Oscar kisokos 2026: érdekességek, statisztikák, esélyek és az elveszett jelentés

Idejét se tudom, melyik lehetett az utolsó olyan latolgató cikk az elmúlt 8 gála kapcsán, amikor nem kellett semmi botrányról, katasztrófáról vagy globális sokkról írnom, hisz bár utólag a 2020-as gyorsabban letudott szezon szerencsésen jött ki, ott épp azzal a sűrűséggel volt a gond. A 2025-26-os évad rendkívül nyugisan telt el (több fronton), de az Oscarok lassan háromjegyű számmá duzzadása ezúttal is rejtegetett magában finom triviákat: vajon Shakespeare hány jelölésnél járna producerként? Miért alapíthatna közös F1-es csapatot Belle és a Szörnyeteg? És mit keres az aktuális mezőnyben egy 9 évvel ezelőtti alkotás? Ezekre és az esélyek alakulására alant mind fény derül!

Némileg tanácstalan vagyok e sorok írásakor, hisz a cikkek ezen kezdeti szakasza mindig az adott szezon általános aktualitásait szokta összegezni, de mivel pl. a casting kategória idén már jóval fontosabb jelenléte igazándiból csak az Oscaron nagy durranás (hisz a többieknél már rég bevett), arra pedig egyelőre nem áll rendelkezésre történelmi fixpont, így ez nem alakította át az összképet. Látatlanban már most megmondom: a kaszkadőrök csatlakozása nagyobbat szól majd, nekik a saját gálájukat is el kell mozdítaniuk a tavasz végi állandó helyéről majd, ha nem akarnak úgy láthatatlanok maradni, mint a második éve díjazó kellékes szakszervezet. De idén megúsztunk mindenféle külső tényezőt és nem keveredett senki sem a kampány közben lejárató helyzetbe (hiába hot topic mostanság előásni mindent az aktákból), szóval nincs igazán mit összefoglaljak ezúttal. A legnagyobb horderejű történés természetesen az ABC-vel való szerződés meg nem hosszabbítása volt az Akadémia részéről.

A Disney csatornája a 48. esttől, tehát épp idén kerek 50 éve adja megszakítás nélkül az Oscart, sőt a 33.-tól kezdődően csak egy 5 éves NBC periódus erejéig vesztette el a közvetítési jogot, s már a 17.-et is adta élőben, rádión. Az amerikai TV nézők a 24. Oscar óta először nem láthatják majd TV-ben a Hollywood díszes évi találkozóját, persze az ideivel együtt még 3-at igen, tehát az első kaszkadőr szobor a 100-as jubileumon még országos csatornán fut majd, rá egy évre már a YouTube-ot kell majd megnyitni. Ez jelenthet rosszat és jót egyaránt, ezzel ráérünk akkor foglalkozni, addig számunkra marad a Disney+ és a remény, hogy ha esetleg gigasikerré válik ez a drasztikus váltás mindenki számára, akkor esetleg a többiek is okulnak ebből, s akár geoblokkosan, de pl. Magyarországról elérhetően kilövik saját kiemelt ünnepélyüket is legálisan, mert kalóz streameket vadászni évről évre nehezebb.

A 2026-os Oscar-jelöltek között a Bűnösök és Egyik csata a másik után dominál

Egyébként épp az említett 17. Oscar volt ezelőtt korábban az egyetlen, ami pont márciusi nemzeti ünnepünkre esett, 1945-ben. Conan lesz a 22. arc, aki többszörösen mondhatja magát annak, 2-ig vele együtt kereken egy tucatnyian jutottak el. Valószínűleg az egyre komolyabb nemzetközi mezőny miatt és a streaming által számukra egyértelműen láthatóvá vált nézettségből okulva az előző évek időpont kezdése előre jön még 1 órával. Azaz az elmúlt jó másfél évtized magyar idő szerint 2:30-as és 2:00-es monológrajtjai előbb 1:00-re, idén pedig már éjfélre kúsznak előre, persze így folyamatosan csökkent a túlnyúlásból fakadó közvetítés problémakör is a túlfelén. A Disney+ a vörös szőnyeg utolsó félórájába 23:30-kor csatlakozik, s noha a tervek szerint éjjel 3-ra már vége is a shownak, várjuk ki azt fél 4-nek…

Érdemi változás történt viszont a szavazatrendszerben, s noha most ennek részleteibe némileg belemegyek, névtelen forrásai miatt (vagy azok egymástól függetlenül összeegyeztethetetlen létük révén) egyelőre kezeljük fenntartott pletykákként a most következőket. Mióta ugyanis kikoptak a fizikai lemezes screenerek és digitális fájlt kapnak az Akadémia tagjai, az évek során kifejlődött egy applikáció, mondhatni egy saját belső streaming platformjuk, amellyel össze vannak szinkronizálva a szavazati lapok is maguk. A voksot viszont adott kategóriában csak akkor fogadja el a rendszer (mi több, addig meg sem nyitja a lehetőséget), ha látja a felhasználója profilján, hogy végignézte-e már az adott bagázs mezőnyét. Ez jól hangzik így papíron, de könnyen ki lehet játszani egy háttérben lenémítva otthagyott lejátszással, vagy az opcióval, hogy bejelöld: te azt már láttad, csak moziban – ha viszont az sajtóeseményen volt, azt igazolni kell valamelyik akkreditációs e-mail segítségével. A törekvés remek, értékelendő, számtalan nyilatkozatból lejött az évek során, hogy sokszor úgy szavaztak valamire, hogy nem látták, vagy a többit – és esetleg jobbat – adott kategóriákban, netán mentek a hype után. De a trükközés mellett felmerül azt a kérdés is, hogy nem okoz-e ez kisebb szavazati számot itt-ott, mert ugyan ki akarná elfoglalt emberek révén rendesen végignézni otthon időre a 3 órás kosztümös japán eposzt csak azért, hogy Jacob Elordi maszkírozásához tegyen +1 strigulát? A rendszer alól csak a betétdal kategória kivétel, ott a dokukba vagy csak stáblistára szánt szerzeményeket elég csupán meghallgatni, a többihez pedig jár egy kontextusos felvezetéssel járó leírás és a klip a moziból, amikor felcsendül a kiválasztott nóta. A zenéknél van extra opció az album fülelésére is, ha igaz.

A tavalyi szokatlan mozitermes fotó után idén visszatért a hagyományos tabló, ami bár megszokott, bírtam volna az ideiglenes szükségmegoldásra a végleges átállást. A közösségnek amellett, hogy kik hiányoztak a jelöltek dzsemborijáról és így a fotóról, feltűnt az is, hogy milyen sok most a magas ember: Olivier Laxe (a Tánc a sivatagban rendezője), Elordi, Delroy Lindo, Joseph Kosinski, Joachim Trier, Stellan Skarsgard, Benecio Del Toro és Yorgos Lanthimos mind-mind 188 centi és 2 méter közé esik. Erre nyilván nincs konkrét stat, de eljátszhatunk a gondolattal, hogy rekordgyanús ennyi „nagyembert” látni egyszerre. Az Akadémia másik fontos eseménye az őszi életműdíjazás volt, amire tavaly külön fejezetet szántam a casting és a Bond balhé miatt, idén azonban nem kell. Már ott felhívtam előre a figyelmet, hogy tessenek csak árgusan nyitott szemekkel járni, ha kap valaki kaszkadőr, vagy ahhoz közeli alkotó, akkor nem lehetünk messze a lassan 40 éve hiányolt kategóriától, de mire Tom Cruise átvette tiszteletbeli szobrát, addigra kb. féléve tudott volt a nagy bejelentés. Bár Tom hivatalosan teljes filmes pályájáért kapta, s véletlenül sem csak azért, mert akkori és jelen tudásunk szerint elköszönt Ethan Hunttól és lezárta őrült kaszkadőrénjét. Hiszi a piszi!

Cruise-on kívül Debbie Allen énekes-tánckoreográfus (eddig Emmykben utazott, abból akad neki 6), Wynn Thomas díszlettervező (Spike Lee öreg cimborája) és a legendás Dolly Parton kaptak versenyen kívüli szobrokat november közepén. Szintén tavaly külön ki kellett térjek hosszabban a rövid dokumentumfilmekre is, mivel egy dupla magyar érdekeltség is akadt náluk, na idén viszont sajnos ilyenről szó sincs, s a kategória is eléggé tippelhetetlen szokott lenni, most nem annyira. Az 5 jelöltből 4 nyert legalább ide valamennyire számító elismerést, közülük viszont egyértelműen kiemelkedik a Netflix-en elcsíphető Üres szobák, ami az egyik kifejezetten dokus szakmai díjat megnyerte, a másikra és a Choice-on jelölt volt és a vágók szakszervezete is nagyon komálta. Azt viszont osszuk be, hogy itt van egy favorit szerű cím, mert a másik két testvér kategóriájában teljes a homály. A rövidfilmeknél 5-ből 2 nominált kapott csak bármi érdemlegeset, az egyik (Two People Exchanging Saliva) az Amerikai Filmintézettől, ami talán felé billenti a mérleget, de ezekben mindig minden megtörténhet.

Amit leginkább szoktam a rövidek közül jósolni, az az animációs szakma saját Oscarjának felfogható Annie-n lévő rövid animáció kategória, azonban sem ez, sem más nem segített érdemben ezúttal, hisz az Annie-t egy shortlisten megakadt kisfilm kaparintotta meg. Itt is 4 alany gyűjtögetett így-úgy, melyekből 2 az Annie-n azért szerepelt (egyikük nem a fődíjat, de behúzta, sőt az Annecyről is hasonló elismeréssel távozott, a Filmintézetnél meg nyert), ugyanakkor a legszorgalmasabban a 3. spájzolt be komolyabb fesztiválsikerekkel, csak épp a fogadóirodák a jelenlegi lendülete miatt a 4.-et tartják az élmenőnek, amely a 13 hónappal ezelőtti Berlinalén diadalmaskodott. De a nagyok közül csak ott. Szóval részemről ez négyesélyes, a címeket meg lásd majd a vonatkozó ábrán. Innentől ugyanis a cikk felveszi a tavalyi megújult formátumát, legalábbis azon fog alapulni. Ahogy mindig, most is a szokásos két gyűjtés adja az iromány gerincét, de igazándiból az utóbbi 2-3 évben már a teljes vonatkozó filmtwitter közösséget átnyálazom, valamint magam is utánamegyek különböző ötleteknek, félinfós fact checkeknek és a Wikinek, így minden forrást fel sem próbálok sorolni, fölös lenne, s már tavaly is némileg diszkriminációnak éreztem nevesíteni bárkit.

Ettől kezdve az „idén” 2025-öt jelent, ha pedig évszámmal jelölök egy gálát, akkor az nem az esemény esztendejét, hanem a rajta induló filmek megjelenését jelenti. Ha már így in medias res belecsöppentünk a kiskategóriákba, még gyorsan vegyük végig a dokukat, ahová pár érdekesség is jut már, aztán utána végre elmerülünk a tengernyi kategórián átívelő finomságba és meglessük, milyen kevesen múlott, hogy ne állítsák be instant Sean Baker 4/4-es rekordját!

Dupla átoktörés idénre, magyaros remények jövőre? – a dokumentumfilmek

Azért akkora érdekesség cunami ide még nem sodródott, hogy gondolatjelesen kelljen elkülöníteni mindent egymástól. A dokuk szezonjai során általában két opció közül történik az egyik: van egy(-két-há), a jelöltek bejelentéséig meghatározó cím, ami(k) rendesen elhúz(nak) minden mástól és óriási várományos(ok) – majd hoppon maradva az Akadémia egy teljesen másik ötös bagázst jelöl ki, alig pár addigi sikerrel, teljesen nyílttá téve a zavarost. Nos, idén nem ez történt, hanem az egyértelműen teljes szezon dominanciát bemutató, Netflix-en lévő A tökéletes szomszéd megtartotta kikezdhetetlen erejét, megtörve két érdekes negatív szériát műfajában. A kézzelfoghatóbb az, hogy amióta a Critcs Choice leválasztotta a doksikat a nagy januári gálájáról és az Oscar életművekhez hasonlatosan még ősszel külön megtartják a méltóbb és sokkal részletesebb dokuestjüket, azóta – az elmúlt 10 évben – a fődíjast mindössze 3x jelölte aztán az Akadémia, de talán most először úgy, hogy az igazi főesélyest is tisztelhetjük benne. Ezen negatív mérlegen akadtak fent (avagy erősítették) többek közt az Apollo 11-as és a Michael J. Fox életrajzi darabok is, holott addig dominálták szezonjaikat. Az Apollo 11-gyel pedig meg is érkeztünk a másik átokhoz, miszerint az Akadémia valamiért hasonló fenntartásokkal áll a tisztán archív felvételekből összeollózott dokumentációkhoz, mint pl. az elektromos filmzenéhez, a horrorokhoz (na jó, pont idén ez ingoványos) és hasonló specifikus műfajokhoz. Idei élharcosunk mondjuk pont nem annyira történelmi témát dolgoz föl, de a 2023-as testkamerás rendőri képanyagok minimális narrációval már-már a nagysikerű reality műsort idézik, amit valahogy távol gondolnánk az Oscartól.

A fődíj mellett a film további 4 kategóriát hozott el a Choice-ról, behúzta a Spiritet, jelölt volt a BAFTÁ-n, az egyik szakmai díjon, a rendezői és írói szakszervezeteknél egyaránt, közel 7x több sikert halmozott, mint a sorban utána jövő nem is jelölt két doku és direktora örülhetett a Sundance-en is, szóval kb. minden jel rá mutat. Bár lehet meglepetés, mert itt mindig fenn kell tartani az esélyét, de ezúttal elég csekély, ergo annál nagyobbat robbanna, ha mégis. A rendezője egyébként az indiai származású Geeta Gandbhir, aki a 6. olyan Oscar-jelölt lett, aki egyazon évben egészestéssel és rövid dokuval is bekerült a mezőnybe, a HBO Max-on látható Az ördög nem ér rá ugyanis szintén hozzá köthető, igaz azt másodmagával dirigálta. A nagy doksijának hype-ja segíthet a kicsiknél is egy meglepetés előállításában, személye miatt egyértelműen 2. erőnek számít a rövideknél. Legutóbb épp tavaly akadt ilyen két dokuval duplázó, a magyar származású Eric Nyari, s ha már magyar kötődés, akkor muszáj kitérni arra, hogy az elmúlt évek dokumentumfilmes tendenciája idén csúcspontjára ért. Mind az 5 nagy dokus nominált a 2025-ös Sundance-en debütált. A fesztivál erőssége már eddig is nőtt, de mostanra egyértelműen nagyágyúja lett a kategóriának, így reménykedhetünk abban, hogy a Netflix Polgár Juditról szóló, sokat dícsért alkotása (A sakk királynője) szintén jó esélyekkel futhat neki a következő szezonnak. Persze a sok archív használata mellett egy másik átkot is túl kell éljen, az Akadémia a sporttémájú dokukat se nagyon szokta kiemelni, de hát pont az idei a jó példa, hogy semmi nincs kőbe vésve, könnyedén megszakadhatnak negatív szériák.

Íme tehát a 3 rövidfilmes és a nagy dokumentumos kategóriák összefogó ábrázolása:

Érdekességek a kategóriák határain túl a legjobb filmek, a rendezők és az írók között

Most, hogy a nagyközönség által legkevésbé érdekes bolyon áthámoztuk magunkat, jöhet a teljes ellentét, a 10 legjobb filmről és magáról a komplett idei mezőnyről szóló triviákkal. Esélylatolgatás ebben a fejezetben nem lesz, a lentiek túlmutatnak egy-egy adott kategórián.

• Idén 125 kompetitív jelölést osztott ki az Akadémia, ami a ’40-es évek közepe óta a legtöbb. Ehhez természetesen kellett az új casting kategória, hisz mikor még a hangok külön vágásra+keverésre oszlottak, akkor vagy nem lett kihasználva a legjobb filmnél a 10 lehetséges hely (az ugye nem fix, 8 a minimum), vagy ha épp igen, akkor még a sminkeseknél nem volt kibővítve 3-ról 5-re a keret. A rekordtól messze vagyunk, az 156, mivel akkoriban a zenék és a dalok sokfelé voltak szabdalva, ráadásul szinte korlátlanul: a 18. gálán pl. szintén 24 kategória volt, mint most, de a Rózsa Miklós győzelmét hozó nem musical zenéknél önmagában 22 nominált versengett, míg a musicaleknél és a hangoknál egy tucat, a daloknál pedig 14 – hát így könnyű!
• A stúdiók közötti gyűjtögetés a következőképp alakult: 30 – Warner, 18 – Neon, 18 – Netflix (a rövidekkel együtt), 13 – Focus Features, 11 – A24, 6 – Apple, 4 – Disney, 2 – Sony Pictures Classics és Gkids. A Universal, az HBO dokfilmes részlege és a további független picik 1-1 nominációnál izgulhatnak. 20 év után először a Searchlight nullázott, az ex-Fox díjgyáros hiánya a Disney számán is jól látszik, míg a korábban 2x a győztes adó Neon most először nem csak egy alkotásával képviseli magát a legjobbak között. Az eladósorsnál jobbra érdemes Warner ezzel rekordot állított be, 2004-ből származik az előző 30-as szám – szintén tőlük. Ha viszont hozzátesszük, hogy az HBO doku csak jogilag van leválasztva, de tulajdonosi szempontból szintén hozzájuk köthető, az már 31, ráadásul az F1 moziforgalmazásáért is ők feleltek, azaz az Apple-lel szegről-végről osztoznak 4 nomináción. Korábban egy stúdió se mondhatta el magáról, hogy adott évből 3 alkotást ő küldött vásznakra a legjobb filmek mezőnyéből, ez sarkítás nélkül is új rekord az F1 deal révén. Az önerős 30-as pedig így jön ki: 16 – Bűnösök, 13 – Egyik csata a másik után, 1 – Fegyverek. Erős!
• Köszönhetően a pandémiának és a streaming előretörésének, az USA legnagyobb mozihálózatának mondható AMC Theatres 2017 óta először tűzhette műsorára speciális és limitált események nélkül, országosan is az összes indulót a legjobb filmek között, köszönhetően a Netflix-szel való megállapodásuknak (Frankenstein, Az álmok vágányán), hisz korábban a platform egyik jelöltjét sem lehetett náluk elcsípni rendesen. 2019 végén Magyarországon is volt ilyen törekvése a streamingóriásnak, kár, hogy az 3 film után elhalt, pl. a Tőrbe ejtve 2-3 is bánhatta poszt-covid.
• A szomorú trendről már tavaly is értekeztem, de idén még jobban szűkült a nagyjátékfilmes keret. Mindösszesen 28 címbe botolhatunk bele a 20 kategórián végignézve, azaz csupán 18 mozit lelni a legjobb filmeken túlról úgy, hogy az animációk és a nemzetköziek általában önmagukban lefednek belőlük 7-8-at, az animációk pedig csupán 25 éve jöttek be a képbe. Ha most csak a rendezői, a 2 írói, a 4 színészi, az operatőri, a vágói, a díszletes és a jelmezes kategóriákat vesszük alapul, amik hosszú évtizedek óta nem éltek meg semmilyen változást, akkor, ha megnézzük a 20 (2005) és a 30 (1995) évvel ezelőtti mezőnyöket, 24-24 filmet találunk bennük szétszórva, idén azonban csupán 16-ot (tavaly 17 volt, tavalyelőtt ismét 16). Sokan úgy vélik, hogy ennek oka a 10-esre bővített legjobb film kateg és az kedvez jobban a kiemelt szereplőknek, de nem feltétlenül, hiszen a bevezetéskor 26-ra jön ki a matek. Ha kivesszük a technikaiakat sem lesz jobb a helyzet, a rendező-írók-színészek 7 kategóriájába 20 éve 18, idén és tavalyelőtt 14, tavaly 13 alkotás fért be. A jelek szerint tehát az Akadémia tagjai szimplán kevesebb mozifilmet néznek a streaming tartalmak (legyenek azok akár magas minőségű sorozatok is) térnyerésével, pláne a vírus óta, s talán ezért is van manapság annyi megrökönyödés a filmrajongók részértől, hogy milyen alakításokat, vagy bármit nem sikerült jelölni, látszólag egy olyan valami/valaki miatt, aki csak +1-el megtoldotta az adott sztárolt film számait. Esetleg az egyre duzzadó díjszezon eredményei alapján szűrnek alapból és siklanak át a tagok pár érdemtelenül alulteljesítő gyöngyszem fölött. Ha minden kategóriát veszünk, 50 címet ad ki a 24 bagázs (pont, mint tavaly, a játékfilmes különbség abból fakad, hogy idén 2 dokudal csusszant be), ez pedig 2008-al karöltve negatív rekord. Csak épp 2008-ban mindössze 3 nomináltból álltak a betétdalok, az animációk, az effektek és a sminkek is, így %-os lehetőségek terén kivonja magát innen.

A legjobb film kategória idei jelöltjei Oscar szobrokként megjelenítve – képek

• És akkor ezen felvezetés után jöjjön az idei gála legismertebb és leghangosabb statisztikája, a Bűnösök 16 nominációjával ez lett az Oscarok történetének legtöbb jelölését behúzó filmje, átadva a múltnak a Mindent Éváról, a Titanic és a Kaliforniai álom 14-es holtversenyben való vezetését. A durva, hogy ha nincs az egyik sokkoló meglepetésként bekúszó dokudal, akkor akár 17 is lehetett volna a rekord, ha mindkét shortlistes betétdala továbbjut onnan. Mondhatjuk persze, hogy a casting jötte miatt lett meg a rekord, de ha az kivesszük, a 15-tel akkor is túllőtt volna a 14-es eddigi csúcson, no meg egy ennyire hangorientált mozi casting nélkül, de kettéosztott hangokkal is 16-ig repült volna. Arról azért ne legyenek kétségeink, hogy 15 lett volna a hármas rekord, ha a casting mindig létezett volna, de ígyis-úgyis trónfosztás lenne a 16, bárhogy számítjuk. Kevésbé ismert tény, hogy a Bűnösökért lett jelölve a legtöbb fekete bőrű alkotó egyszerre (10), de titkon úgyis mind régóta tudtuk, hogy a tökéletes recept az Akadémia meghódítására egy kosztümös zenés társadalomkritikának álcázott, őrült vámpíros trancsírhorror. Há’ de most nem?
• A Warner másik óriása mellett sem mehetünk el szó nélkül. A Bűnösök és az Egyik csata a másik után az Akadémia történetének 16. és 17. filmjei, amelyek legalább 13 jelölésig értek fel, viszont a korábbi 15 sosem ugyanabból az esztendőből érkezett, tehát most először van egyszerre két ekkora jelölésszám adott éven belül. A számmisztika kedvelői most figyeljenek, a babonások kevésbé: az Egyik csata… a 13., ami meg is állt 13 nominációnál. Könnyű kiszámolni, hogy a 3 eddigi és a friss csúcstartóval együtt jön ki az imént említett 17-es keret, amik legalább ennyit értek el. Chase Infinitiről kijelenthető, hogy az Oscar idei legnagyobb mellőzöttje lett, ha nem így történt volna, akkor az Egyik csata… beállította volna a régi 14 jelöléses rekordot, ha pedig a sminkes shortlistjét is beváltotta volna (az ottani 2 meglepetés közül az egyik helyett), akkor 15-tel zárhatott volna, ami persze a Bűnösök miatt úgy lett volna rekorddöntés, hogy mégsem. A kevesebbet filmező szavazókra pedig újabb árulkodó jel, hogy sorban 3. éve van legalább 1 alkotás címe mellett 13 nomináció, ilyen sorozat korában soha nem volt. Tavaly az Emilia Pérez, tavalyelőtt pedig az Oppenheimer miatt kellett írjak a majdnem rekordbeállításról.
• Leonardo DiCaprio utolérte Robert De Niro rekordját abban, hogy ki hány, legjobb filmre jelölt moziban szerepelt pályafutása során: most mindketten 12-nél járnak, a Megfojtott virágok pedig közös pontjuk ebben – Bobnak az jelentette a 12.-et, Leó pedig azzal előzte meg az őket szintén holtversenyben követő Jack Nicholson – Cate Blanchett párost, akik 10-10 kreditet számolnak az Oscar fődíjához legközelebb kerülő filmekből. Jack már nem gyűjt többet, De Nirónál nagy talány, de a másik két ikonnál tuti emelkedik majd még a szám. Ha pedig az Egyik csata… nyer, akkor az lesz a 3. győztes, amiben DiCaprio szerepel. Papíron ez is rekord, de Leo előtt már 15-en voltak ebben a sorban, szóval nem túl exkluzív a klub, melynek tagjai között persze ott van Nicholson is. A napjainkban is még relevánsnak mondható további nevek pedig: Ralph Fiennes, Colin Firth, Morgan Freeman, Dustin Hoffman, Diane Keaton, Meryl Streep és Talia Shire. Két régebbi nagyot azért még kiemelek melléjük: Clark Gable és Shirley MacLaine. Leo korábbi két esete pedig: Titanic, A tégla.
• Idén egyébként hárman tűntek föl kettős szerepekben (Michael B. Jordan – Bűnösök, Wagner Moura – A titkosügynök, Mia Goth – Frankenstein) és ketten több darabban a legjobb filmekre jelöltek közül. Nem lebecsülvén Nathaniel Arcand karakterszínészi érdemeit (Az álmok vágányán, Bűnösök), de úgy érzem, kapásból csak Kerry Condon volt meg a többségnek, mint idei duplázó (F1, Az álmok vágányán).
• Minden eddiginél több (10) nőt jelöltek a legjobb filmek között producerként és immár 7. éve folyamatosan van női rendezés a királykategóriában, az elmúlt 9-ből pedig 8x fért be legalább 1 ilyen. A Hamnet összességében a 24., egy éven belül pedig 3 a rekord a két évvel ezelőtti mezőnyből. A mostani 7-es szériában Greta Gerwig után Chloé Zhao a második duplázó (A nomádok földje).
• A Hamnet kapcsán azonban sokkal kevésbé száraz érdekességekről lehet beszámolni! Ez ugyanis szigorúan véve az 1. olyan film, amely történetében főszál egy olyan mű megalkotása, amelyet később moziba adaptáltak, az pedig megnyerte az Oscar fődíját – a milliónyi közül itt az 1948-as, Laurence Olivier nevével fémjelzett Hamletre kell gondolni. Tágabb értelemben csak a 4. a sorban, igaz, a Szerelmes Shakespeare és a West Side Storyk, valamint a Capote és a Ne bántságok a feketerigót kapcsolódási pontjai messze nem ennyire direktek, vagy kiemelt főszálak. Amúgy az Akadémia nem csípheti a legendás író megformálásait, Joseph Fiennes szerelmese után Paul Mescal gyászoló Shakespeare-je sem lett jelölt alakítás. A Hamnet egyébként a 10. olyan legjobb film jelölt, mely elkészültét William Shakespeare-nek köszönheti, így tehát ha a gimis irodalomórák helyett napjaink Hollywoodjában találkoznánk többször a nevével, ennyi jelölése lehetne producerként. Martin Scorsese-nek szintén 10 alkotáshoz volt köze, William Wyler 13 rendezését nominálta az Akadémia, az összevetést pedig Steven Spielberg vezeti – aki hogyhogy nem a Hamnet producere is. Neki ebben a minőségében ez már a 14. meghívója és ő az egyedüli, aki kétszámjegyű statisztikával bír. Wyler és Scorsese nem minden dirigálásukkal lettek felterjesztve, most csak játékból lett összeadva minden Shakespeare kontextusaként.

