Oscar kisokos 2025 (latolgatás, színes érdekességek és statisztikák…)

Immár 8. évét tapossa a nagy Oscar előzetes, most némileg új formában, de szokott stílussal. Egy igazán fordulatos, még mindig sok fontos kategóriában tuti befutó nélküli szezon ér a csúcspontjára. Az elmúlt hónapokban 5 film is főesélyesnek mondhatta magát, ismét komoly történelmi, akár 89 esztendős tettek kerültek elő, sőt az évek során a cikkek egy afféle kabalájává vált figurája – aki az egyetlen fix pont volt az eleje óta – végre felérhet a csúcsra. Latolgatás, színes érdekességek és statisztikák: ezúttal egyben.

Hát, eljött ez a pontja az évnek, menetrend szerint, ami azért pár hete a nagy tűzvészben még elég kérdéses volt. Az események hatása érezhető lesz, az egyik kategória elvesztette szakmai jóslatát (csak két hét múlva kerül rá sor), a tervek szerint a színészek méltatása helyett a technikai szakik kapnak majd hosszabb szerepet, azok a láthatatlannak hitt háttérmunkások, kiknek szerepük párhuzamba állítható a hősies tűzoltókkal. Kivették a betétdal előadásokat (cserébe lesz Wicked és Bond), szóval idén is megy a próbálkozás valami mással, újjal.

A 97. Oscar-jelöltjei között Jancsó Dávid is, az Emilia Pérez 13, a Wicked és A brutalista 10-10 nominációt kapott

Ez a szezon szó szerint tele volt mindennel. Jó filmek. Franchise filmek. Botrányok. Kiesések. Új arcok betörése. A régiek révbe érése. Visszatérések. A jövőtől való megijedés. Robotok. Majmok. Kisállatok. Építészek. Boszorkányok. Pápák. Bob Dylan. Természeti katasztrófák. Áradás. S ami a legfontosabb: sokkoló meglepetések, nagy hiányzók és teljes összezavarodás. Az érdekességek forrása mint mindig, két nagy gyűjtésből indul ki (Ben Zauzmeréből és Daniel Howatéból), de jócskán ollózok máshonnan is. 10 év után először azonban a szokásos táblázatformátummal nem tudtam elkészülni időben, így az esélylatolgatás ezúttal nem lesz annyira exkluzív, rámutatva pár olyan dologra, amit sehol máshol nem találhatnátok, de a lényeg meglesz. Nem húzom a felvezetést, de pár alapvető dolog még a rend kedvéért.

Conan O’Brien bemutatkozik házigazdaként, miután többen – köztük Jimmy Kimmel – visszamondták, vagy csak későbbi tervként maradtak meg (Ryan Reynolds és Hugh Jackman duója). Jimmy így még nem lép fel a képzeletbeli dobogóra 5. estjével Johnny Carson mellé (Whoppi Goldberg és Jack Lemmon még a 4x-esek), de nem zárta ki a későbbi visszatérését. Amerikában újdonság a streaming, a Disney a Hulun is fogja közvetítetni a gálát az ABC mellett, de mi magyarok már tapasztalt Disney+ nézőkként futunk neki, jómagam pedig még tapasztaltabban a terv szerinti élő kommentálásnak a Facebook oldalunkon. Most, hogy a kötelezőt letudtuk, irány vissza novemberbe, hogy picit elidőzzünk az elmúlt héten érdekes aktualitást kapó életműdíjaknál. Ha már a gálán nem teszik…

Conan O’Brien boldogtalan kapcsolatban él Oscarral, vicces beharangozó videó

A nevem díj. Casting-díj.

Öt személy kapott életmű szobrocskát, közülük Richard Curtis-é a legkevésbé nagy port kavaró, bár Hugh Grant stand upja emlékezetes volt előtte. Quincy Jones-é végül posztumusz lett, pont pár nappal előtte hunyt el, így családja vette át, élükön Rashida Jones. A másik két ünneplés sokkal fontosabbá vált, érdekes utóélettel. Daniel Craig felvezetésével léphetett pulpitushoz Barbara Broccoli és Michael G. Wilson, a 007-es két, már ex-producere. Tiszteletükre egy zenei megemlékezéssel készülnek a gálára. Hogy mi lesz Bonddal, nem ide tartozik, de idevág, hogy azóta – az Amazontól függetlenül – visszavonult a széria casting direktora, aki 1981-től volt jelen benne, s ’82-ben kinézte Pierce Brosnant (screentestelték is), de ő választotta ki Timothy Daltont és Craiget is, azokból a 2005-ös meghallgatásokról, melyek közül 4 párhete kiszivárgott. Nem feltétlen véletlen időzítéssel.

Ha már casting, és casting direktorok, a jövőre bemutatkozó kategória előszeleként az Akadémia megejtette 1. díjazását a szakma felé: Juliet Taylort érte a megtiszteltetés, hogy felvezethette a szereposztás fontosságának mivoltát. Ha a közeljövőben egy kaszkadőr is kapna életműszobrot, készülhetünk… Taylor egyébként 1973-ben (be)kezdte pályafutását (Az ördögűző), majd 2005-től 2016-os visszavonulásáig már csak Woody Allennel dolgozott (a Match Pointtól a Café Societyig), akinek ’75 óta volt hű társa és ’99-’02 között is csak mellette volt aktív. Mind a ’75-ös, mind a ’04-es A Stepfordi feleségekért felelt. Életútját nem lehet röviden összegezni, de pár címet még muszáj: Hálózat, Taxisofőr, Annie Hall, Harmadik típusú találkozások, Becéző szavak; Segítség, felnőttem!; Veszedelmes viszonyok, Schindler listája, Interjú a vámpírral; Segítség, karácsony!, Ha eljön Joe Black, meg amit még Woodytől el lehet képzelni. 116 castingmunkája mellé ’92-ben bevállalt egy TV-s cameót is.

A már említett Zauzmer összeállított egy listát, hogy a legfontosabb jóslást segítő casting-díjak és az adott évi Oscarok összessége alapján melyik filmek nyerhették volna ezt a kategóriát, ha az kezdetektől részét képezné a gáláknak. Matek alapján az elmúlt 11 évből ez nekem is megvan sajátként, nem mindig ugyanazzal a végeredménnyel, szóval kezeljük játékosan EZT.

Általános, kategóriákon átívelő érdekességek (főképp a legjobb filmre jelöltekről)

Mielőtt elindulnánk megvizsgálni a specifikus jelöltblokkokat, nézzük meg, mit mutat az összkép. Az évszámok az adott Oscar mezőny évfolyamát fedik, nem a gálát, az „idén” 2024.

• Már a jelöltek felírásánál is feltűnt, hogy a bővített legjobb filmes érában (16. éve) ez a bagázs a legkisebb: 35 egészestés (29 játék-, 6 doku) és 15 rövid cím teszi ki a komplett mezőnyt. Ennek hatása lentebb látható lesz majd, továbbá magával hordozza a később sokat előkerülő nagy hiányzókat is, viszont ha már most lenne casting (netán még nem volna összevont hang), akkor se feltétlen nőtt volna ez a szám.
• A stúdiós megoszlás az alábbi. Netflix: 16 jelölés, A24: 14, Universal: 13, Focus: 12, Searchlight: 10, Neon: 7, Mubi: 6, Warner: 5, Paramount: 3, Sony Classics: 3, a többiek pedig max 1-2-t tesznek hozzá a 130-as összegészhez.
  

  Viccesen őszintén az idei Oscar-jelölt filmekről – videó

• A legkisebb mezőny ugyanakkor valamiben a legnagyobb: a legjobb filmekre jelölt 10-es összjátékidejében. Többet kell nézésükkel tölteni, mint egy Le Mans-i 24 órással, a bagázs laza 1 napot és 45 percet kér életünkből. Az előző rekord is már 24 óra fölé lőtt, de csak egyetlen minutonnal (két éve), ráadásul ott még akadt 2 óra alatti percszám. Most az a beszálló sorrendben pedig így fest a matek: A brutalista 215’, Dűne 2166’, Wicked 160’, Sehol se otthon 140’, A Nickel-fiúk 140’, A szer 140’, Anora 139’, Én még itt vagyok 138’, Emilia Pérez 130’, Konklávé 120’. A 10 filmes formátummal könnyebb ezt elérni, de a trend jól látszik: ’22 és ’24 a két csúcs. Még ezen a cikken is hamarabb áthámozza magát az ember… talán… hozzatok élelmet!
  

  A legjobb film kategória jelöltjei Oscar szobrokként megjelenítve – képek

• A leghosszabb legjobb filmre jelöltek: Kleopátra (1963) 248’, Elfújta a szél (1939) 238’, Arábiai Lawrence (1962) 222’, Tízparancsolat (1956) 220’, A brutalista 215’.
• Mivel a Rokonszenvedés kiszorult az idei top10-ből, továbbra is az 1991-es A szépség és a szörnyeteg az egyetlen max 90 perces fődíj jelölt, (immár) az elmúlt 69 évből.
• Legkésőbb az Independent Spiriten többeknek is leeshetett, hogy Emma Stone 4 indie producere volt mostanság, mialatt kedvenc görögje legújabb agymenésére letolta haját. Épp mellette lett először jelölve ily minősítésében tavaly a Szegény párákkal, így a Rokonszenvedéssel emmajdnem duplázott. Az a köszönőbeszéd meg kész csoda!

• Gladiátor. Mad Max: A harag útja. Joker. Ők igencsak szép sikereket élhettek meg: 33 jelölés, 13 díj. A dicső azonban a múlté, új epizódjainak együttesen kellett beérniük egyetlen nominációval, a Gladiátor II. A Dűne viszonylag jól tartotta magát, ám míg az 1. rész 6 szoborral mehetett haza, addig a 2.-nak csupán 5-re van egyáltalán esélye – de inkább 2-re. A Joker 2 a shortlistig még eljutott, a Furiosa teljes betlije viszont elég fejvakarós téma. Talán az AI (arccsere) elleni gátlások?
  

  Gladiátor II – kritika

• A Sing Sing a 9. olyan cím az Oscar történetében, ami megismétli önnönmagát. Ha nem lett volna mellőzve a rövid listákig élő Beetlejuice Beetlejuice, lenne 10. is. Most pedig tervezhetjük is a nyaralást Baden-Badenbe!
• Ha már címek, az eredeti angolok kiadják az ábécé első 5 betűjét a legjobb filmeknél: Anora, (The) Brutalist, Conclave / (A) Complete Unknown (Sehol se otthon), Dune és Emilia Pérez. Eddig az A-D volt a rekord 89 évvel korábban, amikor 12-en indultak, szóval a mostani arányaiban is jobb. Az idei csak beállítása 2019-nek: Little Woman (Kisasszonyok), Marriage Story (Házassági történet), 1917 (ejtsd a számot N-nel), Parasite (Élősködők), Once Upon a Time in… (Volt egyszer egy…) Hollywood.
• A Brady, Clement, Coralie, Demi és Karla nevek most először tűnnek fel 97 év alatt a jelölteknél. Filmcímeknél a wicked szócska az abszolút újdonság.
• A Wicked az 1. olyan, több számjegyű jelölést begyűjtő alkotás, melyet nem találunk se a rendezői, se az írói szegmenseknél. George Miller által kerülte ezt el a Mad Max: A harag útja, ami 8 tech kategből 6-ot bezsebelt. Ha csak 5 résztvevős lenne a legjobb film, 9 jelölésével a Wicked volna a legtöbbet nominált, melyet a fődíjra küldtek föl.
• A Wicked egyben az 5. olyan legjobb film jelölt, ami nem fejezi be saját narratíváját. Ebben az első Star Wars-t (1977), a Gyűrűk Ura trilógia kétharmadát (2001-02) és a Dűnét (2021) követi. Könnyen lehet, hogy a Wicked lesz 7. franchise, ami többször is szerepel a topkategóriában, de egyelőre a Dűne által a 6-nál járunk. A remake-ek és újra adaptációk nem játszanak: A keresztapa (3 résszel), Gyűrűk Ura (3), Broadway Melody (2, 1929-36 között), A magam útját járom (1944) és folytatása (Szent Mary harangjai, 1945), Avatar (2), Dűne (2).
• A Dűne 2 egyben a 11. folytatás, amit felolvasnak majd az est végén, ezekből 8-at láss az iméntiben, a maradék 3 pedig: Toy Story 3 (2010), Mad Max: A harag útja (2015, bár ez vitatható) és Top Gun: Maverick. Ezek egyben azon 3 franchise, amiknek korábbi epizódjait nem tartotta ily nagyra az Akadémia, olyan meg csomó van, ahol az 1. után a folytatás elhasalt (Gladiátor, Joker, Fekete Párduc, stb.).
  

