Oscar kisokos 2022: az összes érdekesség a jelöltekről

Sok körülmény miatt már 3. éve az idei díjszezon is picit más, mint egy átlag, de valami mindezektől független: a mezőnyről összeszedhető éves trivia cunami meghökkentő statisztikákkal. Az idei gyűjtés se kis adag, bár ezt már az elmúlt években megszokhattátok. Viszont itt legalább minden kategória megkapja rivaldafényét…

Mire az érdekességválogatáshoz értünk, mindig olvashattatok már egy esélylesőt is, de idén ez nem jött ki igazán jól a szezon képe miatt. Tavaly a virtuális Golden Globe-ot február végén, az Oscart április végén rendezték, de most a Globe-ot ugyan megtartották eredeti idejében, zártkapus és bojkottált volt, idén tehát régi fénye nélkül kérdőjelesebb szezonbeli ereje. Amikor a TV közvetítést kaszálták, a Critics Choice egyből lecsapott a helyére és mivel ez az évtizedek során egy másodlagos, de tűzközeli gálává nőtte ki magát, hirtelen most kiemelt lett. Viszont mindenképp személyesnek akarták, de ennek a vírus szólt közbe: a Globe helyéről előbb a Grammy eredeti időpontjára tették (miután ők is bejelentették a csúsztatást), majd pedig végül sikerült a BAFTA mellé belőni magukat.

Lesz is némi koprodukció a két esemény között, ugyanis keresztbe kapcsolgatnak majd interkontinentálisan, mert a közös jelöltek nehezen tudnak 3 óra különbséggel megjelenni fizikailag a világ két felén. Így viszont a két kiemeltebb esemény már bőven beleesik a szakmai díjazásokba, szóval nem volt igazi „vágópont” az esélylatolgatásnak, ezért idén csak egy nagy lesz az Oscar hetén, szerencse, hogy az Independent Spirit se pár nappal előtte ment le. A március végi idő amúgy hiába tűnik nagyon eltoltnak, sokáig ez volt a tradicionális, téli olimpiás évben meg a februári (2004-től) időszakban is átcsúsztak hó elejére. Igazából a helyén megtartott Globe volt nagyon korán a szezon összképét nézve. Konkrétan március 27.-én utoljára az igen erős 1994-et éltető 1995-ös gálát tartották ahol a Forrest Gump vitte a fődíjat, azóta ennél később csak a tavalyi víruscsúsztatás miatt rendezték az átadót.

Egyéb hírekre, amik nem kategóriákba esnek majd az írás végén még elkanyarodunk kicsit, mert van miről beszélni, de most vágjunk bele a számok áradatába. A kinek hányadik jelölése és a milyen rekord dőlhet meg kb. az alap lesz mindenhol, de ennél sokkal színesebb párhuzamokba és összefüggésekbe is belefutunk majd és egy külön blokként értelmezhető Bond kitérőt is teszünk. Ahogy mindig, alapvetően saját kiegészítésekkel és több helyről fésülök össze mindenfélét, de a 2 őrült kiindulópont Ben Zazumer, Oscar-statos könyvszerző és a The Hollywood Reporter írója, és Daniel Howat a Next Best Picture-től. Az oké, hogy én se vagyok normális a nektek is készített táblázataimmal az esélylatolgató szófosások mellé, de ők még hozzám képest is egy külön szint… 🙂
Nem tükörfordításként, átrendezgetve és párat még így is kihagyva, lássuk milyen csontvázak kerültek elő az almanach-okból az idei mezőny kapcsán! Fontos: amikor évet említek, akkor általában a megjelenés a kiindulópont, nem a +1-re rá tartott esemény, ahol meg mégse, ott külön kiemelem. Szóval az „idén” alatt 2021 értendő és ahhoz viszonyítva a többi. Tudom, hogy XY nem azon évben nyerte ezt vagy azt, de írt évi munkáját díjazták. Így nézzétek hát!

A 2022-es Oscar-jelöltek listája, Spielberg, a Bardem házaspár és Richard király is a mezőnyben

Legjobb film és a kategóriákon átívelő dolgok (meg a gála maga)

• Most először nem legalább 12 havi terméséből válogatott az Akadémia, ugyanis a 2 hónapos csúsztatás miatt 2021 elejét még tavalyhoz csapták. Olyan már volt korábban többször is (bár ezelőtt nem mostanság utoljára: 1934-ben), hogy 2 naptári évből is jöhettek jelöltek, de a márc-dec közti sáv 10 hónapja a legkisebb időablak valaha.
• Walt Disney (technikai átnevezéssel), George Clooney, Alfonso Cuarón, Billy Wilder és Warren Beatty (életművel) volt a rekordtartó abban, hogy hány külön kategóriában tűnt föl nevük (6), de Kenneth Branagh idén megelőzte őket: így már legjobb filmnél (producerként), rendezőként, eredeti és adaptáló íróként, fő- és mellékszereplőként, valamint rövidfilmesként is megfordult, tehát 7 helyen összesen 8 alkalommal. Abból a 14 személyből, aki legalább 5 kategóriában feltűnt, ő az egyetlen, aki még nyeretlen. Beatty producer, rendező, mindkét író és főszereplő minősítésben is járt a gálákon, szóval a királykategóriák összejöttek neki is, csupán a mellékszerep hiányzik. Clooneynak az sem, Cuarónnál színészet helyett vágás és idegennyelvű játszik be, Disney és Wilder korszaka pedig nem teljesen összehasonlítható napjainkkal.
  

  Belfast – kritika

• Ez a 12. év, amikor 10 mozi van versenyben a fődíjért. 1933-ban, 1936-43 között és a 2009-es kategóriabővítés után 2009-10-ben volt még így, de több, mint egy évtizede sose használták ki a 10 helyet, mindig csak 8-9 került be.
• A számmisztika és a szimmetria kedvelőinek különleges lehet, hogy az 1944-2008-as 5 film jelöltes időszakot immár azelőtt és azt követően is 12-12 max 10-es veszi körül (1932-43 + 2009-21). Az 1. évben 3 mozi versengett, majd 5 a következő 3 gálán.
• A 10 legjobb filmből 4 remake, vagy olyan adaptáció, aminek volt már azonos című másik feldolgozása (West Side Story: 1961, CODA: 2014 – A Bélier család, Dűne: 1984, Rémálmok sikátora: 1947). Van további 2 adaptációnk (A kutya karmai közt, Vezess helyettem), 1 igaztörténetünk (Richard király), 1 önéletrajzi ihletésünk (Belfast), és 2 teljesen eredeti történetünk (Ne nézz fel!, Licorice Pizza), melyből az egyik sokat merít ábrázolt történelmi korszakából. De 9 nem fracnhise termék.
• Ugyan már nincs 2 hangkategória, de mivel a sminké 3. éve bővített (3→5) és a legjobb film 10/10-es teltházat hozott, 120 jelölés oszlik szét a 23 kategóriában. 2019-ben 124 volt, de 24-ben. Dokukat és rövideket is véve 53 alkotásból áll az idei osztály, ebből 34 egészestés cím tűnik föl a doksik nélkül…illetve hát erre mindjárt kitérünk.
• A stúdiók versenyét idén is a Netflix nyerte 27 jelöléssel, ez már sorban a 4. esztendő, mikor legalább 10-zel képviseltetik magukat, de a tavalyi 36-hoz képest mégis visszalépés. Filmekből 2, a 20 színészből 7 náluk látható. Az idegennyelvűeknél is érdekeltek (Isten keze) és 5-ből 3 röviddoku általuk elérhetőbb széles körben. A streamingóriást a mozióriás követi, a Disneynek 23 nominálthoz van köze.
  