• Kathleen Kennedy mellett eleddig Dede Gardnernek is 8 produceri jelölése volt, a döntetlenjük azonban idén megszakadt, az F1 – A filmmel immár utóbbi egyedüliként a legtöbbet nominált női producer. A 9. megjelenésével a kategóriában felzárkózott Scott Rudin mellé és az éllovas Spielberg mögé. Azonban nem Kennedy maradt az egyetlen 8x-os várományos a listában, felzárkózott hozzá Jeremy Kleiner is, szintén az F1-ért. A versenyfilm abban a komplett eddigi Oscar történelmet megelőzte, hogy korábban semmikor nem nomináltak 6 producert ugyanazon alkotásért, hisz van ugyan egy lélektani, úriemberi megegyezés szerinti 5-ös max keret, ez nem egy kikötött szabály (a leírt eleve 3, de az már rég elavult és nem tartják be), ám kivételt most először tettek bármivel. Korábban sokszor pont 6. lett volna a sorban egy rendező és ez időnként okozott némi feszültséget, mi több, egy ilyen eset indukálhatta most is a kivételezést. Ugyanis az F1 ugyanúgy 5 klasszikus producerrel bír, a bejött plusz név pedig nem más, mint maga Joseph Kosinski, aki ezzel már Oscar-jelöltnek mondhatja magát. Igen, a Top Gun: Maverick listáján is csak 6. volt a sorban, le is maradt a nominációról, de úgy látszik az Akadémia nem akarta újfent kihagyni, elismervén, hogy mindkét ambiciózus projektje jókor jött a filmvilágban. A korábbi 3 helyett 5-ös társaságok indoklása egyébiránt az volt, hogy valójában 2 producercsapat (trió) vagy páros egymástól elválaszthatatlan módon tett a filmért, ezért vétek volna valakit kihagyni. Aztán ha 2×2-ben jött ki a matek, a „3. helyre” elfért a direktor is.
• Ha az átlagembernek sorolnia kéne híres producereket, akkor Andy Vajna után elég hamar jönne Jerry Bruckheimer neve is, fotókról legalábbis szinte biztosan ismerős volna mindenkinek. Ezek után talán meglepő, de neki ez még csak a 2. jelölése, és talán még meglepőpp, hogy az 1. a Top Gun: Maverick volt, hiába 50+ éves pályafutása. Brad Pitt maga is megélhette már korábban a 6.-ként épp lecsúszást (Az élet fája), de az F1 már így is 4. produceri tevékenysége, ami jelölést hozott számára, ezzel pedig Warren Beatty és Bradley Cooper után ő a 3., akinek legalább 4 legjobb filmes és 5 színészi nominációja volt már az Oscarokon. A színész-producer és a rendező-producer idei többi kombójára is azonnal kitérek, de még muszáj plusz egy kört maradni az F1-el, mert legjobb filmes jelölése olyan nagy port kavart, mint a pálya mellől visszaevickélő Sonny Haynes a Hungaroringen.

• Rengetegen kiakadtak azon, hogy miért került be pont az F1 10.-ként, mikor ott lett volna a Csak egy baleset is remek alanynak. Ezt nem vitatom, de szépen, logikusan le tudom vezetni, hogy az F1 miért NEM azt pöccintette ki a legjobbak közül. A cikket ezzel most nem igen húznám, ITT elolvashatja, akit érdekel, de a lényeg az, hogy az iráni dráma helyét sokkal inkább a másik Cannes-ból jövő nemzetközi szenzáció erős momentuma happolta el, mintsem az F1, ami nélkül nem lenne a 10-es listában egyetlen nagyköltségvetésű látványorientált közönségfilm sem, s anno pont egy ebből fakadó felháborodás szülte a kategória 5-ről 8-10-re való bővítését. Nem feltétlenül kvóta ez, de így illik tenni, a 3 lehetséges blockbuster várományosból pedig vitán felül az F1 hagyta maga mögött a legpozitívabb utóéletet. A Csak egy baleset a 3. nem amerikai nominált lett volna a 10-ben, amivel bár történelmet írhatott volna, erre még várni kell és pont manapság nem lehet egy szavunk se az Akadémia globális nyitása kapcsán, erre majd a producerkombók után térek ki bővebben.
• Az viszont tény és való, hogy az F1 az 1991-es A szépség a szörnyeteg óta az 1. olyan képviselője a legjobb filmeknek, mely sem az Oscaron, SEM egyik kiemelt fontosságú másik gálán nem kapott szót a technikai kategóriákon felül (ill. a dalok, kaszkadőrök és casting miatt pontosítva: írói, rendezői és színészi esetekben), kivéve a producerek szakszervezetét, ami végsősoron döntőnek bizonyult. Ezen kívül Damson Idris egy mellékszereplő szoborral távozhatott a Critics Choice fekete specifikus estjéről, de ennyi. Ugyanakkor az egy kezdődő trend az Oscar berkein belül, hogy egyre több alkotás kap úgy legjobb filmes jelölést, hogy a 7 másik kiemelt díjra nem esélyes. Ilyenek voltak az utóbbi évekből az Avatar és a Dűne részei, a Rémálmok sikátora (hogy ne csak látványfilm legyen) és egy ide sokkal jobban passzoló példaként a Ford v Ferrari. Ha pedig a ’60-as években nem 5 címből állt volna a legjobbak kategóriája, kétségtelen, hogy a Grand Prix is elfért volna hasonló paraméterekkel a „főtribünön”, elvégre az történelmi tettként 3/3-al, 100%-osan zárta az estet. Az ilyen filmek bekerülése általában azt jelzi, hogy a preferenciális rendszerben széles iparági támogatottságuk van és a sok akadémiai tech alág együttesen tudja felemelni a legjobbakhoz. Na persze a Disney klasszikus bekerülése az 5-ös rendszerben, 10 évvel az animációs kategória létrejötte előttről tényleg óriási meglepetés volt, az F1 jelölése azonban az előjelek után inkább a papírformát hozta, hiába lepődtek meg rajta sokan.
• És ha már sportfilmek a legjobbaknál: ritka, hogy két témábavágó alkotás is befér a királykategóriába, de idén az F1 mellett ez a Marty Supreme-mal is megtörtént. Mind az autóversenyzés, mind a ping-pong másodjára szerepel a felhozatalban, előbbi azért szignifikánsabban, mert míg a Ford v Ferrarit és az F1-et azonnal a benzingőzhöz kötjük, a Forrest Gumpról nem feltétlen az asztalitenisz pattan be egyből fejünkbe. Ismétlődő sportágak még az amerikai foci (naná!), az ökölvívás (még szép, az egyetlen, ami több kiütéses győzelmet aratott jelölttársai felett), a baseball (csodálkozik bárki?), a tenisz és talán legmeglepőbbként a lóversenyzés. Ennél persze sokkal színesebb volna a felhozatal, ha nem lenne kritérium a legjobb filmeknél lévő szereplés, hisz akkor több valódi olimpiai történetet feldolgozó alkotás (akár téli, akár nyári, bár sosem ugyanaz a versenyszám) és Paul Newman „Fast” Eddie Felson duológiája révén a pool biliárd is beférne többek között. Rajta kívül csak Rocky megformálásáért Sly kapott több színészi jelölés ugyanazon sportoló eljátszásáért.

Forrest Gump Marty Supreme ellen – videó

• Timothée Chalamet a 11. színész, aki alakítása mellett producerként is jelölést kap egyazon filmjéért. 30 évével és a kihirdetéskor 26 napjával kb. 9 hónappal előzte meg ebben Warren Beattyt, így mostantól Timmy ebben a legfiatalabb. Rajtuk kívül még Brad Pitt, Leonardo DiCaprio, Bradley Cooper, Kevin Costner, Clint Eastwood, Denzel Washington, Will Smith, Frances McDormand és Emma Stone mondhatják el ezt magukról. Tele vagyunk már ismerős nevekkel itt, s Emmával adott is az átkötés.
• A Bugonia ugyanis számára már a 2. ilyen a Szegény párák után, így a többszörösek közül ezzel ő lett a 4 fősre duzzadó csoport a legfiatalabbja, a nők közül pedig az 1. duplázó (mondjuk, nincs nagy választék, ha megnézitek). Emmának összességében ez már a 6. és a 7. nominációja, ezzel 37 évesen ő lett a legfiatalabb 7x-es is, Meryl Streep rekordját átadva a múltnak. Továbbá most fordul elő 2. alkalommal, hogy több színész-producer kombó is akad a mezőnyben, akiket mindkét posztjukért nomináltak. Ez most ugye Stone és Chalamet, az előző, eddigi egyetlen eset pedig 2 éve volt szintén Emmával és Cooperrel, a maestróval. Ez is egy új trend kezdete volna?
• S akkor most térjünk át a direktor-producerekre, az egy gyakoribb együttállás, Zhao már érintve is volt fent. Josh Safdie (Marty Supreme) 4 jelölést kapott idén, ugyanazt a 4-et, amit tavaly Sean Baker történelmi módon mind díjra váltott: producer, rendező, író, vágó. Csak ők ketten vannak, akik ezt egyetlen filmmel abszolválták (erre azért nem merek még trendként hivatkozni, túl specifikus), összesen pedig 12-en, akiket 4 bármilyen random kategóriában felolvastak a jelöltek között ugyanazon gálán.
• Paul Thomas Anderson (Egyik csata a másik után) begyűjtötte a 12.-13.-14. (és kis híján a 15., de arról később) nominációit, Oscar szobor azonban még nem díszíti vitrinjeit. Ha véletlenül nem nyerne most sem (ettől nem kell féljen), akkor a döntetlenben 6. maradna a legtöbbször üres kézzel távozók hosszú sorában, 4. az élők közül. Hogy kik a dobogósok, arra majd a betétdalok éves kabalájának visszatérek, ott lesz igazán aktuális. PTA az 1997-es Boogie Nights-ért remélt először, de most ő lehet a 16. személy, aki minimum mesterhármassal távozik egy estről. Esélyes rá…
• Ryan Coogler (Bűnösök) Spike Jonze és Jacques Audiard után a 3. olyan filmes lett, akit producerként, íróként, rendezőként és dalszerzőként is jelölt az Akadémia. Közülük csak Audiard vitte ezt véghez egyazon munkájáért, tavaly az Emilia Pérez
• Yorgos Lanthimos (Bugonia) ezúttal kimaradt a rendezők közül, de producerként idén is növelte jelöléseinek számát, a filmek között ez a 3., ám díja más minősítéseiben sem lett eleddig. Összesen 6+1-nél jár, a +1 még egyik görög alkotása a nemzetköziek között, ahol ugye hivatalosan Görögország kapta a nominációt. Ezen randa szabálynak mindjárt lesz még jelentősége az idei gárdában is.
• Guillermo del Toro (Frankenstein) csatlakozott Alejandro González Iñárritu cimborája mellé, mint a 2. latin-amerikai, aki 3x lett producerként is megjelölve a mezőnyben. Idén ő is a duplázók klubját is erősíti írása révén, ezzel pedig Alfonso Cuaron, Billy Wilder, a Coen tesók és Walt Disney után ő a 6., akinek van legalább 3 szobra és minimum 5 kategóriában olvasták már fel a nevét jelöltként.
• Azt már merem trendnek mondani, hogy 4 év alatt immár harmadjára fordul elő, hogy az összes rendezésért jelölt direktor egyben forgatókönyvíróként is szerepel a névsorban, az Oscar első 94 évében ez egyszer sem állt össze, azóta pedig a 2023-as tabló a kivétel. A 10 legjobb filmre jelölt alkotásból 9 rendezője lesz érintett a gála folyamán. Safdie-ről, PTA-ról, Cooglerről, Lanthimosról és del Toróról az imént estek szavak, Zhaóról és Kosinskiről korábban, na de mizu a többiekkel? Nos, ők producerként nem fértek be. Clint Bentley (Az álmok vágányán) pl. csak adaptálásáért érdemelte ki az Akadémia kitüntetőbb figyelmét (akárcsak tavaly a Sing Singgel), míg Joachim Trier (Érzelmi érték) az író-rendező duplák trendjét erősíti. Összesen 3-nál tart (forgatókönyv, A világ legrosszabb embere), azonban lehetne az már 5 is, ha nem létezne a nemzetközi kategória Yorgos-nál emlegetett butácska korlátozása. Ennek esett ugyanis áldozatául Kleber Mendonca Filho, ő jelenti a hiányzó vakfoltot, hogy az imént említett 9/10-es arány nem teljes. Ezzel pedig át is eveztünk más földrészekre.
• Mert ha már trendek, itt egy következő, a törzsolvasóknak ismerős sorozat, amit évről-évre lekövethettünk együtt a trivia gyűjtemények sokaságában. 2025 ugyanis már a 8. év zsinórban, hogy legalább 1 nem angol nyelvű alkotás tiszteletét teszi a legjobbak között. A korábbi rekord 2 volt, 1972-73-ban a svédek duplájával, mely az Emigránsokból és a Suttogások és sikolyokból tevődött össze, ráadásul extra funfact, hogy az Emigránsok már a ’71-es évet díjazó gálán is szerepelt a nemzetközi mezőnyben, így egyike azon kevés címeknek, amelyek több Oscarra is nevezhettek, s sikerrel meg is tették azt. Svédország után Franciaország lett a 2. idegenlégiós két egymást követő mozival (Egy zuhanás anatómiája és Emilia Pérez – még ha ez inkább mexikói is), most pedig a brazilok iratkoztak fel ide 3.-ként (Én még itt vagyok!, A titkosügynök). Kiegészülve az Érzelmi értékkel, az idei páros a 20. és 21., nem angolul beszélő sztori, amit legjobb filmre jelölnek. Norvégiából még nem érkezett senki a királykategóriába, Brazíliából pedig talán magától értetődően ketten vannak a tavalyi debütálás okán. Olyan már megesett, hogy 3, első sorban nem angol nyelvű alkotás került be a „top10”-be egyszerre, de közülük az Előző életek alapvetően amerikai produkció volt, így nemzetköziség terén a 2 jelenti a plafont. A 21-ből 3 esik ki amerikaisága miatt (a Levelek Ivo Dzsimából és a Minari a másik 2), a 18 ízig-vérig külhoniból pedig továbbra is csak az Élősködők tudott egyedül nyerni fődíjat.

Viccesen őszintén a 2026-os Oscar-jelölt filmekről – videó

• Félig-meddig idevág, hogy megszakadt két komoly fesztiválkedvenc sorozat. A Titán óta a Csak egy baleset az 1. Cannes-i Arany Pálmás, melynek lendülete nem ért el az Oscar legjobbjai közé, az elmúlt 3 év nyertesei (A szomorúság háromszöge, Egy zuhanás anatómiája, Anora) viszont egy rekordot állítottak föl ebben, maga a trend pedig nem szakadt teljesen meg, hisz 2017 óta egyedül a Titán nem fért be sehol az Oscaron Pálmásként – valljuk be, érthető okokból. Ettől függetlenül van most is Cannes-i sztár a legjobbak között, csak épp a brazil jövevény lett az idei Oscar kedvenc, mint azt az F1 jelölésénél már felvezettem.
• A másik egy komolyabb menet volt, ami 2012 óta íródott és torontói TIFF fődíjasait fedte le, amik kivétel nélkül mind(!) eljutottak a topkategóriába az Oscaron is. Jó persze ezt és Velencét inkább használják már erre a stúdiók is, Kanada pedig közel esik hozzájuk, de akkor is megsüvegelendő volt ez a 13 éves futás. Hogy miért csak annyi? Nos azért, mert mostanra lett csak hivatalos, hogy a 2024-es TIFF nyertes kimarad az Oscarról, a Chuck életére pedig már a nagyérdemű is egy óriási kapufaként tekinthet vissza. Mike Flanagan Stephen King adaptációja Tom Hiddlestonnal a főszerepben a hazai mozikat már el sem érte tavaly nyári kinti premiere után, de gond egy szál sem, a TIFF vonat azóta már újraindult a 2025-ös győztessel, a Hamnet A 2012-23 közötti diadallistát pedig ERRE találjátok, durva milyen az arányosság akár a dobogósokkal együtt is.
• Mielőtt egy picit ismét színesebb statisztikák felé vennénk az irányt, a produceri blokk egy megemlékezést is érdemel. Adam Somner ugyanis posztumusz kapta jelölését az Egyik csata… csapatának tagjaként, ezzel ő a 6. a kategóriában, akit halála után ért ezen megtiszteltetés. Az előző alkalom Sydney Pollacké és Anthony Minghelláé volt (A felolvasó), akik mindketten a 2008-9-es szezont nem élhették meg. Somner könnyedén lehet az 1. posztumusz produceri Oscar-díjas Sam Zimbalist óta, aki az 1959-es Ben-Hur munkálatait segítette halála idején.
• Na de térjünk ismét játékosabb terepekre! A horror maga elég sokaknak sokféleképp értelmezhető tág fogalom, nehezen definiálható, de a közszemlélet megengedően minden lehetséges módját számolni szokta az Oscar statisztikákhoz, hisz még így toldozgatva-foltozgatva is a fehér holló rokona. Idén 4 alkotás képviseli a zsánert (Bűnösök, Frankenstein, Fegyverek, A csúf mostohatestvér), hol több, hol kevesebb mértékben. Ez 27 jelölést jelent, ami toronymagas új rekord, a korábbit a Bűnösök egymagában lenyelné reggelire, de a másik hármas is fölé tudna lőni az eddigieknek. 1973-ból Az ördögűző önmagában tette ki a máig fennállt 10-es rekordot, amit csak tavaly sikerült egyáltalán kiegálozni a szervezet története során. Most először van a legjobb filmek között két horrorelemeket használó alkotás, a Bűnösök és a Frankenstein összességében a 8. és 9., amik besorolhatók ide. A múlt: Az ördögűző, A cápa, A bárányok hallgatnak, Hatodik érzék, Fekete hattyú, Tűnj el!, A szer.
• Az a széria sem szakadt meg, ami immár az elmúlt 9 évben lett állandó – legalábbis a Covid okozta 14 hónapot felölelő gálát kihúzva a pakliból – és kvázi garantálja, hogy minimum 1 legjobb film jelölt mindig érkezzen az adott év első kétharmadából (a csak Cannes-i premierek nem számítódnak), tehát a Velence-Toronto fémjelezte díjszezon kezdés előttről. Ez idén áprilisi rajtjával a Bűnösök, de nem extrém, a 8 érintettből 3 az év annyira korai szakaszában indult, hogy az még az aktuális Oscar elé esett.
• Még maradva a Bűnösöknél, ez a 7. legjobb film nominált, melynek fő helyszíne Mississippi. Az állam ezzel kijött egy döntetlenből és feljött az egyedüli 8. helyre ezen listán, amit csöppen sem meglepő módon New York és Kalifornia vezet. Mindeközben lett egy debütáló is etéren, Idaho (Az álmok vágányán), így pedig már csupán 5 állam nem volt főszereplője egyik Oscar fődíj közeli alkotásnak sem, s csak 3 olyan van, ami maximum cameózott: talán az sem meglepő, hogy Alaszka az egyik. Mellékszereplő-szerűségeket az Egek ura és a Sehol se otthon tartalmaznak, Wisconsin és Rhode Island képsoraival, melyek még szintén várják első teljes főszereplésüket.
• Az Egyik csata a másik után eredeti címe a One Battle After Another, most nem érheti a fordítókat egy rossz szó se. De ha már játszunk a szavakkal, az after és az another először szerepelnek legjobb filmre jelölt alkotás címében, noha előbbi összetett szó részeként már tette tiszteletét (Kánikulai délután | Dog Day Afternoon).
• Az egyik legnépszerűbb matematikai alapokon nyugvó Oscar jóslatmodell szerint az idei top 5 legváratlanabb jelölés csökkenő esélyek szerint: Kate Hudson, Tánc a sivatagban (hang), Viva Verdi! (dal), Avatar 3 (jelmez), A titkosügynök (casting). Fordítva csak top 4-el tudok szolgálni, azaz a 4 legváratlanabb mellőzött emelkedő esélyek szerint: Superman (vizuális effektusok), Chase Infiniti, Wicked 2 (smink), Frankenstein (casting). Milyen szépen bezáruló kör, hogy mindkét végén az új kategória díszeleg és tulajdonképpen a két színésznő is egymást ütik ki. A Wicked 2-n kívül a legnagyobb esélyű, végül egyáltalán nem jelölt mozikra nincs külön sorrendiség, de sanszosan a Nincs más választás; a Bocs, kicsim és az Ann Lee testamentuma lehetnek az áldozatok. Párúkra a vonatkozó helyükön még visszatérek.

• Az Avatar lett az első olyan franchise, amelynek első 2 része még ott volt a legjobb filmek mezőnyében, de a 3. már nem. Két trilógia (Keresztapa, Gyűrűk ura) maradt tehát 100%-os, meglátjuk, a Dűne mire jut legközelebb, de az esélyei elég nagyok. Az Avatar trilógia kb. folyamatosan felezte jelenlétét az Oscaron: 9-4-2. A 4-től kezdve marad a megkérdőjelezhetetlen vizuális bagázs, oszt slussz-passz.
• S akkor az Oscarok történetében utoljára beszéljünk a Wickedről, a 2. rész csúfos vereségéről azok után, hogy rekordszámú, lehetőségeit kimaxolva gyűjtötte be az összes shortlistes említést, hisz 8-nál többet nehezen érhet el bármi. Az egy dolog, hogy 8-ból semmi, de a bejelentések idején akár 12 nomináció is kinézett (a jelmez és díszlet szekciók nem rövidlistáznak + Ariana Grande és a legjobb film teszi teljessé), de 10 reálisan, amivel megismételte volna az 1. felvonás számait – mely mondjuk elképzelhetően +1 szoborral távozhatott volna, ha már akkor élesedik a casting. Van egy podcast műsorvezető, aki kifejezetten az Oscar mezőnybe nem bekerült, de oda előzetesen csont nélkül várt alkotásokat beszéli ki társaival, s nem tudta felfogni, hogy a Wicked 2-ről bizony kell majd felvenniük egy adást. Nyilván a kritika és az ismétlődés miatt senki nem várt 10 jelölést, de 3-4-et azért igen, elvégre 2 győzelmet aratott az előd. Ám pont a tavalyi gála mutatta meg, hogy az Akadémia mennyire kesztyűskézzel tud bánni a folytatásokkal, amikor 3 olyan gigász, mint a Gladiátor, a Mad Max: A harag útja és a Joker soron következő darabjai együttesen értek el egy árva esélyt, legfőképp a kritikákra vagy az elmaradt hype-ra reagálva. A Wicked 2 mindkettővel rendelkezett ugyan, de így is teljesen sokkoló a sorsa, hisz el még nem felejtődött, mint a Furiosa, akkora köpködést pedig nem kapott, mint a Gladiátor 2 és a Joker 2. Az egyik győzelme ráadásul tavaly még történelmet is írt kategóriájában díjazottja révén, az új eredeti dalokat egy igazi Oscar kedvenc nagyágyú szerezte, a 3x-os nyertes Stephen Schwartz; s a gála maga a két főszereplő ikonikussá vált duettjével indított, amit jelölés híján is előadtak, sőt magukat a nomináltakat meg nem. Oké, a kampány később kezdett és nem volt olyan hangos, mint tavaly, mikor a közös nyilatkozatokból Nílust lehetett volna rekeszteni, de hogy a technikai frontokon egységesen ennyire ne legyen támogatottsága sehol, az álleesően szemet szúró lett.
• A tündérmese musical és a tündérmeselófasz sci-fi aktuális fejezeteinek bukdácsolásai teljesen természetes módon nyitották ki a boxutcát az F1 számára, hogy egyedüliként képviselhesse a blockbustereket a legjobbak között. Pedig volt már olyan, mikor egyszerre többen is befértek a 10-be közülük, de ezúttal nem volt kérdés a befutóról.