  Dűne: Második rész – kritika

• A 2021 februárjáig tartó 2020-as covid folyamatot leszámítva, sorozatban a 8. évben van olyan legjobb film jelölt, ami nem az augusztus utolsó hétvégéjével / a Velencei Fesztivállal kezdődő őszi-téli szezonban rajtolt széles körben. Ez idén a Dűne 2, mely konkrétan még az előző Oscar előtt tartotta premierjét, bár ebben nem egyedi (lásd a csillagokat). Elődjei sorrendben: A Grand Budapest Hotel (2014), Mad Max: A harag útja (2015), A préri urai (2016), Tűnj el! (2017 feb.*), Dunkirk (2017), Fekete Párduc (2018 feb.*), Csuklyások – BlacKkKlansman (2018), Volt egyszer egy… Hollywood (2019), 2020-21; Minden, mindenhol, mindenkor (2022); Elvis (2022), Top Gun: Maverick (2022), Előző életek (2023) és persze a Barbenheimer.
• Timothée Chalamet-nak ez a 3. olyan éve, amikor 2 lehetséges fődíjas ünneplésekkor is színpadra léphetne, de most se fog. 2017-ben a Szólíts a neveden és a Lady Bird volt ott a legjobbak között, 2021-ben a Dűne és a Ne nézz fel!, most pedig a Dűne 2 és a Sehol se otthon. Szerepelt egyéb jelölt alkotásokban, sőt nyertesekben is (Csillagok között), de azok nem voltak a legjobb filmek között jelölve. Eddig még senki nem tűnt föl fődíj várományosokban úgy, hogy már 3x-os csak duplázott, szimplása éve meg nincs. A 3 esztendő alatt 6 cím persze könnyebb a 2009-es bővítés óta.
  

  Timothée Chalamet harmadszor bohóckodott a Saturday Night Live-ban, de Bob Dylan dalokat is előadott

• Az első féléves kedvelt premierhelyszín ugye Cannes, sorban 3. éve legalább 3 ott debütált alkotás van benne a legjobb film kategóriában, köztük az Arany Pálmát kapók hiánytalanul. 2022: A szomorúság háromszöge, Elvis és Top Gun: Maverick. 2023: Egy zuhanás anatómiája, Érdekvédelmi terület, Megfojtott virágok. 2024: Anora, A szer, Emilia Pérez. A triókból az elsőként felsorolt a pálmás.
• A horrorzsáner híresen alulreprezentált az Akadémiánál, ha valami közel is kerül a fődíjhoz, általában műfajmixként teszi. Összesen 7 alkotás jutott el idáig: Az ördögűző (1973), Cápa (1975), A bárányok hallgatnak (1991, ez nyert is), Hatodik érzék (1999), Fekete hattyú (2010), Tűnj el! (2017), A szer (2024).
• Brady Corbet (A brutalista) révén sorban 11. éve van a legjobb filmek közt olyan alkotás, amit egy színészből lett rendező dirigált. A korábbi leghosszabb sorozat 6 volt a ’70-es/’80-as évek fordulóján. A jelenlegi széria darabjai: Amerikai mesterlövész (2014, Clint Eastwood), Spotlight (’15, Tom McCarthy); A fegyvertelen katona, A préri urai és Kerítések (’16; Mel Gibson, Taylor Sheridan és Denzel Washington), Tűnj el! és Lady Bird (’17; Jordan Peele és Greta Gerwig), Csillag születik (’18, Bradley Cooper), Jojo nyuszi és Kisasszonyok (’19; Taika Waititi és Gerwig), Ígéretes fiatal nő (’20, Emerald Fennell), Belfast (’21, Kenneth Branagh), A nők beszélnek és Tár (’22; Sarah Polley és Todd Field), Barbie és Maestro (’23; Gerwig és Cooper).
  

  A brutalista – kritika

• Az Oscar történetében másodszor fordul elő, hogy minden jelölt rendező íróként is versenyben van. Csak két évet kell visszamennünk az első alkalomig, akkor ráadásul mindenki eredeti forgatókönyvekkel érte el ezt, most szétoszlik az adaptációk közé is, de az stimmel, hogy minden alkotás a legjobbak között is jelen.
• Sean Baker (Anora) és Jacques Audiard (Emilia Pérez) 4-4 nominációt gyűjtöttek be. A Coen tesókon kívül két embernek ez még egyik évben se sikerült, az pedig rekord, hogy külön filmekkel, nem alkotótársakként tették mindezt. Az örökranglistán Disney vezet a maga 6 jelölésével a 26. Oscarról, ám azokat különböző dokuk/rövidek producereként szerezte. Coppola két 1974-es (A keresztapa 2, Magánbeszélgetés) rendezésével összesen 5x lett felolvasva a borítéknyitás előtt, de producerként és íróként is duplázott, így sokszínűség tekintetében a 4 szerepkör a rekord. Éven belül 4x-es jelölt még Elliot Clawson (a 2. gálán, mind íróként), Warren Beatty kétszer (producer, író-rendező, színész; 1978: Ép testben épp, hogy élek; 1981: Vörösök), Alan Menken (1991: A szépség és a szörnyeteg zenéje és 3 dala), Coenék (2007: Nem vénnek való vidék; producer, író-rendező, álnevű vágó), Alfonso Cuarón (2018: Roma; producer, író-rendező, operatőr) és Cholé Zhao (2020: A nomádok földje; producer, író-rendező, vágó). Ha a Roma nemzetközi jelölését is belevesszük, akkor Cuarón 5-öt kapott valójában, valaki más pedig beállít egy másik Disney rekordot.
• Mégpedig azt, aminek tiszta beállítására Bakernek van is valamennyi reális sansza. Walt Disney abból a 6 jelöléséből 4-et váltott díjra (igazándiból ennyit is tudott), 4 köszönőbeszédre pedig Bong Joon-hónak is lehetősége nyílt az Élősködőkkel (2019), producerként, íróként, rendezőként és Dél-Korea nevében. A nemzetközi győztesek rendezőit 2014 óta gravíroztatják a szobor talpazatába. Baker számára a vágói mivolta a legkérdőjelesebb, s nem Jancsó Dávid miatt, de erről később. Komoly söprés lehet!
• Audiard másban alkotott már most egyedit: ő az 1., akit ugyanazon filmért jelöltek producerként, író-rendezőként ÉS dalszerzőként. Ez a kombó eddig csak Spike Jonze-nak volt meg, de külön alkotásokkal. És akkor most beszéljünk Emiliáról…
• 13 jelölésével az Emilia Pérez alig maradt le a Mindent Éváról (1950), a Titanic (1997) és a Kaliforniai álom (2016) 14-es csúcsáról. Az Éva ezt 12 kategóriában szórta szét (2-2 színésznőt és női melléket adva), a La La Land 13-ban (2 dal), James Cameron eposza pedig 14-ben, de mai szabályok alapján megállt volna 13-nál az egységes hangkategória miatt, s úgy a Ben-Húrt se egálozta volna ki a rekordszámú 11 szobrával. Az Emiliának a 2 dal miatt a 13 kateg lett volna a max, ha kicsit jobban kampányolják Selena Gomezt. A korábbi 13-asok: Elfújta a szél (1939), Most és mindörökké (1953), Mary Poppins (1964), Nem félünk a farkastól (1966), Forrest Gump (1994), Szerelmes Shakespeare (1998), A Gyűrű Szövetsége (2001), Chicago (2002), Benjamin Button (2008), A víz érintése (2017), Oppenheimer (2023). 7 vitte a fődíjat, a 14-esek közül meg az összes – bár, a Kaliforniai álom csak pár percig…

• Hogy egy 13x-os jelölt vezeti az éves mezőnyt az előző évi 13-as után, másodjára fordul elő, a listából kiolvasható, hogy 2001-2 és most 2023-4 a két ilyen pár.
• Az Emilia Pérez ugyanakkor megdöntötte a nem angol nyelvű jelölésrekordot, amit eddig 10-10 nominációval a Tigris és sárkány (2000) és történetbéli honfitárs Roma (2018) tartottak. Vajon mi lesz az 1., ami a 14-gyel a teljes örökranglistát is beállítja?
• Három mozit jelöltek legalább 10 díjra (Emilia Pérez 13, A brutalista és Wicked 10-10), ez az 5. ilyen az Oscar történetében. 1964 (Mary Poppins 13, My Fair Lady és Becket 12-12), 1977 (Júlia és Fordulópont 11-11, Star Wars 10), 2019 (Joker 11; Az ír, 1917 ÉS Volt egyszer egy… Hollywood 10-10-10 – rekord), 2023 (Oppenheimer 13, Szegény párák 11, Megfojtott virágok 10) volt még ilyen.
• Ha kivesszük az összekutyult 2020-at (van rá mentség…), akkor 2017 óta minden év legjövedelmezőbb alkotása kapott legalább 1 jelölést, ezúttal az Agymanók 2 járult hozzá a sorozathoz. A sorozathoz, ami könnyen megszakadhat, hisz Avatar 3 ide vagy oda, egy kínai animációsfilm 1 hónap alatt termelt majd’ 2 milliárdot és futása végére még a Titanic is meglehet. Nem, nem Futni mentem a címe, hanem.
• Noha Luca Guadagnino a sztrájkos tologatások miatt két darabbal is jelentkezett 2024-ben, végül hoppon maradt mind a 3 kategóriában nagy szoboresélyes (vágó, zene, dal) Challengers, mind a Daniel Craiggel fémjelzett Queer. Míg előbbi teljes sokk volt, utóbbira van logikus magyarázat: Craiget simán csak kitúrta Sebastian Stan.
  

  Challengers – kritika

• Az egyik legerősebb korai Oscar jósló hagyományosan a Torontói fesztivál, melynek győztese 2011 óta mindig kikötött a legjobb filmek között. Most a The Life of Chuck hiányzik ugyan, de széles premiere nyáron esedékes, szóval a sor nem feltéten törik meg, sőt, lehet, hogy jövőre mindkét fesztiválnyertes verseng majd. Utoljára 2006-ban nem mutattak be egyből egy torontói győztest, bár az végül teljesen mellőzve lett.
• Az amerikaiaknak a korhatárok tekintetében is van egy érdekességük, de ez a Kárpát-medencében elég megfoghatatlan. A lényeg, hogy a nálunk 6-os karikának megfelelő szintjükből most befért 2 cím a legjobbak közé (Wicked és Konklávé – igen, utóbbi itt elképzelhetetlen, hogy amott „6-os”) és ilyen jó rég nem volt. A jelenlegi rendszerük bevezetése óta rögtön az 1. évben (1984), majd még 1989-ben és végül 1995-ben.

Itt egy csavarral változtassunk a régi módin és hozzuk be az első magyar származású vonalat!

Röviden vagy a valóságot: a doku és a rövidszegmens

Az idei cikk felépítése innentől merőben más lesz, mint az eddigieké. Így most ki is kötöttünk a rövid és dokfilmes kategóriáknál, s túlleszünk az első esélylatolgatásokon. Bár a rövidfilmes blokk sose kiszámítható, az előzetes események alapján csak az animációk rendelkeznek normális élmenővel. Előbb lássunk pár érdekességet, köztük egy komoly magyar duplázást!

• A Surgance: Az eltemetett igazságért jelölt Julian Brave NoiseCat (tényleg ez a neve!) az 1. amerikai őslakos származású dokfilmes, akit jelöl az Akadémia. A Nincs más föld (No Other Land) kapcsán ugyanez elmondható Basel Adra és Hamdan Ballal eredetével is, csak épp palesztin vonatkozásban.
• A szezon egyik legnagyobb mellőzése már a shortlistek kihirdetésekkor nyilvánvaló volt. A Christopher Reeve életéről szóló Super/Man gyorsan ki lett szórva, s a tavalyi Michael J. Fox féle Still sorsára jutott. Filmes életrajzi vonatkozásban szintén hiányzó a Zenéjét szerezte: John Williams. Hát pont a róla szóló maradjon ki az Oscar ötösből? Pedig még a címadó tevékenységet is megtette hozzá…
• Bár nem mifelénk, de a szezon másik felkapott doksija se jutott be a végső körbe (csak a shortlistig), méghozzá a Will & Harper. Az itthon megosztó témájú road movie az ex-SNL író és Will Ferrell főszereplésével a Saturday Night Live évfordulós ünneplései erejével se tudott élni, pedig volt itt minden: játékfilm a kezdetekről (nuku hype-pal), doku minisorozat, koncert meg persze a különkiadásuk – és mégsem! Az megfigyelhető, hogy mindig a dokuknál van a legnagyobb szétszórás és széthúzás matematikailag, az előzetes gyűjtögetéseknek meg vajmi kevés szerepük marad.
• A Super/Man és a Will & Harper döntetlenben nyerték a Critics Choice-ot, amit 9. alkalommal rendeztek külön nagy dokuátadóként, de nem jó ómen itt a diadal: az elmúlt 10 évből (még az utolsó nem különállótól) csupán 3 győztest hívtak Oscarra.
  

