A hetedik sor közepe éppen ráérő tagjai is készítettek kivonatot arról az esztendőről (hazai forgalmazás alapján), amikor Nicolas Cage végre megint jó filmben domborított. A címek nyomokban kritikát tartalmaznak. Top 5-nél azért több mozi, amit szerintünk pótoljatok!
Top 25 film – Steve-O
25. Ida; 24. A majmok bolygója: Forradalom; 23. Nyomtalanul; 22. Harag; 21. Piszkos pénz; 20. Llewyn Davis nyomában; 19. Maisie tudja; 18. Joe, 17. Mielőtt meghaltam; 16. Amerikai botrány; 15. 12 év rabszolgaság; 14. Csillagainkban a hiba; 13. Augusztus Oklahomában; 12. VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan; 11. 22 Jump Street – A túlkoros osztag
10. Szavak nélkül
Ha az Oscar lenne a legreálisabb mérce, akkor Dawid Ogrodniknak kéne nyernie, de nyilván szóba se jön majd a neve.
9. A holnap határa
Végre egy film, amiben Tom Cruise nem valami szokásos hiperprofit játszik, hanem halandót. Bár a végére persze Tom Cruise-zá változik.
8. A Lego-kaland
Nem igazán gyerekeknek készült, és elsőre nem is érthető benne minden. Az Everything Is Awesome viszont azonnal beég a hallójáratokba.
7. St. Vincent
És már megint az Oscar: Bill Murray is most már tényleg megérdemelné, de a tíz évvel ezelőtti besértődése miatt ő se fog szóba jönni.
6. Éjjeli féreg
A tavalyi év (nálam) legjobb filmjét (Fogságban) Jake Gyllenhaal végigpislogta, ebben viszont a szeme se rebben.
5. A nő
Olyan dolgokról szóló film, amik remélhetőleg soha nem válnak valósággá. Bár a sejtelmesen a fülünkbe sugdolózó Scarlett Johanssont valószínűleg még így, hang formájában is sokan elfogadnák.
4. Holtodiglan
David Fincher az elmúlt 15 évben valahogy nem tudott felnőni a korai munkáihoz, most viszont ismét visszalendült az élvonalba. A Holtodiglan a legjobb filmje a Harcosok klubja óta, és még Ben Affleck sem tudta elrontani.
3. Csillagok között
Egyes ismerőseim rémesen unják, amikor arról beszélek, hogy az Eredet meg a Batman trilógia mennyire túl van hype-olva. Most viszont – Fincherhez hasonlóan – Christopher Nolan is visszaszerezte a szimpátiámat, amit jó tíz éve veszített el. A könyvespolcos jelenet volt talán 2014 legemlékezetesebb képsora.
2. Sráckor
Richard Linklater megcsinálta eddigi főművét, egy 12 évig forgatott generációs opuszt, ugyanazokkal a arcokkal, akik a szemünk előtt öregednek mindenféle erőltetett speciális effektus vagy színészcsere nélkül. Közben a 2000-es évek legjobb zenéi szólnak, és ha most lennék 18 éves, valószínűleg ezt tartanám a legjobb filmnek a világon.
1. Grand Budapest Hotel
Bármennyire idiótán hangzik, de eddig úgy voltam vele, hogy ami az öltözködésben a barna/zöld kordbársony vonulat, az a filmben Wes Anderson. Voltak munkái, amik jobban tetszettek (Édes vízi élet), voltak, amik kevésbé (Tenenbaum, a háziátok), és úgy éreztem, hogy a nagy művel még adós. Most végre elkészült vele – egy olyan filmmel, ami miatt a mozivásznat meg a celluloid tekercset feltalálták. És hogy milyen jól sikerült a blöffje, azt jól jelzi, hogy egy neves zenész, akivel idén interjúztam, a Grand Budapest Hotelt kereste nálunk, mert azt hitte, hogy létezik.
Viktor TOP 5 film ajánlata, az idei év kínálatából
5. Holtodiglan
Úgy tartja a mondás, hogy: „Az érmének mindig két oldala van.” Félelmetesen döbbent rá minket Fincher, hogy ha nem vizsgáljuk meg mindkét felét, akkor mennyire rossz döntéseket hozhatunk az előítéleteinkre alapozva. Erős fejbevágós tanmese, talán egy túl laza lezárással, ami arról szól, hogy nem minden az, aminek látszik.
4. Grand Budapest Hotel
Az a film, amelyre senki sem tud drámaként gondolni. Wes Anderson rendezése és karakterei sokak számára mesébe illően légiesek. Az intelligencia olyan rétegét képviseli, ami lehet a közönség egy részének, már a sznobizmus felső határait súrolja. Elmesélésének sajátossága, azt mutatja be, hogy megannyi viszontagság ellenére az ember úgyis csak a szép emlékekbe kapaszkodik, ahogy Mr. Moustafa is.