Ezzel kivégeztük a mezőnyről és a 10 legjobb filmről általánosságban elmondható dolgokat, ekkora kupacot még a színészek sem kapnak. Viszont az egyik fent említett új trend miatt alig maradt valami, amit külön a rendezésekről és a forgatókönyvekről hozzá lehetne tenni, szóval mielőtt a technikai részlegekbe belevágnánk, előbb jöjjön a fentiekhez kötődő pár extra. Ahogy nem tértem ki minden egyes producerre feljebb, itt sem fogok mindenkit kényszeresen végigvenni, hisz akad olyan, akiről az már elmondtam mindent, amit idén lehetett.

• A gyűjtésem során nem botlottam bele, hogy vajon volt-e már olyan, hogy egy filmért 3 – pláne korábbi győztes – rendező is jelölve lett producerként kollaborálva, hisz a Hamnet Chloé Zhaón és Steven Spielbergen kívül Sam Mendes következő nominációját is elhozta. Az Amerikai szépséggel Oscar nyerő direktor az 1917-tel triplajelölést ért el, ez pedig az 5. névfelolvasása lesz.
• Chloé Zhao lett az 1. rendezőnő, aki azok után kapott ismét meghívót az Akadémia estjére dirigálásáért, hogy ezt megelőzően már nyert. Jane Camion csak a 2. fellépését váltotta szoborra (A kutya karmai közt), de Zhao előtt ő volt az egyetlen diriként többszörös jelölt, hisz Kathryn Bigelow-t ebben mellőzték ex-díjasként. A másik 6 rendezőnő nem ért fel a csúcsra, Zhao pedig a 9-es bagázs egyetlen színes bőrűje.
• Ha már rasszok, Ryan Coogler (Bűnösök) a 7. fekete, akinek rendezését érdemesnek találta az Akadémia a legjobb 5 közé sorolni. Négyüket az elmúlt 10 évből emelték ki, 2009-ig pedig csak egyetlen úttörő volt ebben. A lista: John Singleton (1991), Lee Daniels (2009), Steve McQueen (2013), Barry Jenkins, Jordan Peele, és Spike Lee, akiket egymást követő 3 évből emeltek ki, 2016-18 között.
• Marvel fanok figyelem! Zhao és Coogler a 2. és 3. MCU rendező, akik a képregényes kalandok után az Oscar jelölésig vitték. Az előző Kenneth Branagh volt a 2021-es Belfasttal. Kisbetűs, de azért a rend kedvéért: mikor Cholé az 1. nominációját kapta, addigra már végzett az Örökkévalókkal, csak nem volt épp annyira sietős az utómunka a vírushelyzet miatti tolások következtében.
• Joachim Trier (Érzelmi érték) dán-norvég kettősállampolgár, filmes berkeken belül inkább utóbbiként azonosítjuk. Mindkét nemzetiségében a 2., akit rendezőként jelöl az Akadémia, norvégként viszont az 1., akit honi mozival, hisz Morten Tydlum a Kódjátszmával érdemelte ezt ki. A dán előd Thomas Vinterberg a Mégy egy kört mindenkinek A skandinávok közül a svédek 4 alkotó 7 mozijával képviselték itt magukat, anyanyelvűvel utoljára 1987-ből, az évezredben pedig csak 1x (Ruben Östlund, A szomorúság háromszöge). A finnek és az izlandiak még várakoznak.

Safdie és PTA kapcsán idevágó plusz már nincs, szóval uccu a szkriptekhez!

Egyik csata a másik után – kritika

• 2000 és 2022 után 2024 lett a 3. olyan éve a 3. évezrednek, ahol nem került be a 10 forgatókönyv közé olyan filmé, amit máshol nem lelhetnénk meg a mezőnyben. Itt most ismét bedobom a szűkülő mezőny problematikáját, amit még az általános blokk elején fejtegettem, hisz ebben is kiütközik (az elmúlt 3 évből 2x történik, kezdünk trendbe átcsapni). A legjobb filmes 10-es 8 tagja szerepel itt, a két szabad helyet pedig a Blue Moon és a Csak egy baleset töltötték fel. Noha Julia Roberts a Golden Globe-on hiába kampányolt hangosan a Bocs, kicsim mellett, sem az, sem a Nincs más választás, sem pedig – a Benoit Blanc sorozat történetében először – az Ébredj fel, halott ember! nem fért be a szűkös keretbe, noha sokkal kevésbé lett megosztó, mint a jelölést még abszolváló Üveghagyma.
• Jafar Panahi (Csak egy baleset) a 3. iráni forgatókönyvíró, akit Oscarra jelöltek Asghar Farhadi (Nader és Simin, 2011) és Hossein Amini (A galamb szárnyai, 1997) után, utóbbi egyben az 1. ázsiai író volt, de a könyv angol nyelvű. Panahi a nomináció fő kiemeltje, de 3 kollaboránsa is kapott extra kreditet, ami igen ritka jelenség. Ha nem társíróról van szó, akkor általában az eredeti mű szerzője vagy igaz történet esetén valamelyik szereplője kap kvázi tiszteletből kiemelést, de most nem erről van szó.
• Ronald Bronstein (Marty Supreme) szintén az est triplázói közül való, de talán ő kapja a legkevesebb figyelmet Josh Safdie árnyékában. Kombója nem a szokásos, ezért nem tértem ki rá a producerek között, noha az az egyik, nyilván az íróknál tárgyalva az a másik, a mesterhármast pedig vágói tevékenysége teszi teljessé. Ezekben mind osztozik rendezőjével, de semmi meglepő nincs ebben, 2009 óta állandó társuk, viszont a Safdie testvérpár másik felével ezúttal nem volt kapacitása együtt dolgozni a Zúzógépen
• Azt már említettem, hogy Clint Bentley (Az álmok vágányán) tavaly a Sing Sing írásáért lett jelölve, de tudjátok ki rendezte a börtönkórus igaz történetét? Greg Kwedar! És tudjátok ki volt Bentley írótársa mind tavaly, mind idén? Greg Kwedar! A páros tehát egymást követő két évben bekerült az adaptált szkriptek közé, csak épp egymás rendezéseivel. Ez sem egy megszokott leosztás!
• Robert Kaplow (Blue Moon) egy híres regényíró és rádiós humorista tanár, korábban filmesítették már meg regényét, de forgatókönyvre most először adta fejét. Erősen bekezdett egy Oscar-jelöléssel, persze a háttérben, ahol szükség volt rá, tuti kisegítette pár jó tanáccsal a tavaly két mozit is dirigáló Richard Linklater, aki a másik darabjával, a Nouvelle Vague-zsal a Césaron kiérdemelte a legjobb rendező díját, de a Jim Carrey körüli utóélet ezt durván elhomályosította – nem a kamera által.
• Maggie O’Farrell szintén híres novellaíró, díjat díjra halmoz, a legtöbbet pedig a Hamnet című irományáért szerezte. Cholé Zhao is olvasói között volt, s az adaptálási folyamatba is olyan mélyen bevonta Maggie-t, hogy ez lett neki is az 1. szkriptje. Biztos infót nem találtam, de elképzelhető, hogy az Oscar történetében korábban még nem fordult elő, hogy egy éven belül jelöljenek két sikeres irodalmi alakot debütáló filmes munkájukért. Kérdés, hogy mi lesz Kaplow és O’Farrell számára a folytatás.
• Az elmúlt 4 évből 3x volt egy norvég firkász jelölve Oscarra. Tavaly Mona Fastvold (A brutalista), míg Eskil Vogt mindkét Trier moziból (A világ legrosszabb embere, Érzelmi érték) kivette a részét társíróként. Előttük csak Hawk Ostby ért el idáig Norvégiából, bár az 6 fős íróstáb részeként történt, élén Alfonso Cuarónnal (Az ember gyermeke). A skandináv statokat itt is a svédek vezetik, de itt a dánok is várakoznak.
• Az írói kategóriák 10 jelöltjéből 8 esetben szerepel a rendező is a nominációban, van mikor ő a főíró, van mikor ő csak társ. A két kivétel a Blue Moon (ahol igazából kvázi csak nem lett feltűntetve szkriptdoktori szerepköre Linklaternek) és a Bugonia – Will Tracyről azonban nem találtam semmi ideillő érdemlegeset.

Mint látható, a sok átfedés miatt valóban gyorsan átreppenhettünk ezen 3 kategórián, a következő fejezetben pedig jöjjön még 3, immáron esélylatolgatásokkal is megspékelve!

Fren3tikus Frank3nstein – a látványkategóriák

Bár az elmúlt években hozzászokhattunk a különböző magyar jelölésekhez a technikai kategóriákban, ezúttal nemzeti elfogultság nélkül kell majd mindet végigüljük. Ez a szegmens előbb megvizsgálja a szereplők kinézetét, majd azok öltözetét, végül azt, hogy merre is vannak. Kezdjük hát a részben meglepetésgyáros smink/maszk bagázs érdekességeivel!

• A tagok új szavazati rendszerében minden technikai jelöltről találnak egy külön kulisszák mögötti feszes prezentációt is, ami még jobban, még direktebben próbálja a mozi vonatkozó aspektusáról meggyőzni a szavazót. Ennek első igazi nagy jelentősége a shortlistek és a jelölések kihirdetése közti pár hét, s a sminkeseknél a jelek szerint ez döntő fontosságú volt, hogy mik kerültek be végül a top5-be. A Wicked 2 főképp az előző részben látott karakterekre fókuszált, akik túl sokat nem változtak, holott a Bádogember és a Madárijesztő is fizikai maszkok voltak, amikről alig esett szó, így pedig nyilván nem tűnt másodjára is méltónak a film. Az Egyik csata a másik után kampányvideója Sean Penn záró kinézetére koncentrált, de a jelek szerint nem túl hatásosan, hiába abszolút Oscar barát az, amit ott a karakter fejével kezdtek. A shortlistről még a Marty Supreme kimaradása is meglepetés volt, pedig annak a pergő hangulatához méltó, erős kiállású bejátszója volt, de mindhiába.
• Az így felszabadult helyekre aztán két nemzetközi képviselő került (Kokuho, A csúf mostohatestvér), ami önmagában nem akkora meglepetés, mert ide még a 3 résztvevős limit idején is befurakodtak olykor-olykor nem sztárolt nemzetközi gyöngyszemek (A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt; Az ember, akit Ovénak hívnak, Határeset, stb), pedig akkor még sokkal amcsibb központú volt a bizottság. Az mondhatni alapvető matek a 3-ról 5-re bővítés óta, hogy több a lehetőség, inkább csak a konkurencia felhozatala miatt igazán ütős, hogy mindkettő túlélte a shortlistes kiszórást. Ide eddig is szabadabban volt belépőjük a testhorrorral különböző mértékben játszadozó műfajmixeknek (Demi Moore és Margaret Qualley szörnye a címvédő), szóval az így újraértelmezett Hamupipőke alapból nem 0 hátszéllel érkezett, de egy nagyot pakolt még esélyeire a mellékelt videója az akadémiai szervereken. Ez Norvégia és Dánia 1. nominációja a kategóriában, ha erős svéd koprodukció is egyben, nekik pedig volt egy 4 év alatt 3-as futásuk, amit zárójelben felsoroltam az előbb.
• A Kokuho pedig az 1. japán film, amit a sminkeknél jelölnek, ráadásul úgy, hogy a 3 órás kosztümös eposz az ország nevezettjeként a shortlistig eljutott. Sajnos erről nem találtam kész listát, de ritka lehet, mikor egy szinte a gáláig eljutó nemzetközi nevezett végül csak máshol bukkan fel a jelöltlistán. Az Isten városa tuti, de az a forgalmazási szabályok következtében csak 1 gálával azután tört be 4 jelöléssel, miután hazája nevezése során meg hoppon maradt – pont ezért különleges.
• Maradva még a japánoknál, a Zúzógép csapatát erősíti egy igazi veterán, Kazu Hiro, aki már a 6. nominációját szerzi itt, ezzel az örökranglista 4. helyén tanyázik (a rekord 7 szoborral és 11 jelöléssel a legendás Rick Bakeré). Hironak – is – köszönhetően lett Oscar-jelölt mozi a Távkapcs és a Norbit (pheejj), legutóbb pedig a Maestro miatt jöhetett izgulni a Dolby színházba. A maradék két alkalommal (A legsötétebb óra, Botrány) viszont nem távozott üres kézzel. Klasszikus kisóriás!
• A Bűnösökhöz kötődik egy másik nagy rekord is, méghozzá itt, a sminkek között. Ken Diaz 3. jelölését zsebelhette be (nyeretlen), azonban az előző már 30 éve történt, ilyen hosszú kihagyás pedig még nem fordult elő a kategórián belül, 18 volt a csúcs.
• A kategória 60%-át horrorok adják ki, a már említettek mellett a Frankensteinnel kiegészülve. Del Toro nem bejáratott embereivel dolgozott, mind első Oscar bálozok.

A jelmeztervezőknél egy meglehetősen specifikus funfacttel kezdünk:

• Timothée Chalamet immár 3 olyan filmben főszerepelt, mely annak ellenére kapott Oscar-jelölést a kosztümöknél, hogy a saját szakszervezeti gálájukon nem érdemelte ki a nominációt. Ezek sorrendben: Kisasszonyok(!), Sehol se otthon, Marty Supreme.
• Az átlagember számára a kategóriát az idei felhozatalból talán a Hamnet testesíti meg a legjobban, de itt elsüthető érdekességet nem leltem róla. Talán tényleg túl tipikus?
• A szakmai veteránt ezen bolyból vitán felül Ruth E. Carter jelenti, aki a Bűnösökkel már 5. jelölését gyűjtötte be, ezzel ő lett a valaha volt legtöbb nominációt szerző fekete nő bármilyen kategóriát tekintve, megtörve döntetlenjét Viola Davisszel. Először még a Malcolm X-ért érdemelte ki a ’92-es osztályban a helyét, majd jött az Amistad, végül már Cooglerrel a két Fekete Párduc, melyek meghozták számára a szobrokat is. A ’90-es évek óta 5 másik ruhaköltő is elérte legalább ezen mutatókat, a munkakör azon krémje, akiket a többnyire mind a korábbi évek cikkeiben méltattam.
• Del Toro ezen a fronton már egy vissza-vissza téregető, de nem állandó társával dolgozott a Frankensteinen, ezért Kate Hawley szintén első bálozó.
• Most pedig, hogy átrohantunk az ötös komolyan vehető 80%-án, beszéljünk a na’viról a szobában. Mégis mit keres itt Avatar: Tűz és hamu, ahol szent igaz, hogy meg kellett tervezni a népi viseleteket, de basszus, csak digitálisan! Soha nem volt ehhez fogható résztvevő, még talán a 2010-es, amúgy végül nyertes Alice Csodaországban áll hozzá a legközelebb, de ilyen alapon akkor szeretném számon kérni bármelyik klasszikus Disney vagy egyéb modern animációhoz megrajzolt szebbnél szebb jelmezeket, amik hosszú évtizedek alatt milliókat inspiráltak beöltözéses eseményekre. De néhány digitális operatőr is most joggal nézhet nagyot, Brad Bird pl. minden animációját úgy készíti, hogy azok beállításai és svenkjei a valóságban is 1:1-ben lekövethető kameramozgásokat használjanak. Deborah L. Scott számára ez a 2. Oscar-jelölés, a korábbit a Titanic-ért kapta, nyert is vele. Jogosan nem került be eddig Avatar ide, teljesen indokolatlan, hogy épp a 3. tegye, ami pont a legharmatosabban vizsgázott és amúgy sem mutatott sok újdonságot az előzőekhez képest. Semmi hype vagy különösebben előtérbe tolt kampány nem volt körülötte, tényleg semmi nem indokolja ittlétét. A Wicked nem feltétlen ezért maradt csak nomináció nélkül (lévén ahányat elbukott), de az Ann Lee testamentuma vagy a Hedda, miután elállt főhőseik körül a lendület, reálisan csak itt reménykedhettek impozáns ruhásszekrényük tartalmával, de hát a mocap szerkók biztos szebben mutattak a zöldhátterek előtt…

Na, nézzünk szét a szereplőink körül, hátha a díszletek között nagyobb a békesség…

• Trendnek még ezt se mondjuk, de sorban másodjára van kortárs cselekményű filmből jelölve díszlet. A Konklávét most az Egyik csata a másik után követi, ez pedig ritka jelenség, hisz az átlagember általában az ilyesfajta kalandoknál lát csak sima szobákat, esetleg jól berendezve, semmint olyan óriási tervezési munkát. Bár többek elcserélték volna az Egyik csata… díszleteit az Avatar jelmezeire (érthető, Leo viselete instant klasszikus), de a digitális helyszínekkel a fent taglalt loopba esnénk vissza újfent. Egyébként az a páros kapta 2. jelölését, akik előzőleg a Babylonért foglalhattak helyet.
• Ez egyébként most nagyon a korábban már együtt dolgozó duók kategóriája, akik 2. nominációjukat ünnepelhették, mondhatni ez a jelenség teszi ki a gerincét az idei osztálynak. Lényegre törően prezentálva az összetételek: A kedvenc -> Hamnet, Megfojtott virágok -> Marty Supreme, Rémálmok sikátora -> Frankenstein. Csak a Bűnösök jelenti a kivételt, ott Oscart együtt nem megjárt páros dolgozott. A 4 visszatérő csapattárs amolyan közelmúltbéli all-star válogatott, hisz korábbi munkáik 2018-ban, ’21-ben, ’22-ben és ’23-ban kerültek a vásznakra, most pedig egyszerre.
• Shane Vieau berendező a 4. jelölését szerzi a Frankensteinnel, ezzel az elmúlt 10 évből ő a leggyakoribb vendég az összesen 7 felterjesztésnél tartó Nathan Crowleyval megosztottan. Shane tavaly is itt volt, legnagyobb bánatunkra a Dűne 2 kampányában ő váltotta le Sipos Zsuzsit. A másik 3 jelölése mind del Toróval jött, ahogy győzelme is (A víz érintése). Kolleginája még vár az 1. aranyszobrára az Akadémiától.
• A Marty Supreme-ből Jack Fisk díszlettervező szintúgy a 4-esek klubját erősíti immár az örökranglistán, de neki 10 évvel korábbbig, a Vérző olajig nyúlik vissza története a gálákról, nyernie pedig még nem sikerült.

A latolgatások megtisztítása érdekében újításként itt egy plusz elválasztás, mely a fenti 3 kategóriából azon említésre méltó címeket szedi össze, amik legalább 1 valamire való díjat nyertek, felkerültek az Oscar shortlistre, de kiemelt szobor vagy Oscar-jelölés híján maradtak.

• smink/maszk: 28 évvel később, Tron: Ares és a shortlistről Wicked 2, Marty Supreme, The Alto Nights, Nürnberg (feltűnő hiányzóként pedig a Fegyvereket említeném)
• jelmezek: Ann Lee testamentuma, Hedda (shortlistjük 1980 óta nincs)
• díszletek: nem volt komoly kimaradó, shortlistet pedig ők sem publikálnak 45 éve

A csúf mostohatestvér – kritika

Tavaly megemlítettem, hogy az egyik legelfeledettebb filmes szakma a kellékeseké, akik az Oscar szempontjából szintén a díszletek közé számítanának. Legnagyobb díjazásuk eddig a velencei fesztiválon volt, de ott csak az aktuális felhozatalból választják ki a legjobbat. Ez már változott viszont, a covid alatt létrejött szakszervezetük másodjára adta át a kreatívan MacGuffin-díjra elkeresztelt szakmai átadójukat, azonban ezzel egyelőre nem akarnak aktív résztvevői lenni a díjszezonnak, hisz bár annak elején, az ősz közepén rendezik, de az előző év termésének, tehát kb. fél évvel az Oscar után járja körül ugyanazt a mezőnyt. A jövőben ez változhat, a két fődíjuk pedig egyértelműen kihathatna az aktuális erőviszonyokra.

Na de lássuk, hogy állunk az esélyekkel! Nem hiába az a fejezet címe, ami… A smink/maszk kategóriában az Európai Filmdíjat a Bugonia nyerte, de az és a legalább shortlistig jutó Egyik csata a másik után kiesett már az Oscar versenyből, utóbbi a szakma mindkét kortárs díját (smink és haj) vihette haza. A jelöltek közül a két nemzetközi (A csúf mostohatestvér, Kokuho) nem nyert az Oscar előtt számító elismerést – hazai pályáikat nem néztem, de azok irrelevánsak ide. Maradt tehát 3, valamennyire is esélyes induló: már a forgatási képek alapján biztosra vehettük, hogy a Zúzógép legalább jelölésig viszi, az Akadémia szereti az ilyen átváltozásokat, azonban sikerrel csak egy eseményt zárt, a torontói fesztivált, ami persze nagy dolog, ott minden évben csupán egyetlen technikai elismerést adnak (tavaly pl. zenével nyertek), szóval az egy tényleg nehezen megszerezhető vándorserleg-szerűség. A Bűnösök már egy fokkal jobban gyűjtögetett a szezon során (a szakmánál a kosztümös/történelmi kategóriákat tarolta le), de ezzel is csak kb. negyed annyit tárazott be, mint a Frankenstein mely vitte a szakszervezet fődíjaként vehető speciális maszk szobrát, amit a Critics Choice és a BAFTA mellé tehetett már, szóval elég egyértelmű, mi itt a dörgés.

Frankenstein – kritika

A jelmezek között még kisebb a szórás: az Európai Filmdíj a németek idei nevezettjéhez került, mely két shortlisten is megakadt (A zuhanás hangja, operatőröknél volt még jelen), míg a szakma kortárs részét itt is az Egyik csata…, a fantasy osztályát pedig a Wicked 2 vitte el. A jelöltek közül az Avatar 3 papírforma szerint semmilyen elismerést nem szerezett itt, de ugyanez történt a Marty Supreme-mal és kisebb meglepetésre a Hamnettel is. Sejtitek már, hova lyukadunk ki, ugye? A Bűnösök noha nyert már pár helyen (nagyságrendileg a Wicked számait hozva, annál picit jobban zárva), de ezek közé semmi fontos nem kerül. Elmondható tehát, hogy a Frankensteinen kívül a többiek egyetlen kiemelt díjjal sem büszkélkedhetnek, sőt igazából 3 mozi semmivel a kosztümök között. A Bűnösök itt is az élmenő dominátor sikereinek kb. negyedéig jutott, a Frankie teljes tarolása során pedig emitt is lehozta a CC-BAFTA-szakma triót, utóbbit a kosztümös kategóriában. Az Ausztrál Filmdíj egyik szekcióban sem érdemi szezonrésztvevőt jutalmazott, többnyire a Hozd vissza őt uralkodott.

