Vaiana 2. (Moana 2), rendezték: David Derrick Jr., Jason Hand és Dana Ledoux Miller; szereplők: (egyelőre még) rajzfilmfigurák; animációs Disney kalandmusical, 100 perc, 2024 (6)
A vizes nyolcas
Noha a Disneyt manapság az eredetiség szinte teljes hiányával kötjük össze, főstúdiójuk alig küldött moziba folytatásfilmet az animációs palettáról, az arányok pedig a soron következőkkel se fognak sokat romlani. A Vaiana 2. sem a vásznakra készült eredetileg, s bár ez tagadhatatlanul érződik, lehetett volna sokkal katasztrofálisabb a helyzet.
A Vaiana 2. az 1937 óta tartó filmfolyam 63. megjelenése. Ha a nagy egészet nézzük, akkor nyilván az eredetiség ebben a 63-ban sem úgy található meg, ahogy azt klasszikusan vennénk, de most szedjük ki az adaptációkat, hisz nem lenne fair egyik legalapvetőbb elvüket ilyen szempontból pejoratívan értelmezni. Plusz ott a Bambi és a Hamupipőke közötti ismeretlen, propagandásabb és válságos korszak a II. világháború második felétől 1949-ig, az ottani hat alkotásból ötöt a kényszer (és a kormány kérése) szült, csak ezt nem. Így bár hiába szerepeltek benne addig már – főleg rövidekben – látott legendás alapkarakterek (Mickey, Donald, Goofy), hiába volt némi újrahasznosítás (korábbról befejezetlen maradékokra zenéket húzva), a világ akkori helyzete kellő indok volt erre a megoldásra és a stúdió túléléséhez is kellett.
Szóval ha Mickeyéket (köztük a Fantáziát) kivesszük a képből, ahogy a korábbi kisfilmekből összeollózott első Micimackót, akkor egészen a 29. címig és 1990-ig kell eljutni ahhoz, hogy egy direkt folytatásba botoljunk: a Mentőcsapat a kenguruk földjén jócskán ki is lóg a közvetlen előtte Ariellel indult reneszánszból. A ’90-es évek aztán szépen lement és mind filmekben, mind években egy 10-est kell ugrani, hogy a következő ismétlődő névhez érjünk: a Fantázia 2000 különös eset, hisz eleve egy zenés szkeccs gyűjtemény volt az előzmény, így a modern nem klasszikusan vett folytatás / remake. Újabb 11 esztendő és már nagyban a CGI uralta éra, amikor 51. moziként befut a 2011-es Micimackó, a stúdió utolsó 2D-s darabja, ám ennek státusza is vitatható, hisz a Pagonynak a kisebb stúdió által voltak egyéb megjelenései, ez pedig nem igazi új rész. S 2011 már erősen napjaink korszaka, épp forog a Bosszúállók.
1990 után 2018-19-ig kell elmennünk, hogy elérjünk a 2.-3. rendes folytatásokhoz, sorban az 57.-58. megjelenésekhez. A Ralph lezúzza a netet és a Jégvarázs 2. első részeik sikerén túl a DisneyToon bezárásának köszönhetik, hogy mainstream, nagy számozottként kerülhettek a nézők elé. Mert igen, a Disney ugyan nagy folytatásgyár, de ez a ’80-as évek közepén rajtoló TV-s vonalig és az 1990-től pár alkotást – többször az USÁ-t kihagyva – moziba küldő másodlagos stúdiójáig egyáltalán nem volt jellemző, s ha mégis, azt VHS-re, TV-kbe, DVD-kre szánták, meghagyva a mozinak a sokszínűséget. Most erre a célra ideális a Disney+, ahová akár minisorozatként lehet ellőni úgy egy évadot, hogy annak ideje kb. pont egy filmnyi legyen. Volt ilyen Verdák, Hős6os/Baymax, és Zootropolis is az utóbbi években.