  Super/Man: Christopher Reeve története – kritika

• És íme, amit beharangoztam, s amit a vájtszeműek már kiszúrhattak: egy bizonyos Eric Nyari név két kategóriában is ott díszeleg, a nagydokukból a Fekete doboznál (Black Box Diaries), a rövideknél pedig az Instruments of a Beating Heartnál. Eric-ről azt kell tudni, hogy New Yorkban született, egy helyi utómunkás cégelnök, Balázs fiaként. 21 évesen kiköltözött Japánba, ahol rátalált a szerelem, s feleségével együtt űzik az ipart. Bár nem lenne ez tisztán magyar Oscar, talán több esély van rá, mint Jancsó Dávidra, pont a kiszámíthatatlanság és a duplaérdekeltség miatt. Ilyet utoljára az 1994-es mezőnyben ért el valaki, akkor a rövid pedig meg is lett neki. Hajrá!

• A rövidfilmek között most nincs se húzónevű színész vagy rendező, se ismert stábtag (pl. zeneszerző), sőt az animációknál sincs ott a klasszikus stúdióktól semmi, kivéve a Magic Candies. A Toei filmje egy 4 évig készült 21 perces stop motion, nem anime.
• A The Man Who Could Not Remain Silent a 10. Cannes-ból Arany Pálmával távozó rövidfilm, amely az Oscaron is visszaköszön, de csak a 2. az évezredben. 2016-ig kell visszamenni az előzőhöz. Pár napja még fent volt a stop motion is a YouTube-on, de azóta sajnos leszedték, így csak a 3-ból 2-t tudok végül a cikkbe illeszteni:

S akkor jöjjön eme 4 kateg esélylatolgatása, amiből 3 villámgyors lesz. A Pálma mellett az Európai Filmdíjat és a Césart is bezsebelte a Cannes-i győztes, a többi kiemelt(ebb) elismerést pedig a jelöléseken kívül esők aratták le, így talán a fenti a legesélyesebb. Az egyetlen valamirevaló előrejelző e tájakon viszont csak az animációs szakma Oscarjának vehető Annie idevágó része, az a Wander to Wonderé lett, ami amcsi sikere mellé a BAFTÁ-t is vitte, így itt tényleg megállja a helyét az esélyességi kijelentés. Ez nem tekinthető meg sajnos. A rövid dokuknál a 3 szakmai díjátadó győzteseit kell végigvennünk, milyen szerencse, hogy ezáltal teljesen nyitott maradt a dolog, mert háromfelé mentek és mind nomináltnál landolt. A kalapban ott van Eric munkája is, bár a Netflix-es Az egyetlen lány a zenekarban populárisabb és ez előnyére válhat, aztán lehet a végén az Incident lesz a befutó. Vagy az se.

A dokuknál a Super/Mannel csupán a top3 jósló (a Choice mellett a BAFTA és a producerek szakszervezete) zúgott ki a számításból – sőt, egy kisebb szakmai díj is –, szóval maradnak a maradékok. Jelöléseket mind az 5 alkotásnak sikerült gyűjtögetnie. Korábbi kiemelt győzelem nélkül a mezőny 60%-a máris meglepi státuszba kerül, az Eric féle Fekete dobozon kívül (ami még nominációkkal is a legrosszabbul áll) így a Sugarcane és a Háttérzene államcsínyhez (Soundtrack to a Coup d’Etat) „hullanak” ki. A verseny így a Nincs más földre és a Porcelain Warra szűkül: előbbi a szezon dominátora, a legtöbb elismerést ez gyűjtötte, köztük mindkét fennmaradó doku átadót, a Spiritet, az Európai Filmdíjat és a Berlinálé doku kategóriáját. Ez utóbbi azért csalóka, mert az Arany Medve az Oscarról végül kimaradó, a hazai mozikban is futogató Dahomey – Kik vagyunk?-é lett, ergo a doksi díj ezúttal nem fedte le a legjobb dokut a fesztiválon. Az impozáns eredménylista egyetlen kihívója „a Sundance kedvenc” plecsnit és a rendezők szakszervezetének győzelmét tudja felmutatni, ez pedig kis szerencsével épp elég lehet a Porcelain Warnak. Extra: a Sundance nemzetközi fele magyar siker volt!

Gonosz szörny és szörnyű gonosz: a látványkategóriák

A díszleteket, jelmezeket és sminkeket/maszkokat lefedő szegmens következik. Sokatmondó, hogy bár a hazai pálya előnyét élvezve, az Ausztrál Filmdíj mindhárom esetben a Furiosánál landolt, s ha még nem is feltétlen lenne esélyes, teljes hiánya látványosan kijön. Egyébként a berendezőknél jobban már csak a kellékesek vannak elfeledve az ideillő szakmák közül, nekik saját szervezeti átadó nélkül csak Velencében jut saját rivaldafény, a fesztivál felhozatalából.

Annak viszont az elmúlt években rendesen örülhettünk, hogy a berendezők egyrészt már megkezdték saját gáláikat (így több az előzetes adatunk), másrészt, hogy ez mostanság a Zsuzsik fenségterülete volt. 3 éve a Dűnével Sipos, tavaly pedig a Szegény párákkal Mihalek lett a befutó. Őket a 96 év összes díjazottjának angol névsorában végül, de nem az utolsó, hanem az utolsó két sorban találhatjuk. Joggal bizakodhattunk abban, hogy a pozícióját megtartó Sipos idén is ott lesz, de hamar kiderült, hogy ezúttal nem őt fogják végigvinni a szezonban, így neki a sokkal mérsékeltebb sikereket elérő Alien: Romulus maradt. Szóval bár a magyar munkák így is részei az Oscar felhozatalnak, jelölésünk nincs. Ami van, az lent.

• Hazánkat teljes egészében egyetlen film kerülte el az idei 29-ből, mégpedig az A Different Man, amit Sebastian Stan Globe-ja ellenére se karolt fel senki. Jelölése a smink/maszkban található, amiért Mike Marino 4 év alatt 3. nominációját gyűjti. 2021-ben az Amerikába jöttem 2-vel, ’22-ben a Batmannel érdemelte ki ezt társaival.
• Egy másik 3x-os jelöltünk is lett a kategóriában, mégpedig David White maszkmester, aki a Nosferatuban magáért Orlock Gróf kinézetéért felelt. Előzőleg a 2014-es A galaxis őrzőivel és a 2020-as Demóna 2-vel bukkant fel az Oscar közelségében.
• Korábbi győztesünk is akad Frances Hannon személyében, aki most a Wicked miatt lett kiemelve, a szobrát pedig 10 éve kapta (A Grand Budapest Hotel). Se előtte, se azóta nem nominálták, szóval eddig 1/1 a mérlege, de ez megszakad majd.
• Talán nemzetközi jellegükből adódva, sajnos a többiekről (A szer, Emilia Pérez) sminkes/maszkos érdekességet nem sikerült előkotorjak. Előbbiről itt egy videó:

Nézzünk szét a kosztümösök ruhatárában!

• Janty Yates a két Gladiátor révén a 6. személy lett, aki ugyanazon filmsorozat több darabjával is kiérdemelte jelmeztervezői jelölését. Elődei: Edith Head (Airport), Ngila Dickson és Richard Taylor (Gyűrűk Ura), Alexandra Byrne (az Elizabeth-ek Cate Blanchettel), Ruth E. Carter (Fekete Párduc). Az első Gladiátorral nyert, tavaly pedig a Napóleon miatt volt részese az össznépi csoportképnek. Társa az a David Crossman, akivel tavaly is párban kapták a nominálást.
• Arianne Phillips (Sehol se otthon) az elmúlt 20 évben már a 4. jelölését szerzi, nála többet csak az igazi nagyágyúk gyűjtöttek (Jacqueline Durran és Sandy Powell 9-9-et, Colleen Atwood 7-et). Nyernie még nem sikerült.
• A német Lisy Christl a 2011-es Roland Emmerich féle Anonymus után a Konklávéval tért vissza a nomináltak sorába.
• Paul Tazewell a musicalek, operák és táncos előadások szakterületén tervezi a rucikat, most két színházi munkája közé épp a Wicked fért be, de 3 éve Spielberg West Side Storyjáért is kapott már jelölést.
  

  Wicked – kritika

• Linda Muir Oscar debütálása a Nosferatu által jött létre.

Most pedig tartunk egy díszletbejárást!

• Kezdjük a kötelezővel: Zsuzsi győztestársa, Patrice Vermette maradt a helyén, de két Dűne mellett pedig még 2 jelölése van (Az ifjú Viktória királynő, 2009 és Érkezés, 2016). A Zsuzsi helyett promótált Shane Vieau sem akárki, a Dűne 2 előtt del Toro filmekkel volt jelen, 1. nominációját pedig díjra váltotta (A víz érintése, 2017 majd Rémálmok sikátora, 2021).
• Judy Becker (A brutalista) a 2013-as Amerikai botrány után érdemelt ki ismételten jelölést. A másik magyarországi produkció dekorátora viszont új név a mezőnyben, ez pedig a szomszédban készült Nosferatu párosáról is elmondható.
• Suzie Davies (Konklávé) az elfeledett Turner után 10 évvel van újra Oscar közel.
• Nathan Crowley a Wickeddel immár 7. jelölését hozta össze, ám eddig mindig üres kézzel távozott. Most komoly esélye van arra, hogy megtörje az átkát, ha viszont jön egy meglepi, akkor csatlakozik Sarah Greenwood és Katie Spencer párosához, akik szintén 0/7-tel állnak és tavaly a Barbie-val maradtak hoppon a Szegény párák szezonvégi megerősödésének köszönhetően.
• Az Óz előzmény dekorátora szintén tapasztalt, Lee Sandels a Hadak útján (2011) és az 1917 (2019) után, először nem I. világháborús munkával izgulhat a papírformáért.

De hogy is alakultak ki azok a bizonyos papírformák? Kezdjünk a smink/maszk tájékán. Itt alapvetően 6 dologra tudnánk hagyatkozni, de a Furiosa hiánya és egy USÁ-ban 2025-ös premier miatt a kontinentális filmdíjak kiesnek. A maradék 4 lehetőségből se az A Different Man, se az Emilia Pérez és meglepő mód se a Nosferatu nem gyűjtött semmit, noha utóbbitól egy potenciális meglepetés esélyét nem venném el, de az éllovassal nagy a pech-je. A szakmai díjátadón egy eddig még nem említett Oscar hiányzó is felbukkant, a The Last Showgirl, ami a kortárs haj kategóriáját nyerte. A Wicked ugyanitt a sci-fi/fantasy/kosztümös részleget vitte, mind smink, mind haj tekintetében, ez pedig a vele együtt indult Nosferatu első gyomrosa. A második az, hogy a szezont egyértelműen és toronymagasan a másik horrorszenzáció dominálta. BAFTA, Choice, a legtöbb díj idén, szakmán belül pedig a kortárs smink és naná, hogy az Elisue szörnnyel a speciális maszk is feléjük kötött ki, ami talán a legfontosabb előzmény az Oscarhoz. Ebben a kategóriában tehát nincs kérdés: A szer. Az van. Nem kérdés.

A szer – kritika

A jelmezeknél szinte ugyanazon okokból húzhatjuk ki az Európai és Ausztrál Filmdíjat, csupán az európai most nem 2025-ös premier, hanem túlságosan limitált volt, otthon meg ugye Furiosa. Szóval ugyanaz a négyes maradt vizsgálatra, mint az előbb, itt viszont azok mindegyikét jelöltek húzták be. A Gladiátor II. és a Sehol se otthon mondjuk semmit, de a Nosferatu itt már nem üres kezű: a szakszervezettől a kosztümös/történelmi díjjal távozhatott. A Konklávé a kortársak közül emelkedett ki és így már összerakható az éllovas: a Wicked ugyanazt az utat járta be, amit a smiknél írtam: BAFTA, Choice, a szakmától a sci-fi/fantasy, plusz dominánsan a legtöbb babér összesen. Jól jegyezzük meg, itt még vannak papírformák!

A díszlet sokszor jár kéz a kézben a jelmezzel, éppúgy, ahogy Galinda és Elphaba. Itt több jóslási információnk áll rendelkezésre, habár ezúttal sem az auszi Furiosa lendület miatt, de legalább az őskontinensen már ismerősebb címbe botolhatunk a Lány a tűvel okán. Pont a két magyarországi forgatás maradt bármiféle kiemelt diadal nélkül a szezonban, szóval Zsuzsi se ismételt volna. A Nosferatu a kosztümös részleget sikerrel vette a szakma egyik oldaláról, a berendezőknél azonban kikapott az ott legjobb filmnek is megválasztott Sehol se otthontól. Náluk amúgy a Beetlejuice Beetlejuice is diadalmaskodott (pl. Zsuzsi és az Alien felett), így pedig már látható, melyik két filmet emelte piedesztálra mindkét szervezet. Igenám, csak a Konklávé a két szakmai kortárs díja mellé nem gyűjtött semmi fontosat, míg a Wicked a saját szakszervezeti esélyei mellett a BAFTA-Choice párost is simán magáénak tudhatta, ráadásul a szezon legszorgosabbja is volt. Itt arányaiban akkora dominálás nem történt, mind a két fentebbi esetben, de a főesélyes kiléte egyértelmű.

