Minden évben kétszer ömlik a mozikból és a TV-ből is egyaránt a romantikus filmek garmadája. Karácsonykor és Bálint-napon. Mindkettőnek meg van a maga sajátos hangulata, de mi most maradjunk az utóbbinál, és nézzük meg, mit tanítanak nekünk a mozgókép gyöngyszemei a párkapcsolatokról és úgy en bloc a férfi-nő kapcsolatokról. Következzenek most a nem szokványos „romantikus” filmek, melyeket így PS: I love you ajánlunk Valentin-napra.
Hamuk és Gyémántok, avagy rendhagyó Valentin-napi filmajánló
A No.1–nak – anyám! (2017)
Ismertem egyszer egy fiút, aki a „gyémántját” kereste. Sokáig magyarázta nekem, hogy „tudod a Kimnowak szám”, én meg értettem is, meg nem is. Aztán ősszel beültem az Anyám!-ra, és az a kísérteties érzésem támadta, hogy Aronofsky neki csinált egy filmet. Mondtam is neki, persze nem értette, még azután se, hogy megnézte. „Kérlek, magyarázd el, hogy megértsem!” – én meg mit volt mit tenni, elkezdtem bőszen mondani, hogy a Nő a Költőért csinál mindent, mert ugye minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll. Ő épít, tart meg, az ő szíve a legféltettebb kincs, a ház éke, ami összetörik és borulnak a dolgok, de a végén a Költő megkérdezi „Megvan még?”, mire a nő azt mondja „Igen, itt van bennem”. Mire a hamuvá égett Lawrence kisasszonyból kiemelik azt a tojásdad nagyságú gyémántnak látszó tárgyat. Ergo barátom, ha megkaptad egy nő szívének őszinte szeretetét, akkor az a világ legtisztább drágaköve, legértékesebb kincse. Hát ne légy hülye, ne dobd el. Szóval, ha egy picit meg akarjuk rángatni az oroszlán bajszát, nézzük meg hand in hand és várjuk a reakciót, hátha jő a megértés, na nálunk azóta se, vagy még is?!
Mikor nincs a csillagokban hiba – Star Wars 4-5-6.
Na ezek után elkezdtem gondolkodni, hogy mennyire élünk úgymond filmekben. Nekem például alapjaiban határozta meg a férfi-nő viszony mintaképemet a Csillagok háborúja, és benne Han és Leia, örökös zrikálásoktól, és cinikus humortól sem mentes kapcsolata. Imádom ezt a pici harcot, ami folyamatosan megy közöttük, holott semmitől sem riadnak vissza, hogy segítsenek a másiknak, még ha ehhez önön büszkeségükön is kell túllépniük. Persze tudjuk mi az Új reménytől kezdve, hogy ők a galaktikus álompár, de valahogy ehhez nekik is három epizód kell. Valljuk be, vagyunk így egy páran, hogy ott van mellettünk, de az istennek nem vennék ám észre. Na de nem csorbítva semmit a Star Wars kultikusságán, azért egy maraton belőle, ilyen szemmel nézve jó kis program lehet. Nem mellesleg az összes, de legalább is a férfitársadalom 85%-nál, óriási plusz pont minden nőnek. Amúgy meg „Szeretlek – Tudom”.
Na így kérjük meg zakkant barátnőnk kezét! – Deadpool (2016)
Nekem nettó a legromantikusabb film a Deadpool. Attól eltekintve, hogy Ryan Reynolds bárhol, bármikor, bármiben, azért gondoljuk itt végig, mi is mozgatja azt a vendettát Ajax barátunk ellen. Hát a NŐ! Miért akar meggyógyulni? A nő miatt. Kiért akar újra vonzó, kocka hasú, „szisza fiú” lenni? A nő miatt. Kit ment meg a végén? Hát a nőt! Szóval „cherchez la femme”. Wade Wilson meg megy, kaszabol és győz. Én meg még most is zokogok azon a lány kérésen, hogy „mert megy a dilid a dilimhez”. Szóval hozzám hasonlóan borult lelkű, cinikusokkal megáldott férfiaknak melegen ajánlom a gyémánt gyűrű mellé.