A díszleteknél azért sem volt a fenti felsorolásban semmi, mert 8 mozi azért tett legalább egy maradandó tettet a szezon folyamán. Az Európai Filmdíjat a Tánc a sivatagban érdemelte ki, tájképei alapján mondjuk nem feltétlen a díszletek jutnak eszünkbe róla. Mind a berendezők, mind a díszlettervezők szakszervezete jutalmazott egy Oscarról kimaradó, de a szezon előtt odavárt alkotást: előbbin a Wicked 2 nyert a musicalek között, utóbbin pedig a Marvel retrofuturisztikus Fantasztikus 4-es orgiája múlta felül a többi sci-fi/fantasy delikvenst (benne a Wickeddel). A jelöltek közül a Marty Supreme innen nem vett ki egy győztes szeletet se, míg a Hamnet egyetlen sikere a berendezők szakmai díja a kosztümös filmek sorából. Az Egyik csata… szokásos módon elhozta mindkét szakszervezet kortárs kategóriáit itt is, sőt a dekorátorok hirdetnek külön legjobb filmet is, s azt is behúzta (mást viszont nem). Magatokban már talán szült némi mosolyt az újabb dejá vu érzés, mert megint ugyanaz a két cím jutott a végére, s noha itt a Bűnösök túllépett a 25%-os lélektani közelségen, de csak épphogy, ráadásul kiemelt pofont itt sem tudott adni valami fontos elhódításával az éllovas Frankensteinnek. Nem hiába emeltem ki az érdekességeknél, hogy mennyien is lesznek először Oscar-díjasok del Toro mozijának hála (6-ból 5-en) a film várható mesterhármasával. A rend kedvéért: a szezon legtöbb jutalmazása mellett itt is övé a CC-BAFTA és ezúttal mindkét szakma támogatottsága, de érdekes, hogy a míg a díszleteknél a kosztümösek közé sorolták (ahogy a jelmezesek is), addig a berendezők a sci-fi/fantasyba tették.

Az alanti ábrán még inkább kijön a dominancia ereje, ahhoz pedig szokjunk hozzá már most, hogy idén elég sok kategória lett hamar eldőlő és kevésbé fordulatos, mint az előző években. Van azért pár égető és nagy kérdés, de a latolgatós részeket most könnyebb megírni…

Egyik bűnös a másik nagydíj után – a képalkotási kategóriák

Míg az átlagnézőnek a zenék-dalok és a vizuál jelenti a kiemelt „alsóbb kategóriákat”, addig szakmán belül egyértelműen az operatőröknek és a vágóknak van nagyobb elismertségük, neveiket illik a zeneszerzőkéhez hasonlóan mindig kiemelni, s Bozaitól is cseng fülünkben, ahogy felolvassa, hogy „fényképezte”. A vágóknál picit kevesebb dolog jött elő:

• Josh Safdie és a Marty Supreme esete a 11., amikor egy rendezőt ugyanazon filmje vágásáért (helyenként azért IS) jelöli az Akadémia. Rangos a névsor: David Lean (1984), a Coen tesók (1996, 2007), James Cameron (1997, 2009), Alfonso Cuarón (2006, 2013), Jean-Marc Vallée (2013), Chloé Zhao (2020) és a tavalyi duplagyőztes, Sean Baker (2024). Azt sajna nem leltem meg, hogy volt-e már olyan, amikor egyazon filmért a rendezőt és írótársát egyszerre nominálják a forgatókönyveknél és vágásnál is, de simán lehet, hogy Ronald Bronsteinnel ezzel egy eddig példátlan úton járnak.
• Stephen Mirrione (F1) a 4. jelölését kapta idén, ezzel 2000-től számítva dobogósnak számít a kategóriában a legendás Scorsese társ Thelma Schoonmaker (aki mind jelöléseiben (9), mind szobraival (3) az örökranglista trónján) és William Goldenberg mellett. Mirrione a Traffic vágójaként már ment Oscart gravíroztatni.
• Andy Jurgensen (Egyik csata a másik után) videoklip vágóként futott össze Paul Thomas Andersonnal, nagyjátékfilmet pedig eddig csak vele csinált. Ezzel ellentétben Michael P. Shawver (Bűnösök) már a kezdetek óta Ryan Coogler állandó társa, de ő is 1. akadémiai meghívójának örülhetett most.
• Olivier Bugge Coutté (Érzelmi érték) a 2. dán vágó, akit Oscarra jelölnek, de elődje egyáltalán nem régről való. Mikkel E. G. Nielsen mindkét fellépése már a 2020-as évekből való, az elsővel nyert (A metál csendje), a másikkal nem (A sziget szellemei). Ha már a film kapcsán megnéztem másutt is a skandinávokat, hát itt is: rajtuk kívül még egy svédet találunk a törikönyvekben, Tom Rolfot, aki egy ötös vágócsapat részeként nyerte is az 1983-84-es szezont (Az igazak).
• A történelmi statisztikák alapján a Hamnet vágói mellőzése már előre jelezte, hogy hiába minden kis bíztató nagy sikere (van pár), a nagyok dolgába nem fog beleszólni.

Most pedig forogjanak azok a kamerák, lássuk, mikbe botlunk az operatőröknél szétnézve!

Az álmok vágányán – kritika

• Minden alkotás, ami verseng a kameramanoknál, játszik a legjobb filmek között is, erre korábban csak a 2010-es mezőnyben volt példa. A kategória egyik meglepetése az volt, hogy 45 év kihagyás után ismét hirdettek shortlistet, amelyet 1957-ben majd 1967-79-ig hozott csak nyilvánosságra az Akadémia operatőri szárnya. Ez talán egy törekvés jele, hogy a díszletesek, a jelmezesek és a vágók is visszahozzák a maguk, ’79 óta elhagyott listáit (mondjuk a 100.-ra időzítve), amivel – ha a kaszkadőrök is instant adnak, mint most a casting – le lenne fedve az összes technikai, a 3 rövid, a doku és a nemzetközi jósda. Ezáltal több cím kerülhetne elő legalább így, ha már az összejelölt keret szűkül. Az író-rendezők, a színészek és a legjobb filmek pedig maradjanak csak meglepetések nyugodtan. Animációból longlist szokott lenni az összes adott évből elfogadott nevezésből, szűkíteni ezt sem érdemes külön. A shortlist rekorderszám az operatőröknél amúgy 18, de ha lett volna 1980-2024 között is névsor, akkor egészen biztosan Roger Deakins vezetne, hisz neki nominációból is összejött 16 (1994-2022), kizárt, hogy ne maradt volna pont le még 3x ezek mellett.
• Vicces amúgy belegondolni, hogy az Oscar egyetlen olyan nyertese, aki hivatalosan jelölt se volt, az Hal Mohr operatőr, aki szerepelt ugyan a 8. gála előtti shortlisten (amit nem publikáltak), de az akkor még top3 jelölésbe nem fért bele, azonban mikor bejöttek a tagok szavazatai, akkor annyian írták őt kézzel a voksolói papírra, hogy az több lett, mint a 3 hivatalos induló X-einek száma. Mohr-t végül kihirdették győztesnek, de az eset után egyből beírta az Akadémia a szabályzatba, hogy a 9. átadójukon már nem lesz lehetőség ez a vígaszágazás. Pedig pl. Claudio Mirandának milyen jól jött volna ez, ha nem is most, az F1-nél, de a Top Gun: Mavericknél, mikor domináns frontharcosként maradt le a jelölésről…
• Na de térjünk vissza a jelenbe! Autumn Durald Arkapaw (Bűnösök) a 4. nő, akit fényképezésért jelöl az Akadémia, egyben ő az 1. fekete. A hölgyek reprezentációja itt már mondható szintén egy trendnek, hisz 2017-ben Rachel Morrison (Mudbound) volt az úttörő majd Ari Wegner (A kutya karmai közt) és Mandy Walker (Elvis) 2021-22-ben követték. A gyengébbik nem győzelme egyelőre várat magára.
• Dan Laustsen (Frankenstein) 3. jelölését gyűjtötte, ezek mind del Toróval dolgozva jöttek (A víz érintése, Rémálmok sikátora). Az elmúlt 10 esztendőt vizslatva a 3 Greig Frasernek, Rodrigo Prietónak és persze Roger Deakins-nek jött össze. Lautsen még nem mondhatott köszönőbeszédet a Dolby színházban.
• Lett egy másik 3x-osunk is Darius Khondji (Marty Supreme) személyében, ő még az Evitával debütált az Oscar vörös szőnyegén jelölt megnevezéssel, 3 éve pedig a Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája felejthetetlen képi világáért felelt. A sajtótájékoztatón győzelmét firtató kérdésekre viszont még soha nem kellett neki.
• Változatos a társaság: Arkapaw afro-amerikai, Lautsen dán, Khondi iráni-francia (ez az összetétel még visszaköszön…), Adolpho Veloso (Az álmok vágányán), pedig brazil – akár Darius, ő is nemzete 1. Oscar-jelölt operatőre lett.
• Paul Thomas Anderson eredetileg rendelkezett társ-operatőri kredittel az Egyik csata a másik után munkálatai során. A Fantomszálnál még ő volt a fő, és Michael Bauman a „világosító segédoperatőr”, de a Licorice Pizzát már egyenrangú felekként szállították, ahol Bauman került a kitüntetőbb helyre. PTA, ha igaz szimplán jófejségből vetette le magát ezen státuszából, holott a munka ugyanúgy folyt, mint az ifjúsági filmnél. S akkor most némi spoiler azoknak, akik tisztességgel eljutottak a cikkben ide és nem görgették át a techrészleget. Pacsi, kitartóak vagytok, csak így tovább! Szóval, ha Anderson nem tette volna meg ezt a lépést, akkor idén 4x-es jelölt volna és nagyon jó eséllyel, 1 évvel Sean Baker 4/4-es estje után egyből rá tudott volna kontrázni a rekordbeállításra, csak a vágás helyett itt téve teljessé. Így viszont marad az, hogy sanszosan egymást követő 2 évben lesz egy VistaVision technikával megszületett mozi az Oscar-díjas. Mondjuk ebből mi, magyarok se most, se tavaly (A brutalista) nem érzékeltünk különösebben semmit, sőt 1 éve a kampány se emelte ki.

Így készült az Egyik csata a másik után zseniális autós üldözési jelenete – videó

Íme a fenti 2 kategóriából azon említésre méltó címek, amik legalább 1 valamire való díjat nyertek, felkerültek az Oscar shortlistre, de kiemelt szobor vagy Oscar-jelölés híján maradtak:

• vágó: Hadviselés (többet is szerzett), A zuhanás hangja (shortlistjük 1980 óta nincs)
• operatőr: Dögölj meg, szerelmem és a shortlistről Wicked 2, F1, Bugonia, Hamnet, Érzelmi érték, A zuhanás hangja, Nouvelle Vague, Song Song Blue, Egy szerencsejátékos vallomása

Ez az a kategóriapáros, ahol egy nagyon komoly, de egyértelmű és egy szoros, de végülis szintén lendületelőnyt jelentő fordításnak lehettünk szemtanúi. Máshol, ahol fej-fej melletti a csata, ott folyamatosan billegtek a dolgok, ezért nyitottak maradtak, ezeknél azonban csak úgy szabad fogalmazni, hogy az egyik zárt, a másiknál pedig még látótávolságú egy meglepi.

A minta megtartása végett kezdjünk a vágók esélyeivel. Az ausziknál maradt az előző fejezet mintája, így két fontos díj akad, ami az Oscar5-ön kívül landolt. Az Európai Filmdíj a Tánc a sivatagbané lett, míg a függetlenfilmesek saját Oscarjának vehető Independent Spirit az Ann Lee testamentumáé. Az Oscar5-ön belül az Érzelmi értékhez nem pattant semmi (hazai pálya nem ér), a Marty Supreme-hez pedig semmi fontos – és szép tisztán, összszáma alapján is 4. a szezonban, még ha nincs nagyon lemaradva a dobogó két szélének képviselőiről, akiknél már van némi csavar. Az F1 szépen bekezdett a vágók között újfent jutalmazó Critics Choice-on, de aztán valahol féltávon, 150km-nél porszem kerülhetett a gépezetbe, vezető helyről esett vissza. A Bűnösökkel gyakorlatilag egy test-test elleni párbajt mutattak be, hogy épp ki húz be több strigulát, de míg egymással voltak elfoglalva, a 3. helyről érkezvén Andy Jurgensen szimplán elhúzott mindkettő mellett. Míg a Michael P. Shawver a szakma drámai felében nyert (és verte meg a száguldó cirkuszt), addig az Egyik csata a másik után a vígjátékoknál diadalmaskodott, no meg a BAFTÁ-n, végül pedig itt is kialakult az, hogy az őt követő boly csak 20-25%-nyi jutalmazást ért el hozzá viszonyítva – hát ja, az a sok egymástól rablás. Ugyanakkor Stephen Mirrione még mindig nem leírható, hisz az Akadémia szereti ezt kiosztani közönségfilmeknek (jelentkezik pl. a Mad Max: A harag útja és a Dűne), ahogy az autóversenyzést is szeretik itt honorálni (feltartja mancsát a Grand Prix és a Ford v Ferrari), de kétségtelen tény, hogy az utóbbi 3 évben a későbbi legjobb filmhez vándorolt ez a szobor. Az F1 tehát egy számolható meglepi, ha viszont a Bűnösök happolná el (ki nem zárható), nevető 3.-ról, akkor azt jól jegyezzük meg, mert előrevetítő lehet az est végére nézve.

Szegény Bűnösök, nemde? Eddig három 2. és egy kvázi megosztott 2.-3. hely a mérleg. Na de talán most, az operatőröknél! Az Európai Filmdíj ebben is a Tánc a sivatagbannál talált gazdára (nagyon helyes!), a másik 6 kiemelt előjelző pedig az est szereplői között oszlott szét. A két harmadjára jelölt nagyágyú, Darius Khondji és Dan Lautsen a Marty Supreme-mel és a Frankensteinnel csak a nominációkat gyűjtögették mindenhonnét, a polcra kitehető tárgyakat nem. A szívek bajnoka egyértelműen Adolpho Veloso (Az álmok vágányán), akinek hiába virít ott a neve mellett a Choice és a Spirit, ha úgy vesszük, a 2 legszimpatikusabb díj, s hiába egyértelműen ő gyűjtötte be a 2. legtöbb plecsnit, filmjének apró termete miatt idén ő a tavalyi „Nickel-jelölés”, ahol annak kellett örülni, hogy eme független gyöngyszem idáig jutott. Aki jól figyelt az érdekességek között, már tudja mi jön, a cikkbe görgetős Bűnösök fanok pedig most izgulhatnak, hogy talán végre éllovas-e valahol a rekordjelölt. Nos, van egy jó és egy rossz hírem. A jó, hogy ezúttal Autumn Durald Arkapaw-ról mondható el, hogy véghezvitte a klasszikus kritikusi dominanciát. És hopp, itt a baj egyből: csak azt. Noha arányaiban olyan magaslatokban van díjazásainak száma, mint az előző 4 tárgyalt kategóriában a főesélyesé, SEMMI kiemeltet nem sikerült összehalásznia. Ugyanis Michael Baumannak az Egyik csata a másik utánért hiába van csupán negyedannyi jutalmazása, annak minőségi összetételével van miért flexeljen, hisz mindhárom szakmai (operatőri, brit operatőri, segédoperatőri) est és a BAFTA végén is ő örülhetett, magyarán összelismeréseinek majdnem fele óriás fontosságú.

A szezon egyértelműen a szezon legnagyobb fordítását nem adja igazán vissza a lenti ábra, de a magas értékű tarolást igen:

Blockbuster: Hajsza és győzelem – az audiovizuális kategóriák

Cinikusan mondhatnám, hogy megérkeztünk azon két kategóriához, ahol olyan filmek vannak jelölve, amiket már láttak is az emberek. Vagyis a vizuális effektusoknál ez a tuti sablon!

• Ez volt az 1. év, amikor jött ki MCU film, de már a shortlistig sem jutott el egyik se. DC terén a Superman ugyan még virított rajta, hogy aztán az egyik legtutibb befutási aránnyal maradjon ki a buliból. „Amit már láttak az emberek”, mi? Jó, mondjuk egyre kevesebben nézik a műfajt, pedig tavaly nem zárt rossz átlagminőséget a két stúdió.
• Egy jópofa anekdotát itt beszúrok, mert a shortlistek történetét megnézve van egy, az operatőrihez hasonlóan abszurd történt a régmúltból. 1973-ban volt egy nem publikus listájuk, aztán addig tanakodtak a döntéshozók, hogy végül egyik rajta lévő filmet sem tartották egyöntetűen méltónak a valódi jelölésre, így azévben a kategória nemes egyszerűséggel elmaradt, felszabadítva némi műsoridőt. Mondjuk ’71 és ’79 között csak a Star Wars és a Harmadik típusú találkozások fémjelezte ’77-ben volt ez versenyszerűen (ily módon statisztikába számítóan) megtartva, a többi évben a shortlistezés végére megszületett az egyetlen jelölésre, s így díjazásra alkalmas alany, de azokat épp ezért különdíjként, versenyen kívül adták át, előre bejelentve. ’76-ban döntetlen állt elő, s inkább mindkettőnek adtak szobrot. A többiektől eltérő gondolkodás máig jellemző az Akadémia ezen ágára, hisz ők egyedül longlistet is szoktak hirdetni – na, azon még rajta volt mindhárom Marvel.
• Charmaine Chan (Jurassic World: Újjászületés) a 6. nő, akit jelölnek a kategóriában. Az előző 5-ből 3 nyert (A bolygó neve: Halál, Ex Machina, Godzilla Minus One), 2 nem (Függő játszma, Szerelem és szörnyek). A névsor fele a 2020-asokból való.
• A franchise-nak ez nagy visszatérés amúgy, csak a Spielberg rendezte korai epizódok jutottak eddig, a III és a Chris Pratt – Bryce Dallas Howard féle World trilógia kivétel nélkül kihalt a shortlisteknél. Az időtlen 1. rész természetesen győzött. A csapatból Neil Corbuldnak ez már a 9. jelölése, a Gladiátorral egyből sikeres lett, később még a Gravitáció termett számára babért. Két éve a kateg 60%-ában benne volt, nominációi harmada onnan származik (Az Alkotó, Napóleon, Mission: Impossible 7)!
• Joe Letteri (Avatar: Tűz és hamu) 12. jelölését szerezte, ezzel 1-re került a ranglistát 13-al vezető Dennis Murentől és Dan Sudicktól. 5 győzelme van (Gyűrűk Ura 2-3, King Kong, Avatar 1-2), a 6. szintén csak zárkózni lesz elég a 8-al élen álló Muren mögött, immár egyedüli 2. helyezettként. Az alkotásért megnevezett kvartett az előző résszel is együtt nyertek, Letterin kívül is van, aki már az 1. rész szobraiból is kapott.
• A sci-fi trilógia lehet a 2., amelynek minden része behúzza az aranyat, erre eddig nem meglepő módon csak a Gyűrűk Ura volt képes – na jó, az eredeti Star Wars is, de a Birodalom és a Jedi automatikusan, ellenfél nélkül, versenyen kívül kapott elismerést.
• A 12 emberből, akik a kevésbé látványos effekteken dolgoztak idén a The Lost Bus-ban, a Bűnösökben és az F1-ben, 10 először jelölt: az egyik buszos már járt Oscar közel a Nincs idő meghalniért, az F1-ből pedig erősíti a teamet egy Top Gun: Mavericken szintén ügyködő arc. Ez a 3 film mind inkább a visszafogottabb vonalat képviseli, gondolhatnánk, HA…
• …ha az Apple nem fedte volna fel szinte az összes bűvésztrükkjét az F1 lélegzetállító effektjeiről! Mert mikor nyáron azt hangoztatta Joseph Kosinski, hogy több a VFX az F1-ben, mint amennyit a Tron: Örökségben használt, az hihető volt ugyan, csak nem állt nagyon össze azon túl, hogy a valódi futamokba montírozták az autókat. Én is dicsértem a kritikában a CGI-t, de ahogy jöttek folyamatosan az elmúlt hónapokban a kulisszák mögötti montázsok, promó és kampányanyagok (az is kikerült, amit a szavazóknak készítettek az új applikációjukba), csak kerestem az állam. Elfogultság nélkül merem állítani, hogy ritka az ennyire élethű effektelés, ami sokkal újszerűbb élménynek adott teret, mint Pandora harmadszor. Ajánlom, hogy lessetek rá pár videóra, ami lerántja a leplet a motorburkolatról (2 a cikkben is van). A legjobb effekt az az effekt, amit nem látsz, mert fel sem merül benned, hogy az effekt és nem a valóság…

Most pedig jól füleljünk, mert a hangoknál sok érdekességet nem fogunk látni:

• Az F1 hangstábjából Gareth John benne volt a tavalyi győztes Dűne 2 csapatában is, IMDb-n nem szokványos a profilképe. Gary A. Rizzo sorozatban 3. éve jelölt (Openheimer, A vad robot), 2 szobra van (Eredet, Dunkirk), összesen pedig már 9 nominációnál tart (A hihetetlen család, majd 5 Nolan mozi). Az APX GP nem csak a filmben alkalmazott lányokat, Gwendolyn Yates Whittle 4. alkalommal rajtol az Oscarért, az első két Avatar és a Tron: Örökség sem hozott számára pezsgőzést. Al Nelsont a Top Gun: Maverickből mentették át, Juan Peralta pedig Oscar újonc.
• A Frankenstein hangcsapata összeszokott bagázs, 5-ből 4-en a 2017-es A víz érintése révén már érkezhettek jelöltként Oscarra, az új tagnak most először lesz rá lehetősége.
• José Antonio García eddig is az egyetlen többször jelölt mexikói hangmérnök volt az Oscar történtében (Az Argo-akció, Roma), most az Egyik csata a másik utánnal ezt bővítette 3-ra. Ő még nem nyert, egy honfitárs triója már igen (A metál csendje). 2006 óta 7 jelölést élt meg Mexikó a hangkategóriák valamelyikében, ugyanennyi személy között oszlott szét. PTA technikusaként Christopher Scarabosio a Vérző olajjal nézhetett először Oscart jelöltként, majd további 2-t a 2015-16-os Star Warsok által.
• A Bűnösök stábjában megleljük a legendás Ben Burrt fiát, Jr.-t, aki korábban – két mostani társával együtt – a Fekete Párduc 2-ért volt nominálva. Steve Boedekker duplán, keverőként és vágóként is, akkor még megvolt erre a lehetőség (plusz előtte a néhai Robert Redford one-man showjáért, a Minden odavanért kapott jelölést).
• Amanda Villavieja, Laia Casanovas és Yasmina Praderas lett az 1. tiszta női hangstáb, akiket Oscarra jelöltek. A Tánc a sivatagban hangulatáért nagyban felelős trió egyben azzal is történelmi, hogy előttük még egyik hangszekcióban sem voltak spanyolajkú nomináltak, óceánon innen és túl, latinákat-latinókat és kibővítve portugálokat-brazilokat is idevéve. Egy frappáns kommentet lefordítanék Twitterről: „Oh, szóval utáltad a filmet? Akkor azt sem szereted, amikor a csajok hangokat adnak ki?”

Íme a fenti 2 kategóriából azon említésre méltó címek, amik legalább 1 valamire való díjat nyertek, felkerültek az Oscar shortlistre, de kiemelt szobor vagy Oscar-jelölés híján maradtak:

• vizuális effektek: Frankenstein, Wicked 2, Hadviselés és a shortlistről Superman, Elektronikus állam (a másik 10 elődöntősből 9 díjat sem nyert)
• hangok: Hadviselés és a shortlistről Wicked 2, Avatar 3, Mission: Impossible 8, Springsteen, Superman

A vizuális effektusok jóslását nem lehet különösebben túlhúzni: igen, az lesz, amire kapásból gondolsz. Az Európai Filmdíjon 7 év után nem osztották ki idén az elismerést, cserébe lent az ausztrálok végre valami minimálisan számító címre szavaztak a Tron: Ares képében. Az animációs Oscarnak mondható Annie-n régen 2 élőszereplős kategória is volt, mostanra 1 maradt, az pedig az Így neveld a sárkányodé lett. Ares a shortlisten, Fogatlan még a longlisten vérzett el. A szezonban további 2 fontos dolog vonódott teljesen ki a képletből: a fejlett képi technológiákra szakosodott szervezet alapításakor még tartalmazta nevében a 3D-t, na most idén pont ezt a kategóriát nem tartották meg. Az effektmesterek céhénél pedig a klasszikus látványú praktikus effektek koedukáltak lettek a sorozatokból érkező derék munkákkal – s így ezúttal TV-s győztese lett a hagyománytisztelés éves legnagyobb megünneplésének. A Jurassic és a The Lost Bus semmit nem kaptak sehonnan, az F1-nél viszont talán működött a propaganda, 2 győzelmét 2 különböző szakszervtől kapta: igaz, csak a fénylésért és a HDR-ért. A szakmai jelvényekből a Bűnösökhöz is 2 jutott, a fejlett képtechesek fődíja és a sima effektesek kisegítő trükkjeit jutalmazó kategóriája. Ezeken kívül azért szerzett még ezt-azt (meg az ausziknál jelölt volt), de ezúttal is meg kell elégedjen a törzshelyével, mint 2. erő. Az Avatar: Tűz és hamu számainak még csak a 20%-át sem éri el, Cameron világa pedig vitte a Choice-t, a BAFTÁT, a fődíj mellett még további 6 specifikus aspektust a nagyobb szakmai átadón (azt a 6-ot nem szoktam belevenni az összszámba, nélkülük ekkor a difi), és az „év jelenete” prezentációt a fejlett képtech-eseknél – ha már a 3D-t nem jutalmazták…

Avatar: Tűz és Hamu – kritika

A hangok között múlt vasárnapig (nekünk e hét hétfőjéig) elég zárt volt minden, most picit árnyaltabb a szitu, de a történelmi előéleteket több aspektusból megvizsgálva, nem rengett meg komolyan a szezonkép. Érdemi erőjelző babér nem került az 5 jelöltön kívülre, viszont a Hadviselés az egyik legnagyobb mellőzött az idei mezőnyben, ugyanis itt olyan szoros állás volt folyamatosan a 2-3-4. helyen a szezon összképét nézve, ami után kissé mehh, hogy az Egyik csata a másik után amúgy bármiféle győzelem nélkül került be. Kellett, elfogadom, viszont sokkal inkább a Frankenstein helyére passzolt volna talán – hihettük ezt vasárnapig, mert addig nyeretlenül állt, de végül onnan való elmozdulása okozta a múlt hétvégi zavart a lóerőben. Az Európai Filmdíjat és a hangvágók nemzetközi porondját egyaránt a Tánc a sivatagban húzta be (szintén helyesen!), végig pariban volt a Hadviseléssel és a Bűnösökkel.