  Ne nézz fel! – kritika

• Jane Campion, Paul Thomas Anderson és Kenneth Branagh idén azok, akik jelölésszinten megcsinálták a producer-rendező-író mesterhármast. 2014-ben, 2018-ban és 2019-ben is triós triplázás volt ugyanígy, előtte 3 különböző filmmel viszont soha (csak író-rendezőpárosok mellé jött be valaki egyedül, az meg csupán 2 mozi).
• A Tizenkét dühös ember (1957) óta nem volt olyan, hogy valamit csak a filmek között, a rendezőknél és az íróknál jelöljenek, de most ilyen a Licorice Pizza. Ez az 5. cím, melyben szerepel étel és a legjobb filmért is verseng, bár ezek közül nem mind konkrétan az ehető kajára utalnak. Paul Thomas Anderson 9.-10.-11. nominációját szerezte, így jelenleg ő a legnyeretlenebb azok közül, aki legjobb filmek között is érdekelt volt már. Ingmar Bergman és Stanley Kramer tartották ezt a negatív csúcsot eddig 9-el, hozzájuk csatlakozott most (a producer) Bradley Cooper a Rémálmok sikátorával. Ha Anderson nyer íróként, ismételten 9 lesz a rekord, mögöttük 8-cal pedig Branagh áll majd.
• Ugyan a legjobbaknál nem szerepel, de az idei formabontóságot a Menekülés képviseli, mely dán animációs dokumentumfilmként olyan határokat tört át, amiket még soha nem láttunk. Ezelőtt a nemzetközi-doku-animáció tengelyen együtt nem volt nominált alkotás (bár utóbbi kategória az ezredforduló után lett), noha eleve érdekes kérdés a rajzolt doku hovatartozása. Természetesen ott úttörő, idegennyelvűeknél viszont csupán 5. a sorban, igaz ebből 3 egymás után jött az utóbbi években (az előttük lévő 2 korábbi nem egymást érte). Ráadásul nem fikciósként – már amennyire ez annak mondható ábrázolása miatt – az 1971-es Woodstock óta nem aratott 3 jelölést más doksi, pedig a technikai kategóriák egy részéből (zene, dal, hang, vágó, operatőr) amúgy nincsenek kizárva. Csak eddig nem tudtuk, hogy az animációból se…
  

  Menekülés – kritika

• Amúgy a Menekülés az egyetlen kézzel alkotott vagy 2D-sen ábrázolt az idei ötösből, 3-nál több teljesen CGI-jal készített rajzfilmet még egyik évben se jelöltek ezelőtt, szóval a szokott art-stop motion-anime ágazatokból most csak 1 képviseli magát… de az mondjuk mindjárt dokuként. Bár a Mitchellék, az Encanto, a Luca és a Raya se mondható Bébi úr 2 szintű potyázásnak.
• A kitérő menekülőút után térjünk vissza a fődíjra esélyesekre. A Kutya karmai közt a 19. western, amit felterjesztettek, korábban 4 győzött: a Cimarron (1931), a Farkasokkal táncoló (1990), a Nincs bocsánat (1992), és az ide sorolandó Nem vénnek való vidék (2007). Ez utóbbi miatt nem a Kutya lenne a legkésőbb játszódó nyertes.
• Még maradva a vadnyugaton, ez hozta meg Új-Zéland 7. szereplését a legjobb filmek között méghozzá a Zongoralecke (1993), a Gyűrűk ura trilógia (2001-3), Jackson producerisége miatt a District 9 (2009) és a Jojo nyuszi (2019) után.
  

  A kutya karmai közt – kritika

• A Belfast a 2000-res évek 6. fekete-fehér filmje a főkategóriában az alábbiak után: Jó estét, jó szerencsét! (2005), A némafilmes (2011), Nebraska (2013), Roma (2018), Mank (2020). A lényegében a Roma által inspirált mozi címe már a 12., ami városnevet visel. A legértékesebb Oscarért San Francisco, Casablanca, Nashville, Atlantic City, Fargo, Chicago, München, Selma, Brooklyn, Manchester-by-the-Sea és Dunkirk nevezhetett volna már csapatokat eddig, ha ez egy sportesemény lenne.
• Nemhogy a 2000-resekben, de az elmúlt 40 évben nem volt divat musicalt jelölni legjobbnak, sőt zenés filmeket is alig. A West Side Story a Moulin Rouge! (2001), a Chicago (2002), a Ray (2004), a Nyomorultak (2012), a Kaliforniai álom (2016), a Csillag születik és a Bohém rapszódia (mindkettő 2018) sorába áll be. Spielberg változata a 8. olyan cím, ami már 2 verzióban is az adott év legjobbjai közé került, a fentiekből ilyen a Csillag születik (1934) és a Moulin Rouge (1952) is. Legutóbb a Kisasszonyok (1933/2019) csatlakozott ezek közé, de találni Kleopátrát és Rómeó és Júliát is a szórásban, persze a könyvadaptációk nem feltétlen remake-ek. Az Oscar történetének minden ötödében (1.-19., 20.-38., és így tovább) legalább 1 olyan mozi indulhatott a legjobbak között, melynek sztoriját a Rómeó és Júlia ihlette, hisz az adaptációkon kívül a West Side Storyk és a Szerelmes Shakespeare is ebből merít.
  

  West Side Story – kritika

• A Richard király a 15. sportfilm a kategóriában, ezek harmada (5) ökölvívással, ötöde (3) baseballal, 2 amerikai focival, 1-1 pedig kerékpározással, ló- és autóversenyzéssel, pool biliárddal és persze tenisszel foglalkozott. A poolos a Svindler (1961) volt, melynek 1986-os folytatása a Pénz színe Scorsese rendezésében Paul Newmannel és Tom Cruise-zal: előbbi ezért kapta aranyszobrát. Bár mindkettejüket lehet autósporthoz kapcsolni, nem a Ford v Ferrari által, mely a legutóbbi sportmozi a listáról. Egyébként a Williams lányok apja már a 7. „király”, aki felbukkan a kategória címeiben és a 4. nem uralkodóként vagy csak utalásként valakire.
  