Kezdődjék a megtippelhetetlenség: a képalkotói kategóriák

Az elmúlt évek magyar érdekeltségei után váltsunk oda, ahol idén van. A vágók mellé pedig kiket másokat tennénk párba, mintsem az operatőröket, ahol szintén komoly a közvetett magyar szál. A szezonra oly jellemző sokesélyes tanácstalanság itt kezdi el először érezni hatását, de arról az érdekességek után. Vágjunk bele!

• A következő pár sornyi infót Varga Feri ásta elő, így most az ő szavait aktualizálom: „1982. március 29-én kapott Oscar-díjat a Mephisto, aminek a vágója Csákány Zsuzsa volt, aki alig több mint három hónappal később, július 2-án megszülte Jancsó Dávid Zsuzsa 4 olyan filmet vágott, amit jelöltek: Bizalom (1980), Mephisto (1981), Redl ezredes (1985), Hanussen (1988).” Szóval nem csak az apuci által vált filmessé. A rokoni szálak még jócskán visszatérnek később a színészeknél.
• Jancsón (A brutalista) kívül Nick Emerson (Konklávé) is először halhatta nevét a bejelentésekkor. Meg Sean Baker is első… négyszer, rá még kitérek.
• Juliette Welfling (Emilia Pérez) a 2007-es Szkafander és pillangó után mehet ismét a Dolbyba, Myron Kerstein (Wicked) pedig 3 éve a tick, tick… Boom!-mal debütált.
• Sean Baker az Anorával a 8. rendező lett, aki saját filmjének vágásával is kiérdemelte az Akadémia figyelmét. Elődei David Lean (1984), Joel & Ethan Coen (1996, 2007), James Cameron (1997, 2009), Alfonso Cuarón (2006, 2013), Jean-Marc Vallée (2013) és Chloe Zhao (2020) voltak. Baker a 3. olyan, aki mindezt teljesen egyedül tette, Lean (Út Indiába) és Zhao (A nomádok földje) voltak még önállóak, igaz a Coen tesók se használtak külső, tényleges vágótól jövő segítséget se a Fargónál, se a Nem vénnek való vidéknél. A többiek mellett volt hivatásos vágó.
  

  Anora – kritika

És akkor most gyorsan svenkeljünk át az operatőrökre!

• Az 5-ből 3 film esetén bizony Magyarországon forogtak azok a kamerák (Dűne 2, A brutalista, Maria), ráadásul a Nosferatu is környékbeli a cseh és erdélyi helyeivel.
• Ami a kosztümösöknél már nem volt akkora ritkaságszám, az operatőröknél újdonság. Greg Fraiser az 1., aki egy franchise több darabjáért is jelölve lett. A Dűnéért nyert is, a folytatásért aligha fog. Első nominációja még a 2016-os Oroszlánból való, a legutóbbi Batmanért pedig sokan hiányolták.
• Ne tévesszen meg senkit: Lol Crawley (operatőr, A brutalista) és Nathan Crowley (díszlettervező, Wicked) nem rokonok, sőt csak nevük kiejtése ugyanaz. Lol (lol!) 1. nominációját szerezte „brutalista” képeivel.
• Ed Lachman (Maria) tavaly is jelölve volt az El Conde – A grófért. Mindkettő direktora Pablo Larraín, ezzel a duplázással pedig lezárult az Oscar történetének leghosszabb olyan időszaka, amikor nem volt ismétlődés az operatőri nevek között az adott előző évhez számítva. 9 éve Emmanuel Lubezki és Roger Deakins is húzhatta egymás után a striguláikat. Lubezki akkor egy triós győzelmi sorozatot produkált (2013-15, Gravitáció–Birdman–A visszatérő), míg Deakins díjai előtti utolsó 2, a 12.-13. jelölésének örülhetett a Rendíthetetlennel és a Sicarió Lachmannak ez a 4. fényképezése, amit kiemelnek (Távol a mennyországtól (2002), Carol (2015)).
• A Maria az El Condét követi abban, hogy csak szimplán az operatőröknél nomináltak. Ez a széria 3. éve tart folyamatosan, a Bardo nyitotta tavalyelőtt.
• Robert Eggers örök társa Jarin Blaschke. A Nosferatu „fekete-fehér színes képeivel” várható volt, hogy ismét befér az Oscar mezőnybe a 2019-es A világítótorony után.
  

  Nosferatu – kritika

• Az Emilia Pérezről semmi extrába nem futottam, Paul Guilhaume Oscar múlt nélküli.

A blokkot Ferivel is zárom: „A brutalista magyar, a Dűne 2 magyar, a Maria magyar, Adrien Brody magyar, Jancsó Dávid magyar, Felicity Jones (némi AI segítséggel) magyar, Sean Baker volt Miskolcon (=magyar), Sebastian Stan [és a Nosferatu] majdnem magyar (román) –> taroltak a magyarok az Oscaron!” A dokukról nem is beszélve…

Ideje esélyeket latolgatni, de nincs könnyű helyzetem. Tavaly az írósztrájk után az övék, most a tűzvész miatt a vágók szakmai átadója csúszott Oscar utánra. Mentségükre legyen szólva, hogy a jan. 18-ra tervezett eseményük pont a vészhelyzetre esett, végül március közepére menekültek még akkor, amikor az Oscarnak is kinézett egy háromhetes eltolás. Mire kitisztult a kép, már késő volt visszahelyezni az Oscar elé, egyszerűen túl sűrű volt a menetrend. Szóval a vágóknál hiányzik a legfontosabb előrejelző. Sebaj, nézzük meg, ki nyerte a legtöbb díjat a szezonban: Marco Costa, durván dominánsan, a Challengers-zel, vele pedig a Critics Choice is kiesik a képletből. Se a Spirit (Szeptember 5.), se az Ausztrál Filmdíj (a Furiosa mellett a Better Man a másik tarolójuk) nem lesz segítségünkre, szóval maradt 2,5 dolog, ami igen.

Az egyik az Európai Filmdíj, ami az Emilia Pérezé lett, a másik pedig a BAFTA, ami a Konklávénál landolt. Végül ránézhetünk, mi az a 10 film, amit a vágók maguknál jelöltek, s tettek át poszt-Oscar. Az 5-ből 4 mai résztvevő van ott, egyedül épp Jancsó nem. Nehéz megmondani, mi lesz: Dávid és a Wicked nem tűnnek esélyesnek, a botrányai után az Emilia se nagyon, de a Konklávét csak ceruzával érdemes. Sean Baker (Anora) a maga 4 jelölésével komoly hátszéllel érkezik, ráadásul a vágás maga sokszor a legjobb filmet is bejelzi, s mivel a Konklávé ott is érintett, az est egyik fontos állomása lesz ez. Nick Emerson nem dőlhet hátra!

Konklávé – kritika

Az operatőröknél ugyan lement mindhárom szakmai előzmény, de okosabbak csak kicsit vagyunk. Kiemelném az erdélyi Bíró Boróka győzelmét Velencéből, melyet egy román alkotással ért el. Bár ez az ötös egész korrekt, a legnagyobb díjakból kivehető, mennyi remek kameramunkát láthattunk az elmúlt évben. Az ausztrálok behozták ide is a Furiósát, míg Cannes a Parthenopé mesés tájképeivel nem tudott betelni, de a két nagyobb ágyú csak most jön. Az Európai Filmdíjat Benjamin Kracun (A szer) kapta, míg Jomo Frayt (A Nickel-fiúk) a Spiriten és a szakma év felfedezettjeként köszönthetjük. Kracun és Fray erős képi világai sokáig velünk marad, még ha nem is a Nickel az 1. POV alkotás.

Most, hogy elértünk az Akadémia top5-jéhez, leválaszthatjuk a Dűne 2-t és az Emilia Pérezt, mert azok nem nyertek semmi fontosat. A verseny főképp Jarin Blaschke (Nosferatu) és Lol Crawley (A brutalista) között zajlott, de erős földrajzi megosztottsággal: Jarin szerezte a legtöbb elismerést a szezon folyamán, amit a Choice-szal koronázott meg papírformaszerűen. Igen ám, de a sportokból, különösen az F1-ből ismert british bias hatás Lol és a Konklávé felé kezdte húzni az igát, aki a brit szakmát és nyilván a BAFTÁ-t is elorozta. A nyitott álláson a két amcsi szakdíj volt hivatott formálni, ennek örömére a segédoperatőrök húztak egy Sehol se otthont (bár nyilván más szempontok alapján döntenek), míg a legfőbb döntőt váratlanul Ed Lachman és a Maria csente el, ezzel nagy hajrával beszállva a meccsbe. Életrajz Oscar?

Maria – kritika

Szóval míg a vágóknál a legjobb film szorossága, a szezonbéli dominátor kihagyása és a tűz miatti halasztás teszi kétesélyessé a dolgot, addig az operatőröknél természetes módon alakult ki egy nyitott hármas. Tessék csak figyelni, lejjebb még tele leszünk hasonlókkal!

Audiovizuális-ivatag: az effektek és a hangok

Bár nem klasszikus kategóriapáros, az idei megújult formátumomban a képalkotókhoz tartozó vizuális effektusok és a zenével kiegészülő, de még hátralévő audiosarokból kirántott hangos bagázs került egy fejezetbe. Aztán kicsit megpihenünk technikai fronton.

• Az idei 5 effekt jelöltből 3-ban vannak animált majmok. Ne filózz, a Wickeddel jön ki.
• Ahol épp bolygójuk van a majmoknak, ott a 2011-es éra kezdete óta kivétel nélkül CGI/mocap nomináció is. A 4 film 4 jelölést jelent. Az Aliennek a mostani az 5., ezzel fellépett a dobogóra Középfölde mellé. A két listavezető még odébb: MCU 14, Star Wars Az SW és a Tolkien univerzum 3-3x tudtak nyerni is, abban ők vezetnek, minden más max 2-ig jutott (Alien, Indiana, King Kong, Avatar – egyelőre).
• Kicsi a vizuális szakma, a Better Man egyik jelöltje a Hobbit 1-2 után nominált ismét.
• A záró majomparádéval megemeljük a számokat: a Wickedből mindenki többszörös jelölt. Van itt két 4x-es (A klónok támadása, Világok harca, Az ír + A galaxis őrzői 1-2, Nincs idő meghalni az életrajzokban) és egy 3x-os (A galaxis őrzői, Doctor Strange), de az egyetlen korábbi győztes csak David Shirk a Gravitációért (2013), aki azóta még a Ready Player One-nal érezhette a közelséget. A 3x-os jelölt a Corbould testvérek egyike, a 3 fivér összesen 17 nominációnál és 3 szobornál tart. Tavaly Neil képviselte őket (Az Alkotó), idén a még nyeretlen (így is marad) Paul.
• Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon hol élilyen, mindenesetre a Romulus stábja se panaszkodhat. Egyikük Oscar szűz, a többiek az alábbiakkal jártak itt: Vasember 1, Benjamin Button, Az ír. Brad Pitt fiatalodása épp Tony Stark elől happolta el 2008-at.
  

  Alien: Romulus – kritika

• A Dűne stáb fele itt is lecserélődött, a győztes kvartettből ketten maradtak, Gerd Nefzer pedig joggal pályázik a tökéletes mutatóra: 3 jelölés, 3 győzelem, mind Denis Villeneuve magyarországi filmjeiért (a Szárnyas fejvadász 2049-cel kezdve). Az igazi nagyágyú viszont Paul Lambert, aki a 7. olyan effektessé vált, akit legalább 7x jelöltek és min. 3x nyert (a két Villeneuve, 2017 és 2021 + Az első ember, 2018). Ezzel olyan nagyságokhoz csatlakozott, mint pl. Stan Winston. A rekorder Dennis Muren 9-cel.

Ígérem, már csak a hangkategória lesz ilyen jellegű.

• A Sehol se otthon stábjába ugyan szorult első oscaros, a többiek nem akárkik: van itt 11x-es jelölt (1 győzelem: Bohém rapszódia, 2018), akad 5x-ös nominált (díj nélkül), meg Donald Sylvester, a Ford v Ferrari Oscar-díjas hangvágója, Mangold kabalája.
• A Dűne 2 hasonló hangstábbal, meg még hasonlóbb főhőssel rendelkezik. Az első oscaros mellett itt is akad egy 11x-es jelölt (2 győzelem: Az utolsó mohikán, 1992 és Dűne, 2021), egy 9x-es nominált (4 díj: Kapitány és katona (2004), A sötét lovag (2008), Eredet (2010), Dunkirk (2018)) és egy 4x-es (aki nyert az Első résszel). Nem csoda, hogy most is jó esélyekkel várhatják az estét.
• Folytatódik az előző minta. Roz, a vad robot is komoly nagyságoknak, egy, a West Side Story (2021) után visszatérőnek és egy újoncnak köszönheti hangeffektjeit. A két nagyság közül a fiatalabbik épp keretbe foglalja karrierjét: a 2004-es A hihetetlen család után 5 Nolan mozival folytatta (az Eredet és a Dunkirk nyert, tavaly pedig része volt az Oppie-nak), így a mostani már a 7. szereplése az Oscaron. Az igazi veterán azonban Randy Thom, aki három 1982-es résztvevőből (pl. A Jedi visszatér) kivette részét, így legyőzte saját magát. Mivel ő minden hangszakmában érdekelt, több filmért is szerzett duplajelölést (1994: Forrest Gump, 2004: A hihetetlen család, Polar Expressz, 2007: L’csó), szóval igazi meg nem énekelt hőse a gáláknak.
• A Wickedtől már 5 szakembert jelöltek: 3 Oscar debütáns mellett van egy 3. gálájára készülő (nyert: 2012 – A nyomorultak) és a kategória igazi sztárfenegyereke, Andy Nelson. Nagy jubileumot ünnepel, ez a 25. nominációja! Kétszer távozhatott szoborral (1998 – Ryan közlegény és 2012 – A nyomorultak), természetesen vezeti a mindenkori hangkategóriák ranglistáját, az élők közül pedig csak John Williams múltja gazdagabb. Ő se fiatal, az 1988-as mezőnyben mutatkozott be, összességében pedig minden idők listáján a 10. legtöbbet nominált személy. Ezt ugye Walt Disney vezeti 59-cel, Williams pedig 54-gyel folytatja. Nelson 1-re van a 9. helytől.
• Az Emilia Péreznek szép nemzetközi a hangstábja, ezzel tudják színesíteni a mezőnyt.