F1 – A film – kritika (és kulisszák)

A dramaturgia itt kívánja, hogy térjek át a versenyt végig uraló F1-re, amely habár a mögötte kialakuló szoros hármas miatt nem tudott számszakilag annyira elhúzni (eleve ritkább a kateg a megannyi eseményen), azért szép sorjában hozta a fontos futamgyőzelmeket: Choice, BAFTA, a hangkeverők, a (brit) hangmérnökök szakszervezete… egyedül a fejlett képtech emberei előtt csúszott ki a ritmus. Azt a Bűnösök hozta, szüksége is volt valami nagyobbra a Tánc a sivatagban európai győzelmét kiegálozni. Így értünk múlt vasárnapra, amikor a hangvágókra került a sor, itt két fontos pipát lehet gyűjteni: egyet a dialógokért (ez a kisebb), egyet a zörejezésért. Nos, előbbit a Bűnösök, utóbbit nagy döbbenetre, előjelek nélkül a Frankenstein szerezte meg – mindkettő az itt teljesen hoppon maradt F1 ellen. Ámbár ez csak pillanatnyi motorhiba lehet, hisz egyrészt az F1-nek ez lenne az egyetlen díja (ha csak nem él a vágóknál lévő kisebb sanszával), ergo „ez tenné” értelmessé helyét a legjobbaknál, s követné a Grand Prix és a Ford v Ferrari által kitaposott pályaívet. Komoly kérdőjel akkor lenne, ha Bűnösök 2/2-vel zárta volna a múlthetet, de a Frankie tőle is elvette a lehetőséget, ami szintén az F1 esőgumikezelésére hajtotta a vizet. A Bűnösöknek tehát itt is marad a 2. hely az erősorrendben, de valamivel jobb reményekkel: 33% fölé lőtt a vezetőhöz képest – amit kiadni a kb. egyformán eloszló 2-3-4. tud csak, melyből egy kizúgott a jelöléseknél.

A fekete-aranylemez – a zenekategóriák

Nem szorosan az Oscarhoz szokott tartozni, ha nem ott válik teljessé egy gyűjtemény, de ki szoktam térni arra, ha a szezon felavat egy új tagot az EGOT elitklubjába. Ez megtörtént, méghozzá az est folyamán is jelölt Steven Spielberggel, akinek a Grammy jött össze utoljára a betűszóból (EmmyGrammyOscarTony), melyet még annak keresztféléves beosztása miatt a tavaly ilyentájt lecsengő Zenéjét szerezte: John Williams dokuval érte el. A 94 éves címszereplő ikon, akinek valószínűleg a Leleplezés napja lesz az utolsó közös munkája régi harcostársával, közismerten tartja a legtöbb Oscar nomináció élő embertől (54, 7 különböző évtizedből) rekordját és ő a valaha volt legidősebb jelölt is (91 évesen), ám az kevesebbszer megénekelt tény, hogy azért Grammyvel is tele lehet pár polca – a doksiért kapta a 27.-et! Spielberg a 22., aki mind a 4 elismerést versenyszerűen szerezte az életmű- és egyéb kiegészítődíjakkal együtt 28 fős társaságban. Ezzel pedig megérkeztünk a filmzenékhez!

• Újabb táptalaj a szűkülő mezőny jelenségére: az Oscar történetében most először fordul elő, hogy minden itt tanyázó alkotást a legjobb filmek között is megtalálni. Nyilván az elején emlegetett ’40-es évekbeli káoszban naná, hogy nem lehetett ilyen, plusz arra már talán páran emlékeznek, hogy a ’90-es évek második felében ismét két zenei kategória volt, külön a drámai és külön a könnyed műfajoknak fenntartva, ezért ott is ellehetetlenült az ilyesféle (negatív?) rekord.
• A Challangers tavalyi kihagyása igen fájó pont volt, nemcsak azért mert egy jól bejáratott páros hiányzott így a mezőnyből, hanem mert addig magasan domináltak. A remény idén is megvolt arra, hogy az Akadémia egy picit nyisson az elektronikusabb hangzás felé, mert kifejezetten jó alanyok lettek volna rá. Az F1 főtémája ikonikussá vált, akciótémái pedig szintén népszerűek lettek. A Tánc a sivatagban egy varázslatos rave parti volt azok számára is, akiktől távol áll a műfaj, moziban pláne hatásosan. A Marty Supreme a legjobb ’80-as/’90-es fordulón készült szinti filmzenék hangulatát hozta vissza, ilyen remekül talán az Eddie, a Sas óta először, amolyan régi Zimmer és Tangerine Dream keverékként… de semmi, az Oscar továbbra is a begyepesedés jeleit akarta láttatni. Az egyetlen teljesen ideillő győztes továbbra is a Social Network maradt, pont attól a Reznor-Ross párostól, akiket tavaly a Challengers-zel szórtak ki – az érthetőbb, hogy a Tron: Ares-ért miért tették, de mit várunk egy olyan bizottságtól, akik a shortlistre is pont a legjellegtelenebb tavalyi Marvel alkotást tették rá, leginkább Giacchino játékosan szép Fantasztikus 4-ese helyett?

Tánc a sivatagban – kritika

• Alexander Desplat (Frankenstein) utolérte Hans Zimmert a jelölések számában, így mindketten egy tucatnál járnak. Az elmúlt 50 évből csak John Wiliams (39) és Thomas Newman (14) értek el nála többet. Desplat 2x távozott a legboldogabban (A Grand Budapest Hotel, A víz érintése), 1. szobrának évében ráadásul duplán szerepelt, 2 alkotással. Legutóbb 6 éve, a Kisasszonyokkal versengett.
• Ludwig Göransson (Bűnösök) eközben már 4. és 5. nominációit szerezte, a 3.-at a zenékért. Győzelmi aránya eddig 100%-os a Fekete Párduccal és az Oppenheimerrel, a sorozat pedig a jelek szerint nem fog megtörni. Az elmúlt 25 évben csak Desplat, Howard Shore és a Trent Reznor – Atticus Ross duó tudta elérni, hogy legalább 3 jelölésből többet sikeresen díjra váltson. A 3/3 teljesen egyedi teljesítmény lesz.
• Az elemzők szerint Jerskin Fendrix (Bugonia) csípte meg azt a helyet, amit simán kaphatott volna valamelyik elektronikus szerzemény. A Yorgos Lanthimos házi zeneszerzőjévé előlépett zenész eddig csak a göröggel dolgozott, annak legutóbbi 3 mozifilmjén, 3 reklámján és már 1 közös videoklipjük is van. A Szegény párákkal révén instant bemutatkozó filmes munkájával Oscar közelébe ért.
• Max Richter (Hamnet) mostantól használhatja az „Oscar-jelölt” jelzőt promócióiban, a Radioheadből ismert Jonny Greenwood (Egyik csata a másik után) viszont már 2 korábbi tapasztalattal (Fantomszál, A kutya karmai közt) vághat neki a Los Angeles-i délutánnak. Fendrix-szel kiegészülve 3 brit alkotja a kategória 60%-át, ilyen utoljára 1970-ben és ’71-ben volt, még a The Beatles és John Barry idején… viszont ezen évek nem pontos tükörképei a mostaninak, ahhoz 1941-ig kell visszamenni, amikor a Dumbó De hát ezt álmotokból felkeltve tudnátok, pont tegnapelőtt történt!

A betétdaloké idén az egyik legszínesebb társaság, s ezt most nem rasszista fennhangon mondom. Egyszerűen van itt minden: a szokásos kabalafiguránk, aki nélkül nincs Oscar elemzés; némi tűzoltás a tavalyi előadások után, ami újabb balhét szült; no meg a leadben feltett utolsó kérdésre a válasz – az állotthagyós ténye egy 2017-es szám bekerülésének!

• Ilyen felvezetés után kezdjük azzal, amelynek pont nincs köze az imént felsoroltakhoz. Ha a Bondokat kivesszük a képletből, akkor a „Train Dreams” a Vanília égbolt (2001) óta az 1. nóta, ami filmjének címét viseli a gála versenyfelhozatalából. Ja és Nick Cave (meg Bryce Dessner is) ezáltal vált(ak) először Oscar-jelölt(ekké).

• Ludwig Göransson a dalok között eddig nyeretlen (a Fekete Párduc 2-vel fért be korábban) és a jelek szerint ez a sorozata sem szakad meg, hiába felejthetetlen az „I Lied to You” jelenete a Bűnösökből. Ahogy egyszer csak elkezdenek keveredni a feketék zenék korszakai, az mesteri! A finom ízét Miles Caton éneklésén túl egy veterán feka zenésznek köszönhetjük, Raphael Saadiq-nak, aki Oscar tekintetében ezt megelőzően a Mudbound Mary J. Blige által előadott dalából vette ki a részét.

• Na de az év igazi szenzációja, az idei „Naatu Naatu”, vagy „I’m Just Ken” az nem lehet más, mint a popkultúrát Koreából globálisan leuraló „Golden” a K-pop démonvadászokból. A csapatos jelölés részeként 4 koreai kapott nominációt, de fókuszáljunk most csak az énekes-dalszerző Ejae szempontjára, hisz a többiekkel a film során sem találkozunk – jó mondjuk a főhőscsajok is más-más szinkron és énekhanggal rendelkeznek. Bár a szám maga a k-pop műfaj betörését jelenti a gálák történetében, Ejae mégis már a 2. k-popsztár, akinek éneklése átütötte az Akadémia hagyományokhoz begyepesedetten ragaszkodó démonjait. A valójában inkább k-rocker (ez létezik amúgy..?) Karen O volt az 1. az országból érkezvén, aki Spike Jonze-zal osztozott egy jelölésen a „The Moon Song” (A nő) révén. A HUNTR/X együttes mögött álló két amerikai filmzenész szintén 1. jelölésüket élhetik meg.

• Tavaly nagy felhördülést okozott, hogy egyik betétdalt sem adták elő élőben, helyette kaptunk Wicked válogatást (kompenzálásul, hogy nem jelölték, az Encantóval is eljátszották ezt) és egy botrányosan rosszul elsült Bond medleyt, de ezeket viszonylag a kényszer szülte, hisz a későbbi győztes Emilia Pérez betét élőzése ellehetetlenült a Karla Sofía Gascón körül kialakult helyzet miatt. Az Akadémia most nagy büszkén jelentette be, hogy csak a „Golden” és az „I Lied to You” lesznek idén élőben, de kihangsúlyozták, hogy a többi jelölt is kiemelt figyelmet és külön bemutatót kap majd – csak ez a kivételezés nyilván nem tetszett mindenkinek. A Nick Cave rajongók érthető, miért estek neki a döntésnek, ám volt valaki közelebbről is, aki határozott nemtetszését fejezte ki az üggyel kapcsolatban. Egy régi jó ismerősünk…
• Ez a 9. év, hogy írom az Oscar kisokost és egyre nehezebb valami új ötlettel köszönteni ezek egyetlen állandó pontját, Diane Warren Azzal, hogy ez már sorozatban 9. nominációja, olyan magasságokba ért, hogy megdöntötte John Williams nehezen elérhetőnek tűnő rekordját: a legenda leghosszabb megszakítás nélküli jelöltsége csak 8 évig tartott ki. A kategóriában szintén 8 volt a csúcs Sammy Cahntól, amely még kabalánk megszületése előtt indult az ’50-es években. Tavaly mondjuk megjósoltam, hogy ezek megdőlnek idénre, az elmúlt 12 évből pedig 11-nél tart már Warren. Diane-t valóban akkora szerencsehozónak tekintik a szakmában, hogy amikor a Disney a bukás miatt nem is nevezte az Atlantiszt a frissen megalapított egész estés animációk között, azért a zenei kampányt két fronton megkezdték: James Newton Howard mellett tippelhettek ki volt a másik alanya az akciónak…

• Az egeres stúdióval végül nem jött össze azévben a nomináció, na de a Pearl Harborral igen. Az egy 6 év alatt 5-ös széria zárása volt az abból kimaradó szezon után, összességében pedig a 6. jelölése. Akkor még nem talán ő se gondolta, hogy 24 évvel később úgy jár majd 17-nél, hogy abba egy 13 esztendős lyuk is ékelődik. Mostani dala saját önéletrajzi dokumentumfilmjéből való, a Diane Warren: Relentless-ből, aktuális popdívája pedig Kesha, aki énekhangjával támogatja meg a „Dear Me”-t. Elég változatos előadói felhozatalt kellett már írjak az évek során, most eltekintek ettől, ugyanis a 17. jelölésnek más fontos apropója is akad.
• A szép dolog benne, hogy ezzel feljött minden idők 3. legjelöltebb dalszerzőjének Sammy Cahn (26) és Johnny Mercer (18) mögé, jelenleg Paul Francis Webster (17) mellé – de az a 18 olyan közeli, nem? A csúf ugyanakkor az, hogy így már ő lesz az est végére a legtöbbszörös vesztes győzelem nélkül – 2022-ben kapott életműszobra itt nem játszik. A hangkeverő Greg P. Russell áll 16-on, ami lehetne 17 is, csak ott utólag szabálysértés miatt kizárták a nominációból, így a trón idéntől kezdve egyedül Diané maradt. Mögöttük az élők közül 15-tel Thomas Newman szintén szomorú sztori, 14-gyel ideiglenesen itt tanyázik Paul Thomas Anderson, aztán 13-nál jár Dan Sudick vizuális effektes (ebből 10 MCU), 12-nél Bradley Cooper, majd a már 10 éve visszavonult Rick Kline hangmérnök 11-el. Diane-nak nem kell még feladnia a reményt, Kevin O’Connel hangtechnikus és Victor Young zeneszerző a 21. jelölésre értek révbe 0-20-as aránnyal. Az ilyen tempóban 2030-ra kiadja Warrennek is, csak éljük meg. A témában szeretnék ajánlani egy elemzőcikket angolul, mely tartalmazza a teljes listáját a legalább 10x-es jelölt élőkről és elhunytakról, akik vagy még mindig várják az áttörést, vagy 10+-nál kaptak végre (pl. Randy Newman, Roger Deakins). Diane szériájának hátterében az lehet, hogy a zenészek között pont szeretik annyira minden ismeretlen kis alkotásához írt dalát, hogy 5.-ként mindig épp becsúszik (idén talán 4.-ként) a keretbe, de mikor az egész Akadémiára kerül a sor, hogy megszavazza a végső befutót, úgy hirtelen elenyészővé válik támogatottsága – és ismertsége is.

• A mostani két dokudal a 11. és 12. a sorban, amiket Oscarra jelöltek. Az 1. ilyen a 36. gáláról való aztán egy jó nagy szünet után a 79.-től lett ennek hagyománya – az azon szereplő az egyetlen győztes. 10 éve volt először, hogy 2 szám is bekerült az 5 közé (Warren akkor is része volt az egyiknek), de az idei emlékezetesebb. Ez sorban a 3. év, mikor van dokuban hallható szám a mezőnyben, ez is megtörtént már a 2010-es évek közepén. Diane a 12 egyik negyedét teszi ki, Josh Ralph meg egy másikat – a múltkori dupladokunál mindketten érintettek voltak. Warren 1. dokus nominációja közös Lady Gagával, aki akkor debütált a jelöltek között. A Billboard szépen összeszedte.
• Na de hogy miért emlékezetesebb ez a dupla, mint a korábbi, arról nem Diane Warren évről-évre egyre hosszabb szegmense tehet, hanem a Nicholas Pike szerezte, Ana María Martínez énekelte „Sweet Dreams Of Joy” a Viva Verdi! című darabból, mely már a shortlisten való felbukkanásával meglepetést okozott, annyira ismeretlen. A jelölés pillanatában 130 Letterboxd és 23(!) IMDb logja volt csupán, ennyire nem látta, vagy nem törődött vele senki. A dalszerző nem egy bejáratott nagy név, a shortlisten ott várta sorsát Miley Cyrus, Billy Idol vagy épp Brandi Carlile (a Wickedről vagy a Bűnösök másik daláról nem is beszélve), mégis arra a Pike-ra esett a választás, aki leginkább TV filmekkel töltötte el pályafutását. Mint az Avatar jelmezei, ez is éppoly logikátlannak tűnik. Még szebb az egészben, hogy a Vimeóra feltett klip hivatalos leírása leleplezi, hogy a számot 2017-ben vették föl, tehát az „Emlékezz rám!” idejéről, mikor mindenki a friss Coco lázában égett. Nyilván ez nem jelent gondot, hisz a szerzemény mindig is a dokuhoz íródott, csupán abból ez készült el leghamarabb. A 86. Oscaron lett volna egy hasonlóan szürreális daljelölt, ha annak szerzője menet közben nem sérti meg a kampányszabályokat, s nem záratja ki ezzel a komplett nominációt (Greg P. Russell a fenti esetben csak önmagának ártott).

Én szóltam, hogy elég színes lesz a felhozatal. Ahogy a zenék esetében a kimaradók listája is, hisz itt szórják szét a legtöbb szakmai díjat, plusz itt a leghosszabbak a shortlist választékok. Ezek alapján jobban szét lesz bontva a futottak még szekciója a szezonnak, íme:

• csak az Oscar shortlistig jutott egyéb érdemi díj nélkül: Feszült helyzet, Hedda, Nürnberg, Tron 3, Tőrbe ejtve 3, Amerika Kapitány 4, Truth & Treason (+1 doku)
• az Oscar shortlist része, de csak speciális szakmai díjat kapott: F1, Wicked 2
• elhanyagolhatóbb vagy műfajspecifikus szakmai díjat kapott: Jay Kelly (shortlisten is szerepel), Farkasember, Zootropolis 2, Szimat naplója, Anakonda, Mocskos játszma
• a zenei supervisorok legfontosabb szakmai díjait kapták: Marty Supreme (shortlisten is szerepel), Ez egy olyan nap –> némi meglepetésre a Marty Supreme csak ezt kapta
• az Annie zenekategóriáját a K-pop démonvadászok vitte el, de ott nincs dalkateg…

Az 5 jelöltön kívül további 4 győztesre még így is kikanyarodok majd lentebb, de nem hiába mondtam, hogy ez egy többszintű tagolást érdemel. A daloknál már egyszerűbb a helyzet:

• csak az Oscar shortlistig jutott egyéb érdemi díj nélkül: F1, The Ballad of Wallis Island (ez egy kis zeneit nyert viszont), Tron: Ares (+ további két doku)
• csak kisebb díjat nyertek: Wicked 2, Avatar 3
• a shortlisten két szám szerepelt a Wicked 2-ből és ott volt egy másik a Bűnösökből

Mindkét idevágó kategória esélylatolgatása sokkal kevésbé lesz érdekes, mint a fejezet eddigi tartalma. A zenéknél a jelöltökön kívüli legszorgosabb gyűjtögető a Tánc a sivatagban volt, ami már Cannes-ban elkezdte azt a menetelését, ami végül a szezon összképében a 3. helyig repítette föl, ezzel az egyetlen olyan többszörösen díjazott zene lett idén, ami az Oscarig nem jutott el, pedig a shortlisten még ott volt (khm, Bugonia). Az eddigiek fényében meglepetés, hogy az Európai Filmdíjat nem a spanyol-marokkói rave életérzés, hanem az Érzelmi érték visszafogottsága hozta el, ami még a rövidlistáig se vitte az Akadémiánál. Ami igen, s legalább egyszeri, cserébe kiemeltnek mondható győztesnek vallhatja magát az Bryce Dessner (Az álmok vágányán) és Simon Franglen (Avatar 3): előbbi a filmzenészek szakszervezetének függetlenfilmes, utóbbi a nemzetközi zenekritikusok fődíját kapta meg. Így érkezünk el a jelöltek közé, viszont Max Richter (Hamnet) és Jerskin Fendrix (Bugonia) teljesen nyeretlenül érkeznek az Oscarra, pedig láttátok a fenti listát, volt bőven hol aratni – és még így sem írtam le az összest. Ez a fő oka, hogy sokan hiányolnak egy modernebb hangzást a felhozatalból.

Alexandre Desplat (Frankenstein) szintén nem sok vizet zavart a szezonban, egy specifikus győzelmet szerzett a zenekritikusok körében, mást nem. No, megint eljutottunk a Bűnösök számára neuralgikus ponthoz, a top2-be, de itt (végre?) leírhatom a biztos győzelmét. Jonny Greenwood (Egyik csata a másik után) fej-fej mellett szerezte az elismeréseket a Tánc a sivatagbannal, de kiemeltet nem, sőt, még a 10%-át(!) se szedte össze a Ludwig Göransson és a Bűnösök általi úthengernek. Az egyik, ha nem a leglefutottabb ez, mert felsorolni is nehéz, milyen fontos szeleteket evett el a többiektől: Critics Choice, Golden Globe, BAFTA, Grammy (ahol az album IS nyert), a filmzenészek ÉS a supervisorok szakszervezete (utóbbi inkább a komplett albumért), a hangvágók szakmájának vonatkozó díja és a Hollywood Music fődíja. Az egyetlen nem keresztféléves, kontinentális vagy fesztiválos siker, amiről lemaradt, az a nemzetközi zenekritikusoké, ami nem is egy másik nomináltnál landolt. Nincs kérdés…

Bűnösök – kritika

A daloknál egy fokkal kiélezettebb a matematikai helyzet, de a vibe-ok hasonlóan egyszerű helyzetet teremtenek. Itt az egyetlen fontos díjat az Oscar várományosokon túlról a tavalyi Spike Lee film, a Highest 2 Lowest főcímdala vitte el, míg az ausztráloknál egy elég beteg alapötletű felnőtt animáció lett kiemelve. A nemzetközi zenekritikusok nem a dalokat, hanem a tételeket jutalmazzák, ez is az Avatar 3-nál kötött ki. A nomináltakból itt is két nyeretlenül állóba botlunk, nem meglepő módon a Viva Verdi! az egyik, míg a „Train Dreams” a másik. Diane Warren egy szakmait azért nyert, mondjuk eleve dokura szűrt csoportban, viszont ezt már jó korán megtette a szezon elején, még bőszen ősszel, tehát már akkor tudhattuk, hogy nem szakad meg jelölési sorozata idén sem. Kell még mondjam, mi áll az esélyességi létra utolsó lépcsőfokán, ami még épp nem a csúcs? Igen, az „I Lied to You” a Bűnösökből… Pedig szerzett több kiemelt sikert (a filmzenészeknél az egyik fődíjat, a supervisoroknál és a Hollywood Music-nál a fődíjat, utóbbinál az élő előadásos különértékelést is), de ha minden jelölését összeadjuk, még akkor is lemarad párral attól, ahány győzelmet szerzett a K-pop démonvadászok és a „Golden” az elmúlt hónapokban.