  Richard király – kritika

• A Dűne a 12. sci-fi, melyet az Akadémia a legjobbak közé sorolt, bár a műfajt elég tágan kell értelmezni és 2009 előtt csak 3 került ide. Nyerni egyiknek se sikerült, pedig bőven voltak itt csemegék: Mechanikus narancs (1971), Star Wars (1977), ET (1982), Avatar, District 9 (mindkettő 2009), Eredet (2010), Gravitáció, A nő (mindkettő 2013), Mad Max – A harag útja, A mentőexpedíció (mindkettő 2015), Érkezés (2016). Ezeknek csak a fele játszódik a jövőben, bár egy ’30-as évekbeli musical esetén kérdéses, hogy 1 évvel megjelenése után játszódik-e vagy sem. A Dűne az egyetlen az idei 10-esből, ami legalább 100 milliós bevételt ért el az USA-ban már jelölése előtt, ami a vírus és az HBO Max miatt ezúttal nem annyira negatív. A rend kedvéért: a 2014-es mezőnyben csak az Amerikai mesterlövész lépte át ezt a határt, aztán mindig legalább 2 mozi is szépen tudott futni a kasszáknál (persze 2020 nem ér).
  

  Dűne – kritika

• Az Apple TV+ eddig nem jutatott el a „top 10-be” alkotást, de sötét lóként a népszerűségével a CODA most befért. Ez az 5. film itt, aminek központi eleme a süketség: Johnny Belinda (1948), Egy kisebb isten gyermekei (1986), Bábel (2006), A metál csendje (2020). A cím ugyebár egy rövidítés (Child of Deaf Adults), ilyen nominált, mint film egyedül a M*A*S*H (1970) volt korábban (Mobile Army Surgical Hospital), bár a La La Landben a Los Angeles-re egy szójáték a La, tehát az „eléj”.
• Ez sorban a 4. év, amikor nem csak angol nyelven van esélye valaminek az est legnagyobb elismerését begyűjteni. A Roma (spanyol), az Élősködők és a Minari (mindkettő koreai) után most a Vezess helyettem japánul érkezett a többiek közé. Az ország 1. képviselője is ez a „nagyoknál”. Ugyan több alkotás volt ezek előtt már ilyen magaslatokban, egymást követő években csak 1972-3-ban akadt precedens (ez tehát megduplázva) és persze az Élősködők az egyetlen, ami ellopta a showt. Összesen 13-szor kellett nyelvi adottságból adódóan feliratokat pakolni a fődíj esélyeseihez.
  

  Vezess helyettem – kritika

• Városok, kaják és királyok nevei után is van még pár érdekes dolog a címekben, mert több nagyon egyszerű szó is először dobódik ki a Google által, ha a kategóriát böngésszük. Ezek pedig a power, a nightmare, az alley, don’t és a look. Magyarul persze ez nem jön át, elvégre elég „erőtlen” a Kutya karmai közt ebben a formában.
• Ideje picit áttérünk a személyekre. Steven Spielberg eddig is vezetett egyénként, 11. nominációjával pedig csak ráerősített. Ez a 12. rendezése (producerként pihent egyet), de William Wyler a maga 13 dirigálásával még mindig elől a legjobbak között.
• Leonardo DiCaprio már 10 legjobb film jelöltben szerepelt, így kiegyenlítette Jack Nicholsont, viszont ezzel ők csak a dobogót jelentik Robert De Niro (11) mögött. Cate Blanchett vált a színésznők között a vezetővé ebben, hisz idei duplájával (Ne nézz fel!, Rémálmok sikátora) már 9-re növelte mutatóját.
  

  Rémálmok sikátora – kritika

• Timothée Chalamet a Dűnével csatlakozott Saoirse Ronanhez, akik 27 éves korukig már 5 díjvárományosban játszottak, néhol közösen (Lady Bird, Kisasszonyok). Ha így folytatják, hamar utolérhetik a fenti veteránokat…
• Jane Campion a 3. rendezőnő, akinek 2 alkotását is érdemesnek találta az Akadémia a „döntőre”: a Kutya karmai közt előtt a Zongoralecke (1993) nyerte el a tagok tetszését ennyire. A másik 2 hölgy Kathryn Bigelow (A bombák földjén, A Bin Láden hajsza) és Greta Gerwig (Lady Bird, Kisasszonyok – sziasztok, fiatalok!), viszont Campion abban különleges, hogy a rendezőknél is duplázott, amit a gyengébbik nem tagjai közül nem mondhat el más. Ő lehet Bigelow és a tavalyi Chole Zhao (A nomádok földje) után a 3. győztes. Mivel a CODA is női rendezőt tud magáénak, 2010 és 2020 után ismét többen képviselik magukat a legjobb filmeknél lányok (de mindig „csak” ketten).
• Fekete rendező által 10 mozi jutott el a legjobbakhoz, a Richard király a csatlakozó, de itt van érdekesebb is. Will Smith a 9., aki dupla jelölést kapott producer+színész kombóval. Warren Beatty, Kevin Costner, Clint Eastwood, Denzel Washington, Brad Pitt, Bradley Cooper, Leonardo DiCaprio és Frances McDormand a klubtagok, de a dupla győzelem csak utóbbinak sikerült tavaly a Nomádok földjével.

Rendezők és forgatókönyvírók

• Jane Campion és Kenneth Branagh bizonyos szempontokból már fentebb is említve lettek. Rendezőként komoly kihagyással kaptak újra jelölést: Branagh az 1989-es Henrik, Campion pedig a már szintén érintett 1993-as Zongoralecke után tért vissza a kategóriába, 32 és 28 évnyi hiátus után. A rekordot mégse ők tartják, hanem John Huston a maga 33 esztendejével 4. és 5. direktori nominálása közöttről (1953-85).
• Steven Spielberg kiegyenlítette Billy Wildert a rendezők örökranglistáján, 8 munkájuk ért el idáig. William Wyler (12) és Martin Scorsese (9) van előttük. Az 1970-es évek óta Spielberg ezzel már 6 különböző évtizedben is nominálva lett, ebben Scorsese-vel együtt 5-tel tartották eddig a rekordot. Az azonos című alkotások 8-as szórásából (lásd fent) a direktorok között csak 2 maradt, ugyanis a West Side Storyn (1961/2021) kívül csak az Ép testben, hogy élek (1943/1978) különböző változatai fértek be ide. Nem hiába nem hoztam fel példának a többinél.
• Paul Thomas Anderson az egyetlen, aki az elmúlt 5 évben többször örülhetett a jelöltek kihirdetésekkor, legutóbb a Fantomszál dirigálását is érdemesnek tartották erre. Előtte a Vérző olajért került be az elitbe, ezzel ő a 4. rendező, aki az elmúlt 15 gálából triplán készülhetett ebben a minősítésben. A többiek David Fincher, David O. Russell és Martin Scorsese. Veretes.
• A nemzetköziség egyre komolyabb, ugyanis az elmúlt 4 évben 6 nem angol nyelvű darab is benézett a rendezések közé. Az Oscar hajdanán 40 gála kellett ehhez a számhoz. Elég vegyes a földrajzi szórás, időrendben visszafele Japán, Dánia, Dél-Korea 2x (bár a Minari amerikai produkció), Mexikó és Lengyelország képviselői izgulhattak. A Roma és az Élősködők ugye vitte is a díjat. Az elmúlt 10 alkalomból csak 1 angol anyanyelvű direktor örülhetett (Damien Chazelle), így bejön a képbe Franciaország, Tajvan és Kína, még ha némelyikük amúgy amerikai filmmel is. Japán a 3. Oscar-jelölt rendezőjét ünnepelheti idén, míg forgatókönyvek között debütálók.
• Persze az idegennyelvűségi széria megmaradásához kellett a Dűne mellőzése. 10-11 jelöléssel, de rendezői nélkül összesen 5 alkotás rendelkezik, a korábbiak: A Yankee-k dicsősége (1942), Bíborszín (1985), Anna ezer napja (1969), Airport (1970). Előbbiek 11, utóbbiak a Dűnéhez hasonlóan 10 lehetőséget szedtek össze a díjszerzésre.
• 2000 óta nem volt olyan, hogy mind a 10 forgatókönyvi jelölt többszörösen szerepel a mezőnyben, így idén nem találkozhatunk a „lone screenplay” kifejezéssel, hisz nincs olyan, ami csak itt és máshol nem kapott nominációt.
• Íróként PTA-nek nem ártana győznie, mert ő lenne a 2. személy (Federico Fellini után), aki legalább 3 eredeti és 2 adaptált szkriptes jelölése ellenére nyeretlen volna.
• Adam McKay 2000 óta a 8. olyan író, aki nyert is már és azon kívül még legalább 2 jelölést gyűjtött be. Aaron Sorkin, a Coen tesók, Kenneth Lonergan, Paul Haggis, Quentin Tarantino és Woody Allen a többiek. Sorkin az ezévi mellőzött…
• …merthogy a forgatókönyvek között is erős a nemzetköziség, A világ legrosszabb embere ezen érdeme az 1. Norvégiának, ami nem az idegennyelvűek vagy a doksik között található. Arra pedig 2003-ban volt utoljára példa, hogy mindkét írási kategóriában található nem angol szkript, a Vezess helyettem ugyebár adaptáció.
  