Durva belegondolni, hogy a Vaiana 2. csak a 4. teljes értékű mozis folytatása a fő Disneynek, s az érkező Zootropolisszal és Jégvarázzsal (mely első rendes trilógiájukká válik) együtt is 2027-ig összesen annyijuk lesz, ahány csak önmagában addigra a Jégkorszaknak (amit épp ők birtokolnak), vagy számítástól függően a Shreknek. Persze ezt és ezt a listát kár lenne elvenni az egeresektől, de a lényegen nem változtat: míg 1937-2017 között egyetlen direkt folytatással jelentkeztek (55 alkotásból), addig a 2018-27-es időszakot 5-tel zárják (a 10-ből).
Amikor Bob Iger visszavette a vezetést, épp két projekt tartott előrehaladott állapotban a fő animációs osztályon. Az amúgy tavaly karácsonyra várt, csak a sztrájkok miatt félbehagyott utószinkronú Vaiana sorozat és az Iwájú, mindkettő a Disney+-ra szánva. A Kívánság számait és értékeléseit látva Iger februárban meghozta a döntést: míg utóbbi a stúdió ezen fertályának első eredeti sorozata lett (persze kb. pont egy filmnyi idővel), addig a Vaianát gyorsan összefűzik, átdolgoznak rajta ezt-azt és hopp: nem fog üresen maradni a szokott hálaadási premier. Nem hiába van 3 rendező, fejenként 2-2 részt dirigált volna mindenki, ehelyett David Derrick Jr., Jason Hand és Dana Ledoux Miller számára ez lett a hőn áhított „elsőfilm”. David fűzte össze végül a lyukakat, Dana pedig az 1. részt jegyző Jared Bush mellett írói szerepet is betöltött, amit megtart a 2026 nyarán érkező élőszereplős változatnál, amely épp most forog.
Derrick és Hand egyébként hiába újoncok rendezés terén, mindketten közel 20 éves múlttal rendelkeznek, egyikük a DreamWorks-től jött át, másikuk pedig a kisebb Disney stúdiókból lett felléptetve, s mindketten dolgoztak az előző epizódon, szóval bár az ottani legendás rendezőpáros (A kis hableány, Aladdin, Herkules) nem tért vissza, biztos kezektől tanulhattak utódaik. A Vaiana 2. elsőfilmnek még úgy is bőven elég, hogy eredetileg nem nagyvásznakra lett rendezve. Na meg a 2018-19-ben visszavonult John Musker és Ron Clements páros sem a reneszánsz berobbantásával kezdték direktori pályájukat. Fontos a változás még dalszerzői fronton: Mark Mancina ugyan maradt zeneszerzőként, ám a musicalbetétekért már nem Lin-Manuel Miranda felelt, bár ő talán kapható lett volna, ha eleve mozis projektként fut a dolog – hatása nélkül azért nem maradtunk az őt váltó női duó által, akiket az első részből megmaradt szamoai fickó kísért.
Fontos még picit beszélni a producerként is ténykedő Dwayne Johnsonról, akinek visszatérése nem volt zökkenőmentes, legalábbis addig elég ingatag lábakon állt, míg meg nem kapták a mozis zöldjelzést. Hivatalosan nem volt kommunikálva, az okokat sejthetjük, s lehet Igert az ő megtartása is ösztökélte, hogy a Vaiana 2.-nek hol a helye. Az időzítés volt kissé hirtelen, hisz az élőszereplős bejelentése is akkortájt történt, így a 2017-es BluRay megjelenésre szánt rövidfilm (melynek hangját még a mozival együtt vették föl, lásd beágyazva) óta békén hagyott IP a folytatása mellé egy csapásra reamake-kel is bővülni készült. Rocknak szívügye Maui és az egész mondavilág, szóval talán jobb formájában látjuk majd játszani félistenként, mint legutóbb…
A Vaiana 2. pár év kihagyással veszi föl a fonalat, hősünk szülei őszülnek, ráadásul egy 3-5 éves kishúga is született – a nagyi halála után, Vaiana első kalandja idején a törzsfőnek és párjának igazából pont lehetett ideje még egy utód nemzésére… 🙂 A kicsinek már nővére 3 napos elutazása is az örökkévalóság. Pedig mi az ahhoz képest, ami rájuk vár: az Óceán népeinek egyesítéséhez ugyanis nem volt elég a korábban látott eseménysor, addig még bizony hátra van egy átoktörő, életveszélyes küldetés, amiből még a leghősiesebb ősök se tértek haza 1000 évvel ezelőtt. A polinéz hangulat ezúttal is kellően hangsúlyos és továbbra is friss, hisz nem lett nagyon túlhasználva, annak ellenére se, hogy tavaly ott edzősködött Fassbender és hogy O’ahút (idén novembertől pedig épp Mauit) beautókázhatjuk virtuálisan.