Ami meglepő, hogy matematikailag még így is ez a 2. legszorosabb kategória és ha a különbö egyéb faktorokat is belevesszük, akkor is megosztva a 3-4. legnyitottabb. Vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy ha az est a Bűnösök felé billen már a hangoknál is, akkor némi esély itt is lehet egy odaérésre. A Netflix szenzációja épp futott annyit a mozikban, hogy nevezhető legyen, s nem bánták meg: Critics Choice, Golden Globe, Grammy, a filmzenészek szakszervezetének másik fődíja, a Hollywood Music animációs része, a fejlett képi technikák átadóján 2 babér is. Az Annie-n a zenéjét emelték ki dalkategória nélkül, a BAFTA pedig ugyan nem fogadta el mozis futása miatt az animációk közé és dalokat ők se díjaznak, mégis ez volt az idei egyetlen előadás a gálájukon, szóval alapvetően a britek is velük vannak. Az ábrán mindkét kategória letarolása jól kivehető:

Egyik csata, másik bűnös – az írói és rendezési kategóriák

Tessék? Hogy mi? RendezéSI kategóriák? Igen! Hajdanán rendezőasszisztensi Oscart is osztogattak a ’30-as években, s azóta most először nem csak a filmendezők kapnak majd aranyszobrot. Az új casting kategória ugyanis alapvetően nem csak a színészek együttes alakításáról szól, hanem azokról az eddig ismeretlen arcokról, akik őket – a rendező mellett – összeterelték, netán pont, hogy megtalálták az adott karakterfigurákat az olyan sok, kicsi szereplőt mozgató sztorikhoz, mint amilyenből most is akad 3 az új kategóriában. Ők a castingrendezők, a jelölést és a szobrot is ők kapják, még ha a győztes filmekre jobban is fogunk emlékezni, mint rájuk. Főleg az elején, amikor még túl fiatal ahhoz a díjazás, hogy igazán ikonikussá váló nevek nőjenek ki. Már tavaly láttam olyan cikket, ami elképzeli, mi lett volna, ha…, s az elmúlt hetekben is feljött több ilyen. Van, ami 90+ catingost kérdez, akik az Akadémia tagjai, de csak a 2010-es évektől kezdődően. Én ilyesmikkel nem szeretnék játszadozni most, azonban pár alapvető érdekesség a kategóriáról magáról akad.

• Legutóbb a 2001-02-es szezonban avattunk újoncot, az egészes estés animációk mutatkoztak be ilyen későn, mert a ’90-es években a Disney reneszánsz alatt fölösnek tartották bevezetni (a Toy Story 1 még különdíjjal kezdte), aztán a Csibefutamot látva sajnálták a tagok, hogy nem tudták megjutalmazni, így felvették a repertoárba a minimum a ’80-as évek közepe óta érő kategóriát. A castingosoké először 1999-ben merült föl, de akkor visszautasították az éves kaszkadőrpróbálkozás mellett. Az ezredforduló körül volt még lobbi a legjobb filmes intró/outro különdíjra is, de az csak egy fokkal élt tovább, mint a közönségfilmes terv a Covid előttről. A 24 év két kategóriadebütálás között új rekord, az eddigi leghosszabb 18 volt a hangok 1963-as feldarabolása és a sminkek 1981-es állandósítása között (mert ebből a ’60-as években 2x külön, versenyen kívül jutalmazták csak az arra érdemeseket).
• Annak ellenére tehát, hogy már ’99-ben volt szó a bevezetéséről, akkor még nem létezett a castingos ága az Akadémiának, a színészek próbálták elintézni, hisz saját szakszervezetük fődíja lényegében casting díj, ami elismertebb, mint a szakmának a saját gálája. Az Akadémián belül csak 2013 júliusában alakult meg a castingosztály, s a ’14-es nagyest után el is kezdték a munkát, hogy a ’15-ös filmév már jutalmazva legyen. Mostanra sikerült: a bejelentés idején kb. 160 tagból állt a „sereg”.
• Ha még a kategóriát nem is, az 1. életműdíjas szereplőválogatót viszonylag hamar ki tudták harcolni, 2016 őszén Lynn Stalmaster azon az eseményen kapta meg a szobrát szakmájából először, amikor Jackie Chant a kaszkadőröknek sikerült elintézni. Aztán már a bővülés bejelentése után jött a sorban Juliet Taylor, akiről részletesen írtam a tavalyi cikk elején. Az idei győztes tehát a 3. castingos, akit az Akadémia jutalmaz.
• Még nyilván várni kell, hogy kialakuljanak a trendek, s lássuk, hogy a végső szavazás inkább a szakma által lesz dominált vagy a színészek ízlését fogja tükrözni (tehát hogy a stáb összeállítása, vagy a színjátszások szűkebb összegésze felé megy a tendencia). Kiinduló jelzésnek talán jó, hogy az idei jelöltek mind a legjobb filmek közül kerültek ki és mindegyik rendelkezik színészi eséllyel is. Talán szintén sokat elárul a jövőről, hogy a két legtöbb nominációt adó mozi nem hiányzik, továbbá, hogy van 1 nemzetközi – habár az idén duplameglepetést okozott, az Érzelmi érték inkább várható lett volna összjelölései és színészi kiemelései által.
• Francine Maisler (Bűnösök) és Cassandra Kulukundis (Egyik csata a másik után), előtt még nem volt Francie és Cassandra nevű személy, akiket valaha Oscarra-jelöltek. A többiekről (A titkosügynök, Marty Supreme, Hamnet) semmi extra nem jött elő, életrajzokba meg nem érdemes külön elmerülni, de az IMDb átfutását tudom ajánlani, sok ismerős cím előkerül, ha végigszaladtok a neveken.
• Az ígéretek szerint a kategória nem lesz lezárva az animációk elől, hisz a casting folyamata hasonlóan történik, csak mást várnak el a meghallgatáson, viszont a keresés és a próbák nem sokban különböznek. Az animációk a legjobb film, a nemzetközi, a dokumentum, az írói, a zenei és betétdalos, valamint a vágói mezőnyök tagjai lehettek eddig. Így aztán kicsi eséllyel ugyan, de ha úgy vesszük, a pakliban benne lehet egy amolyan szinkron Oscar, ha a castingot valaha egy animáció nyeri majd.

Íme azon említésre méltó szereplőgárdák, amik legalább 1 valamire való díjat nyertek, felkerültek az Oscar shortlistre, de kiemelt szobor vagy Oscar-jelölés híján maradtak: Tőrbe ejtve 3, Fekete táska, Csak egy baleset, Hadviselés és a shortlistről Wicked 2, Fegyverek, Frankenstein. A szakszervezet animációs díját a Zootropolis 2 kapta.

Íme az író-rendezői kategóriákból azon említésre méltó címek, amik legalább 1 valamire való díjat nyertek, de kiemelt szobor vagy Oscar-jelölés híján maradtak (shortlistjük sose volt):

• adaptált forgatókönyv: nem lett igazán nagy hiányzó, az egyetlen többszörös győztes csak jövőre lesz Oscarra nevezhető (egy másik alkotás a castingnál is így járt)
• eredeti forgatókönyv: Fegyverek, A titkosügynök
• rendezők: Jafar Panahi (Csak egy baleset), Eva Victor (Bocs, kicsim), Park Chan-wook (Nincs más választás)

Mielőtt a cikk utolsó nagy fejezetéhez, a színészekhez eljutunk, előállt egy lehetőség, hogy 4 kategóriában menjen esélyelemzés, mivel ezek érdekességein már túlestünk. Kezdjük az új jövevénnyel, a castinggal. Elég sok lemaradót olvashattatok az imént, ennek pedig az az oka, hogy az 5-ből 3 jelöltnek nincs különösebben ereje. Van azonban 7, eddig nem említett kiszorult, akik mind fontos helyeken vitték az Oscar mezőny tagjai elől az elismeréseket, ennek leglátványosabbja a BAFTA kettős meglepetését okozó I Swear, amiről még nem kell lemondani, az USÁ-ban 2026-os premierként hátra van az Oscar szezonja, ha addig nem merül feledésbe, bár a kényszerkáromkodási incidens és a főhős öröme a britek átadóján nem teszi annyira könnyen feledhetővé. Az Európai Filmdíj a Tánc a sivatagbanhoz vándorolt, na de arra aztán tényleg mondhatjuk, hogy casting/direktori siker, ahogy összevadászgatták az amatőrökből álló gárdát – nem hiába ért fel a shortlistig. Láthatóságban a BAFTA és a SAG mellett dobogós a Spirit „kategóriája”, ami igazából egy előre bejelentett különdíj, viszont nagyon kiemelt bánásmódban szokták prezentálni. A megtiszteltetés a cikkben egy eddig nem említett, de nem eldugott mozit ért, a Stephen Kinget adaptáló A hosszú menetelést.

A casting szakszerv 5 nagy kategóriájából 4-et nem az Oscar mezőnybe lőttek el, de ez inkább annak köszönhető, ahogy tagolják saját eseményüket: az Érzelmi érték a független drámák, a Jay Kelly a stúdióvígjátékok, a Bérelt család a független vígjátékok, a Bocs, kicsim pedig a low budet mozik között szerezte a szakma utolsó Oscar előtti díjazásait. Ezek közül egyedül az Érzelmi érték jutott el legalább a shortlistig, de elég impozáns a névsor, a Jay Kelly a szezon egyik legnagyobb hoppon maradója. Ezen a ponton jutunk el a felsőházba, azon ötöshöz, akik először értek Oscar közelbe. 1-1 nem kiemelt szeletet 3 alkotás is elcsípett (A titkosügynök, Marty Supreme, Hamnet), így tehát az élen maradt a két gigász. Az arány itt 33% körül ingázik, az Egyik csata a másik után kb. 1 tucatnyi sikerig vitte, de ezekhez nem tett kiemeltet. Ahol tudott volna, ott mind a Bűnösök tarolt: a SAG, a szakma stúdiódrámák közötti része és a Critics Choice mind az összességében 30 fölé jutó rekordjelölthöz került, így a zenék után ez a 2. olyan kategória, amit egyértelműen neki lehet adni.

Az adaptált forgatókönyvek talán a szezon legsimább söprése, nem véletlenül maradt üresen a futottak mégnek fenntartott hely. De azzal sem tudom folyatni, hogy akkor rohanjunk át, kik köptek bele a jósdába, hova kerültek külsősökhöz kiemelt díjak – mert ilyen rablásra sem maradt esély. A Frankenstein úgy kapott nyeretlenként jelölést, hogy nem tekinthetünk senki másra igazán fájó szívvel, hogy kitúrta volna. Will Tracy (Bugonia) és a Clint Bentley – Greg Kwedar páros (Az álmok vágányán) 1-1 apró eseményen felül tudtak kerekedni a többieken, de semmi extra. Chloé Zhao és Maggie O’Farrell két sikere közül az igaz történetekre fókuszáló Veritas-díj az egyik, de a jelöltek közül a Hamnet az egyetlen, ami itt indulhatott az adaptációkat nézve. A Shakespeare film ezzel a 2-es számmal döntetlent hoz egy Oscarra csak legközelebb nevezhető alkotással… a közel 50-nél járó Paul Thomas Anderson Egyik csata a másik utánja mögött. Szóltam, hogy durva lesz. Nyerte a Choice-ot, a Globe-ot, a BAFTÁ-t, az írók céhét és a kisebbik írói szövetséget is. PTA tehát leiratkozhat a dicstelenségi listáról.

Az eredeti forgatókönyvek tájára már tudtam írni 2 extra címet fent, sőt, itt a Spiritet elvitte Eva Victor a Bocs, kicsimmel (szép pillanat volt) és így összeáll az a trió, akik közül inkább várták az 5. jelöltet, aki végül Robert Kaplow lett a Blue Moonnal, igaz Ethan Hawke jelenléte és Kaplow filmes világon kívüli pályafutása sanszosan közrejátszott ebben. A Blue Moon egyetlen pontocskáján azért többet szerzett Josh Safdie és Ronald Bronstein a Marty Supreme-mel, de kiemelttel nem tudták megerősíteni helyüket (a Veritason jelölve lett). A nemzetközi résztvevők nagyjából egyformán haladtak: Jafar Panahi a Csak egy balesetért leginkább kritikusi kedvenc volt és a Torontói Filmfesztiválé, míg az Érzelmi érték nemcsak Európa Filmdíját, hanem az ausztrált is elvitte Joachim Trier és Eskil Vogt szkriptjével. Ám nagy talány itt se jutott az elmúlt hónapokra, Ryan Coogler csak azért nem tudta teljesen megismételni a testvérkateg dominanciáját, mert a Globe-on összevont az írói díjazás, a kisebbik írói szövetségből pedig az már nem évek óta nem oszt, ami az eredeti sztorikra fókuszált. A Bűnösökhöz képest legjobban álló Csak egy baleset még a 20%-ot se éri el.

A forgatókönyvekkel ellentétben a rendezőknél azért maradt még bőven kit megemlíteni a fenti külön hármason túl. Clint Bentley (Az álmok vágányán) lett a Spirit kedvence, mondjuk eléggé papírforma volt ott. Néhány nagy fesztivál nyertesét illik megemlítsem: Cannes Kleber Mendonca Filhót (A titkosügynök), Velence a szezon során testvére árnyékában maradt Benny Safdie-t (Zúzógép), Toronto pedig Guillermo del Torót (Frankenstein) szerette a legjobban, közülük csak a brazil tudott ezen kívül is diadalmaskodni másutt. Ha Safdie-k, Josh (Marty Supreme) az egyetlen Oscar-jelölt, aki győzelem nélkül fut neki a gála végigülésének, ugyanakkor itt nem egy tesócserét várt a publikum, hanem egy helyet a Globe nominációig meg elérő Panahinak, aki a 3. legtöbb rendezői sikert írhatja fel magának a szezon után. A titokban forgatott Csak egy baleset direktora ezzel úgy maradt ki a jelöltségből, hogy jobb formát mutatott, mint a 2 győzelemig jutó Cholé Zhao (Hamnet), vagy a csak és kizárólag az Európai Filmdíjat megkapó Joachim Trier (Érzelmi érték). A rendezői ötös ebben a formában is szép csomag, csupán ki akartam emelni, hogy itt azért nem volt olyan tiszta a kiválasztódás. Sablonos top2-t köszönhetünk, de legalább a matek jól néz ki: Ryan Coogler és a Bűnösök kb. 75%-át elérte annak, amilyen stattal vezet Paul Thomas Anderson az Egyik csata a másik utánnal. Ez elsőre nem hangzik rosszul, de ahogy a daloknál a vibe-okkal marad le blueskocsma, úgy itt a kiemelt díjak hiányával. PTA ugyanis lehozta ugyanazt, mint az íróknál: Choice, Globe, szakma és még az Ausztrál Filmdíj is az övé lett. Morzsát nem hagyott, ahol számított, azonban ha az est a Bűnösök felé kezd alakulni a hangokkal, netán a dallal… akkor még fordulhat a kocka, hisz van annyira stabil a sok 2. helye ellenére is.

A 4 legfontosabb nem színészi vagy filmes kategória így fest ábrázolva:

Egy sportoló titkos bűneivel, egy vámpírvadász forradalmár boszorka, és egy szörnyű katona apa bemennek a kocsmába egy gyászoló anyához – a színészi kategóriák

Az idei Oscar két legnagyobb kérdőjelét a mainstreamben leljük, hisz biztosra csak egyet vehetünk a 4 legszembetűnőbb kategóriából, plusz van egy pillanatnyi lendület által vezérelt is. Na de először mélyedjünk el idei 20 színészünk érdekes tudnivalóiban!

• A 20-ból 16 alakítás származik a legjobb filmek jelöltjeiből: a szkriptekhez is befért Blue Moon és a csak itt található Fegyverek; Ha tudnék, beléd rúgnék és a Song Sung Blue teszik teljessé a 20-at. A rekordot 17/20 jelenti 1943-ból, az utolsó gáláról, amikor a hőskorban 10 filmes volt a királykategória. A 16/20 sorozatban 3. éve jön ki (a szűkülő trendek, ugyebár), de már ezek előtt is volt 2 ilyen a 2010-es években. A 2011-es arány mindössze 9/20, a legkisebb a 10 legjobb filmes időszak(ok)ból. Mindkét mellékszereplő csapatban van filmismétlődés (Érzelmi érték, Egyik csata…).
• Kis rásegítéssel, de mind a 4 csoportba került horror karakter. A férfi főszereplőknél találunk vámpírt, a mellékszereplőknél Frankenstein szörnyét, a női mellékszereplők között ott egy klasszikus boszorkány és itt kell némi rásegítést használni, hiszen a női főhősök egyikéről az a kérdés, vajon földönkívüli-e?
• 11 színészt most először jelölt az Akadémia: Rose Byrne (Ha tudnék, beléd rúgnék), Jacob Elordi (Frankenstein), Elle Fanning (Érzelmi érték), Michael B. Jordan (Bűnösök), Inga Ibsdotter Lilleaas (Érzelmi érték), Delroy Lindo (Bűnösök), Wunmi Mosaku (Bűnösök), Wagner Moura (A titkosügynök), Renate Reinsve (Érzelmi érték), Stellan Skarsgard (Érzelmi érték), Teyana Taylor (Egyik csata a másik után)
• A 9 visszatérőből 4 korábbi győztes van, ők így állnak szigorúan színészként (díjak aláhúzva): 7 – Leonardo DiCaprio (Gilbert Grape, Aviátor, Véres gyémánt, A Wall Street farkasa, A visszatérő, Volt egyszer egy… Hollywood, Egyik csata a másik után) | 6 – Sean Penn (Ments meg, Uram!, A világ második legjobb gitárosa, Nevem Sam, Titokzatos folyó, Milk, Egyik csata a másik után) | 5 – Emma Stone (Birdman, Kaliforniai álom, A kedvenc, Szegény párák, Bugonia) | 3 – Benicio del Toro (Traffic, 21 gramm, Egyik csata a másik után) | 3 – Timothée Chalamet (Szólíts a neveden, Sehol se otthon, Marty Supreme) | 3 – Ethan Hawke (Kiképzés, Sráckor, Blue Moon) | 2 – Jessie Buckley (Az elveszett lány, Hamnet) | 2 – Amy Madigan (Még egy lehetőség, Fegyverek) | 2 – Kate Hudson (Majdnem híres, Song Sung Blue). Ez pedig egy remek montázs mindegyikük első Oscarra jelölt szerepéről:

• Közismert, hogy 21 jelöléssel Meryl Streep vezeti az örökranglistát (szobra nem neki van a legtöbb), de már 8 éve, hogy utoljára nominálták. Ez a leghosszabb ilyen sorozat a karrierjében, korábban egy 5 esztendős szünetet böjtölt ki a ’90-esek elején.
• Rose Byrne és Kate Hudson jelölései azt jelentik, hogy a Ha tudnék, beléd rúgnék és a Song Sung Blue a 99. és 100. olyan filmek az Oscar történetében, melyek csak női főszereplőik révén lettek nominálva. 12 ilyen nyert, az elmúlt 30 évből Charlize Theron (A rém) és Julianne Moore (Megmaradt Alice-nak). A férfiaknál csak 60 ilyen volt, 5 győztessel, akikből 2 jutott az előző 57 évre. A teljes listák ITT és ITT.
• Amy Madigan mindkét jelölése filmjének egyetlenje volt és mindkettő mellékszerep. A Még egy lehetőség a 37., a Fegyverek a 61. a sorban, melyből korábban 8-an jöttek ki győztesen. Az elmúlt 30 esztendőből Angelina Jolie (Észvesztő) és Penélope Cruz (Vicky Cristina Barcelona) vitték sikerre mozijaikat, de az őket megelőző Marisa Tomei (Vinny, az 1ügyü) is még releváns név. A férfiaknak mellékszereplőkként nincs akkora lemaradásuk, 54 alkotás lett ily módon Oscar esélyes, itt az utolsó 60 évből jött csak 2 győztes az összesen 5 példából. A teljes listák ITT és ITT.
• Jó ideje először nincs egy mellékszereplő kategóriában csalás, magyarán olyan, amúgy főszereplő, akit a nagyobb díjazási esély reményében inkább hamisan kampányolnak. A lányoknál idén kerekítve két 15 perc közeli, két 20 perc közeli és egy 30 perc közeli játékidő található, szóval klasszikusan vett mellékszereplőkről beszélhetünk, ráadásul az esélyek sem a félórás felé mutatnak. A férfiaknál azért már teljesen más a helyzet…
• A 16 legjobb filmes jelöltből 8-at csupán 2 tesz ki: 4-4 nomináltja van az Egyik csata a másik utánnak és az Érzelmi értéknek is. Korábban 8 alkalom volt, hogy összeálljon két 4 fős casting, ám 2000 óta ez csak a 2. (2022: Minden, mindenhol, mindenkor; A sziget szellemei), tehát ez kívételesen(?) nem annyira a szűkölésnek róható föl.
• Mindez azok után jött össze, hogy a színészek szakszervezetének idénre átkeresztelt díjáról, az Actor Awards-ról kerek 0 jelölést tud felmutatni a norvég kedvenc. Olyan még nem fordult elő, hogy bármilyen SAG-ról teljesen kimaradó mozi 4 színészi jelölést begyűjtsön az Akadémiától, még a 3 se történt meg. A legközelebb talán az Amerikai botrány van, amiből Jennifer Lawrence-et ugyan a színészek is nominálták, a másik 3 Oscar-jelölt sztárját a filmnek már nem – csak épp mégis más a dolog íze, mert a SAG fődíját meg elvitte a castingért.
• Összesen 131 film kapott legalább 3 színészi kiemelést az Oscarok történetében, ezekből pedig csupán 3 olyan, amikor egy szülő és két gyerekének megformálói mind feliratkozhattak az éves listára. Az Érzelmi érték elődjei az első két Keresztapa.
• Idén először van nominálva 4, első sorban nem angol nyelvű alakítás nemzetközi filmekből Oscarra. Ne vágd rá egyből, hogy úgy könnyű, ha az Érzelmi érték egymagában kiadja, mert Elle Fanning nem számít ide… na de Wagner Moura annál inkább! Ennek hátterében két eset lehetséges: vagy megtanultak feliratokat olvasni az amcsik az Élősködők óta, vagy már a színészrészlegre is ennyire jó hatással van a szervezet egyre internacionalistább összetétele. Még akár az elsőt se zárom ki…
• Akkor maradjunk is náluk: Moura a 3. brazil akit színészként emelnek ki, Fernanda Montenegro és Fernanda Torres anya-lánya párosa után. Két éve még harmadennyi jelöltjük volt, egyértelmű a tavalyi nemzetközi győztes országának lendülete.
• Stellan Skarsgard az 1. férfi mellékszereplő (tessék, egy csalás), akit első sorban nem angol alakítással jelölnek a kategóriában nemzetközi filmből. Ezt azért fontos hozzátenni, mert amerikaiból már volt, pl. Robert De Niro (A Keresztapa 2). De ez tényleg csak papíron mellékszerep, nem egész 4 perccel kevesebbet van vásznon, mint Renate Reinsve, s a film nagyobb %-ában van jelen, mint mondjuk Leo, aki alig másfél percet ver rá főszereplőként. Eddig amúgy 56 „férfi mellékszereplő” játszott filmje legalább 40%-ában (stáblistával együtt), Stellan lehetne a 16. győztes közülük.

Stellan Skarsgård mindig sír a Nagyvárosi fényeken, Fellini és Mike Leigh film is került a szatyrába – videó

• Reinsve és Inga Ibsdotter Lilleaas a 2. és 3. norvég színészek, akik Oscar közelségbe kerülnek, a ’70-es években Liv Ullmann volt előttük jelölve 2x.. A svédek sokkal tágabb és jelentősebb történelme nem összegezhető gyorsan, Skarsgard sem saját interkontinentális és sokszor szem előtt lévő pályafutását, sem országát tekintve nem nevezhető különleges szenzációnak. Ő lenne Svédország 3. Oscar-díjas színésze a 3x-os nyertes Ingrid Bergman és Alicia Vikander (A dán lány – de ironikus!) után.
• Volt viszont még valaki, akinek már nagyon érett, hogy ezentúl a trailerekben odaírhassák neve mellé az „Oscar-jelölt” jelzőt: Delroy Lindo. Az ő puszta ittléte a Bűnösök 17 jelölésének talán legváratlanabbika, ugyanis némileg a semmiből érkezett: a 4 előzetes legnagyobb gála (Choice, Globe, BAFTA, SAG) egyikén se jelölték, míg a kategóriacsalásos Paul Mescal a Hamnettel mindre mehetett. A film támogatottsága és Lindo Oscar mentes múltja együttesen kiadták a rég várt áttörést, ami a 2020-as Az 5 bajtárs idején volt a leghangosabban kért. Ez pedig azért csak erősíti az est összegészére is nézve a Bűnösöket, mely hirtelen árnyalja kicsit az összes korábban kielemzett kategóriában a %-os lemaradásait a 2-3. helyeken. Egyszerűen nagyon sok apróságra támaszkodhat a főkategóriák meglepetés okozásához a mozi, s a legnagyobb még hátra. Delroy jelölése kissé olyan, mintha keveredne Ciarán Hinds-é (Belfast) és Judd Hirsch-é (A Fabelman család) az elmúlt évekből: a nagy közkedvelt veterán karakterszínész, akit jobban is el lehetett volna ismerni, végre egy, a gálán gigasláger moziban hoz bitang emlékezetes karaktert jellegzetes kisugárzással és jó szövegekkel. A többiek is egy fiatalabb arc szinte biztos helyét csenték el, az Akadémia színészága pedig időnként tud kellemes meglepetéseket okozni (pláne ha óriási az adott mű belső támogatottsága). Tudtuk, hogy jelölhetik Lindót – csak nem sejtettük!
• 98 Oscarból ez a 31., amikor 2 férfi mellékszereplő jelölés játékideje sem éri el a 20 percet. Lindo bár minden téren többet van filmjében, mint Del Toro vagy Madigan, a sztori fontossági szempontjából ő a leginkább mellékes. Végül egy szép gyűjtés az X-ről: rendezők, akikkel Skarsgard és Lindo jelöléseik előtt már dolgoztak. Impresszív!
• Maradva a Bűnösöknél, Michael B. Jordan alakítása valójában duplát ér: a két tesó képideje között 7,5 perc difi van Smoke javára. Ő a 7., akit többesszerepért jelölnek Oscarra Charlie Chaplin (1940, A diktátor), Peter Sellers (1964, Strangelove), Lee Marvin (1965, Cat Ballou legendája), Meryl Streep (1981, A francia hadnagy szeretője), Klaus Maria Brandauer (1984, Távol Afrikától) és Nicolas Cage (2002, Adaptáció) után, közülük csak utóbbi volt ikerpárként látható. Jordan továbbá William Dafoe-t (A vámpír árnyéka) követi, mint a 2. éjjeli vérszívó figura, ami felkeltette az Akadémia kitüntető figyelmét. Marvin az egyedüli győztes a felsoroltakból. Az 1931-es Dr. Jekyll és Mr. Hyde óta a leghosszabban látható jelölt horrorkarakter.
• Wumni Mosaku a 3. nigériai, akit Oscarra jelölnek bármily minőségben. Mindenki az elmúlt 4 évbe esett: az énekesnő Tems a Fekete Párduc 2 betétdalával (Rihannával, Ludwig Göranssonnal és Ryan Cooglerrel osztozva) volt az 1., egy évre rá pedig az egyik rövidfilmes rendező a 2., így mondhatjuk, hogy az ország feljövőben van, bár ebbe nem kevés brit behatás is közrejátszik. Mindenféle származást számolva ez a 17. színészi nomináció, ami köthető a fekete kontinenshez, nyerni eddig csak a dél-afrikai Charlize Theronnak (A rém + jelölve a Kőkemény Minnesotáért és a Botrányért) és a mexikói születésű kenyai Lupita Nyong’ónak (12 év rabszolgaság) sikerült.
• Szegény Elle Fanninget az átkötések otthagyták egyedül az Érzelmi értékből, pedig nem kéne ám róla se megfeledkezni, hisz a jövő hónapban 28 évessé cseperedő, most épp nagyon felfutott leány ilyen fiatalon mondhatja el magáról, hogy Oscar és Emmy jelölést is szerzett már. Szépen túlcsillogja jelenleg Dakota nővérét. A 98 Oscarból ez a 23., amikor a női mellékszereplők közül legalább 4, filmjük 20%-át se tölti a képen. Ha Inga és Elle játékainak idejét összeadjuk, 7mp-re lesznek Renate-től.

