1940. szeptember 11-én született Brian De Palma, az Új-Hollywood amerikai rendezőnemzedék (Spielberg, Coppola, Lucas, Scorsese) tagja. Karrierje csupa hullámvasút, szinte mindenkivel dolgozott, olyan mozijából is lett kultfilm, ami a kasszáknál megbukott (A sebhelyesarcú), munkáit remakelik (Carrie), a Mission: Impossible miatta lehetett franchise. Filmleltár, fotók, rendezősuli, videók…
Brian Russel De Palma amerikai-olasz családban született és bár az egyetemi évek alatt a fizika volt a fő tantárgya, itt ismerkedett meg Orson Welles és Hitchcock munkásságával. Ezt követően az eredetileg nők részére alapított Sarah Lawrence College diákja volt, ahol filmművészetet tanult (Tea Leoni és J.J. Abrams is itt végzett). Első filmjét 1963-ban forgatta The Wedding Party címmel, de csak hat évvel később került bemutatásra. Ebben a filmben tűnik fel az akkor még tök ismeretlen Robert De Niro és a kétszeres Oscar-jelölt Jill Claybourgh.
A ’60-as években főként rövidfilmeket készített, melyekben már alkalmazta a rá jellemző osztott képernyőt. A baloldali eszmékkel együtt szívta magába Jean-Luc Godard munkásságát, melynek eredményeként olyan (kísérleti és dokumentumfilmeket idéző) alkotások jöttek ki a keze alól, mint az Üdvözletek (1968) (Arany Medve-jelölés, Ezüst medve-díj 1969) és annak folytatása, a Szia, Anyu! (1970) ugyancsak De Niroval. Az Üdvözletek jelentette Gerrit Graham filmes debütálását és ez volt az első film, ami az Egyesült Államokban X besorolást (felnőtt) kapott.
Mikor rájött, hogy Godard stílusával nem sok babér terem számára az új-hollywoodi kollégák között, a hetvenes években átnyergelt Hitchcockra. Első igazi thrillerje a Nővérek (1972) volt, ami a Psycho-t (1960), a Hátsó ablakot (1954) és A kötelet (1948) egyaránt idézi. A rendezőt egy újságcikk inspirálta, amely a Szovjetunióban szétválasztott sziámi ikerpárról szólt. A szétválasztást követően az ikreknél pszichológiai problémák léptek fel. Jennifer Saltnak a valóságban is Mary Davenport volt az édesanyja. Az álom jelenetet 16 mm-es filmre vették fel, nem pedig 35 mm-esre.
A paradicsom fantomja (1974) az Operaház fantomjának egy vidámabb, zenés változata. (Oscar-jelölés 1975 legjobb filmzene) A film szereplői, Paul Williams és William Finley egyidősek a rendezővel.
A Megszállottság (1976) újfent Hitchcockot idézi, a Szédülés (1958) alapötletét felhasználva. John Lithgow és a rendező rendszeresen dolgoznak együtt a továbbiakban. (Oscar-jelölés 1977 legjobb filmzene) A film címe eredetileg Déja Vu lett volna. Ez volt Brian De Palma első filmje, amit 2.35 : 1 szélesvásznú formátumban forgatott.
A Carrie (1976) már igazi kasszasiker volt, nem mellesleg az első Stephen King feldolgozás. Sissy Spaceket Oscarra jelölték az alakításért, Amy Irving Steven Spielberg, Nancy Allen pedig De Palma felesége lett. Mindkét színésznővel forgatott később is. Ez volt John Travolta első komolyabb filmszerepe. (Oscar-jelölés 1977 legjobb női főszereplő, legjobb női mellékszereplő, Golden Globe-jelölés legjobb női mellékszereplő) Stephen King 2.500 dollárt kapott a filmjogokért. Priscilla Pointer a valóságban is Amy Irving édesanyja.
Az Őrjöngés (1978) főszereplői Kirk Douglas és John Cassavetes és Amy Irving voltak. (Szaturnusz-díj 1979) Ez volt Mark Romanek bemutatkozása a filmiparban és ez jelentette Daryl Hannah, Laura Innes és James Belushi első filmszerepét.
Ismét Hitchcock, a Gyilkossághoz öltözve (1980) a Psycho szerkezetét követi. A film főszereplői: Michael Caine, Angie Dickinson, Nancy Allen és Keith Gordon. (Szaturnusz-díj és jelölés, Arany Málna-jelölés, Golden Globe-jelölés 1981) Brian De Palma Lis Blake karakterét eleve Nancy Allenre írta.
A Halál a hídon (1981) alapjául Michelangelo Antonioni Nagyítása (1966) szolgált. Főszereplői: John Travolta és Nancy Allen. A film bemutatása idején nem hozott sikert. Zsigmond Vilmos a fényképezésért elnyerte az amerikai filmkritikusok-díját. Ez Quentin Tarantino kedvenc filmje a rendezőtől, John Travoltát is ezért választotta be a Ponyvaregénybe. A francia szinkronban Gérard Depardieu szólaltatja meg John Travoltát. A rendező itt használt először steadicamet.
Szintén nem volt sikeres A sebhelyesarcú (1983), melynek forgatókönyvírója Oliver Stone volt. Stone Howard Hawks harmincas évekbeli klasszikusának cselekményét helyezte át a nyolcvanas évekbe.
