mint Corey Stoll a Quantumániából. Spoilerek miatt nem megyek bele jobban, ha már a stúdió se hangoztatta túl, de egy képernyőn futó pár pillant kedvéért forgattak egy olyan múltban (talán az MCU mindenkori jelene előtt) játszódó részt, ahol felismerhető.
A rendező mellé feltüntetett 4 író a körülményekhez képest kihozták, amit tudtak, s mivel már a stáblistás jelenet előtt elkezdik építeni a közeljövőt, sőt egy rész nagyon összepasszol a Mennydörgők* trailereivel, ezek olyan apró jelek, amik bizakodásra adhatnak okot. Valóban a régi recept felé vettük az irányt, ilyen természetesen betett sejtetéseket pont a Thanos előtti években láttunk legutóbb, amiket akkor többször se éltünk meg feltétlen jól (Ultron kora), de most, hogy láttuk a botladozó ellenirányt – olyasmit, amiről akkoriban álmodoztunk – be kell látni, melyik működik jobban. A szálait a Szép új világ se keveri rosszul (sőt!), csupán a főhősért nem tudunk úgy izgulni, de az igazi optimizmushoz még több kell. Óvatos már lehet, ám úgyis a Fantasztikus 4-es lesz a vízválasztó, ami kezdete óta a régi-új világrenddel készült.
Az akciók feledhetően okésak, technikai fronton nincs semmi extra, a zene viszont a jó nyitány után (halld fent) összességében nagyon semmilyenné válik, a Tél Katonája (ahol Henry Jackman szépen hozzátett a paranoia hangulathoz), de még az előzmény minisori főtémái is sokkalta jobbak. A CGI csak picit bántó, de ha úgy nézzük, hogy kevesebb, mint 3,5 hónapja is még forogtak, akkor nem lehet rossz szavunk. A belassított filmtempó és a TV sorozatosabb TV sorozatok, amik nem akarnak az új, otthoni covidmozijaink lenni, a vizuális effekteseknek nagy fellélegzés. A 118 perc pörögve száll el, ez a kompaktság pedig kellett ahhoz, hogy ne essen teljesen szét a két, mást-mást preferáló készítési etap keveredése. Na meg ma már meg kell becsülni, ha 2 óra alá kúszik egy eseményfilm, s nem 160 percben nézzük egy színházi musicalsiker… első felvonását.
Bárki bármit mond, az év első eseményfilmje az Amerika Kapitány: Szép új világ. Utoljára a fősodor moziban ’23 novemberében, míg a nagyobb átívelő szál(ak egyike) ’23 júliusában kapott érdemi téglát a Disney+-on. Jót tett a szünet, s bár a Szép új világ sok kreatív döntést és a sztrájkokat is megsínylette, mégsem akkora magába roskadó, semmibe vezető darab, mint ami az MCU utóbbi pár, szétszórt évét jellemezte. Ez Harrison Ford filmje, a csavaros sztori meg ugyan leegyszerűsíthető, de egész jól ingázik a politikai (kém)thillerek sablonjai között. Nem ezen múlik, hogy nem tud Vörös Hulkként kitörni az átlagból, sokkal inkább azon, hogy Anthony Mackie nem Chris Evans. A sebek közül ez a legnagyobb, amit sehogy nem lehet betapasztani. A többit derekasan megpróbálták és többnyire sikerrel jártak. Senki nem az új Tél Katonáját várta, ám ha ez szempont, akkor a sorozat szintjét tartja, van, amiben veri is. Lehetne szebb ez a (régi-)új világ, de a legcsúnyább arca nem ilyen. Azt talán átvészeltük.