Most, hogy megismerkedtünk két „névtelen óriással”, ideje az esélyekkel. Oly kategóriákról beszélünk, ahol bőven vannak szakmai díjak, csak a zenéknél és a dokuknál akad még ennyi. Ebben persze benne van, hogy nagyon szét tud szóródni, de nem így történt. Ha már speciális effektek, kezdjük a spéci, kvázi különdíjakkal: a szakmát egykor uraló, s valójában ezek miatt megszülető kategória, a praktikus effektek legkiemeltebb elismerését a Blitz kapta, míg a betéteffektusok a szakma szerint a Polgárháborúban voltak a legjobbak – sokszor jutnak el amúgy a kicsik a nagyok közé, az Ex Machina (2014) és a tavalyi Godzilla jó példák. A fejlett képi technológiák céhe meghirdeti a legütősebb 3D-t is, Deadpoolék ezzel vigasztalódhattak, már nem automata az MCU jelölés. Az Európai Filmdíj vándorolt még „kívülre” (A szer).

A legkevesebb vizet az ötösből a Wicked és az Alien: Romulus zavarták, mindketten csak egy mellékes, specifikus díjat kaptak a szakmától. Ennél egy fokkal jobban áll a Better Man, a Robbie Williams filmet az ausztrálok is nagyon csi(m)pá(n)zták, de ez önmagában kevés lesz a többi majom és a sivatagi show ellen. Nagyon sima útja volt a Dűne 2-nek: BAFTA, Choice, a fejlett képes királykategória (a 3D mellett), a szezonbeli legtöbb diadal és 3 specifikus a nagyobb szakmai gálán. Aztán porszem került a homokozóba és bekopogtak a Majmok, hogy kérik vissza a kategóriájukat: Birodalmuk előbb meglepetésre leigázta a legnagyobb szervezeti fődíjat, sőt, az Annie-t is kiérdemelték animációjukkal. Bár továbbra is a Dűne az esélyesebb, az új korszak 4. Majmok bolygója része nem lenne sokkoló meglepi.

A majmok bolygója: A birodalom – kritika

A hangoknál egy fokkal azért lefutottabb a helyzet. A kontinensdíjak a tradicionális okaikkal esnek ki: Furiosa és 2025-ös USA premier – na, ki figyelt, melyik-melyik? Ide bekúszik egy kanadai szakmai gála, amit ugyan a helyi rendezők tartanak, de van hangos leágazásuk és idén ez volt az egyetlen – akkor még – számítónak kinéző díjazásuk, a Csapda, amely a koncerten játszódó részében tényleg erős. A fejlett képi techeseknél is akad hangosztály, de számunkra irrelevánssá vált (Alien: Romulus). Ezen kívül a dialóghasználata miatt a Golden Reel egyik nagy kategóriáját a Saturday Night tette semmissé Oscar szempontból. A Wicked a 3 hangszövetségtől üresen távozott, az Emilia Péreznek pedig csak a nemzetközi Golden Reellel kellett beérje. Könnyedén vette animációs lehetőségeit a DreamWorks Vad robotja, mindkét, műfaját elismerő szervezet szívébe belopta magát. Bár a Dűne 2 itt se futott tökéletes szezont, a BAFTA, a Golden Reel másik nagy kategóriája (zörejek), a hangmérnöki szakma és a szorgos szezonja összességében túl nagy falatként fest Bob Dylannek, noha a hangkeverők díjával pont a Sehol se otthon köpött bele a Dűne sérthetetlenségébe.

Technikai szünetet tartunk egy újabb általános blokkal a színészekről

Nem hiába szoktak a gála elején egy, majd a közepe táján még egy mellékszereplői szobrot átnyújtani, marasztalni kell a nézőket a nyitány után. Most, hogy 11 kategórián átmentünk, reflektálva a dramaturgiára egy jó reklámszünet hagyományait követve, e blokkban nem lesz tippelde, hanem a 20 színészről olyan általános, a laikusnak is megfogható érdekesség, amilyeneket az elején a legjobb filmek kapcsán is láthattatok. De párat meghagyok még…

• Ki hányadik színészi jelölését gyűjtötte? 4 – Edward Norton, 3 – Ralph Fiennes, 2 – Adrien Brody, Timothée Chalamet, Colman Domingo, Felicity Jones és Cynthia Erivo, akinek van énekesként is (közösen alakításával: Harriet, 2019). Csak Brody korábbi győztes (A zongorista, 2002), a tavalyi osztályban pedig Domingo volt szintén jelen. A többi 13 névhez mostantól lehet csatolni az „Oscar-jelölt” részt a trailerekben: Mikey Madison, Demi Moore, Fernanda Torres, Kieran Culkin, Zoe Saldana, Ariana Grande, Isabella Rossellini, Sebastian Stan, Karla Sofía Gascón, Yura Borisov, Guy Pearce, Jeremy Strong és Monica Barbaro.
• Idén nincs olyan alakítás olyan filmből, melyet 1, csak színészi Oscarra jelöltek. Ez kifejezetten ritka: csak 1934-ben (ahol összesen 6 nominált volt, 3-3 főszereplő… és egy utólag nem hivatalosan beírt 7., aki miatt borulna minden), ’45-ben, ’59-ben, ’81-ben és 2013-ban fordult elő. Hiába a bevonzás törvénye, valami kakukktojásnak szinte mindig jut hely. Mint tavaly Domingo a Rustinnal és Danielle Brooks a Bíborszín
• Ebből látszik, hogy a páros jelölés sokkal megszokottabb, amikor az adott mozi csak színészei miatt jut el a gálára. Tavaly ez volt a Nyad (Anette Bening és Jodie Foster), idén a The Apprentice – A Trump-sztori (Sebastian Stan és Jeremy Strong). A duók száma jó magas most: Stan-Strong, Erivo-Grande, Chalamet-Norton, Madison-Borisov, Fiennes-Rossellini, Brody-Jones, Gascón-Saldana. A tökéletességbe Barbaro szólt bele, hisz így Moore mellett nincs ott Margaret Qualley, illetve Jesse Einsenberg a feltűnő hiányzó még Culkin mellől, de Domingo is egyedül maradt Clarence Maclin nélkül. Paul Mescal és Denzel Washingon maradtak teljesen ki a Gladiátor II.-vel.
• Qualley tehát ugyan meglepetésre kimaradt a buli ezen részéből, de te jó ég, mekkora évet futottak a Volt egyszer egy… Hollywood fiataljai! Madison az Anorával egy életre belopta magát mindenki szívébe, Qualley talán már a Spike Jonze reklámmal megtette (a Chriptopher Walken klip örököse még a Hollywood előttről), Austin Butler Elvis után a Dűne 2-ben kápráztatott el minket (és drogbáró autóversenyző testvérpárt fog játszani Tom Hollanddal, akik azon a Le Mans-on indultak, ahol Paul Newman lett), míg Maya Hawke az Agymanók 2-ben volt Feszkó még így a nagy Stranger Things búcsú előtt. Egyedül Sydney Sweeney esett kívül az Oscar mezőnytől, bár az Imádlak utálni 2023-24 fordulójának tökéletes váratlan blockbustere lett. Jövő évtől lehet pont ilyen színészgárdákra is jobban felhívja majd a figyelmet az új díj.
• A mostani színészfelhozatal tehát 10 korábbi jelölést tud felmutatni, ennél kevesebb utoljára az 1996-os osztály volt 7-tel. Fiennes és Norton annak is részei voltak.
• Az elmúlt 30 évből csupán 3 olyan volt, amikor a színészek egyike se egy valós személy megformálásáért kapta a szobrát: 1997, 2016 és 2022 – utóbbi könnyű volt háromnegyednyi Minden, mindenhol, mindenkor alakítással. Idén is összejöhet ez.
• Két életrajzi sémás epikus filmet viszont láthattunk az évtizedben olyan személyekről, akik nem léteztek: az egy dolog, hogy mindkettő monogramja LT, de mind Lydia Tár, mind László Tóth erős magyar kötődésessel bírnak. Cate Blanchett karmesterének nevét Tarr Béla inspirálta, Adrien Brody brutalistájáról meg nincs mit magyarázni.
  

  Adrien Brody is jól emlékszik a filmekben, sorozatokban elmondott szövegeire – videó

• Brody játékideje a 6. leghosszabb képernyőidő, amit valaha jelöltek az akadémiánál. A top 5: Vivien Leigh (Elfújta a szél, 1939) – 2:23:32, Denzel Washington (Malcolm X, 1992) – 2:21:58, Leonardo DiCaprio (A Wall Street farkasa, 2013) – 2:21:07, Cate Blanchett (Tár, 2022) – 2:15:15, Peter O’Toole (Arábiai Lawrence, 1962) – 2:13:13. Brody a maga 2 óra 8 és félperces szereplésével győzelme esetén új rekordot állít föl, hisz a fentiek egyike se távozhatott a szoborral. A top25-ben csak DiCaprio, O’Toole és frissen csatlakozva Timothée Chalamet vannak 2-2 filmmel. A lista ERRE.
• Ha már játékidők: az idei női mellék két tagja is igazából főszereplő. Zoe Saldana (Emilia Pérez) és Ariana Grande (Wicked) párosa olyasmi, mint 2015-ből Alicia Vikander (A dán lány, 59:37) és Rooney Mara (Carol, 1:10:37), azóta ilyen mértékű „kategóriacsalás” talán nem történt se fiúknál, se lányoknál. Ariana képernyőideje (1:11:25) a 2. leghosszabb a nők között Jennifer Jones után (Mióta távol vagy, 1944), aki 1:15:38-cal vezet. Ari ha nyerne, ő is rekordot állítana fel nemtől függetlenül, az ugyanis Tatum O’Nealé az 1973-as Papírholdból (1:06:58). A jelöltek közti összetett listán az 1965-ös Othellóval Frank Finley vezet másfélóra 43 másodperccel, sőt a top5 férfi is befér Grande elé, köztük pl. Ethan Hawke (A kiképzés, 2001, 1:14:27).
• Zoe Saldana 5 perc 29 másodperccel többet szerepel az Emilia Pérezben, mint Emilia Pérez… s mégis mellékszereplő (bár a francia Oscarnak megfelelő Césarnál főhősként futott). Mondjuk Karla Sofía Gascón tweetjei miatt ezt a Netflix aligha bánja. 22 ilyen jelöltpár volt az Oscarok történetében, a mostani a 12. helyen áll. Az 1980-as Átlagemberek vezet, ahol 32:18-cal szerepelt többet a „mellékszereplő”. Itt a Corleone család Marlon Brandóval és Al Pacinóval (26:12) a közelmúlt pedig Jeff Bridges és Hailee Stenfield (A félszemű, 2010), Olivia Colman és Emma Stone (A kedvenc, 2018), Cate Blanchett és Rooney Mara (Carol, 2015) a top11-ből. A teljes 22-es lista emITT Gene Hackman a dobogó alján… vajon befér még az in memoriama?
• Százalékos arányban is vizsgálhatjuk, melyik alakítás vezet, azaz ki szerepelt a legtöbbet a film játékidejéhez számítva. A válasz James Whitmore, aki 96,52%-ban volt jelen jelölésének produkciójában, a maradék pedig a stáblista és a különböző vágóképek voltak. Hogy ez pontosan miként jött ki, arról picit lentebb.
• Beállítva az előző rekordot két évvel ezelőttről, most is 4 színészünk mondhatja magát 90s kidnek. Borisov 1992-ben, Grande ’93-ban, Chalamet ’95-ben, Madison pedig ’99-ben látta meg a napvilágot. Az idő haladtával ez a szám csak nőni fog, most még érdekességnek. Barbaro 1989-es, pont kicsúszott.
• 29 évesen Timothée Chalamet (Sehol se otthon) a 3. legfiatalabb, akit többszörösen főszereplői Oscarra jelöltek a fiúknál. Mickey Rooneyt (23) és James Deant (élt: 24 évet) követi, utóbbi már egyik jelölését se élhette meg, amiket egymást követő gálákon posztumusz kapott. A legfiatalabb győztese a kategóriának Adrien Brody, aki szintén 29 évesen nyert és épp ő a legnagyobb gátja, hogy Timmy pár hónappal megdöntse a rekordot. A csajoknál ellenben rengetegen voltak 30 alattiak, gondoljunk csak Jennifer Lawrence-re vagy Saoirse Ronanre mostanából, akik 4x is izgulhattak. JLaw bizonyítja, hogy Mikey Madisonnak (Anora) van keresnivalója, a kor nem baj.
  