A főszereplők Al Pacino, Steven Bauer, Mary Elisabeth Mastrantonio és Michelle Pfeiffer. (3 Golden Globe-jelölés, Arany Málna-jelölés 1984) Az, hogy Tony Montana a Sebhelyesarcú, csak egyszer hangzik el a filmben, akkor is spanyolul. A 20. évfordulóra újra elő akarta venni a stúdió a filmet, de a rendező nem egyezett bele, hogy a betétdalokat lecseréljék.
1984-ben megrendezte Bruce Springsteen Dancing in the Dark videoklipjét.
A Szédülés és a Hátsó Ablak motívumait használta fel az Alibi testben (1984), mely szintén megbukott. (Golden Globe-jelölés, Arany Málna-jelölés 1985) A rendező először akart valódi szexjeleneteket hollywoodi filmbe, de a stúdió másként gondolta. Barbara Crampton ezzel a filmmel debütált és rögtön volt meztelen jelenete is. Indiában is megcsinálták a filmet Pehla Nasha címmel (1993).
Annál nagyobb siker volt a tévésorozat alapján készült, Aki legyőzte Al Caponét (1986). A film főszereplői Robert De Niro, Kevin Costner, Sean Connery és Andy Garcia, Connery Oscart kapott az alakításáért (3 Oscar-jelölés legjobb zene, díszlet, kosztüm, Kék Szalag-díj 1988). A szereplőknek el kellett végezniük egy rendőrségi tanfolyamot. A vasútállomásos jelenet paródiája látható a Csupasz pisztoly 33 1/3: Az utolsó merényletben (1994).
A főként a vietnami háború idején játszódó A háború áldozatai (1989) nem nyerte el a kritikusok tetszését. A főszereplők Michael J.Fox, Sean Penn, John Leguizamo és Ving Rhames. (Golden Globe-jelölés 1990) John C. Reilly ezzel a filmmel debütált. A thai ételektől rengetegen megbetegedtek.
A Hiúságok máglyája (1990) Tom Wolfe bestselleréből készült, ennek ellenére nagy bukta volt, pedig Tom Hanks, Bruce Willis és Melanie Griffith játszottak benne. (5 Arany Málna-jelölés 1991) A forgatás elhúzódása miatt végül Kenneth Branagh rendezhette a Meghalsz újra!-t (1991). Jimmy Kimmel show-jában Morgan Freeman bevallotta, hogy soha nem látta a filmet.
A kevésbé sikeres Káin ébredése (1992) (2 Szaturnusz-jelölés, Arany Oroszlán-jelölés) után De Palma ismét a gengszterfilm felé fordult. A Carlito útja (1993) főszereplői Al Pacino, Sean Penn, John Leguizamo, Penelope Ann Miller és Viggo Mortensen. (2 Golden Globe-jelölés 1994) A fuck szó 139-szer hangzik el a filmben. A kórház ugyanaz, mint amit A Keresztapában (1972) láthatunk.
A Mission: Impossible (1996) igazi kasszasiker. Tom Cruise partnerei Jon Voight, Vanessa Redgrave, Jean Reno, Emmanuelle Béart, Ving Rhames, Kristin Scott Thomas és Emilio Estevez voltak. (Szaturnusz-díj jelölés 1997) Az utolsó film, ami nagy stúdiótól Betamaxon is megjelent. Az első film, amit 3000-nél is több vásznon kezdtek el vetíteni az USA-ban. Az egyetlen Mission: Impossible film, amiben alig van tűzpárbaj.
Ezt követték Az Utolsó dobás (1998), melyben az Egyesült Államok védelmi miniszterét ölik meg egy sportarénában és a Mars mentőakció (2000) sci-fi. Ebben űrhajósok indulnak megmenteni egy korábbi küldetés tagjait. Brian De Palma Gore Verbinskit váltotta a rendezői székben. (Arany Málna-jelölés 2001)
A több idősíkban játszódó Femme Fatale (2002) főszereplői Antonio Banderas és Rebecca Romijn voltak. A filmet a színésznő 30. születésnapján mutatták be Észak-Amerikában.
A Fekete Dália (2006) Hollywood egyik máig megoldatlan bűnügyét dolgozza fel. Zsigmond Vilmos számára Oscar-jelölést hozott. Az átlagos felvételhossz 7,3 másodperc. Josh Hartnett hét hónapig tanult bokszolni. Josh Friedman 1997-2005-ig dolgozott a forgatókönyvön.
Az iraki szerepvállalásról szóló Cenzúrázatlanul: Háború Másképp (2007) Velencéből két díjat és egy jelölést hozott el. A filmet Mark Cuban, a Dallas Mavericks kosárlabda csapat tulajdonosa finanszírozta. A Gyilkos vágyak (2012) Arany Oroszlán-jelölést kapott. A 2010-es francia Szerelmi bűnök feldolgozása a közönség soraiban nem aratott osztatlan sikert.
Pino Donaggio zeneszerző és a rendező hetedszerre dolgoztak együtt a Carrie óta, aztán megint a 2019-es Dominóban, ami megint csak harmatosra sikeredett.
A rendező háromszor nősült, első felesége Nancy Allen volt, majd következett James Cameron ex-neje, Gale Ann Hurd producer, harmadjára pedig Darnell Gregorio színésznőt vette el, de ez a frigy is csak szűk két évet bírt. Marad csak a filmezés, menekül előre, előkészületben két mozija is (Sweet Vengeance és a Catch and Kill), még mindig nem gondol a pihenésre.
