The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag, rendező: James Gunn; szereplők: Joel Kinnaman, Margot Robbie, Viola Davis, Idris Elba, John Cena, Daniela Melchior, David Dastmalchian, Jai Courtney, Peter Capaldi, Alice Braga, Michael Rooker, Pete Davidson, Sylvester Stallone, Nathan Fillion, Sean Gunn, Taika Waititi; szuperhős akcióvígjáték, 132 perc, 2021 (18)
Maradj talpon!
James Gunn biztosan szerette a Kingsman templomjelenetét. A galaxis őrzőivel már bizonyította, hogy a csapatdinamikát és a legkevésbé se fősodros képregényfigurákat jól tudja mozgatni. A 2016-os Öngyilkos osztag a Warnertől egy távoli válaszreakció volt Űrlordékra (meg Deadpoolra), de több oldalról is félresiklott. Ezúttal viszont maga Gunn vehette át hirtelen jött szabadidejében a csapatot – teljes kreatív kontrollal. Bár a történet botegyszerű, a lehetőséget köszönte szépen és nagyon is kihasználta!
Egy ideális világban a tervek szerint már vagy 15 hónapja lezáródott volna a Galaxis őrzői ezen felállásának trilógiája. Három éves késésükről viszont a koronavírus egyáltalán nem tehet, pár 2008-9-ből előbányászott Twitter link már annál inkább. Gunn szakítása a Disneyvel hasonlóan sokat rágott téma volt, mint a Snyder Cut, de mire az egeres cég visszatáncolt (félve attól, hogy a rendező mellett kiálló színészeit is elveszti Chris Pratt-tel az élen), már rég késő volt. Addigra Gunn átment a piaci riválishoz, hogy gatyába rázza az Öngyilkos osztagot egy soft-reboottal, mindössze 4 visszatérővel és egy különálló, önállóan is értelmezhető történettel (direkt visszautalás csupán egy akad). Sejthettük, hogy a felek elégedettek már a forgatás közben is egymással, hisz még a produkció folyamán berendeltek az HBO Max-ra egy jövő januárban érkező előzmény minisorozatot John Cena karakterének, Békeharcosnak. 
Egyszerűen nem voltak baljós jelek, minden stimmelni látszott.Persze ez 2016-ban is többnyire így volt előzetesen. Bár nincsenek számozva a filmek és csak a névelőben különbözik címük (Suicide Squad – Öngyilkos osztag / The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag), az idei minden függetlenedési kísérlete ellenére is folytatás. Legalábbis atéren, hogy voltaképp egy tűzoltási második esélyt látunk, amit tényleg Gunn kezébe adtak „jöhet bármi” alapon, mert vannak olyan elemei a mozinak, ami alapján ha nem ért volna rá a kirúgás után, akkor valószínűleg a fejesek is elengedték volna a projektet. Az 1. rész és az univerzumépítés bedőlése után mindenképp az lett volna logikus.
De milyen jól tették, hogy nem tették! Az Aquamanben volt pár hasonlóan hibbant ötlet, az egy nagy költségvetésű piszkos élvezet volt, de azért korlátozta a korhatára. Na a hibbant őrület itt is megvan és bár közel se annyira látványos, vagy eredeti (Atlantisz ugye nem egy túlhasznált környezet), a frissesség nagyon durván megvan. Mintha a Galaxis őrzői bespeedezte volna magát Kingsmannel, csak nem 1-2 koncentrált jelenetbe belőve a változatos és natúr haláltusákat, hanem az egész játékidőre elszórva. Mainstream filmben ez a fajta, direkt vicces vérengzés ezzel a büdzsével nagyon ritka. Tulajdonképp Rodriguez és Tarantino legmocskosabb grindhouse álmait látjuk megelevenedve Sly és Schwarzi klasszikus egyszemélyes hadsereg üzemmódban letolt hullahegyeivel a VHS korszakból meg a John Rambóból. És az egész meg van fejelve a jelenleg elvárt stílussal meg humorvilággal emellé.
Amikor kijött a poszter a szereposztásról és csak a nevek voltak nevek hátán rajta, kissé hitetlenkedve nézhettük azt, hogy mégis ennyi ismerős arcot és nagy nevet (amik létszáma a plakát kiadása után még nőtt is) hogy bír majd el a film? Nos, egész jól, ugyanis itt aztán a haláltusák nem korlátozódnak le csak az ellenfelekre. De nem ám! Nagy név vagy? Ismerős arc? Van múltad Gunn-nal? Remek, de biztonságban ugyan nem vagy! Az Öngyilkos osztag cím itt most tényleg az, ami: egy talpon maradási játék, ahol a leggyengébb láncszemek akár olyanok is lehetnek, akik fontos helyet kaptak a marketingben.
Kezdjük a visszatérőkkel: Margot Robbie nyilván jobban kitombolhatta magát önálló(bb) filmjében még pont a pandémia előtt, és mivel már az újdonság ereje sincs meg nála, nem baj, hogy picit pihenteti most Harleyt. Hozza azt, amit eddig, szóval abszolút jól érzi magát a bőrében, de inkább az az érdekes, ahogy összevethetjük a 3 teljesen más stílusú rendező alatt lévő különbségeket. Viola Davis ezzel szemben 1:1-ben mentette át játékát, csupán durvább és fenyegetőbb mondatokat adtak a szájába, így most már még inkább közelít a képregényes alaphoz. Jai Courtney az előző rész egyik kellemes meglepetése, a Ragadozó madarakban is kapott egy poént, vele van a visszautalás is, még szép, hogy megtartották! Anger Zsolt Courtney-McGregor-Courtney ugrálása viszont nem olyan természetes, mint ahogy Széles Tamásból lett Zod és Batman, de a szinkronról majd még később. A legnagyobb váltás Joel Kinnamant érte, Rick Flagg ugyanis csak az első negyedben emlékeztet teljesen régi önmagára és tudva, hogy zártuk 5 éve a sztorit, nála elkélt volna egy jobb átmenet.