  A világ legrosszabb embere – kritika

• Ezzel át is tértünk az adaptálásokhoz. Eric Roth a Dűnéért szerezte 6. írói jelölését, így az örökranglista 5. helyén áll. Woody Allen vezet 16-tal, akit Billy Wilder (12), John Huston és Federico Fellini (8-8) követnek. Itt természetesen minden szkript számít, akár saját kútfőből, akár alapanyagból született.
• Ruth Gordon és Emma Thomson után Maggie Gyllenhaal (Az elveszett lány) a 3. színésznő, aki alakításért és pötyögésért is jelölve lett: a korábbiak nyertek, sőt, Emma mindkét szakmával. Maggie mellett még Jane Campion és Sian Heder (CODA) vannak az adaptációk között nőkként, ez pedig az 1. alkalom, hogy a kategória több, mint felét hölgyek teszik ki. Igaz, 1986 és 1991 is felmutat 3 nevet a gyengébbik nemtől, de ott társíróként szerepelt valamelyikük, szólóban tehát nem volt még ilyen. Mivel Campionnak komoly esélye van el is vinni, ő lehet az 1. nő, aki mindkét szkriptes Oscar elismerést begyűjti, a Zongoralecke 1993-ban ugyanis eredeti volt.
  

  Az elveszett lány – kritika

• Az idei egyik életműdíjat Elaine May kapja, aki egyike azon 9 írónőnek, akinek több adaptálása is jelölést ért. Ő az Épp testben, hogy élek 1978-as változatáért és 20 évvel később volt érdekelt, akkor a Nemzet színe-java filmre vitele volt említésre méltó.

Főszereplők

• 1981 óta először nincs debütálónk a férfiaknál, mindenkit jelöltek már korábban valamiért. Csupán 2 alakítás származik a legjobb filmek közül (Benedict Cumberbatch és Will Smith), ez pedig a 10-re bővített érában soha nem fordult elő, mégse rekord, mert (legutóbb) 2006-ban csak Helen Mirren jött azok valamelyikéből, igaz meg is nyerte azt. A fentiekből következik, hogy idén egyik női főszereplőt se a legjobb filmek között keressük, de ez se példátlan, sőt a jubileumi 10. alkalommal fordul elő (legutóbb 2005-ben). Csak Kristen Stewart Oscar újonc a főszereplőknél.
• Olivia Colman az egyetlen, aki tavaly is jelen volt, de ez gyakori: 2020-ban Anthony Hopkins, 2019-ben Adam Driver, 2018-ban Willem Dafoe és Sam Rockwell, 2017-ben Denzel Washington és Meryl Streep, hogy csak a jelenlegi sorozatot vegyük.
• A színésznők között nincs olyan, aki 4/4 kiemelt „előjelölést” begyűjtött volna, azaz nincs olyan, akit mind a Golden Globe, mind a BAFTA, mind a Critics Choice, mind a színészi szakszervezet (SAG) méltónak talált, erre pedig nem volt még példa, mióta utóbbi 2 elindult a 1994-5-ben. 1986 óta először nincs közös nomináltja a brit és az amerikai Akadémiának. A BAFTA tehát teljesen más „vezető” hölgyeket vonultat föl.
• Will Smith 2000 óta 3. főhősi alakításával köszönt be, a Richard király a 2. sportfilmes szerepe. A 2001-es Ali és a 2006-os A boldogság nyomában után van itt ismét. Nála több férfi főszereplői jelölést az évezredben Denzel Washington, Leonardo DiCaprio (5-5) és Daniel Day-Lewis (4) gyűjtöttek.
  

  Will Smith elrappelte karrierjét és Bad Boys atlétás jelenetéről sztorizott

• Ha már Denzel, neki ez a 10. év, hogy a mezőny részeként érdekelt, ezzel ő a legtöbbet nominált fekete akármelyik kategóriát nézve. A 10-ből 9 színészi volt, így beérte Al Pacinót, Paul Newmant és Spencer Tracyt, de Laurence Olivier (10) és Jack Nicolson (12) még előtte vannak a férfiak közül, élő nőkből pedig Meryl Streep (21). Washington így sorban 5 évtizedből gyűjtött automatikus meghívót a gálára alakításaival, ebben pedig Olivier-én és Nicholsonon kívül még Streepet, Michael Caine-t és Frances McDormandot követi.
• A Macbeth tragédiája a 7. Shakespeare adaptáció, aminek főszereplő színészét érdemesnek találták jelölni, viszont Washington mindössze a 4. színész. Az anomália úgy jön ki, hogy Olivier fent említett 10 alakításából 4 volt az angol író hőseként 1946 és 1965 között. 2. és 3. témába vágó játéka között iratkozott föl a listára Marlon Brando 1953-ban, végül legutóbb természetesen Kenneth Branagh 1989-ben V. Henrikként, amiért amúgy Olivier is megkapta magáét ’46-ban.
• Benedict Cumberbatch és Andrew Garfield (Tick, tick… boom!) visszatérők lettek az elmúlt 8 évet nézve, hisz 2. jelöléseiket gyűjtötték. Bradley Cooper, Denzel Washington, Eddie Redmayne, Gary Oldman, Leonardo DiCaprio és Viggo Mortensen neve jött föl még többszörösen a vizsgált időszakban, mint főhősök.
  