A látványvilág és az animáció ezúttal is hozza a kellő szintet, bár az előző 2 év Disneyeihez nem igen hasonlítható. A Fura világ csak úgy hemzsegett az eredetiségtől, a Kívánság pedig felhúzta magára a 100 éves ünneplés általi „szűrőt” (ami szép lassan a DreamWorks egyedi stílusává növi ki magát), ám aki rajongott az első részért, vagy az Encanto kolumbiai és egyéb latin behatásaiért, most se fog csalódni. Nem spóroltak a szemkápráztató effektekkel, a Disney+-os eredet egyáltalán nem látszik, noha egyik-másik vízi/törzsi dolog már Avatar 2 utóízű, amitől nehéz függetleníteni magunkat még úgy is, hogy ezek alapjai 2016-ban már le lettek fektetve. Azért kár, hogy a kókuszdiós kalóztársaság most kevésbé volt Mad Max-es.
Apropó Mad Max: a humor némileg átalakult, mintha kevesebb popkult-utalás lenne mind képi, mind szöveges formában (egy telós beszólás zseni). A csirkéről leesett az újdonság ereje, de a malac és még valaki együttesen remekül szolgáltatják a nem beszélő sidekickek burleszk formáját, nem lehet nem szeretni őket. Néhány altesti dolog is bekúszott, de nem kell félni, nem süllyedünk olyan mélyre annak víz(elet)ében. Vaiana és Maui nem párosban tolják, sőt, utóbbi a mozi első felében teljes takaréklángon és külön szálon van, ám a többiek nem hozzák magukkal azt a gyakori hibát, hogy a folytatások csak nagyobbak akarnak lenni. A legénység 3 tagjából 2 új (egy öreg farmer bácsi és egy ambiciózus tutajtervező csajszi), a 3. pedig párszavas statiszta volt eddig, aki képes olvasni az ősi rajzokból, ő maga pedig rajzolja a jelent, s Maui óriási fanboy-a. Tudjátok, a tipikus izompacsirta, lágy szívvel. A szereplők dinamikáján ugyan érezni a Disney+-t, de egyébként pompásan működnek egymással, még ha nem is kapnak sokkal több réteget a leírtaknál. Miattuk elnéznénk egy trilógiává bővülést.
Elődjéhez hasonlóan a gonosszálat most sem hagyományosan használják, bár ebben szinte már a Kívánság volt a kötelező kivétel az elmúlt éveket nézve. Az epizodikus sorozatlét csak időnként látszódik nagyon (főleg az írásban), amúgy szépen összefésülték egészestéssé. Ez lett az első kanadai kezű Disney nagyanimáció, a Vancouveri társaságtól (akik alapvetően a D+-ra fókuszálnak) nem vette át a kaliforniai, csak besegítettek a moziba küldés miatt. Akad egy semmiből jövő stáblistás jelenet, ami a jövőt (kvázi a „2. évadot”) készíti elő, miközben beköszön egy ismerős, de eléggé erőltetett Marvel copy az egész, pláne kontrasztos az első rész stáblista utánijával, ami egy zseniális önreflexív 4. fal a Pixar extra végpoénjainak útján.