Bugonia – kritika

• Két nagy stáb után menjünk végig a fennmaradón. A fenti listából is kiderült már, ez Leonardo DiCaprio színészi Oscar jelölése, ebből pedig 6-ot főszerepért kapott. Az elmúlt 50 évben ennél többet csak Denzel Washingtonnak sikerült (7), Leo pedig így döntetlenben áll Daniel-Day Lewisszal. 53 percével ez a legrövidebb Oscar induló főszerepe, ha viszont összeadjuk minden eddigiét, akkor 9 óra 52,5 minutonnál jár – ezzel az örökranglista 7. helyén tanyázik csak a férfiakat nézve.
• Sean Penn felzárkózott Jack Nicholson, Marlon Brando és Tom Hanks mellé abban, hogy legalább 5 főszereplői jelöléséből többet is díjra tudott váltani ÉS még van emellé mellékszereplői nominálása is. Az ő Oscar jelölési összideje ezzel 6 óra 8 perc, ami a 20. helyre elég a rangsorban. Azért ekkora a különbség Leóhoz képest, mert Penn eddig mindig olyankor került az Akadémia figyelmébe, amikor nem töltötte el a vásznon a 70%-át se az adott alkotás hosszának.
• Az Egyik csata a másik után csak úgy zseng a korábbi Oscar-díjasoktól, Benicio del Toro pedig az ezredforduló óta már 3. mellékszereplői nominációját gyűjti. Ezen idő alatt csak Mark Ruffalo érdemelt ki ennél többet mellékesként, mégpedig 4-et. A Puerto ricói ezzel minden idők 2. legjelöltebb latino férfi színésze lett, felérve José Ferrerhez és megközelítve a rekorder Anthony Quinnt, aki 4x kapott meghívót az Akadémiától alakításaiért cserébe. Benicio emlékezetes Sensei fószere tölti a legkevesebb időt velünk nézőkkel az idei 20-asból, s ha nyerne, akkor övé volna a 3. legrövidebb alakítás a kategóriából, amely nem halál okán szállt ki a történetből.
• Végül itt van még a filmből a trinidadi származású Teyana Taylor, aki könnyen lehet, hogy az 1. jelöltje a szigetországhoz kötődő emberek sorában, de ezt sajnos nem találtam meg biztosra, mivel tősgyökeres harlemi születésűként ízig-vérig a ’murica jött csak elő a korábban MTV realityben is bohóckodó énekesnőről. A karibi térségről nincs teljes körű definitív Oscar lista (vagy nem leltem rá), csak ha spanyolajkúként való onnan valaki. Teyana képernyőidejének több, mint 90%-a esik a mozi első ötödébe, maradandó dramaturgia ez is. Arról pedig még a cikk első ötödében (de lehet korábban) volt szó, hogy Chase Infiniti még Paul Mescalnál is nagyobb hiányzója a mezőnynek, vele az Egyik csata… lefedte volna a színészslotok negyedét (5/20). Ha Taylor nyer, ez lesz a legrövidebb jutalmazott fekete bőrű alakítás (mindet véve).
• Nézzünk rá azokra, akiket az általános részben már kiemeltem, mint filmjeik egyetlen jelölését elhozó aspektusára. Amy Madigan kapcsán jön elő a legtöbb csontváz a szekrényből (vagy gyerek a pincéből?), de talán az egész idei Kisokos legaranyosabb sors iróniája is. 40 év telt el előző jelölése óta, ennél többet két nomináció között csak Judd Hirsch (42) és Henry Fonda (41) várt, a nőknél senki. Kategórián belül Jodie Foster igen (47-et), na de ő közben főszereplőként nyert 2x. A dolog cuki része, hogy pontosan miért is jelölték 1985-ből Amyt: az angolul Twice in a Lifetime című alkotás tükörfordításban Kétszer az életben volna, de ötletes és így nekünk, magyaroknak csak emeli a helyzet kedvességét a honi keresztsége a mozinak, mely a Még egy lehetőségre hallgat. Hát ez nagyon is az! Abban több, mint 11 perccel többet csodálhattuk, mint a boszorkaként, ami egy dolog, hogy az idei legrövidebb női alakítás, de ha nyer, akkor minden idők 9. legrövidebb győztes női mellékszerepe lenne. A Fegyverekben öten is többet tündökölnek nála, míg kategóriatársai mind top4-esek saját cselekményükben.
• Rose Byrne az 1. Rose, akit bármely Oscar kategóriában jelölnek, továbbá Natalie Portman és Samuel L. Jackson után a 3. a Star Wars – A klónok támadásából, aki Oscar közelébe kerül (Ewan McGregor és Joel Edgerton ideje is majd eljő egyszer). Színpadon mindenképp látni fogjuk, a tervek szerint lesz egy 15 éves Koszorúslányok tali, remélem, hogy Conan fogja felkonferálni a csajokat és lesz valami interakció Byrne-nel a Ha tudnék, beléd rúgnékban való közös szereplésük okán, de lehet ezt már a nyitómonológ előtti intróban elsütik. A leghosszabb női alakítás idén egyértelműen az övé, filmje 81%-ában, 92 percen át nézhetjük, míg az őt követők csak 55% és 70 környi percmutatójárást érnek el. Ennél nagyobb % különbségek csak 1976-ban és ’81-ben voltak a kategóriában, az elmúlt 9 évben pedig arányosan egyedül Cate Blanchett Lydia Tárja fogható ehhez a mértékhez. A 10. leghosszabb női főszerep lehetne a győztesek sorában. A Golden Globe beszéd után bánna bárki egy repetát?

Ha tudnék, beléd rúgnék – kritika

• Kerek negyedévszázadot várt Kate Hudson két Oscar jelölése között, ez új csúcs abból a szempontból, hogy mennyi idő telt el egy színésznő 1. mellékszereplői és 1. főszereplői nominálása között – Jean Simmons rekordja semmisült meg, ő „pusztán” 21 esztendőt ült ki. Egyébként ezzel Kate régebbi osztályából (2000) mára mindenki többszörös jelölt lett, mármint mind a 20 színész, ez pedig irtó ritka. A névsor: Russell Crowe, Julia Roberts, Benecio Del Toro, Marcia Gay Harden, Javier Bardem, Tom Hanks, Ed Harris, Geoffrey Rush, Joan Allen, Juliette Binoche, Ellen Burstyn, Laura Linney, Jeff Bridges, Willem Dafoe, Albert Finney, Joaquin Phoenix, Judi Dench, Frances McDormand és Julie Walters. Az vitán felüli, hogy Hudson ütötte el Chase Infinitit a nagy lehetőségtől, hisz kb. 7%-os esélye volt a nominációra, de az sosem 0, Annette Benning tavalyelőtt 4%-kal nekifutva csent magának helyet.
• Kate anyja, Goldie Hawn szintén 2x fért Oscar közelségbe, de ha összeadjuk, ki mennyit szerepelt ezen 4 filmben, akkor a mama még úgyis 32 perccel vezet, hogy Hudson a Song Sung Blue-ban 2,8x többet látható, mint az 1. jelölését hozó Majdnem híres A 10 idei főszereplőből csak ő és Emma Stone töltenek valakinél kevesebbet a nézővel, de Hugh Jackman és Jesse Plemons sem részei az Oscar keretnek.
• Plemons-t pedig viszonylag sokan várták, csak a Bugonia jelölései eleve furcsán álltak össze, nem igazán egységes (író igen, rendező nem, színésznő igen, színész nem, zene a kvázi semmiből igen, a jobban várt operatőr/díszlet nem), ami azt mutatja, hogy magát a koncepcióját ismerik inkább el, semmint mást, ez pedig a preferenciális szavazólapokkal berepítette a legjobb filmek közé.
• Az utolsó „mellékszereplőnket” is tudjuk le, Jacob Elordit, aki Colman Domingo után a 2. az Eufória sztárjai közül, akit az Akadémia jelöl. Félperc híján 1 órát láthatjuk díjvárományos, tipikus G.deltorós maszkjában, győzelme a 7. leghosszabb férfi mellék lenne, ugyanakkor hogy kategóriacsalásról van-e szó, az nem olyan egyértelmű, mint Skarsgardnál, hisz a címszerepben Oscar Isaac még így is többet játszik Elordinál, akire épp ezért végső soron lehet mellékszereplőként tekinteni, hiába több a screentime-ja, mint 3 főszereplőnek (köztük Leóval). Arányaiban azonban nem ténykedik jelentősen többet, mint Boris Karloff az 1931-es klasszikusban.
• Jessie Buckley megörökölt egy gazdátlanul maradt státuszt. Jelenleg ő az egyetlen többszörösen jelölt színésznő, akit mindig nő rendezett. Chloé Zhao előtt Maggie Gyllenhaallal élt szebb napokat (Az elveszett lány), mint mostanság (A menyasszony!). Carey Mulligan volt korábban ebben a helyzetben, mígnem Bradley Cooper dirigálásával gyűjtötte be 3. nominációját. Buckley itt 2,5x több időt színészkedik, mint előző jelölésekor, eloszlásában pedig nagyon hasonlít ottani főszereplőjéhez, Olivia Colmanhez, aki egyben az utolsó női főszereplői nyertes (A kedvenc) 80 perc alatti vagy 68%-nál kevesebbet felölelő színjátékkal. Jessie számai: 70p / 55%.
• Direkt hagytam a végére 3 népszerű arcot, kettejükről már volt szó még a cikk elején pár kilométerrel korábban, szóval előbb jöjjön Ethan Hawke. Ő lett a 6. színész, aki szerzett jelölést főszereplő, mellékszereplő és adaptált forgatókönyv kategóriákban. Elődjei Alec Guinness, Billy Bob Thornton, Bradley Cooper, George Clooney és Kenneth Branagh. Filmes jelöléseit a blokk elején már érintettük, íróként a Mielőtt trilógia 2. és 3. darabjáért lett kiemelve, így összesen 5 nominációnál jár. Az 5-ből semmi aránnyal Cooper (0/12), Glenn Close (0/8) és Amy Adams (0/6) mögött a 4. legnyeretlenebb színész, bár ez trükkös, hisz Bradleynek csak 5-öt tesz ki aktori tevékenysége ebből. A Joker óta Hawke az 1. férfi főszereplőjelölt, aki a játékidő 80%-a fölött kitölti a filmet, sőt, 85%-ával az Oscarok történetében top20-as (12mp híján top10-es), életrajzi szerepben pedig 7. az összes kategóriát nézve. Nem hiába szeretnék sokan az ő győzelmét, de látványosan körülötte van a legkisebb mozgolódás.
• Emma Stone csatlakozott Frances McDormandhoz, Denzel Washingtonhoz, és Robert De Niróhoz abban, hogy immár neki is legalább 5 színészi esélyéből lett több beváltva és emellett producerként legjobb filmes szereplést is fel tud mutatni. Emma az egyetlen színésznő, akinek első 5 nominációja mind legjobb filmre jelölt alkotásból került ki, s ezt csupán 11 év alatt érte el. Az 5 moziban összesen 5 óra 9 percig rajonghatunk érte, ezzel 21. a lányok sorában és ebből már 67%-nyit a Lanthimos rendezések tesznek ki. A Bugonia ezek közül a legrövidebb sztársága, 2 percnyivel hosszabbat alakított a mellékszereplői státuszával vitt A kedvenc.

Emma Stone már egy reklámot is „csak” Yorgos Lanthimos rendezővel forgat – videó

• Végül, de nem utolsó sorban a másik producerként már érintett várományos, Timothée Chalamet, aki a legifjabb 3x jelölt a férfiaknál Marlon Brando óta. A legenda 29 éves és 315 napos korában kapta az ominózus nominációt, míg napjaink fiatal csillaga 30 éves és 26 napos volt, szóval nem sokon múlt, de Jennifer Lawrence örökrekordjától elég messze esnek, aki már 23 éves korára összeszedte a 3-ast. Timmy abban Meryl Streepet követi, hogy ő a 2., akinek legalább 3, több mint 100 perces hosszú alakítása ért jelölést – ami ugye esetén egyelőre az összest fedi. Ezek már olyan magaslatok, hogy minden férfi szereplést tekintve, Chalamet a leghosszabb 16-ba fér minddel (nemtől függetlenül a Marty Supreme a 27.), ha pedig nyer, akkor az az 5. legtartalmasabb játékidőt jelentené a férfiak közt. Amikor a Szólíts a nevedenért először izgulhatott, akkor Daniel-Day Lewis, Daniel Kaluuya, Gary Oldman és Denzel Washington voltak a társai, tehát teljessé tehetné ezen 5-ös diadallistáját.
• Lezárva a képernyőidős halmazt: a 10 mellékszereplő átlagideje együtt 2007 óta nem volt ilyen alacsony, szóval ez tényleg felüdülést jelent. Az internet térhódításával lett igazán túltolt szokás a kategóriacsalás. Ezeket az infókat amúgy a Screen Time Central hozzám hasonlóan őrült adminja strigulázza egyenként. Persze próbáltam szűrni és szelektálni, mert ez MÉG sokkal betegebb, mint amit átadtam belőle, szóval akinek van erre nyitottsága, hát tessék nézelődni nála és az oldalán.
• A végére két színes: 6 olyan színész van idén, aki olyan kategóriában lett jelölve, amelyben korábban nyert vele (is) készült alkotás. Zavaros? A példa tisztázza: a Good Will Hunting mellékszerepe hozta meg Robin Williams számára az aranyszobrot, ahol a tanár Stellan Skarsgard volt – a jelenlegi jelöltje a kategóriának. A többiek: Delroy Lindo (Árvák hercege – Michael Caine), Amy Madigan (Pollcok – Marcia Gay Harden), Ethan Hawke (Kiképzés – Denzel Washington), Jessie Buckley (Judy – Renée Zellweger) és a végére a legjobb Sean Penn (Titokzatos folyó – Tim Robbins). Hasonló apró, hogy a Sofia Coppola féle Csábítás teljes főszereplőgárdája (Colin Farrell, Nicole Kidman, Kirsten Dunst, Elle Fanning) Oscar-jelöltté vált. Volt ott még pár tehetséges lányka, figyeljük sorsukat, mert egyelőre 3 stábtagnak bejött a jó ómen.

Timothée Chalamet és Matthew McConaughey beszélgettek egy kiadósat a múltról, jelenről, jövőről – videó

Nos, maratonunk utolsó fázisába léptünk, ahol már szinte végig a maradék kategóriák jóslása lesz némi animációs és nemzetközi megszakítással. Íme a szezonban díjazott színészek, akik az Oscarig nem jutottak el és fontos elismerés babérját se aratták le sehol.

• női mellék: Ariana Grande (Wicked 2), Regina Hall (Egyik csata a másik után)
• férfi mellék: Adam Sandler (Jay Kelly), Josh O’Connor (Tőrbe ejtve 3 – khm!), Miles Caton (Bűnösök), Mark Hamill (A hosszú menetelés), Damson Idris (F1) (és igen, Paul Mescal semmi jelentőset nem nyert William Shakespeare bőrében)
• női fő: Amanda Seyfried (Ann Lee testamentuma), Tessa Thompson (Hedda), Cynthia Erivo (Wicked 2) (és igen, Chase Infiniti sem nyert semmi érdemit solo egymagában)
• férfi fő: George Clooney (Jay Kelly), Josh O’Connor (Tőrbe ejtve 3 – a kategóriacsalás előtt), Tom Hiddleston (Chuck élete) (és igen, Jesse Plemons szintén érdemi győzelem nélkül zárt)

Egyik mellékszereplői kategória sem egyszerű, de legalább a férfiak között most van egy látszó lendület. Az egyetlen picit is számító kiemelt díj a jelölteken kívül Andrew Scotthoz került, de még a tavaly februári Berlinálén, a Blue Moon már ott megmutatta magát. A szezon rendkívül izgalmas volt a kategóriában, vagyis azzá vált azok után, hogy Benecio Del Toro ledominálta a kritikusi hónapokat és a mögötte történő körbeveréseknek hála összlétszámban továbbra is vezet, a mögötte lévő páros fejenként kb. kétharmadnyit csipegetett össze, mint ő. Az Oscar mezőny a szezon top5-je is egyben, szóval teljesen igazságos. Del Toro ereje azért volt némileg WOW faktorú, mert az Egyik csata a másik után kapcsán már a premierkor Sean Penn díjáról ment a csevej, de úgy tűnt, ő végül túl maníros lesz, nem mutatott sok életjelet.

Aztán ahogy jöttek szép sorjában a kiemeltebb átadók, szinte mindenki felé ment valami, kivéve Beniciót, aki ezzel gyakorlatilag éllovasként szállt ki a versenyből. Delroy Lindo eleve „a jó, hogy itt vagy” státuszba esik, nagy díja nincs és 5. szorgossági listán. Amikor kezdett melegedni a pite, akkor először Jacob Elordi pillanatát láttuk a Choice-on (amit később megtámogatott hazai pályán az Ausztrál Filmdíjon), hogy aztán 1 hétre rá a Globe-on Stellan Skarsgardot lássuk ünnepelni (amit azért megtámogatott hazai pályán az Európai Filmdíjon). Hátra volt még a BAFTA (bárki nemzetközi nélkül) és az Actor, ekkora nyíltsággal óriási vízválasztó terepekké váltak – ennek örömére a semmiből feltámadva és beváltva a szezon előtti jóslásokat behúzta mindkettőt az egyiken sem jelenlévő Sean Penn. A lendület tehát egyértelműen az övé, Del Torónak annyi közvetlen társaként… de hogy Penn lesz-e a nyertes, az jó kérdés. Miért jelölték Lindót ekkora csendet megelőzően pont most, ha nincs szándékuk vele? Ezt korán adják át, nagy előrejelzés lehet az est folytatására a Bűnösök számára. Ha Delroy csak azért van, hogy itt legyen, no para, ott egy másik lehetőség régi veteránt jutalmazni, ami ráadásul lehet az agyonjelölt norvég mozi egyetlen szobra lenne… Elordi látszólag elveszett a 3 öreg motoros farkasszemében. Mindenki indokolt lehet: kell-e Penn-nek a 3. szobor, ha a szezonban amúgy épp annyit szerzett, mint Skarsgard? Még ha momentum épp Sean felé is hajaz, túl meglepő nem lenne, ha másnál landolna a korona.

A női mellékszereplőknél ha lehet, még komplikáltabb a helyzet, legalábbis sokan mondják. Itt a Spiriten örömködő Naomi Ackie-t kell extraképp megemlíteni, más kiemelt esemény nem ment a jelölteken kívülre (illetve a TIFF végül irreleváns lett). A top4 itt is szinkronban van a szezonösszkép és az Akadémia választottjai között, Elle Fanning viszont nyeretlen és sok vizet Inga Ibsdotter Lilleaas sem zavar, nagyon távolból nézően 4. csak azzal a néhány sikerével. Itt a nagy kritikusi kedvenc Amy Madigan volt, naná, hogy lendülete lazán kitartott a Critis Choice-ra. Nagy volt a talány, hogy mire lesz jó a lenézett horrorműfajból érkező karaktere azokon a gálákon, ahol nem őt diktálja a logika. Az ausztráloknál azért még nyert, de a Choice-tól 1 hétre a Globe-on már Teyana Taylor próbálta menteni Del Toro elveszőben lévő és Penn még inaktív becsületét, nehogy már ne kapjon a PTA film színészi díjat. Aztán kijöttek a BAFTA jelöltek egy giga hiányzóval: Madigan temethette maradék reményét is,

Fegyverek – kritika

Taylornak állt a zászló, ha csak nem jön valami váratlan a BAFTÁ-n. De jött! Vagyis nem annyira, hisz Wumni Mosaku nem csak afrikai, hanem angol is, nyilván a hozzá közel állók felé húztak, ezzel megteremtve a sokadik éles Csata-Bűnös harcot, amit a két mozi többi Oscar kategóriájának kontextusa tudna csak árnyalni. Árgus szemek vetődtek hát az Actor Awardra, de amit ott láttunk, arra nem voltunk felkészülve: Amy Madigan a Fegyverekből ismer futással szaladt átvenni a díját! Ez egy teljesen nyitott kategóriát eredményezett, amiből az est során 2 lesz. Madigan ellen szól az, hogy horror és láttuk, milyen arányokkal nyernek olyanok, akiknek filmjei csak az adott színész miatt szerepelnek a gálán. Nem túl kecsegtető, de mégis szép tündérmese lenne a 40 év szünet után, kétszer az életben jelölt boszival, aki azért nem mellesleg a legfontosabb előjelző díjat hozta el, s ha rálesünk, ki mennyi bármilyet tárazott be a szezonra, akkor Teyana és Wumni ugyan döntetlenben fej-fej mellett… csak ha őket összeadjuk, akkor érnek Amy győzelmi listájának 66%-ához. Ám hát a két film, amiben benne vannak… valamelyik színészi díj csak hozzájuk kerül a 3 nyitottból. Nem…?

Maradva a gyengébbik nemnél, a női főszereplőkön hamarabb túlesünk. Itt nem jön ki olyan szépen a sorminta, hogy a legtöbbet előkerülő nevekből áll az Oscar közeliek felolvasása, de nincs is szükség rá. Emma Stone láthatatlan volt a szezonban, üres kézzel zárt mindenhol, s az Arany Málnáig Kate Hudsonról is ezt tudtam volna leírni, de ő lett megnevezve a legnagyobb visszatérőnek szóló elismerésnél, amit csak akkor tart meg a poéndíjazás, mikor arra tényleg érdemesnek találnak valakit. Renate Reinsve egy csöppet rangosabb nagy elismerést szerzett, de papírforma volt az Európai Filmdíjon. A Choice már adott egy kezdőlökést arra, hogy mi vár ránk, de a Globe 7 nappal később elmaszkolta, hisz a kritikusi szezon egyik legszorosabb párbajának mindkét fele tudott nyerni a vígjáték/dráma felosztás miatt. Ha megnézzük, Rose Byrne látszólag elég szépen tartotta magát a fontos díjaknál, de az apróbetűket látni kell: a Berlinalé több, mint 1 éve volt, a Spiriten nem indulhatott a Hamnet, ausztrálként meg nyilván ki nyerje a kontinens díját? A Globe-on sem győzte le Jessie Buckleyt, akitől amikor csak lehetett, kikapott. Az ír színésznő szakmájából az egyetlen teljes tarolást mutatta be: végig ő vezetett összdíjszámban, aztán jött szépen a Choice, a Globe, a BAFTA, az Actor… és ez a kombó kikezdhetetlen. Az egymáshoz viszonyított kétharmados arány amúgy nem rossz, de ez inkább csak azt mutatja, hogy idén tényleg két kiemelkedő női alakítást látott a szezon.