  Tick, Tick… Boom! – kritika

• Javier Bardem (Az élet Ricardóéknál) 3. főszereplői jelölését gyűjti 2000 óta úgy, hogy győzelme mellékszereplőként van. Az évezred során még Denzel Washington és George Clooney érték el ezt az arányt.
• Kristen Stewart (Spencer) a 8. brit színésznő, aki a királyi család egy tagját játszva ér be az Akadémia legjobbjai közé, de az 1., aki nem Őfelségét játssza. A korábbi neveket olyan nagyságok színesítik, mint Katherine Hepburn, Judi Dench, Cate Blanchett (2x), Helen Mirren és Olivia Colman. Mivel bőven akadnak olyanok, akik ezzel érdemelték ki a szobrot, ez picit növeli Stewart esélyeit.
  

  Spencer – kritika

• Jennifer Lawrence 2012-5 között 4-ből 3 évben is hivatalos volt, most Olivia Colman (2018-) van hasonló cipőben, de ez nem annyira egyedi: ő a 3. jelölésével már a 33. ezen a listán, számolva persze a 4/4-eseket is, de csak színészeket nézve, mást nem.
• Nicole Kidman a 2000-res években a 4. nominációját gyűjti be főszereplőként, ezzel Judi Dench-et éri utol, de csak 2., mert Meryl Streep 7-nél jár. Ha már Streep, ő és Holly Hunter játszott el korábban egy valódi (vagy azon alapuló) Emmy-győztest úgy, hogy azért jelölte az Akadémia. Kidman tehát nem egyedi és így már jobban érthető a film ittléte, hiába áll tőlünk távol az Élet Ricardóéknál.
  

  Az élet Ricardóéknál – kritika

• 2006 óta Cate Blanchett, Viola Davis és immár Penélope Cruz (Párhuzamos anyák) mondhatja el magáról, hogy színésznőkként úgy jártak legalább 4-szer a díj közelében, hogy mind fő-, mind mellékszereplőként többször. Ő a 7. színész, aki több nem angol nyelvű játszással is befért az elitbe, a korábbiak között olyanokat találunk, mint férje, Javier Bardem, a szobrot Piafként nyerő Marion Cottilard, Sophia Loren, vagy az idei egyik életműdíjas Liv Ullmann. Sokan Lady Gagát várták, de Cruz fért még be, ezzel pedig a 4. színészházaspár is előállt az Oscar történetében vele és Bardemmel. Közös alakításként csupán a Nem félünk a farkastól esetében Elizabeth Taylor és Richard Burton főszereplésével esett ez meg, egyben akkor, 1966-ban utoljára, a továbbiak 1939-ben és 1963-ban történetek az ideihez hasonlóan 1 évben, külön alkotásokban.
  

  Párhuzamos anyák – kritika

• Van még egy párunk, Kirsten Dunst és Jesse Plemons, ám hiába közös szerepléssel, ők még csak jegyben járnak, nem házasok, noha van már gyerekük. Hasonlóképp utoljára Michelle Williams és Heath Ledger kaptak páros játszásért ilyet 2005-ben, habár ők pont a film (Túl a barátságon) forgatásán jöttek össze, de a gálára már szülőkként mentek. Idén tehát minden „színészcsoportban” lesz 1 résztvevő, akinek szerelme szintén érdekelt 1 másikban. Amúgy a Kutya karmai közt az 1. olyan alkotás, ami úgy kapott 4 színészi nominációt, hogy a szakszervezetüknél amúgy hiányzott az ő legnagyobb díjuk, a „legjobb szereposztás” címeiből. Ezt idén a CODA vitte el. De Dunst és Plemons miatt már a mellékszereplőkre kanyarodtunk.

Mellékszereplők

• Maradjunk még a westernnél. Plemons és Kodi Smit-McPhee az idei duójelöltünk ugyanabban a kategóriában ugyanazon filmből. Azért írom ezt ennyire természetesen, mert az utóbbi 5 évből 4-szer is akadt ilyen alkotás a férfiaknál: Három óriásplakát Ebbing határában (2017), Az ír (2019), Júdás és a Fekete Messiás (2020) – szóval egyhuzamban 3. éve, ez példátlan. Smit-McPhee a maga 25 évével 2000 óta a 3. legfiatalabb férfi mellékszereplő nominált Lucas Hedges (A régi város) és Jake Gyllenhaal (Túl a barátságon) után. A film mindhárom színészi díjra esélyes.
• Troy Kotsur a 2. süket színész, aki Oscar-jelöltté vált. Győzelmi esélyei az utóbbi időben egyre csak nőnek, mivel az általános szeretete mellett a szakszervezeti elismerést is behúzta. Ráadásul a gála történelemben eddig 100%-os aránnyal nyertek a hallás nélkül élők: 1986-ban Marlee Martin az Egy kisebb isten gyermekeiben nyújtott díjat érő játékot (21 évesen!)… és hogyha nem lenne meg ki is ő pontosan, nos, éppenséggel Kotsur társa, az anyuka a CODÁ-ból. Ebből következik természetesen, hogy Kotsur az 1. süket férfi az Akadémia jelöltlistáján.
• Csak Simmonsnak (Az élet Ricardóéknál) és Judi Dench-nek van korábbról Oscar szereplése (és díja), a többiek mind újoncok a mellékszereplőknél. Dench a Szerelmes Shakespeare-ért (1998), Simmons a Whiplash-ért (2014) nyert.
• Judi Dench alakítása a Belfastban a 3. legidősebb szerep, amiért valaki befért az 5 legjobb közé. Akárcsak ő, Gloria Stewart is 87 évesen kapta ezt meg (de közelebb a 88-hoz), míg Christopher Plummer már 88 is elmúlt, amikor értesülhetett a hírről. Meryl Streep (21) és Katherine Hepburn (12) után immár Dench a 3. legtöbbet emlegetett színésznő, Geraldine Page-zsel és Glenn Close-zal döntetlenben, 9 filmmel.
• Jesse Buckley és Olivia Colman (Az elveszett lány) ugyanazon szereplő fiatal és idős verziójáért lett kiemelve kategóriákban elosztva. Ilyen Kate Winslettel és Gloria Stuarttal a Titanic-ban (1997) és szintén Winslettel és Judi Dench-csel az Iris – Egy csodálatos női elmében (2001) történt meg korábban a hölgyeknél.
• Kirsten Dunst útja a sztárság felé pl. a Hajrá csajokon át tartott. Ariana DeBose debütálása a Hajrá csajok musicelváltozatában esett meg a Broadwayen. Ő a 9. nő, akit az Akadémia mellékszereplőként jelöl, miután a Tonyn is begyűjtött ilyet a musicaleknél, az elődjei többek közt Anna Kendrick és Glenn Close. DeBose kapcsán szinte kimeríthetetlen a trivia: Lin-Manuel Miranda és Leslie Odom Jr. után ő a 3. stábtag a Hamiltonból, aki eljut az Oscar-jelölésig. Ezt azzal a szereppel tette, amivel Rita Moreno nyerte is a szobrot az eredeti West Side Storyért, ha pedig DeBose is behúzza (erre komoly esély mutatkozik), akkor ez lesz a nőknél az 1. alkalom, hogy ugyanazon karakter megformálása 2 színésznőnek is aranyat ér (Don Corleone nagyon figyel!). Végül némi diverzitás: DeBose és Kristen Stewart ittlétével először jelölnek ugyanazon évben több nem heteroszexuális színjátszót, és bár mindkettőnek van sansza, nem a PC miatt, ez mindkettejüknél érezhető. Rosie Perez után DeBose a 2. afro-latina színész, akit nominálnak, elődjét 1993-ban a Félelem nélkülért hívták meg.
• 2016 óta ez az 1. év, hogy egyik betétdal előadója sincs színészi díjra jelölve, szóval megszakadt az elmúlt évek cikkeinek egyik legérdekesebb sorozata.
• Samuel L. Jackson a Ponyvaregény (1994) mellékszerepéért volt jelölve anno, legjobb filmért versengő mozikból pedig a Nagymenők (1990) apró és a Django elszabadul (2012) emlékezetes játéka köthető még hozzá, meg ő narrálta a Becstelen brigantykot (2009). Idén életműdíjat kap, az M-bombái elkerülik majd az élőshowt.
• Végül pedig egy színészi dolog, de a rövidfilmek közül. A The Long Goodbye-ért Riz Ahmedet jelölték, aki ugyebár tavaly A metál csendjével volt az esélyesek között. Ő a 4. személy, akit játszásért és rövidfilmesként is nomináltak, ez eddig Peter Sellers-zel, Dyan Cannonnal, Kenneth Branagh-val és Christina Lahtival esett meg. Branagh akkor is adaptált, csupán nem Shakespeart, hanem Csehovtól a Hattyúdalt (1992).