3. A galaxis őrzői
„Ha most körbenéztek, mit láttok? Veszteseket…mármint olyanokat, akik elvesztettek valamit, mert ez abszolút igaz mindannyiunkra.„
A galaxis „önjelölt” őrzői megtanították számunkra, hogy nem kell istennek, milliomosnak, vagy szuperkatonának lenni, ahhoz hogy hősökké váljunk. A Marvel leghíresebb karaktere Pókember volt, ugyanis az esendősége miatt vele tudtunk a legjobban azonosulni, ám James Gunn filmje óta, ez megváltozott. Na meg persze, mert a Sony kiherélte Peter Parkert.
2. Éjjeli féreg
A világ, amiben manapság élünk. Annyira tű éles képet ad a mindennapjainkról, hogy társadalmilag mindenki biztosan el tudja helyezni magát benne. Dan Gilroy megelégedhetett volna annyival, hogy korhű képet fest egy erkölcstelen ember felemelkedéséről, ahogy eddig megannyi filmben már azt láthattuk. Ennek ellenére több perspektívából tárja elénk a munkaerőpiac fiataljainak kihasználását Rick által, és a média határtalan romlottságát Nina személyében.
1. Halhatatlan szeretők
Szimbólumok tárháza, aminek atmoszférája akkor is magával ragadja a nézőt, ha nem is tudja megfejteni azokat. A két tökéletes ellenpólus annyira harmonikus szerelmet kelt életre, hogy nem csak elfeledkezünk a tényről, miszerint vámpírok, hanem egyenesen sóvárogva tekintünk románcukra.
Cheese mozijegyei
Nem volt combos egy év, ám azért a szokásos mennyiségből, ki lehetett halászni néhány szóra érdemest. Külön öröm, hogy VAN a magyar filmnek Utóélete. Megint láttunk egy jó Fincher munkát, szívesen jártam Llewyn Davis nyomában. Még mindig Meryl Streep a királynő és még Julia Roberts is hitelt érdemelt az Augusztus Oklahomában. Kár, hogy kevesen nézték az Egy szerelem története:nő/férfi 2in1 mozit, mert az egyik legértékesebbként jegyeztem fel a párkapcsolat témában.
Mindenki tudja, a korcsolyázó papagáj csak a kedves lezárást szolgáltatja a híradó végén, mert az igazi hír: a vér, halál, tragédia. Egy fontos film arról, miért szoktunk le az esti híradóról és a tévéről úgy egészében. Nincs szükség a megvezetésre, mi is látunk az utcán, pont elég. Jake Gyllenhaal ellenőrzőjébe ugrik a 5*-ös.
Az idei nagybetűs MOZI, ami vizualitásával mindenképp kinőtte a szobai megtekintést. Ha Nolan nem Nolan lenne, akkor azt ragasztanánk rá, korunk Spielbergje (természetesen ameddig Steve megint nem csinál valami eget rengetőt). Egykoron ő mesélt ilyen kiválóan, meg van benne az erő, hogy a nézőjét kézen fogva vezesse, mi meg csodálkozó gyerekként hiszünk a könnyeknek és ugrunk fejest egy fekete lyukba. Matthew pedig kiérdemelt egy nagy kasszasikert, mert hiába díjazták a Mielőtt meghaltamban, csak ilyen grandiózus vállalkozások után keresik vissza egy olyan független gyöngyszemben.
Richard Linklater 12 éves vállalkozása mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Már a Mielőtt trilógia miatt sokunk megbecsült alkotója, de most valószínű, hogy végre az Akadémia is honorálja több évtizedes szorgalmát. Görcsmenetesen, őszintén tud mesélni az életről, ahogy szép lassan elmegy mellettünk vagy olykor velünk. Mindenki a helyén, fontos látni.
Wes Anderson babaházait még mindig öröm nézni. Pont azért, mert nem másolható, legalábbis nem érdemes. Pont azért, mert minden szívünknek kedves színész feltűnik, na és hát a címében ott van Budapest.
Anton Corbijn korrekt munkát végzett John le Carré regényével, de természetesen Philip Seymour Hoffman miatt lett kiemelve a film. Utoljára első helyen a stáblistán, két óra bizonyíték arra, hogy mekkora űrt hagy maga után. Még egyszer előadja a legnagyobb trükkjét, amit egész karrierje alatt olyan könnyedén játszott, „hiszen csak egy vagyok közületek.” A fenét! Éppen ezért kétségbeejtő minden homlokráncolása, kiábrándult sóhaja, kezet vesztő bábként való összeomlása.
Amiről sokan tudtuk, miközben néztük, hogy ez bizony nem a jövő, ha nem már a jelen. Hibátlan Spike Jonze mozi az emberiséget sújtó magányról. Joaquin Phoenix elmaradt szobrocskája, Scarlett Johansson legjobbja, na és a zenéje és operatőri munkája.