Tehát bár Lin-Manuel Miranda már nincs a fedélzeten, ez alig hallatszik! Oké, sanszosan nem lesz oly átütő az itteni felhozatal, mint az elődé, vagy különösen az Encantóé, de Maui aktuális énekstílusa olyan szinten hozza a Hamilton musical feelingjét, hogy az óvatlan és tudattalan néző simán azért érzékelheti a dalszerzői cserét, mert ennyire definitív mirandás muzsika még az elsőbe se volt. Az elsőben, aminek 8 év alatt némileg megkopott a bája, kevésbé erős manapság újranézve a 3 kiemelt sláger, mint anno, de szerencsére most sem csak 1 fődal van. Vaianáé nekem közömbös, a szintet tartja, s míg Rock a sajátját eredetiben talán egy fokkal jobban lehozza (így, hogy rá tudták írni), mint Barabás Kiss Zoltán, a csapatépítő dal, amikor összeáll a legénység, az magyarul lényegesen jobb. A tervezőlány solója mintha meg akarná dönteni Mirabel szótaggyorsasági rekordját, ami újabb Miranda kapocs. A score maga se hozza vissza a Mad Max hatást, s mivel az volt 2016-ban a legemlékezetesebb pontja, most tényleg szimplán csak kiegészítő. Rocknál a szaxofonutánzat kagyló azért menő!
Van pár optimista becslés, miszerint a Disneynek nagyon bejön majd a buli és a Vaiana 2. az ünnepeknek alatt nagyobbat mehet, mint a nyári szünetet letaroló Agymanók 2., s bár ezt nem érzem, Iger döntése kifizetődő lesz. A Fura világ és a Kívánság leégései előtt az Encanto két hullám közé szorult (a Rayát az egyik teljesen elmosta), s bár végül az nem lett teljes bukás, igazából a Jégvarázs 2.-nél ment nagyot utoljára klasszikus Disney főétel a mozikban. Akár a Manók Riley fejében a Pixart, úgy az óceáni kalandorok a Disneyt mentheti meg, noha egyik se célzottan egy életmentő bevételi forrásnak készült eredetileg. Pláne nem kritikánk alanya.
Ez pedig néhol ugyan érződik, az újdonság ereje is nyilván 8 évvel ezelőtt volt meg és a dramaturgiai önismétlés se maradt el párszor, de nézzük el. Nem azért, mert híresen nem vagyok szőrösszívű, hanem mert lényegében egy majdnem kész TV-s cuccot dolgoztak át az utolsó pillanatban. Amit ki lehetett hozni, azt becsülettel kihozták, a nyilvánvaló velejáróival nem lehetett mit kezdeni. Ha a 3. rész 2 órás miniként elevenedik meg, nem gond, de ha a számok azt diktálják, hogy moziban kéne trilógiát zárni, akkor ennél több kell – s alapból a vásznakkal számolva, több pénzből érdekesebb látványvilággal. Ma elnézzük, hogy a Vaiana 2.-t a kényszer szülte (mint a háborús darabokat), de legközelebb már nem fogjuk.
A helyén kezelve abszolút korrekt folytatás ez, s ha az előzetes elvárásainkat nem csavartuk túl, fixen nem csalódunk majd. Szerethető biztonsági játék, amiről február óta jól tudtuk, hogy esélye sincs az elődjéhez felérni, nem úgy tervezték. Sokkal kreatívabb világával a Zootroplis, ami már ki is sorozatozhatta magát, na az jobban be lesz dobva a mélyvízbe jövőre. Ott jogos elvárásaink lehetnek. De most (vagy az év végi Agymanók spin-offnál) nem kell különösebb.
(Végül, de nem utolsó sorban a szinkronstábból szeretném kiemelni a Vaiana kishúgát játszó lányt, akinél végtelenül cukibb alakítást ritkán hallani gyerekhangtól! A 3. előzetes már átadja, ha valakit érdekel.)