A Menekülésen túl…

Az általános összegzésnél már lett részletezve a Menekülés triplázása, de azért van még mit mondani kategóriáiról, így most az animációs és a nemzetközi mezőny maradéka jön.

• Nemzetközi-animációs duplázást se hajtott még végre mozi, pedig erre nagyobb valószínűség lett volna utóbbi kategória késői bevezetése ellenére is. De nem, a tripla mellett a Menekülés még így is úttörő, csak ebben nem megkérdőjelezhető.
• Stúdió eddig nem tette ki több, mint a felét a nagy animációs indulóknak, de a Disney 2 saját (Raya és az utolsó sárkány, Encanto) és 1 producerelt (Luca) darabjával idén dominálja legjobban hazai pályáját. Azonban még így se biztos győzelmük.
  

  Luca – kritika

• Yvett Merino az 1. hispán felmenőkkel rendelkező nő, aki egész estés animációkkal foglalkozva kap jelölést. Az Encantóért Carlos López Estrada is megkapta ezt, a korábbi 2 latin nominált pedig Jonas Rivera és a kubai anyja révén Phil Lord.
• Idén nincs Disney/Pixar rövidanimáció a „kistesók” között, sőt moziban kísérőként se futott egyik se, holott a szezon során a Raya előtt menő musical, az Újra miénk az élet nyert pár díjat. Van viszont egy Netflix-en debütált stop-motion az Aardmantól (Robin Robin) és a Boxballet révén orosz érdekeltség is, egyelőre szankció és kizárás nélkül.
• A Vezess helyettem Japán 17. részvétele, ezzel Svédországot (16) előzték az örökranglista 4. helyén, Spanyolország (20) mögött. A Menekülés a 14. Dániából, így ők a 6.-ak az országokat nézve. Franciaország 40-nel van az élen, Olaszország követi 32-vel, idén az Isten kezét adva a mezőnyhöz. Mi magyarok 10 filmet számlálva 9.-ek vagyunk etekintetben, míg Norvégiának csupán 6. ittlétét jelenti a Világ legrosszabb embere. Bhután debütáló, de filmjük, a Lunana még 2019-es és már tavaly is nevezték, azonban akkor kizárták, mert nem felelt meg minden kritériumnak.
  

  Isten keze – kritika

• A győzelmek számában is ugyanaz a top6, csak más sorrendben: olasz 14, francia 12, spanyol, japán és dán 4, míg svéd filmes 3 alkalommal örülhetett, Magyarország itt a 10. helyen. Az élboly nevezett alkotásoknál is ugyanaz: az olaszok, a franciák és a japánok 68-at, a spanyolok 64-et, a svédek 60-at, a dánok 59-et próbáltak az Oscar közelébe juttatni, ebben viszont mi vagyunk mögöttük a 7. helyen, 57 alkalommal. A kategória 1947-től 1955-ig csak győztest hirdetett (1953-ban át se adták) és különdíjként funkcionált, ami az olasz-francia-japán statokba kicsit bekavar, pláne hogy 1950-ben koprodukcióként ugyanazon mozival mindkét európai ország nyert. A japánok 4 sikeréből 3 innen származik. A másik 3 élmenő az 1956-os bővítés idején nevez(het)ett először, mi magyarok pedig 1965-ben bátorkodtunk. 1953-ban a Fülöp-szigetek is próbálkozott, egyedüliként a különdíjas érában saját jogon.
• A Vezess helyettem lehet a kategória 2. leghosszabb győztese a 179 percével. A Háború és béke (1968) 431-ig teszi próbára az embert, habár 4 részben felosztva a komplett „sorozat” nyerte az Akadémia elismerését. A Tengeralattjáró (1982) nem is aratott diadalt, de még leghosszabb minisorozat formátuma is „csak” 293 minutonos.

Minden, mi fülnek ingere: zenék, dalok, hangok

• Andy Nelson, a West Side Story hangkeverője 22. jelölését érte el (nyert: Ryan közlegény megmentése (1998), A nyomorultak (2012)), ez a hangoknál új rekord. Az élők sorából Randy Newman rendelkezik még ennyivel, míg Woody Allen 24-gyel van előttük. Természetesen John Williams vezet 52-vel. Nelson munkatársa, Gary Rydstorm 19-edjére kaphatott gratulációkat a kihirdetésekkor, de ezzel ő csak Kevin O’Connell (21) mögött a 3. a hangtechnikusok közt. Jópofa, hogy pont musical kapcsán jön föl a legérdekesebb dolog a hangos bagázsból, ahol persze fontos a zene is… és 7-ből 6 felsorolt név éppenséggel a füleket érintő területeken brillírozik ennyit.
• Ha már zenészóriások, Hans Zimmer a Dűnével a 12. muzsikájáért is kiemelést kapott, ám a hirtelen nagynak tűnő számot kezeljük a helyén, mert a közönségkedvenc komponista sorban a 15., aki eljutott idáig.
• Germaine Franco a 8. zeneszerzőnő, közülük az 1. latina, aki jelöltek Oscarra, az Encanto pedig az 1998-as Mulan (Jerry Goldsmith) óta az 1. számozott Disney animáció, mely nem csak a betétdalok közé került be. A „címvédő” Pixar azóta 6-szor is kiérdemelte ezt, ledominálva a Lelki ismeretekkel a tavalyi szezont és Oscar-díjassá téve most a Batmannel hasító Michael Giacchinót (Fel!, 2009). A Mulan idején 2 zenei kategória volt a ’90-es évek 2. felében, a musical/vígjáték és a dráma, természetesen előbbiben szerepelt a rajzfilm az Egy bogár életével (Randy Newman) közösen. A felosztás előtt 1994-ben Zimmer és az Oroszlánkirály zsebelte be a szobrot, a kettészedés után pedig Alan Menken a Pocahontasszal aratott sikert a Toy Story (szintén Newman) elől is lopva azt.
• Maradva még a spanyol nyelvterületen és az Encantónál, ha Lin-Manuel Miranda véletlen meglepetést okozna a „Dos Oruguitas”-szal, ő lehetne a 17. „EGOT tag”, aki Emmyt, Grammyt, Oscart és Tonyt is tarthat a polcán otthon. Mondjuk az már eleve meglepő, hogy nem a mémmé vált és a „Let it Go” rekordjait is döntögető „We Don’t Talk About Bruno”-t vagy a 22 nyelven (magyarul pont nem) egy komplett albumként kiadott nyitószámot, a „The Family Madrigal”-t jelölte az Akadémia.
  