Idris Elba eredetileg Will Smith helyét vette volna át, végül ugyan új karaktert játszik, de le se tagadhatná, hogy alig változtattak valamit: Batman helyett ugyan Superman ellenlábasa volt (de hogy mikor?), ám egy pontos lövéseiről ismert lányos apukáról beszélünk. Önmagában ő nem ad semmi különöset az összképbe, de mivel a csapat három alfahímje közül John Cenával végigmegy a..khm… izéméregetés, és úgy patkányfóbiás, hogy van egy patkány csapattag, hirtelen kap annyi árnyalatot, hogy emlékezetes vezető legyen. Merthogy Waller Flaggel egyenértékű tagnak szánta – ahogy Deadshot is önkényesen azzá vált múltkor. És ha már John Cena: maradjunk annyiban, érdemes várni a 8 részét januártól.
Még csomó teljes értékű csapattagon kéne végigmennem, de egyszerűen lehetetlen. Van itt ugye patkányokkal beszélő narkolepsziás árvalány, napi kétszer pöttyöket hányó és dobáló mémmé vált Batman gonosz (a Legóban utaltak is rá, kb. ő az új Bumeráng kapitány), aztán ALK, akinek rövidítését inkább nem lövöm el (de a sorba beillik), a több tucat gyereket megölő emberszabású óriásmenyét… és a Cápakirály. Egy igazán király cápa. Na ő valami egészen frenetikus, ha úgy vesszük, akkor Groot megfelelője. Sylvester Stallonét nyerték meg az együgyű, béna, beszélni épp tanuló 3-4 éves értelmi szintjével és Micimackó naivitásával rendelkező emberevő nagy fehér hangjának és ezt a szinkron is lekövette Gáti Oszkárral – baromi szórakoztatóan. Hiába komolyabb a karakter eredetileg (a Flash sorozatban többször is láthattuk egy másik inkarnációját), amit Gunn kihozott belőle, az olyan, mintha átültette volna a minyonokat 18+-osan véres kiadásba. Zseni!
A fentiekből két dolog sejthető: egyrészt a film fixen nem jön majd be mindenkinek. Akik nem vevők az ennyire elszállt baromságokra, de leginkább a trancsírra, azok simán kirohanhatnak a világból. Pedig aztán ez tényleg meg van támogatva pompás dinamikával és remek humorvilággal: egyszerűen nem szokás ilyesféle mozikra ennyi pénzt áldozni és beemelni az A ligába, tök ugyanez volt az Aquamannél is, de itt végképp nem volt semmi határ megszabva. Tényleg egy vérbeli piszkos élvezet, amit vagy szeretsz, vagy utálsz, középút nincs. Ily módon rokon Torettóékkal és a Monsterverse-zel, de azokat is ugye behatárolták – szóval ez a Machete–Kingsman vonal, de ők meg büdzsében nem ez az osztály. Persze azért van pár belekötnivaló és egy félig visszalépés az elődhöz képest.
Önmagában a történet az nem épp egy Ikea útmutató, igazából nem sokkal komplikáltabb egy Harag útjánál, de a szereplőket jól kezeli és a humort jól adagolja, így pont elég ez a váz. 2016-ban is hasonló alapok voltak, de még talán az is egy picit árnyaltabb összességében. Szintén hasonlóság, hogy a fináléra a film addigi vizuáljaihoz képest visszaesünk, bár itt csak pár snittnél kaphatjuk fel a fejünket a CGI láttán, de azt bevállalták fényes nappal. A vége is csak azért bajos, mert akár mellette párhuzamosan is látjuk azokat (pl. a cápát), ahol meg kifogástalan, így meg kissé felemás lesz, de nem elviselhetetlen. Végül pedig a dalok. Igen nagy szelete lehetett az előző rész költségeinek, itt ezen érezhetően spóroltak. Gunn a nagyon szexi zeneválasztást a Marvelnél hagyta, a nyitó és ismert Johnny Cash nóta után (amit az Egy dühös ember is használt) nem egy best of mix jön majd. Hiába volt az is egy megosztó pontja a 2016-osnak, picit azért hiányzott, pláne Gunn-nal a fedélzeten.
Viszont ennyi. Ezzel ki is fújt minden, ami objektíven, az ember hozzáállásától függetlenül is kilóg. Nagy szavakat nem akarok használni, 5 éve is próbáltam meglátni és kiemelni a jót, sőt az akkor felvetett javítható részeket sikerült is tartani. Valószínűleg az alkotás felé tanúsított irdatlan szeretet abból is fakad, hogy ekkora a különbség a két rész között, és talán sokak nagyon lecsavart elvárásokkal ültek be, amiből aztán nyilván csak jól jöhettek ki. De akik alapvetően a stábot látva már előre érezték, hogy ez bizony potenciálisan bitang jó lesz, azok se fognak csalódni. Ugye ha végzett az Őrzőkkel, Gunn még visszatér ide?
Ha beránt az őrület és bírod a viccesen ábrázolt oldschool vérengzést, akkor csalódva garantáltan nem távozol. Csupán az óriás szuperlatívuszokat kerülném el, mert biztos vagyok benne, hogy nem egyedül számomra volt papírforma az a minőség, amit Gunn-nék összehoztak. Meg aztán a sztori tényleg nem egy nagy dolog. Minden más viszont – nekünk magyaroknak Gáti hangjátékával együtt – a fentieknek megfelelve kihagyhatatlan élmény! 
(Van stáblista utáni jelenet!)