  A 78. BAFTA nyertesei között voltak meglepetések, a Konklávé lett a legjobb film és most Demi Moore sem örülhetett

• Laza 47 évet kellett várni, hogy ismét csak legjobb film jelöltekből kerüljön ki az 5 női főszereplő. Összességében ez az 5. ilyen alkalom 1934, ’40, ’41 és ’77 után, de ’34-nél itt sem kell belevenni a fent már említett utólagosan beírt jelöltet. 97 év alatt 439 alkotásból érkeztek női főhősök, ezek közül 33-at rendezett hölgy.
• 16 alakítás származik idén a legjobb filmek közül, ez eggyel marad el az 1944 óta csúcs 17-től. A 16 összejött 2013-ban, ’18-ban és tavaly is kerülgettük a beállítást. Amikor nem csak 5 filmből állt a királykateg (ebbe a hőskori esetek is számolódnak, nem csak 2009-től), akkor a 9/20 volt a legalacsonyabb 2011-ből.
• Fernanda Torres (Én még itt vagyok) a 2. brazil színésznő, akit Oscarra jelölnek. Az 1. nem volt más, mint az anyukája, Fernanda Montenegro a Központi pályaudvarból (1998). A két Fernanda így csatlakozott Judy Garlandhoz és Liza Minellihez, mint a 2. anya-lánya páros, ahol mindketten elérték a főszereplői nominációt, ők fejenként 2-2-t, Minelli pedig a Kabaréval (1972) nyert is.
• Mindkét brazilt Walter Salles rendezte, így abban ő az 1., hogy két generációt is Oscar közelbe juttatott külön-külön alkotásokért. A 95 éves Montenegro feltűnik az Én még itt vagyokban is idős verzióként, azonban az már megtörtént, hogy szülő-gyerek párost egyazon moziért jelöltek. Henry és Jane Fonda (Az aranytó, 1981, férfi fő + női mellék) valamint Diana Ladd és Laura Dern (A rózsatövis, 1991, női fő + női mellék) a két ilyen pár. Tőlük ugye az apuka Bruce Dern is 2x-es jelölt. Idekapcsolódik, hogy Walter Huston és unokája, Anjelica Huston mindketten John Huston, Walter fia és Anjelica apja által rendezett alakításokért kapták az Oscarjaikat (1948, A Sierra Madre kincse és 1986, A Prizzik becsülete). Régi intézmény tehát a színészcsalád.
• Van még egy csemete az idei évfolyamban. Isabella Rossellini (Konklávé) apja, Roberto íróként lett jelölve, anyja pedig a 3x-os győztes Ingrid Bergman (1944 – Gázláng, 1957 – Anasztázia, 1974 – Gyilkosság az Orient Expresszen), aki további 4 jelöléssel bír. Még 2 anya-lánya páros van, akikről nem esett szó: Goldie Hawn és Kate Hudson valamint Janet Leigh és Jamie Lee Curtis, így az ideiekkel 6-nál tartunk. S ha már Jamie Lee, Tony Curtis-t talán mondani se kell…
• Ralph Fiennes-é (Konklávé) a 2. főszereplői bíboros alakítás az Oscar történetében. Nem kell nagyon visszamennünk az elődhöz, az a 2019-es A két pápában volt, Jonathan Pryce. Fiennes ezzel 28 év kihagyással (Az angol beteg, 1996) kapott ismét főszereplői jelölést, ez a 2. leghosszabb kihagyás a férfiak között. Henry Fonda vezet 41 esztendővel, aki az Érik a gyümölcs (1940) után a már említett 1981-es Az aranytóval tért vissza a kategóriába – köztesen a Tizenkét dühös ember (1957) producereként szerzett még nominációt + ugyanúgy ’81-ben (a ’80-as filmév gáláján) kapott egy életműdíjat… szerencsétlen időzítés volt! A csúcs amúgy Judd Hirsch-é, igaz mellékszereplőként (Átlagemberek, 1980; A Fabelman család, 2022 = 42 év).
  

  Juliette Binoche és Ralph Fiennes klassz filmeket ajánlanak egymásnak – videó

• Chalamet Bob Dylanje a 12., vagy 13. olyan jelölt alakítás, ahol valaki egy korábbi nomináltat formál meg. Dylan a „Things Have Changed” című betétdalért kapott aranyszobrot az Akadémiától, melyet a 2000-res Wonder Boys – Pokoli hétvégéhez szerzett. Felmerülhet, hogy miért 12. VAGY 13., de erre maga Dylan a válasz, ugyanis Timothée gyakorlatban a 2. ember, akit az ő eljátszásáért emeltek ki. Az 1. Cate Blanchett volt a 2007-es I’m Not There – Bob Dylan életeiből, noha ebben hatan bújtak a zenész 1-1 korszakát megidéző figura szerepébe (köztük Christian Bale ÉS Heath Ledger), akik egyikét se hívták a történetben Bob Dylannek. Így noha Blanchett pont az az érát testesíti meg, amit többnyire Chalamet is (kinézetre mindkettőt remekül eltalálták), a karakter neve jeleneteiben hivatalosan Jude Quinn.
• A komplett lista: 1968 – Daniel Massey (mint Noël Coward, Sztár!), 1977 – Jane Fonda és Jason Robards (mint Lillian Hellman és Dashiell Hammett, Júlia), 1992 – Robert Downey Jr. (mint Charlie Chaplin, Chaplin), 2002 – Nicolas Cage (mint Charlie (és Donald) Kaufman, Adaptáció), 2004 – Cate Blanchett (mint Katherine Hepburn, Aviátor), 2007 – Cate Blanchett (mint Jude Quinn / Bob Dylan, I’m Not There), 2011 – Kenneth Branagh (mint Laurence Olivier, Egy hét Marilynnel), 2015 – Bryan Cranston (mint Dalton Trumbo, Trumbo), 2019 – Renée Zellweger (mint Judy Garland, Judy), 2020 – Gary Oldman (mint Herman Mankiewicz, Mank) és 2023 – Bradley Cooper (mint Leonard Bernstein, Maestro). Meg ugye most Chalamet.
• Sebastian Stan (The Apprantice – A Trump-sztori) lett az 1. olyan, aki egy épp hivatalban lévő amerikai elnök eljátszásáért lett jelölve. Ebben az élet volt a legnagyobb rendező: ha nem csúsztatják el kétszer a bejelentést a tűzvész miatt, akkor Trump beiktatása előtt lement volna. Viszont Stan abban is egyedi, hogy az övé az 1. olyan alakítás, ahol nemhogy az elnökség, még a politikai pályafutás sincs fókuszban. Olyan több is volt, amikor a ciklusa után visszavonult nyugdíjas prezidentét néztük.
  

  The Apprentice – A Trump-sztori – kritika

• Eddig csupán 9 elnöki megformálás lett Oscar-jelölt: 1941 – Raymond Massey (mint Abraham Lincoln, Abe Lincoln in Illinois – az azonos című előadásból visszatérve), 1944 – Alexander Knox (mint Woodrow Wilson, Wilson), 1976 – James Whitmore (mint Harry S. Truman, Give ’em Hell, Harry! – egy one-man show felvételeként a stáb összes színésze (1) jelölve lett & lásd fent a játékidős rekordot), 1996 – Anthony Hopkins (mint Richard Nixon, Nixon), 1998 – Anthony Hopkins (mint John Quincy Adams, Amistad), 2009 – Frank Langella (mint Richard Nixon, Frost/Nixon), 2012 – Daniel-Day Lewis (mint Abraham Lincoln, Lincoln – egyetlen győztes) és 2019 – Sam Rockwell (mint George W. Bush, Az alelnök). Meg ugye most Stan. ITT
• Van még egy 3. ilyen jellegű lista, pár közös ponttal. Timothée Dylanje a 8. vagy 9. Nobel-díjas bőrébe bújó Oscar jelölés. Bob 2016-ban az irodalmi kategóriában lett felterjesztve az elismerésre. És akkor jöjjön a lista, benne Oscar-díjas személyekkel és elnökökkel: 1943 – Walter Pidgeon és Greer Garson (mint Pierre Curie és Marie Curie, Madame Curie), 1944 – Alexander Knox (mint Woodrow Wilson, Wilson), 1981 – Jack Nicholson (mint Eugene O’Neill, Vörösök), 2001 – Russell Crowe (mint John Nash Jr., Egy csodálatos elme), 2007 – Cate Blanchett (mint Jude Quinn / Bob Dylan, I’m Not There), 2009 – Morgan Freeman (mint Nelson Mandela, Incivtus) és 2017 – Gary Oldman (mint Winston Churchill, A legsötétebb óra). Meg ugye most Chalamet. Itt Blanchett idején még nem volt meg a Nobel, szóval valamivel egyszerűbb a képlet.
• Cynthia Erivo (Wicked) szekrényéből már csak az Oscar hiányzik, hogy csatlakozzon az EGOT igencsak exkluzív klubjába. A rövidítést Philip Michael Thomas-hoz, a Micami Vice sztárjához kötik és igazi popkult jelenség lett. Jelentése: Emmy, Grammy, Oscar, Tony – utóbbi a színházas díj. Helen Hayes, Audrey Hepburn, Viola Davis, Rita Moreno, Whoopi Goldberg és Jennifer Hudson azon színésznők, akiknek összejött a mesternégyes.
• Emlékezzünk meg szegény Danielle Deadwyler mellőzéséről, aki ugyan az átlagnak nem sokat mondhat, de lehet pont azért, amiért ennyire átnézett rajta az Akadémia. A színészek szakszervezete az elmúlt 3 évben 2x is beválasztotta legjobbjai közé (Till – Igazságot a fiamnak, 2022 + A zongoraóra, 2024), az Oscar azonban mindkétszer „kukázta”, holott sokan az évtized legjobb alakításai közé sorolják. Jamie Lee Curtisszel (The Last Showgirl) párban ők lettek a 15.-16. személyek, akikkel többször elbántak. A lista szűkülhet, hisz 8-an élték meg ezt fő- és mellékszerepben egyaránt, s mindössze 4-en ilyen röpke idő alatt. A többiek komplett listája ERRE található.
• Felicity Jones (A brutalista) jelölésével immár 4 színésznő is többszörös nomináltnak mondhatja magát a 10 évvel ezelőtti főszereplői felhozatalból, A többiek (Julianne Moore 5x, Marion Cottilard és Reese Whitherspeen 2x-2x) azóta se gyarapították ezt. Az utolsó lány akkor Rosamund Pike volt, aki „még adós” 2. nominációjával.
• Amikor felmerül, hogy egy film holokauszt tematikájú (játszódjon benne, vagy utána, esetleg manapság), mindig feljön az a tipikus mondat, hogy akkor „instant Oscar”. Kétségtelen, ennek van alapja, de gondoltátok volna, hogy mindössze 5 olyan karakter jelöltek Oscarra, aki holokauszt túlélő? Ebből 2 Adrien Brody, győzelme (A zongorista, 2002) pedig az egyetlen, amely szobrot ért. A többiek igencsak régről valók: Rod Steiger (A zálogos, 1965), Maximilian Schell (Ember az üvegkalitkában, 1975), & Laurence Olivier (A brazíliai fiúk, 1978).
• A szezon egyik legjobb poénját Alessandro Nivola tweetelte ki, aki ugyan esélyes nem volt sehol, két emlékezetes szerepe is volt 2024-ben. A bejelentés után az alábbival konstatálta a szituációt: „10 jelölés a #Brutalistának. 0 jelölés a #Kravennek”.

Egyelőre ennyit színészeinkről, most térjünk vissza a formulába és dalolásszunk triviákat!

Zenejelölés nélkül mit érek én, avagy végre eljött az idő? – a zenészkategóriák

 Érdekesen alakult ezen két verseny az elmúlt hónapokban, hisz az előzetes főesélyesektől ilyen-olyan módon elköszöntünk… vagy mégsem? Haljuk először, mi történt a filmzenéknél!