  Encanto – kritika

• Az utóbbi 5 évben nem telt el úgy szezon, hogy Diane Warren szerzemény ne lett volna a dalok között. A „Somehow You Do” már a 13. szereplése, de még mindig díj nélküli, egyedüliként azok közül, akik legalább 8 filmslágert tettek hozzá az Oscar törikönyvekhez. Warren a legtöbbet nominált, de győzelem nélküli nő, élő személyek között pedig Thomas Newman (15) és Greg P. Russell (17) van még rosszabb aránnyal. Természetesen ők is a zene/hang szakmákból…
• Beyoncé a 2., aki legalább 4 Billboard-jelölésnél tart a legjobb női előadók között, amik mellé most beszerzett oscarosból is a Richard király végefőcímévél. Az elődje Adele volt, ezzel pedig megnyithatjuk a James Bond blokkot…
• Billie Eilish a 2. legfiatalabb énekesnő a maga 20 évével, Markéta Irglová volt nála fiatalabb (19), amikor 2007-ben az Egyszer betétdalával szerepelt. Eilish a 21. század szülöttjei közül a 2., akinek nevét majd az egyik kategória indulói között olvassák föl, de az 1., aki nagy eséllyel győztesként távozik az estről. Quvenzhané Wallis 2003-asként a Messzi dél vadjaiban (2012) látott alakításáért izgulhatott, ő minden idők 2. legifjabb nomináltja. Billie és tesója, Finneas O’Connell a 2. fiú-lány testvérpár dalszerzők közös munkáért jelölve, Lesley és Michael Gore után, akik az 1980-as Hírnév egyik szerzeménnyel jeleskedtek. Fiatal kora ellenére a 2001-es születésű Eilish már nem először fog fellépni a színpadon, az emlékblokk alatt énekelt 2 éve.
  

  Billie Eilish Hans Zimmerrel kiegészülve adta elő a Bond betédalt

• A Nincs idő meghalni mindössze csupán a 7. Bond főcím, aminek jelenése van az Oscaron, ráadásul csak a 6. hivatalos, mert 1967-ből a Casino Royale paródiáét tartotta jobbnak az Akadémia, mint Nancy Sinatrát és a Csak kétszer élsz John Barry és David Arnold egyik Bond zenéje se járt Oscar-közel, az Élni és halni hagyni (1971), a „Nobody Does It Better” (A kém, aki szeretett engem, 1977) és a Szigorúan bizalmas (1981) a 3 Moore-érás, ami szerepelhetett, szóval se Tina Turner, se Shirley Bassey. Konkrét szobrot először a Skyfall (2012) kapott, majd a „Writing’s On the Wall” is (SPECTRE – A fantom visszatér, 2015), és dominálja a szezont a tavalyi Grammyt behúzó Nincs idő meghalni, szóval a széria aligha most szakad majd meg.
  

  Nincs idő meghalni – kritika

• Bond ugyanakkor sosem volt annyira Oscar-kedvenc más területen se, elvégre inkább a briteké és a BAFTÁ-é, nem az amcsiké. Persze, nyilván ez a franchise adta a legtöbb dalt és a Nincs idő meghalni a maga 3 jelölésével (dal, hang, vizuális effektusok) most sikeresebbnek is mondható, mert csak a Skyfall tűnt föl többször (5), a Craig-éra előtt pedig csak a Kém, aki szeretett engem lett multikategóriás (3). Mivel legutóbbi hang szereplésekkor a franchise nyert (bár megosztva, és mindkettőben jelölt volt), ezért lehetne esélye ott is a 007-esnek idén, viszont már egyesítettként mégis kisebb a sansz. Calvin Dyson videóban foglalja össze az ügynök és az Akadémia közös dolgait olyan színesekkel, mint a nagyon fura előadás visszatérő gonoszokkal, a 2012-es 50 éves jubileumi dolgokkal, Sean Connery feltűnéseivel, vagy mikor Roger Moore távozott a legjobb főszereplő szobrával. Szépen összeszedett anyag!

Aprólék a többi kategóriából és a magyar érdekeltség

• Vizuális effektusok: A Dűnével jelölt Paul Lambert eddig mindig győztesként távozott (Szárnyas fejvadász 2049, Az első ember), ha pedig most se törik meg sorozata, ő lesz 4., aki 3/3-as mesterhármast ér el, de az 1., aki több rendező munkatársaként. A korábbiak ugyanis a Gyűrűk ura trilógiával és Christopher Nolan hű társaként (Eredet, Csillagok között, Tenet) zsákolták be az éveket.
• Daniel Sudick idén duplán szerepel a Pókember: Nincs hazaút és a Free Guy révén, így már 12 jelölésnél jár győzelem nélkül. Először 2003-ban (A kapitány és a katona: A világ túlsó oldalán), majd a Világok harcáért került fel az éves osztályfotóra, ezután 2008-tól kezdve jött 9 MCU mozi és a Free Guy. Ezzel kiegyenlítette és meg is előzte Rick Kline hangmérnököt (11 nomináció), mint a 4. legtöbbet jelölt, de sikerrel még nem járt élő személy. A top3-at lásd részletesen a Bond blokk előtt a daloknál.
  

