A rendezők nem olyan titokzatosak, mint amilyennek tűnnek. Sokuk szereti megosztani melyik filmek tartoznak a kedvenceik közé. (A nagyrészük mind a mai napig filmrajongó). Persze nem feltétlen ezek “az abszolút kedvencek”, de mindenképpen ad egy támpontot arról, miket néznek szívesen kedvenc direktoraink.
Edgar Wright – Superbad, avagy miért ciki a szex? (Superbad, 2007)
A Haláli hullák hajnalát, a Vaskabátokat, a Világvégét és a Baby Drivert is rendező Wrighttól nem is teljesen meglepő választás a Superbad. Annyira szerette, hogy kikérdezte Michael Cera-t és Jonah Hillt a film készítéséről.
Steven Spielberg – Az orosz bárka (Russian Ark, 2002)
Senki se hibáztathat, ha sose hallottál még Az orosz bárkáról (pedig nálunk is volt moziban!). Mindenki ismeri Spielberget, az ő személye nem lehet meglepetés, de mi is ez a film? Azon kevés mozik egyike, ami egyetlen, vágatlan snittből áll. Nem amolyan 1917-es vagy Birdman-es módon, ahol a film vágásait vizuális effektekkel és találékony kameramozgásokkal rejtették el, hogy egyetlen felvételnek tűnjön. Nem. Az orosz bárka konkrétan egyben, folyamatosan forgatva készült el. Összesen négy felvételt készítettek, az első háromban becsúsztak technikai hibák történtek, de a negyedik minden kiválóan működött.
James Cameron – Gravitáció (Gravity, 2013) és A kaptár (Resident Evil, 2002)
Ha a Gravitáció tetszik James Cameronnak, az teljesen érthető. Lélegzetállító, 3D-s technológiával készített látvány, plusz sci-fi, méghozzá az űrben. Minden mi Cameron szem-szájának ingere. Konkrétan úgy beszélt róla, mint “a valaha készült legjobb űrfilm”.
A Kaptár viszont érdekes választás. De hát mindenkinek kellenek bűnös élvezetek. Ha minden igaz, a karantén alatt is megnézte és sokadjára is élvezte.
Peter Jackson – Holtak hajnala (Dawn of the Dead, 1978)
Peter Jacksont szinte mindenki a Gyűrűk Urával azonosítja, de a fantasy-trilógia előtt más zsánerekben rendezett. Kezdeti munkái véres és gusztustalan horror komédiák voltak (az 1992-es Hullajó! például arról ismert, hogy ebben használták fel a legtöbb művért addig a filmtörténelemben. A rekord 2013-ban dőlt meg két évtizeddel később.) Ezek után a Holtak hajnala egyértelmű választásnak tűnik.
Steven Soderbergh – Cápa (Jaws, 1975)
Soderbergh rendezte az Ocean’s Elevent, a Mint a kámfort, a Logan Lucky-t és a Traffic-ot, több másik remek film mellett. Ezeket a példákat ismerve szemmel látható, hogy a direktor úr végtelenül komolyan veszi a filmkészítés művészetét. Erre többek között a Cápa tanította meg és ez egyike azoknak a moziknak, amik a rendezői pálya felé vezették.
Tim Burton – A majmok bolygója (Planet of the Apes, 1968)
Ebben van némi irónia. Mindenki kedvenc dark rendezője annyira szerette az eredeti A majmok bolygóját, hogy… nos hát, feldolgozta. Karrierjének egyik legnagyobb hibája volt.
Christopher Nolan – Az első ember (First Man. 2018)
Rendezők egymás között: Az első embert rendező Damien Chazelle (aki amúgy még olyan mozikat tett le az asztalra, mint a Whiplash és a Kalifornia álom) egy interjúban fejtegette mennyire szerette Nolan Dunkirk-jét. Aztán Nolan ezt mondta Az első emberről:
“A felvétele Neil Armstrong utazásáról nem köt kompromisszumokat. Ehelyett elkészítette és mesterien “színpadra helyezte” az újraalkotott űrprogramot egészen lenyűgöző részletekkel és elmerüléssel a filmkészítési rétegekben, ami hitelt érdemlő és biztosítja, hogy a radikális és intenzív tárgyiasság, ami Chazelle nézőpontját jellemzi fokozatosan leplezze le a sokkot.”
Wes Anderson – The Plot Against Harry (1989)
Wes Andersontól elvárható, hogy egy őrülten zavaros és kusza filmet válasszon, mint a kedvencei egyike. Ami még különös körülmény, hogy 1969-ben forgatták, de egészen 1989-ig nem mutatták be. Összesen egy hétig adták egy kis seattle-i moziban, ahol Anderson látta és beleszeretett, és a legjobb New York-i filmnek nevezze.
Quentin Tarantino – A Jó, a Rossz és a Csúf (The Good, the Bad, and the Ugly, 1966)
Tavaly egy húsztételes cikket szenteltünk Tarantino kedvenc filmjeinek., aki köztudottan nagy filmrajongó. Ebben is említettük, hogy Tarantino egyik kedvence éppen ez a western. Több filmjéhez is nyújtott inspirációt (Aljas nyolcas, Django elszabadul).
George Miller – Pinokkió (Pinocchio, 1940)
A Mad Max filmek rendezőjétől meglepő választásnak tűnik egy régi Disney mese. De ha belegondolunk, hogy az ő nevéhez fűződnek a Táncoló talpak filmek, már kezd értelmet nyerni. Szteppelő pingvinek és tűzokádó gitár. Miller gyerekkori kedvencét a mai napig tanulmányozza.
Clint Eastwood – Trópusi vihar (Tropic Thunder, 2008)
Clint Eastwood két okból szerette különösen a Trópusi vihart a nagy nevetéseken kívül. Az első, Robert Downey Jr. alakítása. A második, az a jelenet, ahol Steve Coogan taposóaknára lép és felrobban. Hogy miért az egyik kedvence, azt bővebben nem fejtette ki, valószínűleg csak szeret nevetni.