Tökéletes argentin-spanyol koprodukció, az egykori Meghökkentő mesék hangulatában, hétköznapi Darwin-díjas hősökkel, karakteres színészekkel, pokolbéli fekete humor, ha az Akadémia végre nem lesz öreguras, akár Oscart is nyerhet.
HUJBI TOP 5+5+5
„A nő úgy tud egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató lenni, hogy közben saját félelmeinkkel szembesít. A zenélésből rendszeresen visszatérő Phoenix pedig szokás szerint zseniális.”
Mandarinok
„A hazájában minden lehetséges díjat elnyert, fordulatokban gazdag film a bosszúról és megbocsátásról, a szeretetről és gyűlöletről, az emberségről és méltóságról szól. A zene magával ragadó.”
Borgman
„Megosztó, nincs rá jobb szó, akármennyire is utálom. Remekmű vagy egy hatalmas blöff? Szerintem az előbbi. Vannak a szájbarágós filmek, a kevésbé szájbarágós filmek és van a Borgman. A hollandok még európai szemmel nézve is különcök. A filmjeik is azok.”
Az eltűnés sorrendjében
„A halál ábrázolása pedig egyszerűen zseniális. Ha semmi más nem történne a filmben, már csak emiatt megérné megnézni. De történik. Fehér hó, fekete humor, nyerő kombináció.”
Mi vagyunk a legjobbak
„Úgy kapjuk vissza a nyolcvanas évek Svédországát, hogy igazából bárhol és bármikor járhatnánk és igen, annak ellenére, hogy soha nem akartam punkzenekart alapítani, teljesen magaménak éreztem a filmet. A gyerekek – a lányok mellé fiúk is érkeznek- játéka lenyűgöző.”
+5
Llewyn Davis világa
„Llewyn Davis megvált minket. Vezekel az eltékozolt tehetségért, az elszalasztott lehetőségekért, a rossz döntésekért és minden hülyeségünkért. Ő mi vagyunk, mindennapi bénázásaink megtestesítője, ezért nem tudjuk nem szeretni.”
Demóna
„A Demóna olyan, mint a Lego, megvesszük a gyereknek, aki aztán – különböző indokokkal – soha nem játszhat vele. A Disney ráadásul az egyik legdögösebb színésznővel kedveskedett az apukáknak.”
Sráckor
„Nincsenek üresjáratok, a lelkizős részek szükségszerűen vannak jelen és jól illeszkednek a történetbe. A 12 évet a gyermekkor és a felnőtté válás legfontosabb momentumain keresztül a szabadon kezelt – sokszor maga az élet hozta a fordulatokat, utalásokat – forgatókönyv ellenére átgondoltan, remekül adagolva kapjuk.”
Lavina
„A rendező a feszültséget humorral próbálja oldani, ugyanakkor a komor zene és képek nem hagyják feledtetni velünk a helyzet súlyosságát…a „polanskis”atmoszféra skandináv csomagolása valami egészen eredetit és elgondolkodtatót hozott létre, Ruben Östlund a fekete pályán is megállta a helyét.”
Szavak nélkül
„Nem hangzanak el vádak, nincs szánalomkeltés, teljességgel hiányoznak a hatásvadász elemek. Az egész az élet elfogadásáról, az élet szeretetéről szól, mint ahogy az eredeti cím is.
A Szavak nélkül talán még ennél is kifejezőbb.”
++5
„Gilliam csak magát ismétli, miközben másokat is utánoz? Lehet fintorogni, de számomra ez is csak azt bizonyítja, hogy részben már benne élünk abban, a mit a sci-fi műfaja még kegyesen jövőnek nevez. Mert milyen jó, hogy a pizza beszél hozzánk, de szexelni már csak valami nagyon bizarr göncben lehet, miközben a partner tök máshol van.”
Válólevél
„Modern ipar, modern mezőgazdaság, elavult társadalom. Mindez egy válóperen keresztül bemutatva.”
Eszeveszett mesék
„Az akciófilmekben utazó Damián Szifron a szkeccsfilmjében úgy helyez egymás mellé hat különálló történetet, hogy azok egy tökéletes egységet alkotnak…Ügyes, átgondolt, szórakoztató darab. Kötelező.”
Szexterápia
„Az ötlet erős, a megvalósítás ügyes és átgondolt. Egyes történeteket részletekben kapunk meg, míg másokat egyben, de így működnek igazán, ezért ez a látszólagos aránytalanság nem zavaró.”
A Lego-kaland
„Ha figyelembe vesszük, hogy a 21 Jump Street egészen vállalható remake-jének alkotói készítettek egész estés nagyfilmet az orbitálisan népszerű dán játékmonopólium termékeiből, akkor talán nem is olyan meglepő, hogy kivételesen a felnőttek jobban szórakoznak, mint a gyerekek.”