• Trent Renzor és Atticus Ross nagyon agresszív, emlékezetes és mindenki elméjébe belemászó soundtrackje a Chellengers-hez kétségkívül az év szenzációja volt. Ahogy elindult a szezon, ez az állítás igaz maradt, mindaddig, mígnem bejöttek azon vészjóslók szavai, akik szerint ez túl harsány az Akadémiának. A vágó mellett így az Oscar kedvenc NIN duó hiánya lett a legsokkolóbb fejlemény, a film teljes hiányzásáért pedig valószínűleg a tavaszi premier okolható, hisz eredetileg a sztrájk közben jött volna ki, akárcsak a Dűne 2. A sors iróniája, hogy a legutóbbi Globe nyertes zene, ami nem jutott el az Oscar közelébe sem, az Justin Hurwitz-é (Az első ember, 2018), aki aztán szintén járt abban a cipőben, amikor egy film valamilyen okkal történő ignorálása magával vitte egyik legnépszerűbb zenéjét, a Babylonét.
• Apropó, Dűne! Hans Zimmer a megengedettnél többet használta az Első részhez írt zenét, mint amennyit az Akadémia megenged. Ilyenkor az illető egyből kizáródik, így Zimmer ezáltal esett ki a versenyből még mielőtt elkezdődött volna. Kár érte!
• Térjünk rá azokra, akik bent vannak. Kris Bowers (A vad robot) az 1. olyan személy, akit zeneszerzőként és rövid dokfilmesként is felvett az Akadémia a jelöltlistákra. Bár fejből nem feltétlen tudjátok visszaidézni, de ehhez nem kellett sok idő: Kris ugyanis nemcsak ott volt, nyert is tavaly a kisdoksiknál, persze egy zenei tematikájú darabbal, amit szívprojektként társrendezett. Kicsit tágabban értelmezve abban csak a 3., hogy az egyik zenei (akár betétdal) és az egyik rövid (legyen bármelyik) mezőnyben is felbukkant. Elődei az 5x-ös nyertes zeneszerző Johnny Green és a Bellville randevú direktora, Sylvain Chomet, nem egymást követő években. Ja és Bowers már győzelme előtt 3 évvel is mutatott magáról életjelet a rövid dokuknál.
• Stephen Schwartz (Wicked) a legendás Henry Mancinihez (övé a Rózsaszín Párduc téma) és Alan Menkenhez (a Disney reneszánsz állandó zeneszerzője) csatlakozott abban, hogy most már neki is több győzelme van legalább 5 dal és szintén több szobra a legalább 4 filmzenei jelölésből. Közülük Menken 8x gravíroztathatott, Mancini 4x, alanyunk pedig 3x. A nominációkat tekintve a Pochahontas-t (1995), a Notre Dame-i toronyőrt (1996) és a Bűbájt (2007) együtt alkották Menkennel, előbbi zenéjéért és daláért is közösen lettek megjutalmazva. Schwartz 3. szobra az 1998-as Egyiptom hercegéért jött, immár a DreamWorks-nél, ahol a dalokat egyedül írta, a szintén jelölt zenét pedig Hans Zimmerrel. A Bűbáj 3 dallal képviselte magát, így összességében ez Stephen 9. megjelenése a jelöltek között.
• Névre a legtöbbeknek a Wicked másik zeneszerzője ugorhat be legjobban a névsorból, azon viszont talán meglepődhetünk, hogy John Powell korábban csak az Így neveld a sárkányodatért (2010) volt jelölve, pedig megannyi klasszikussá érett filmhez adta a nevét az elmúlt közel 30 évben az egykori Zimmer tanítvány.
• Volker Bertelmann (Konklávé) még művésznevén volt társszerzőként feltűntetve a 2016-os Oroszlánnál, ami az 1. jelölése volt, majd egymásra találtak Edward Bergerrel és két éve a Nyugaton a helyzet változatlanért haza is vihette a szobrot. Ez nem volt egy népszerű döntés a rajongók körében. A mostanit már általánosabb szeretet övezi.
• Megosztó, de mindenképp egyedi zenéje van az Emilia Péreznek, Clément Ducol és a keresztnevén ismert Camille Dalmais énekesnő szerzeményének hangulata velünk marad, de Daniel Blumberg (A brutalista) nagy áttörése is bizakodásra adhat okot a jövőre nézve. Mindhárman először mennek Oscar indulóként LA-be.

Időhúzás nélkül, gyorsan vessük bele magunkat a happyend(?) féle húzó betétdalokba!

• A „Like a Bird”-ről nincs nagyon mit mondani, de a Sing Sing zavarja itt a legkevesebb vizet. Bocsi minden rajongójától, a nagy dolgokat másutt találjuk.

• Kezdésnek Elton John váratlan jelölésével, aki a komplett gála legnagyobb sötét lovaként lehet a legnagyobb, aki a végén nevet. 30 éve a kategória 60%-át kitette örökzöld Disney slágereivel és persze nyert is, ám arról sokan megfeledkeznek, hogy a 3 Oroszlánkirály-jelölés után 25 évig nem került ismét Oscar közel. A Rocketmanhez szerzett dalával aratott ismét diadalt, azaz 2 korábbi alkalmából még nem távozott üres kézzel. Mindenképp veszélyes lehet a többiekre. A zenés dokuja 5. nominációját éri, az elmúlt 50 évben pedig nem sokan mondhatták el magukról, hogy többszöri győztesként legalább 5-ig eljutottak. Ismerős nevek incoming: Alan Menken, Howard Ashman, Randy Newman, Stephen Schwartz és Tim Rice az elitklub, utóbbi pedig Elton társa volt a Hamlet oroszlánverziójánál, így 3 jelölésük közös.

• Volt már említve két cím (Az oroszlánkirály, 1994 és Bűbáj, 2007), melyek 3-3 dallal képviseltették magukat, ez még ugyanennyinek sikerült (A szépség és a szörnyeteg, 1991 és Dreamgirls, 2006), azonban duplázóból akadt jócskán. Az Emilia Péreznek hála egy híján húsznál tartunk. A Dreamgirls és a Bűbáj egymást követő triplái óta viszont nem túl jellemző a dupla se: csak a Gettómilliomosnak (2008), a Kaliforniai álomnak (2016) és tavaly a Barbie-nak jött össze az, ami most az EP-nek… mármint nem a kislemeznek, hanem a filmnek!
• Jacques Audiard (Emilia Pérez) a 11., aki dalszerzőként (is) jelölve lett egy általa dirigált filmért. Az előző 10-es nem nyert, ők azok: 1957 – Leo McCarey (Félévente randevú), 1965 – Jacques Demy (Cherbourgi esernyők), 1974 – Mel Brooks (Fényes nyergek), 1992 – Arne Glimcher (A mambó királyai), 1996 – Barbra Streisand (Tükröm, tükröm…), 1999 – Trey Parker (South Park mozifilm), 2000 – Lars Von Trier (Táncos a sötétben), 2002 – Julie Taymor (Frida), 2003 – Sylvain Chomet (Bellveville randevú), 2022 – Ryan Coogler (Fekete Párduc 2). Demy a forgatókönyvért is kapott nominációt (ill. a franciákat képviselte nemzetközileg), Chomet emellett animációs rendezőként izgulhatott, de a többieknek egyedül a dal jutott. Audiard tehát 1. abban, hogy ugyanazon filmmel a rendezők és a betétdalok között is megtaláljuk, sőt az Emilia Pérez a fődíj közelében is ott van. Az „El Mal” sikere történelmi lehet.

• A kategóriában van két egyre komolyabb széria, ami törzsolvasóknak (helló!), biztos ismerős lesz. Az „El Mal” és a „Mi Camino” révén ez már sorozatban az 5. év, amikor van legalább 1 nem angol nyelvű szám a jelöltek között. A sort 2020-ban az olasz „Io si” nyitotta az Előttem az életből, aztán jött a „Dos Oruguitas” az Encantóból, majd a „Naatu Naatu” és az RRR frenetikus buligyőzelmét élhettük meg Indiából, végül tavaly a Megfojtott virágok amerikai őslakos kórusát nézhettük, ahogy előadták a „Wahzhazhe” című népdalukon alapuló szerzeményt. Ez a leghosszabb ilyen sorozat, már tavaly is az volt.

• 8. éve van Oscar előzetes cikk és valaki mindig szerepelt benne: jó öreg kabalánk, Diane Warren nélkül már-már hiányérzetünk lenne. A „The Journey” című szerzemény (A 6888. zászlóaljból) a 16. jelölését jelenti. Az 1987-es évfolyamban kezdte, aztán 1996 és 2001 között csak 2000 maradt ki, de még elég mainstreamként tolta (Con Air, az Armageddon örökzöld Aerosmith dala, Pearl Harbor), majd jött egy szünet és 2014 óta csak a ’16-os osztályba nem fért be. A 2017/18-as szezontól vannak cikkek, azóta sorban 8 nominációnál tart. 2014 óta egy doku kivétellel minden alkotás csak általa került Oscar-jelölt státuszba, főleg másodvonalas apró filmeket behúzva ezzel. Nem lesajnálva, hisz több közülük érdemes megtekintésre, csak nem lesznek maradandóak feltétlen – még talán a tavalyi Flamin’ Hot a feelgoodságával kiemelkedik. Ráadásul egy olasz szerzőtárssal közösen Diane indította el a fenti nem angol nyelvű szériát is. Ám hiába dolgozott jól csengő nevekkel (Lady Gagával és Commonnal is van megosztott jelölése), hiába kér fel dalaihoz populáris előadókat (tavalyelőtt Sofia Carson, tavaly Becky G, idén H.E.R., aki a 2021-es covidgálán nyert a Júdás és a Fekete Messiáshoz írt dalával), Diane továbbra se távozott versenyszerű díjjal. A tavalyi szezon azzal kezdődött, hogy megajándékozták egy életművel. Idei megjelenésével annyi rekordot állított be, hogy azt se tudom, hol kezdjem…

• Ez a 8-as sorozat eddig csak két embernek jött össze: Sammy Cahn 1954-61, John Williams pedig 1995 és 2002 között volt kirobbanthatatlan a dalok közül, így John lefedi Diane első komoly időszakát. Cahn vezeti az összlistát 26-tal, majd Johnny Mercer jön 18-cal és végül Diane már dobogós 16-tal, Paul Francis Websterrel párban. Ha még idén is hoppon marad, ő lesz a legtöbbet jelölt, díj nélkül maradt élő személy.
• Habár ezt még mindig Greg P. Russell hangkeverő tartaná, csak neki 16 jelölése maradt, a 17.-et egy kampánytörvényt megsértve elvettek tőle. Így fest a legtöbbet nominált élő üreskezűek listája: 16 (17) – Greg P. Russell, 16 – Diane Warren 15 – Thomas Newman, 13 – Daniel Sudick (effektes), 12 – Bradley Cooper, 11 – Paul Thomas Anderson és Rick Kline (hang), 10 – Anna Behlmer (hang). Őket követi a 4 fős 9-es klub (benne James Newton Howard és 3 hangtechnikus, mint pl. Ren Klyce), majd Glenn Close és Kathleen Kennedy 8-8-cal. Heten vannak hetesek: Mike Leigh, Marc Shaiman zeneszerző, William B. Kaplan hangmérnök, Sarah Greenwood, Katie Spencer és Nathan Crowley díszletesek (utóbbi nagy eséllyel a Wickeddel lekerül), valamint Eric Fellner producer (pl. A szer).
• Kevin O’Connell hangmester 21. szerepléséért kapott szobrot, Thomas unokatestvére, Randy Newman 16.-ra talált be, Roger Deakins meg 14 sikertelen fényképezés után vált 2x győztessé. Nem véletlenül foglalkoztunk ennyit ezzel a stathalommal…

Viszont kezdjünk a zenékkel, ahol némileg meg lehetünk lőve. Mindig itt (+ a dokuknál) van a legnagyobb szórás a 4 szakmai és a 3 csak zenés díjazással, de nem ebből fakad a jelenlegi szitu: a Grammyt keresztféléves mivolta miatt nem mindig nyeri aktuális alkotás, most végre igen, csak hát Zimmeré lett. Ha rálesünk a Globe-ra, a Choice-ra és a szezon összképére, akkor a Renzor-Ross duóba pattogunk, szóval szépen esnek ki a fontos segítségeink. A 3 zenei átadó se ad sokat, pedig a két még szezon elején lement (A kegyelem fajtái, A szomszéd szoba) után bízhattunk a most csütörtökiben, de ők kihozták a Here-t, s bár bizonyára remek darab Robert Zemekics és Alan Silvestrin huszonmilliomodik albumja, teljesen a semmiből jött az eredmény. Velence után még úgy tűnt, hogy lesz keresnivalója a Joker 2-nek (az 1 nyert), míg az Európai és az Ausztrál Filmdíj szintén kizúgtak (Lány a tűvel és Better Man), és a supervisorok szakmája is (Sehol se otthon), mondjuk ők más szempontokat néznek.