  Pókember: Nincs hazaút – kritika

• Operatőr: Robert Richardson, Emmanuel Lubezki és Roger Deakins után Janusz Kaminski (West Side Story) lett a 4., aki többszörös győztes és legalább 7 fényképezése keltette fel az Akadémia figyelmét az élők közül. Lubezki és Deakins az elmúlt 8-ból 5-öt vittek el, utóbbinál pedig örömünnep volt, hogy végre nyert 14. nekifutásra. Kaminski korábban a Schindler listájával (1993) és a Ryan közlegény megmentésével (1998) húzta be az éveket.
• Bár nem beszélhetünk Brunóról, most mégis megtesszük. Bruno Delbonnel munkásságának 6. Oscar közelébe jutott alkotása a Macbeth tragédiája és ha nem nyer, akkor az élő operatőrök közül ő lesz a legtöbb jelöléssel, ám folyton üres kézzel távozó mellőzött, Caleb Deschanellel megosztottan, akit ezzel ér utol.
• Ari Wegner a 2. operatőrnő az Oscar-jelöltek történetében, a Kutya karmai közt előtt szintén egy western kellett a hölgyektől, ez 2017-ben a Mudbound volt, amit Rachel Morrison örökített meg kameráival. A BAFTÁ-nál Wegner lett az úttörő.
• Vágás: Az elmúlt évtizedben 3 vágó térhetett vissza némi eséllyel 3-szor is a gálára. Joe Walker a 12 év rabszolgaság (2013) és az Érkezés (2016) után most a Dűnével, míg Hank Corwin mindhárom Adam McKay szatírával kibérelte a maga helyét (A nagy dobás – 2015, Alelnök – 2018, Ne nézz fel!). William Goldenberghez csatlakoztak, aki az Argo-akcióval (2012) nyert, Walker és Corwin még ácsingóznak.
• Smink: Eva von Bahr és Love Larson lett az egyetlen triplán jelölt a Dűnével az elmúlt 10 év sminkesei közül, először nem svéd filmmel. Még mikor csak 3 helyes volt a kategória, akkor jöttek underdogként Skandináviából, egymást követő években (A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt; Az ember, akit Ovénak hívnak).
• A Ma Rainey – A blues nagyasszonya tavaly Mia Neal és Jameika Wilson által meghozta az 1. fekete sminkjelölést, a sor pedig az Amerikába jöttem 2 révén Stacey Morrisszal és Carla Farmerrel folytatódik idén – ráadásul komoly esélyesekként.
• Jelmez: Jenny Beaven, a Szörnyelláért már a 11. jelölését gyűjtötte be, legutóbbijával, a Mad Max – A harag útjával pedig nyerte is 2. aranyszobrát. Ő már a 9. ruhaköltő, aki több, mint 10 tervezésével került Oscar közel, a listát Edith Head vezeti 35-tel, melyek közül 8 után mehetett a nevét begravíroztatni a bábú talpazatába.
  

  Szörnyella – kritika

• Díszlet: A West Side Storyért Adam Stockhausen 4. jelölését zsebelte be az Akadémiától, a látványtervezők közül rajta kívül még Anna Pinnock (akivel együtt nyertek 2014-ben a Grand Budapest Hotellel) és Nathan Crowley gyűjtöttek be ennyit az elmúlt évtized során. Crowley Nolan állandó társa, összesen 6 nominációjából 5 származik együttműködéseikből, a kivétel pedig Chazelle-lel volt (Az első ember).
• És természetesen nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy magyar szempontból ez a legkiemeltebb kategória idén, hisz Sipos Zsuzsanna is mehet majd Los Angelesbe ráadásul igen jó esélyekkel! Mind a díszlettervezők, mind a dekorátorok szakszervezete díjazta a Dűnét, ez pedig szép előjel. Csak jó lenne élőben is látni…

Merthogy bizony sajnos a látványtervezés beleesik abba a 8-asba, amit idén bejelentettek, mint a TV közvetítés előtt átadásra kerülőket. Összesen 85 embert érint ez, köztük pont a nézőcsalogató Hans Zimmert is. Tőle már szakmán belülről kértek egy bojkottot, de egyre több nagy filmes szólal fel a döntés ellen. A nyomást a Disney tulajdonában lévő ABC-n keresztül helyezték a szervezőkre, látván az utóbbi évek eső nézettségeit, most egyszerre próbálják előhúzni minden tervezett újításukat az utóbbi évekből. Mert hát volt már arról szól korábban, hogy a reklámszünetekben adnak át pár szobrot és a köszönőbeszéddel jönnek vissza a hirdetők blokkjáról, de ezt gyorsan elvetették. Felmerült a populáris mozik kategóriája is meg a több házigazdás megoldás (egyfajta jól működő próbáját ennek láttuk az Amy Poehler – Tina Fey – Maya Rudolph hülyéskedéssel), most ezekhez egyszerre, némileg módosítva ragaszkodott a csatorna, különben a kaszát is kilátásba helyeztek…

A közönségkedvenc szavazás meglepő alakulása (Pókember helyett tavalyi Hamupipőke?) legalább nem versenykategória és igazából elfér egy pici blokkban kihirdetni az eredményét, bár nyilván a 3 életműdíjas ünneplésével egyenértékű hosszban. Amúgy volt külön kedvenc jelenetes szavazás is, mert miért ne? A 3 órába felosztott más házigazda is érdekes, de még nem drasztikus (viszont a kémia kiveszik), de hogy a 23-ból 8 dicsőséget még szinte üres színpadon, a vörös szőnyeg előtt és közben vegyenek át, az nonszensz. Pont az Oscar szólt eddig arról, hogy még a „legkisebb” nevek, a rövidfilmesek is megkapják a maguk rivaldafényét, még úgyis, ha lekeverik őket, de más átadónál nincsenek ennyire se kiemelve, legalábbis ami nem szakszervezeti vagy direkt nekik szóló. Egyszerűen méltatlan és reméljük, hogy erősebb lesz a színészek, rendezők, nagy nevek bojkott fenyegetése, hogy idén is visszatáncoljon ezúttal nem az Akadémia, hanem a Disney. Mert még azt is eltervezték, hogy ez állandó lesz, csak minden évben 8 másik, „kalapból kihúzott” kategória jut erre a sorsra.

A szemükben van 9 kiemelt, aminek nézői értéke is van (film, rendező, színészek, forgatókönyvek, animáció), a nemzetköziekkel nem merték megcsinálni, az rántotta magával a dokukat, a betétdalok előadása meg jó showelem, szóval marad. De minden mást lekicsinyíteni, mert kell a nézettség és a felhígítás más baromkodásokkal, hogy nézzék a fiatalok is… nos, hagy kivetnivalót maga után. Nyilván TV-s produkció, de a zenéket annyira magától értetődő lenne a dalokhoz csatolva egy blokkban mindig átadni, logikus hagyomány. Meg aztán ez egy szakmai esemény csak nagyobb hype-pal, a nézősereg magja úgyse az egyszeri átlagember, szóval nekik is sértő. Humorizálni meg a túl PC világban inkább csak kínosan lehet, mert sértődés lesz mindenből, pedig az éles szarkazmus kellően értékelve… az tényleg feldobná az estét. Csak abból „kinőtt” a társadalom.

Más kérdés, hogy láthatjuk-e egyáltalán idén magyarul? Az Oscart 3 évre lehet megvenni, az MTVA számára kellett a Saul fia miatt (és jól jött ki a Mindenki és a Testről és lélekről), a TV2 Csoport pedig valamivel be akarta vezetni a Moziverzumot, a maradékot meg le kellett adniuk. Magyar sikervárományos most is van, csak nem feltétlen eladhatóan és élőben kapcsolva, 2 héttel az esemény előtt pedig úgy áll a dolog, hogy vadászni kell majd streamet valahonnan. Bizonyára már okosabbak leszünk akkor, mikor legközelebb a végső esélyekről értekezünk. Addig meg emésztgessétek a fenti érdekességeket!

Hozzászólások

hozzászólás