Hamnet – kritika

A férfi főszereplőknél újfent igazságos az az elosztás, hogy a szezon valóban 5 leginkább előkerülő neve kapott akadémiai jelölést, de a színészek közül egyedül itt muszáj egy hosszabb kitérőt tenni, ugyanis Torontóban olyan alakításokat jutalmaztak, amik eddig még csak meg sem lettek említve. Pedig Brendan Fraser végtelenül cuki Bérelt családja és Channing Tatuum szintén elég szívhez szóló Roofmanje üde színfoltok azon könnyed vonalon, amik már pont ki szoktak esni egy díjszezon fókuszából. Mind ők, mind a már kompatibilisebb Lee Byung Hun a Nincs más választásból abszolút jól képviselnek egy amolyan másodvonalat az eseménysűrűség közepette. Dylan O’Brien tavaly januárból ikerként, idén januárra sajátmagaként is felülíródott, de ha nem doku vagy, akkor ez a baj a Sundance-el. Velencében – nyilván! – az új, nálunk a hónap elején nyitott Sorrentino, A kegyelem Toni Servillója nyert… na de itt az ideje kibontani az est főszereplőit!

Egész nyárra kell visszaugrani, Cannes-ból 2 díjat elhoztak a brazilok, de Wagner Moura ezek után harmatosan fordult az őszre. A kritikusok között kialakult élpár végülis kitartott mostanáig, ám kacifántos módon. A Choice jelentette Timothée Chalamet helyzetének stabilizálódását az élen, amit a Globe-on is folytatott, itt azonban Moura körül ismét kialakult egy hype, mi több, kezdett nagyon hasonlítani a tavalyi Én még itt vagyok! karneválra. Akár a női mellékszereplőknél, kulcskérdés lett, mi lesz a BAFTÁ-n, elvégre Moura onnan kimaradt (akár Madigan). Aztán a BAFTA gondolt egyet és kivonta magát a képletből Robert Aramayo és az I Swear révén, ami nemcsak megtörte Timmy haladását (mert azért az ausztrál díj nem ér annyit), hanem életben tartotta Brazília reményeit is. Mert Moura nem mellékesen utolsó a mennyiségi mutatóban, épphogy lemaradva az együtt álló, de a szezon fontos részét inkább csak nézőként asszisztáló Leonardo DiCaprio – Ethan Hawk kettős mögött. Az Actornak úgy vághattunk neki, hogy a maradék, kritikusokhoz hasonló kicsik összeképéből kialakult a szezon messze legszorosabb ki-ki szituja. Moura nincs de csak legyintettünk, hisz Michael B. Jordan nem nyert semmi extrát… aha. Egészen addig!

Marty Supreme – kritika

Ez pedig egy csapásra teljesen nyitottá tette a helyzetet, minden téren. Itt tényleg majdnem egálban álltak meg az Oscar előtt, a lendületet elvesztette Chalamet és talán pont rosszkor nyilatkozott egy megosztót, de Actor ide vagy oda, ez még Jordannél sem olyan menet, mint Penn-nél. Ha a BAFTA egy Oscar-jelölthöz ment volna, akkor meglenne az esélyesünk, így nincs. És ez a közelség, az egymást kioltása jöhet a legjobbkor Mourának, akinek használt, hogy a BAFTA nem amcsi kollégái közé került, aztán kapóra jött az is, hogy a hátrébb lévő vitte az Actort. Emiatt pont nem annyira gáz, hogy azon gálákat kényszerből ki kellett hagynia, s mivel a film körül megy a felhajtás, még castingba is bekerült a semmiből… s már tavaly is pont nevető 3.-ként lesben állt Fernanda Torres, talán itt az idő egy csattanóra. Persze, nagyot szólna, de nem kizárható, viszont a reálistás, hogy a top2-be kerül: az Oscar kedvenc Timothée filmje egyetlen díjazható része, míg az Oscar újonc Jordan sorsa attól is nagyban függ, mi történik addig a pontig a Bűnösökkel? Ha csak egy váratlanabb valami beesik a sok 2. helyről, de a mellékszereplőknél egyik sem, akkor amennyiben szeretné az Akadémia színészi díjhoz juttatni a mozit, itt teheti meg. Annyi érv és indok mindhárom irányba, hogy az csodálatos izgalmat ígér. Az ábra is jól bemutatja:

Latin k-pop, vagy skandináv démonvadászás?

A főattrakció előtt már csak két kategóriánk maradt, amik sokszor némileg alul vannak értékelve, pedig fontos osztályok ezek is. Idén az animációknál még színészjelölt is van!

• A Pixar leghosszabb nyeretlenségi szériája évről-évre duzzad, az Elióval már 5 esztendőre fog ugrani, ha nem nyer. Mondjuk amilyen megosztó nyilatkozatokat tett nemrég a stúdióvezetőként eddig harmatosnak megismert Pete Docter. az lehet akkor is öngól lett volna, ha szoros éllovasként érkeznének a lámpások. De erről szó sincs. Docter maga 4 jelölésével és 3 győzelmével még mindig a legsikeresebb itt, habár kevésbé egyénorientáltnak él a fejekben ez a kategória. Az Elio jelölésében is van több visszajáró, Domee Shi a Bao rövid és a Pirula panda után csücsülhet le érintettként.

Elio – kritika

• Egyébként, ha már egyéni rekorder, Byron Howard a Zootropolis 2-vel felért Docter, Hayao Miyazaki és Chris Sanders mellé nominálásokban, Az 1. résszel és az Encantóval nyert is, és ha nem lenne egy ázsiai világturné az útjában, akkor most lazán kiegyenlíthetné a még nem olyan túl combos örökranglistát. A jelölésben a másik két résztvevő szintén az Encanto sikercsapatából valók.
• Angol nyelvű CGI animáció utoljára az épp az Encanto tudott nyerni, a K-pop démonvadászok erre a példátlanul hosszú, 3 éves kimaradásra tehet pontot. Arról már esett szó, hogy a BAFTÁ-n nem indulhatott, így ha (amikor) megnyeri az Oscart, ez lesz az 1. egész estés animáció, mely a brit akadémia jelölése nélkül hódította meg az óceán túlfelét. Jelöltjeik természetesen mind új arcok, de az 1. tisztán koreai alkotóra továbbra is várni kell a kategóriában.
• Natalie Portman viszont jócskán kimeríti az ismert jelzőt, mi több, ő az 1., aki színészként furakodott be az animációs kategória jelöltjei közé. Guillermo del Toro 3 éve hasonló jelenség volt direktori oldalról. Portman az Arco – Fiú a jövőből producereként van jelen. Amikor rátalált a kis párfős francia stábra, általa tudták végül rendesen befejezni ezt az Asimov-Miyazaki keverékű ifjúsági sci-fit, mely március végétől érkezik a magyar mozikba, de a kritika hamarabbra várható. Ha nincs a K-pop, lehet izgalmas csatát vívtak volna a Zootropolisszal, a korai hangok az Áradás tavalyi Dávid és Góliát példája után nagyon bizakodtak benne.
• Duplán franciázunk idén, a legapróbb résztvevőt jelentő A kis Amélie és az eső természete szintén a gallok 2D animációs csodája. Ilyen még egyébként nem történt, hogy amikor több egzotikus kis független animáció befért a kategóriába, akkor azok ugyanazon országból érkezzenek. Igen, még a japánok se tudták ezt lehozni. Ez az 5. év, hogy egyáltalán elfordul 2 nemzetközi gyöngyszem egy mezőnyben.

Zootropolis 2. – kritika

A nemzetközi mezőny is hasonlóan dinamikus érdekességekkel szolgál:

• A NEON stúdió majdnem húzott itt egy Sundance-nt abban az értelemben, hogy ahogy a filmfesztivál jövevényei kibérelték a dokuk mezőnyét, úgy kis híján itt mind az 5 alkotás alájuk tartozik. A teljességhez Park Chan-wook és a Nincs más választás hiányzik Dél-Koreából, de ahogy a rendező előző filmjét (A titokzatos nő) teljesen ignorálta az Akadémia, úgy ezt is. Már ha itt egyáltalán erről van szó, s nem arról, hogy a függetlenfilmes stúdiónak egy 5. kampányra szimplán nem maradt kapacitása. S az gondoltátok, hogy az országból egyedül az Élősködők jutott el a gálára? Mondjuk az le is tette kézjegyét, de minden más koreai kötődésű film, ami azon kívül jelölést kapott, mind amerikai koprodukció volt, kizáródva a nemzetközi kategóriából.
• A The Voice of Hind Rajab csúszott be nem NEON-osként az 5-ösbe. Ez Tunézia nevezettje és 2. jelöltje a 2020-as A férfi, aki vásárra vitte a bőrét után, amit szintén Kaouther Ben Hania rendezőnő dirigált, szóval ő is duplázott most (még ha hivatalosan nem is kap nominációt a buta szabály miatt). Shortlistig még a Négy nővér jutott el tőlük tavalyelőtt, fejlődő a trend!
• Megismételve a tavalyi rekordot, ezúttal is két nemzetközi jelölt része a legjobb filmek táborának. Tavaly a brazil Én még itt vagyok! és a francia Emilia Pérez, idén a brazil A titkosügynök és a norvég Érzelmi érték alkotják az elitet.
• Brazíliának ez a 6. jelölése (55 nevezésből), egyetlen győzelme tavalyról még élénk, egymást követő években pedig korábban a 70-71. gálán képviselték magukat.

Érzelmi érték – kritika

• Norvégia hasonlóan nagy hagyományokkal rendelkezik, ők 47 próbálkozásból értek el 7 jelölést (elsőre sikerrel vették a shortlist túlélését), azonban számukra az a tét, hogy lesz-e végre már az országnak Oscarja? Joachim Trier nagyon rajta van az ügyön, hisz az utóbbi 2 jelölést nekik köszönhetik honfitársai (A világ legrosszabb embere). Izrael (0/10) és Belgium (0/8) állnak még cefetebbül, de ilyenkor mindig jusson eszünkbe Portugália, akik 42 nevezésnél tartanak – jelölés nélkül. 30+-osokból meg akad 8.
• A végére jöjjön a két tradicionális nemzet. Spanyolország az „éremtáblázat” 4. helyén áll, a Tánc a sivatagban immár a 22. jelölésük (ebben dobogósok) 68 nevezésükből. Utolsó, 4. győzelmüknek (A belső tenger) már 21 éve, aztán jött egy 15 éves lyuk, s azóta harmadjára kerültek újfent tűzközel (Fájdalom és dicsőség, A hó társadalma).
• Díjakban Olaszország, jelölésekben Franciaország vezet, a Csak egy baleset révén már 43-mal. 73 nevezésükre jut 12 szobor, az elmúlt 2 évben viszont pont nem tisztán saját, hanem egy mexikói (Emilia Pérez) és egy iráni mozinak hála bővítették rekordjukat. Emlékezhetünk arra is, hogy a 2023-as mezőnyben fontos résztvevőként tarthattuk számon őket, de csak hát a politika beleköpött: A zuhanás anatómiája nem lett részükről nevezve, így nincsenek 3-as sorozatban sem.
• Itt azonban Iránra is rá kell nézni, volt már pár cifra sztori velük (akár tavaly). A Csak egy baleset az 4. iráni mozi, amit jelöl az Akadémia, de nyilván ez mindig egy *-os bekezdés lesz a törikönyvekbe. Tavaly Németországon keresztül tört be a szezonban egy kitoloncolt rendező. Tekintve, hogy 3 hivatalos nominációjukből Asghar Farhadi 2x is nyert (Nader és Simin, Az ügyfél) igen erős az arányuk. A Csak egy baleset titokban forgott a rezsim szemei elől rejtőzve, még szép, hogy nem a nemzet maga nevezte. A korrektség jegyében: a 71. gálán szerepeltek először (A mennyország gyermekei). Farhadi a 6 többszörös győztes egyike különben, olyan nevek mellett, mint Federico Fellini (4), Ingmar Bergman (3), vagy Akira Kurosawa (2).

Csak egy baleset – kritika

• Ritka alkalom, amikor egy ország nevezettje, ami shortlist is viszi, végül itt nem, de máshol felbukkan. A Kokuho Japánból pont ezért volt meglepő a sminkeknél.
• Végül és utolsó érdekességi sorban a 6 érintett országról együtt: ki mikor nevezett először? Franciaország 1948, Spanyolország 1956, Norvégia 1957, Brazília 1960, Irán 1977, Tunézia 1995

Célegyenes! A futottak még animációkat kár külön listázni, csak két ismert van köztük (az ausztrálok saját felnőttmeséje nem az), a nagyot ment, de Oscarra nevezhetetlen Predator antológia és a tavalyi egész estés Looney Tunes kaland. A Ne Zha 2-t szimplán nem nevezték, dacára gigantikus bevételeinek. Mind az 5 animációs jelöltnek jutott némi falat, az Eliónak csak 1, az is ezen a héten. A két francia gyakorlatilag döntetlenben zártak, lopták egymástól a pontokat, így az Arco és az Amélie feleannyit se gyűjtött össze, mint a Zootropolis 2. Feléjük már szóródtak szét komolyabb elismerések, az Annie független díja, az Európai Filmdíj és a César könnyedén landolt az Arcónál, szóval erősségben nem annyira döntetlen az a döntetlen honfitársával. Judy és Nick állati nyomozása a HUNTR/X távollétében lazán elhozta a BAFTÁ-t, a castingosoknál szintúgy az állatvilág nyert, ahogy a fejlett képi technológiák porondján is. Változatos gyűjteménnyel ért el úgy 1 tucatot a Disney folytatása, de ez még mindig csak a negyede lett annak az egyértelmű hegemóniának, ahogy a világ meghajolt a koreai pop előtt. A K-pop démonvadászok nemcsak a popkultúrát, a szezont is uralta: Globe, Choice, Annie (új rekordként 10/10-et hozva ott, ebből 9-et nem szoktam számolni, úgy akkora az előnye), produceri szakszerv, az effektesek szövetsége és az egyetlen animáció a marketingesek céhénél most pénteken. Nem hiába készül a folytatás!

A nemzetközieknél egyetlen óriási hiányzó található, de ezt már sejtitek, a koreai-tunéziai „csere”. A Hind Rajabnak szezonhoz szorosabban kapcsolódó sikerek közül egy velencei jutott, de megosztva egy dokuval, míg a torontói fesztivál nemzetközi győztesének, a Nincs más választásnak majdnem összejött annyi a szezonbéli összetett 4. helyével, mint… az Oscar várományosának? A német A zuhanás hangja csak két shortlistig ért az Akadémiánál, nem tartott ki Cannes-i lendülete. A fennmaradókból a Tánc a sivatagban zavarta meg a legkevesebb hanghullámot az éterben, egyértelműen az Európai Filmdíj különböző technikai részlegeinek megszerzése volt a csúcs. Így pedig maradt itt egy nagy 3-as: a Csak egy baleset a szezon elején szárnyalt, jól mutatta a Globe rendezői nomináltsága is. Az Arany Pálma győztesek jó sorozatát az Amerikai Filmintézet nemzetközi kiemelése még boostolta, de aztán egy ponton félresiklott a történet, s hiába maradt máig toronymagasan 2. (70% körülien) a puszta számok alapján, legkésőbb az Oscar jelöltek bejelentésénél érzékelhette mindenki, hogy vége a dalnak: A titkosügynök elhappolta helyét a legjobb filmeknél.

A titkosügynök – kritika

A brazilok körül pedig Cannes után ismét elkezdett pezsegni az élet. A számok, de akár Oscar nominációik ténye alapján ez egy lefutott Érzelmi érték szobor volna, azonban valahogy a levegőben nem ezt a bizsergést érezni. A Choice, a Globe és a Spirit hangosabbat durrantak, mondhatni olyan brazilosan, mint a visszafogott skandináv örömködés a BAFTÁ-n, a producerek szakszervezeténél (ami akár jolly joker lehet) és az Európai Filmdíjon – ebből 2 alapból hazai pálya volt. Ilyenkor pedig a matek, hogy ellenfele picit több, mint saját eredményeinek harmadát tudja csak felmutatni lehet, hogy szépen hangzik, de az Érzelmi értéken ülhet pár átok: az ország díjtalansága és a brazilok címvédősége a tavaly szintén a szezon végére megnövő hype-pal. Abszolút nyerhet mindkettő, ha valahol borulni fog a % és minden logikus számítás, akkor itt lesz a legkevésbé váratlan. Olyan lazán, latinosan!

Egy biztos, a NEON nyer!

A döntő

Itt az idő, elértük a célvonalat, jön a királykategória. Itt azonban lehet tartani előszórást a végső 10-esbe nem bekerültekről (nem erősorrend alapján, azt pontosan tudjuk, hogy a Csupasz pisztoly legjobb vígjáték győzelme úgyis zárójelezte a Choice-on):

• Csak egy baleset: a Cannes-i győzelme után figyelni kellett rá, pláne mikor még az Amerikai Filmintézet is beválogatta legjobbjai közé – de aztán kifújt az előző fejezetben kifejtett módon
• Father Mother Sister Brother: Velencébe jött, látott, győzött, aztán csak akkor hallottunk róla legközelebb, mikor elkezdték játszani a hazai mozik
• Bocs, kicsim: főképp a független porondon volt meghatározó és hangos rajongótábor gyűlt köré, de a castingosok szakszervezeténél lévő sikere és a Spirit írói díja nem volt elég többre – talán kevés volt benne a cicából!
• Bérelt család: egy torontói kedvenc, amit csak a castingosok értékeltek sokra… nem a díjszezont, hanem az emberek szívét hódította meg

A MAJDNEM BEFÉRŐK: A fentiek közül egyértelműen a Csak egy baleset volt a legközelebb, hogy harcolhasson a fődíjért, pont úgy, mint azok az alanyok, amik az Oscar jelölti jósda legfontosabb 10-es listáiban voltak benne: a producerek szakszervezetének jelöltjei között már télen és az Amerikai Filmintézet éves névsorában még ősszel. A producereké 9/10-ben bejött, egyedül a Fegyverek nem lett onnan jelölt, ami végülis indokolt, tekintve, hogy csak Amy Madigan lett pátoszra emelve belőle, még a smink sem. Akik ezt várták a legjobba, sokan az F1 helyére gondoltak, noha ha összevetjük a két társaságot, akkor nem az jelenti a különbséget (A titkosügynök furakodott be). Az Filmintézet nyilván még egy korábbi állapotot tükrözött és igazából 11 cím az a 10 a Csak egy baleset miatt. A két nemzetközin kívül ők az F1-et hagyták ki valóban, de nem a Csak egy baleset lett volna oda az elképzelés, hanem az Avatar 3 vagy a Wicked 2 – végül aztán egyértelművé vált, minek kell lennie a blockbusternek. Náluk még a Jay Kelly is szerepelt (ahogy a castingosok egy fődíját is elvitte), csak ennek hamar kipurcant a kampánya, felszabadítva a lehetőséget, hogy ismét 2 nemzetközi cím legyen a végén. Ez az 5 film alkothatta a 11-15. helyezéseket.

AZ ALSÓHÁZ: Nagyjából sejtjük, melyik 3 film lehet a 10-es alján. A Bugonia jelölései össze-visszák és kicsit kuszák, míg az F1-é ugyan egységesen összeszedett, de csak technikaival van megtámogatva. Náluk talán feljebb lehet az indie-csoda, a Spirit győztes Az álmok vágányán, ami a kategória „de jó, hogy itt vagy!” tipikus kimerítője.

A KÖZÉPMEZŐNY: Összességében a Marty Supreme hasonló mennyiségű győzelmet aratott, mint a csöndes dráma Joel Edgertonnal (távolabb nem állhatna egymástól a két mozi), viszont potenciálja a színészeknél és a sok technikai jelölése kiemelt siker nélkül is a középmezőny aljára teszi a nem matematikán alapuló sorrendiségben a pörgő-ping-pongot. Az 5.-6. helyre érzem a két nemzetközi képviselőt, aztán hogy melyik van feljebb, azt majd a saját kategóriájuk kimenetele megválaszolja. Érzelmi érték? A titkosügynök? Előbbinél azért ott virít az Európai Filmdíj és a Cannes-i Nagydíj, sőt a casting szervezet független dráma elismerése is. Csak a vibe nem, ugyebár. Noha kiemelt sikereket nem tudok hozzátenni, a Frankenstein egész biztos, hogy a best of the rest: összeszedett logikus jelölései az F1-ét idézi, csak épp ő fogja magát és majd mesterhármast dob a kockán.

AZ ÉLTRIÓ: Kihagyott ziccerei ellenére nem lehet a Hamnetet lejjebb tenni, a matek is azt mondja, hogy 3., meg azért itt már kezdenek szállingózni a nem lebecsülendő érvek. A Globe dráma díja magasan a legkomolyabb, de a BAFTÁ-n vitte a brit filmet is, a torontói kedvenc 2012 óta csak egyszer nem volt jelentős résztvevője az Oscarnak, s ezt választották a szezon legjobb igaz történetének is, ami tudjuk jól, mekkora fogás szokott lenni. És akkor most vagyok gondban. A Bűnösök, naná itt is 2., mi más lenne? De azért a 75%-ot alulról kóstolgató követési távolság… az látható távolság sok egyéb kategóriával ellentétben. Fájó, hogy a Globe-on csak a harmadlagos (blockbuster), a Choice-on a másodlagos (casting) kategóriát vitte csak el, mert mindig kikapott az Egyik csata a másik utántól, de az Oscar előtti pénteken a marketingesek szakszervezeténél kivételesen nem egy látványfilm nyert, no meg 2 hete a színészek fődíját csak elhappolta a riválistól. A casting mindenképpen erős, az ő szervezetüket is vitte, csak nem tudjuk még, mennyit számít ez a végén, hisz nincs tapasztalatunk az új kategóriáról. De ez ettől szép. Az Egyik csata… ugyanis hiába tűnik letarolhatatlannak, Choice-szal, Globe-bal, BAFTÁ-val, a producerekkel, a rendezőkkel, sőt még az ausztrálokkal és a franciákkal is… az egész cikk átvezető tematikája az volt, hogy a Bűnösök, akár egy jó vámpír ott vár a sötétben arra, hogy akkor csapjon le, amikor a legjobban fáj. Mivel nagyon stabilan 2. csomó helyen, a preferenciális szavazással menő királykateg pont kihozhatja győztesként a stabilitásával a viszonylag kevés előjel ellenére is. De csak akkor lesz sansza, ha képes 1-2 helyen fordítani, mondjuk a billegő hangot elcsórni az F1-től, vagy ami fontosabb: megnézni, ki milyen színészi díjat zsebel be a 3 eldöntetlenből. Nagy tarolás lesz az idei Oscar, az biztos, de kinek a javára és a kinek a kárára?

A legjobb filmek, a nemzetközi bagázs és az animációs mezőny ábrája:

Összegezve tehát a rövideken kívül, ahol max az Üres szobák az esélyes, mint rövid doku:

• dokumentum: A tökéletes szomszéd
• smink/maszk*: Frankenstein
• jelmez*: Frankenstein
• díszlet*: Frankenstein
• vágás: Egyik csata a másik után (lesben áll: Bűnösök)
• operatőr*: Egyik csata a másik után
• vizuális effektek: Avatar 3
• hang: F1 (lesben áll: Bűnösök)
• zene: Bűnösök
• betétdal*: „Golden” (K-pop démonvadászok)
• szereposztás: Bűnösök
• adaptált forgatókönyv: Egyik csata a másik után
• eredeti forgatókönyv: Bűnösök
• rendező*: Paul Thomas Anderson
• férfi mellékszereplő: Sean Penn (lesben áll: Stellan Skarsgard)
• női mellékszereplő: Amy Madigan vagy Wumni Mosaku vagy Teyana Taylor
• színésznő: Jessie Buckley
• színész: Michael B. Jordan vagy Timothée Chalamet (lesben áll: Wagner Moura)
• nemzetközi: A titkosügynök vagy Érzelmi érték
• animáció: K-pop démonvadászok
• film: Egyik csata a másik után (lesben áll: Bűnösök)

*: kategóriák, ahol a Bűnösök stabil 2. helyen található

Idén is minden tiszteletem, ha ezt végig tudtad olvasni becsülettel, pláne úgy, hogy Oscar után értél a végére. 25 ezer szónak is 1 mondat a vége: idén 10. alkalommal is várlak benneteket szeretettel a Facebook oldalunkon az élő szöveges közös Oscar nézés során a szokott módon! Örülünk, hogy éjféltől már kezdés, vagy sem?

Az Arany Mélnákat meg már tudjuk:

A 2026-os Arany Málna-díjakból a Világok harcának bőven, de a hét törpének és Stallone lányának is jutott

Hozzászólások

hozzászólás