Sportmániásoknak – Napos oldal (2012)
Ha már történetük során először nem rég nyerte meg az Eagles a Super Bowlt, ide kívánkozik a Napos oldal is. Oké, azért ez már közelebb áll a klasszikus romantikus filmekhez, de aki olvasta a könyvet, az tudja, hogy azért sokkal több ez, mint a klasszikus furcsa párok a filmekben, „kik ha végül kettesben”felállás. Gyakorlatilag álomgyárilag alkalmazza, az előbb magaddal kell rendbe jönnöd, hogy jöjjön a nagy szerelem spirituális tanítást. De itt is áll, hogy a hasonló, a hasonlóval, vagyis a két flúgos mikor egymásra talál. Mindannyian cipelünk puttonyokat a múltunkból, amibe belepakolt a családunk, az exeink, az életünk. Minden ember mini (?) tragédiák sorát éli át, mire megtalálja a nyugalmat, azt aki biztonságot nyújt, aki mellett nem számít semmi, mert együtt a világ ellen. Itt a kezem, bízz bennem! Mára már annyira kiveszett az emberekből az empátia és az egymás iránti megértés, hogy tényleg értékelnünk kéne azt az embert, akinek nem kell magyarázni, aki fél szavakból, vagy a szemünk állásából ért minket. Csak sajnos ez se megy olyan könnyen, mint a filmeken, de azért tanuljunk Pat-től és Tiffany-tól, hát ha mást nem, akkor táncolni.
Hogy kedvezzünk a szingliknek? – Frank (2014)
Csak legyen a plakáton Michael Fassbender neve nagybetűkkel, és a világ női lakosságának 90 %-át be lehet ültetni a képregény filmektől elkezdve, a Shakespeare drámán át egy művész filmig bármire. Egyetemi lakótársam szobájában cirka három évig szemeztem a Frank című film plakátjával, és folyamatosan rajta is volt a „bakancslistán”. Aztán egy napsütéses reggelen, életem Kavicsa belibbent az irodámba, kifejezte döbbenetét, hogy még nem láttam a filmet, majd a reggeli kávém mellé, mint egy grátisz, YouTube-on elindította nekem az I Love You All-t, mondván ez a világ egyik legdepisebb szerelmes száma, és hallgassam sokat. Ez volt az a pont, amikor már nem húzhattam tovább, hazamentem, megnéztem. És minden műfaji érdemén túl, ajánlom innen is, meleg szívvel minden szinglinek, egyfelől, hogy Fassbender ötven árnyalatával körítsék a szerda estét. Másfelől pedig azért, mert van, amikor a tékozló fiú visszatér, vagy legalább is jó hinni benne, hogy valaki, akit mindenkinél jobban szerettünk, majd rá jön, hogy ki is az igazi érték. A remény hal meg utoljára, és most már ide azzal a raklapnyi Ovomaltine csokival!
A fenti filmekben, még ha műfajukat tekintve mások is, egy azért közös. Ha lecsupaszítjuk őket, azért hús-vér emberi karakterek vannak benne. Minden gyarlóságukkal, önzőségükkel, egójukkal. Nők, akiknek azért van egyéniségük, és erősek a maguk módján. Sebezhető férfiak, akiknek pedig az erejük pont abban rejlik, hogy olykor a gyengeségüket is meg tudják mutatni. De mielőtt már nagyon elmennénk a női magazinok filozofálgatásaiba. Szögezzük le, hogy a fentebbi kis szösszenet csak azt volt hivatott szolgálni, hogy a női lélek azért romantikában túl lát a Szerelmünk lapjain és a Titanicon, és lehet ám kreatívnak lenni bilincsek és árnyalatok nélkül, humorral kezelve a szívecskés, Kupidós február idusát. A lányoknak még annyit üzennék Marie Clarence-től, hogy „A hím és a férfi között akkora különbség van, mint a szén és gyémánt között!” – szóval ne csak mi magunk legyünk hamuból gyémántok, hanem találjuk meg azt a drágakövet, aki osztozik a saját hülyeségeinkben, például a film imádatunkban.
Nemtől függetlenül pedig várjuk a +1 filmet, ami bár nem romantikus, még is a Valentin-napi program nálatok.