De mi maradt? Az 5 jelölt közül 2-t lehet kihúzni: meglepetésre a Konklávé semmi fontosat nem harapott ki a tortából, ahogy a Wicked is csak nagyobb specifikus elismeréseket szedett össze (pl. Golden Reel zenemixelés). Az Emilia Pérez Cannes és Toronto után egy fontos zenei átadó két legnagyobb babérját aratta le, azonban azt még bőven a Gascón fiaskó előtt – noha Saldana mellett talán épp a zene az, aminek nem feltétlen kellene sérülnie a marketing rémálomban. Így pedig maradt Kris Bowers (A vad robot) és Daniel Blumberg (A brutalista) a kalapban. A Grammy melletti legfontosabb szakmai díjat mindketten megkapták, hisz előbbi stúdiófilm, utóbbi független. A BAFTÁ-n együtt voltak, ott Blumberg örülhetett, ahogy az eheti zenész győzteslistán is megtaláljuk, mint az év felfedezését, ugyanakkor ne becsüljük alá Bowers-t, ugyanis ő több lehetőséget húzott be sajátjaiból, mint az esélyesebbnek tekinthető Blumberg. Amikor meg egyikük se… sanszosan az R-rek hunytak.

A dalok között nem volt ekkora szórás és tippelhettek, kiknek a nevéhez fűződik a legtöbb díj a szezonból. A „Compress/Repress” akár Nine Ich Nails néven is kijöhetett volna, pláne mivel az idei Tronhoz már úgy lesz kreditálva Renzor és Ross. A Challengers vége főcíme mondjuk „csak” az egyik legfontosabb szakmai díjat zsebelte be pluszban (azt, ahol osztoztak a zeneesélyeseink). A két keresztféléves – tehát a Grammy is – tavalyi jelölteket jutalmazott, az ausztrálok szíve hazahúzott egy felénk ismeretlen címmel, a fejlett képtechnikák szervezete a Vaiana 2-t, az egyik zenei pedig Miley Cyrust (The Last Showgirl) hozta ki győzteseként. Ha összeadjuk az Emilia Pérez sikereit, akkor a film maga már épp megelőzi a Challengers-t és alapvetően az „El Mal” felé volt a legtöbb szeretet a „Compress/Repress” mellett. Mi se bizonyítja ezt jobban, minthogy a Globe-on és a Choice-on is úgy nyert Zoe Saldana nagy musicaljelenete (ezt, mint élő előadás az egyik zenei átadó is győztessé tette), hogy a zenét mindkettőnél Renzor és Ross vitték. A „Mi Camino” és Selena Gomez húzható le könnyedén az esélyesek közül, majd a Sing Sing ami bár megkapta a supervisorok szeretetét, az nem elég.

Papíron tehát az „El Mal” felé húzhatnánk, NODE! Nem tudjuk, valójában mennyire is bukott meg az Akadémia ezen sarkában a film, hisz a zene független a balhéktól, hiába énekel pár sort benne botrányhősünk. Ha ez elég a levesbe menéshez, akkor marad Elton John és Diane Warren. Egy Oscar kedvenc eddig minden lehetőségét megnyerve és egy Oscar kedvenc, aki 15x maradt alul. Diane a balhénak köszönhetően ugyan végre reális esélyessé lépett elő, Elton John az Elton John, sosem lehet leírni. Az biztos, hogy az 1998/99-es évad óta először van ilyen helyzetben Warren (kisebb sansz még akkor volt, amikor H.E.R. győzte le a vírus közben), szóval az Akadémia is filózhat úgy: mikor, ha nem most? Attól, hogy nem adják elő élőben idén az ötöst – elkerülve Gascónt – egyrészt picit szomorkás lenne Diane sikere, másrészt egyáltalán nem zárja ki az Emilia Pérezt. Ez egy teljesen nyitott hármas kérdés.

Még pár nagy bizonytalanságot esetleg? – az írók és a rendezők

Behozhattam volna a nemzetközi és az animációs mezőnyt, de mivel azok az Áradás miatt összeragadtak és számos kapocs van a legjobb filmekkel, később adják majd magukat. Az érdekességblokk itt együtt lesz, hisz minden rendező íróként is felbukkan, fölös túltagolni.

• 1997 óta először minden direktor 1. jelölését kapta az Akadémiától a kategóriában. Ez James Mangold (Sehol se otthon) esetében meglepő lehet. A Logan forgatókönyvéért és a Ford v Ferrari producereként már jelölték, most pedig író-rendező-producerként triplázott. Amikor valamelyik filmjéből színészjelölt érkezett, akkor legalább egyikük nyert (1999, Észvesztő, Angelina Jolie és 2005, A nyughatatlan, Reese Whitherspoon – itt Joaquin Phoenix is nominált volt), szóval ebbe kapaszkodhat Timothée Chalamet. Egyébként ha levesszük az Oscar első két évét (1928 és 29), akkor 1997-en kívül korábban csak 2x történt meg az öt rendező újonc esete: 1948-ban és 1995-ben.
• Mangold írótársa Jay Crocks, aki korábban Scorsese oldalán ért el jelöléseket (1993 – Az ártatlanság kora, 2002 – New York bandái). Még nem nyert.
• Minden rendezőjelölt nemcsak íróként, hanem producerként is nominálva lett idén, sőt Sean Baker (Anora) vágóként is díjesélyes. Eleve 2 éve volt először, hogy mindenki a szkripteknél is jelen volt, de Ruben Östlund (A szomorúság háromszöge) produceri feladatokat nem látott el, az idei egy abszolút új rekord.
• Jól mutatja az író-rendező összeragadás trendjét, hogy 2018-tól kezdődően az összes adaptált forgatókönyv díjazásának része a direktor. Közel sem volt onnan mindenki diriként is jelölve, de így is James Ivory a Szólíts a nevedennel (2017) volt az utolsó olyan Oscar-díjas, aki valóban csak író. Peter Straughan követheti őt a Konklávéval, ez legalább jobban látszik, mint bármi a most vizsgált kategóriákból. A Suszter, szabó, baka, kém (2011) miatt ő már társírói nominációban volt résztvevő.
• Tavaly Justine Triet (Egy zuhanás anatómiája) lett az első francia nő a rendezők között, őt Coralie Fargeat (A szer) követi. Coralie a 9. női jelölt összességében, s a 10. hölgynomináció. A történelem így alakult: Lina Wertmüller (1976, Világszép Pasqualino), Jane Campion (1993, A zongoralecke és 2021, A kutya karmai közt), Sofia Coppola (2003, Elveszett jelentés), Kathryn Bigelow (2009, A bombák földjén), Greta Gerwig (2017, Lady Bird), Chloé Zhao (2020, A nomádok földje) és Emerald Fennell (2020, Ígéretes fiatal nő). 2020 volt az egyetlen év, amikor többen voltak, nyernie pedig időrendben Bigelow-nak, Zhaónak és Campionnak sikerült.
• Fargeat mellett van még egy franciánk, Jacques Audiard (Emilia Pérez). Ez a 2. ilyen év 1974 után, amikor Francois Truffaut (Amerikai éjszaka) és a náluk született Roman Polanski (Kínai negyed) voltak együtt. Az Amerikai éjszaka azért különleges, mert két Oscaron indulhatott – akkor még más szabályok éltek – és 1973-as filmként megnyerte saját évének nemzetközi kategóriáját, majd a következő gálán a rendezők, az eredeti szkriptek és a női mellékszereplők között harcolt ki jelölést. Az 1. francia direktori nominálás Jean Renoiré 1945-ből (A délvidéki).
• A rendezők közül Edward Berger (Konklávé) hiánya a legfeltűnőbb, ez nagyban gyengítheti a legjobb filmes esélyeket is. Berger a Nyugaton a helyzet változatlannál is kimaradt két éve, a filmek együtt pedig 17 jelölést szedtek össze, mindkettő a legjobbak közé is bekerülve. Wolfgang Petersen (A tengeralattjáró) volt az utolsó új feliratkozó a tisztán német rendezők sorában 1982-ben. Mike Nichols csak félig ér…
• A Wicked a 4. film 10 jelöléssel, ami kimaradt a rendezői kategóriából az Anna ezer napja (1969), az Airport (1970) és a Dűne (2021) után, ám még ezzel sem rekorder. Ahhoz 11 kell, mint ahogy az 1942-es A Yankee-k dicsősége és az 1985-ös Bíborszín is áll. Ironikus, hogy a Dűne 2 sincs itt, sőt csak feleannyit kapott összesen.
• Még úgy 20 oldallal ezelőtt írtam, hány horrort jelöltek a legjobbak közé. A listából a forgatókönyveket nézve 3 maradt: Hatodik érzék (1999), Tűnj el! (2017), A szer. A rendezőknél jobban áll a dolog, de a műfajmixek általi nehéz és szubjektív behatárolás miatt ebben nem ások mélyebbre, hisz már a fentiek se színtiszta horrorok.
• Bár ez inkább angolul érdekes, de az Emilia Pérez a 2. olyan adaptált forgatókönyv, ahol a jelölésnél a társírókat (esetünkben egy triót) „in collaboration with” címkével láttak el a hivatalos kommunikációban. 1972-ben szintén egy francia rendezés volt, ami még így használta a társszerzőt, ott csak egyedül volt (A burzsoázia diszkrét bája) a rendező oldalán. Érdekes lesz nézni a gálán, ott miként használják a nyelvezetet.
• Ha már sok író, a Sing Sing mellett is 4 név szerepel: a két valódi filmes és a két főszereplő, akik igaz történetéről szól a sztori. Közülük a főhőst játssza Colman Domingo, de a 3-4 külső castingot (pl. Paul Raci) leszámítva mindenki önmaga kb. 15 évvel fiatalabb énjét alakítja, így Clarence Maclin Bár fix infót erről nem találtam, gyanús, hogy ez egyedi eset és még nem történt arra példa, hogy valakit úgy jelöljenek Oscarra, hogy íróként saját magát „adaptálja” és formálja is meg. Maclint amúgy sokan várták a mellékszereplőknél, hangos visszhangot kiváltó színészi hiányzó idén, de így legalább a forgatókönyv miatt elismerték.
• A Nickel-fiúk és a Sing Sing párosa a 3., amikor több, feketék által írt adaptált forgatókönyv szerepel az Oscaron. 2016-ban a Holdfény (nyert) és a Kerítések, 2018-ban pedig a Csuklyások (nyert) és a Ha a Beale utca mesélni tudna alkották a duókat.
• RaMell Moss a Nickel-fiúk írója (és rendezője) egy 2018-as dokfilmmel kezdte pályafutását a jelöltek között, s már akkor együtt dolgozott Joslyn Barnesszal, mostani írótársával. Dokus múltja itt-ott érződik mostani játékfilmjében is.
• A Nickel-fiúk az idei „szkript+film” jelölt, a fődíj közeli top10-be reálisan nézve a Szeptember 5. kitúrásával került, amely az idei „csak írás” nominált. Ha ez került volna be a filmek közé, akkor szerepet cseréltek volna ebben a bekezdésben.
  

  Szeptember 5 – kritika

• Előzetesen még két alkotás volt gyanúsan esélyes a csak forgatókönyvi szereplésre, amiből esetleg egy filmes is kisülhetett volna, de a fentiek miatt nem lett belőlük semmi. A Saturday Night még a szezon elején úgy, ahogy mutatta magát, de a Kettes számú esküdtet Clint Eastwoodhoz méltatlanul nyírta ki a forgalmazásával a Warner.
• Az USÁ-ban 1938-as A nagy ábránd (1937) óta nem volt olyan, hogy egy nem angolul beszélő alkotás úgy kapjon legjobb filmes jelölést, hogy a forgatókönyve nem. Most az Én még itt vagyok lett a 2. ilyen.
• Jesse Eisenberg (Rokonszenvedés) 14 évvel Mark Zuckerberg megformálása után tér vissza az Oscar esélyesek közé. Fontos, hogy nem jelölteket írtam.

A tavalyihoz képest jobb a helyzet a latolgatást illetően, hisz most nem volt sztrájk, így a szakmai átadó se csúszott az Oscar utánra. Minden fontos forgatókönyvi díjazás az 5 jelölt valamelyikénél landolt, így ez kevésbé lesz csapongó. A dolgot az is könnyíti, hogy sok helyen csak egy összevont kategória van, s bár azt a táblázat pontjai közé be szoktam írni, ha valahol csak 1 adaptáció vagy 1 eredeti van jelölve, most nem volt erre szükség.

Kezdjük az adaptációknál, azzal sokkal egyszerűbb, mi több, a teljes est egyik leglefutottabb része. A Sing Sing és a Sehol se otthon kiemelt győzelem nélkül zárták a szezont, így őket ki is ejthetjük. Az Európai Filmdíjon az Emilia Pérez még tartotta szezon eleji formáját (bár csak 1 Oscarra megérkező ellenfele volt), most nincs abban a passzban, hogy beleszóljon. Peter Straughan a Konklávéval szinte teljesen tökéletes szezont futott: övé a legtöbb díj, a Globe-BAFTA-Choice kombó, az ausziknál az egyetlen adaptált jelölt és a kisebbik, kifejezetten nekik szóló szakmai Scripter-díjat is begyűjtötte. A teljes tökélyhez azonban kellett volna a nagyobbik győzelem, az írók szakszervezetéjé, amit RaMell Ross és Joslyn Barnes (A Nickel-fiúk) csent el, kinyitva a kérdést, de csak épphogy. A jelek szerint Straughan megtöri a kategória 7 éve tartó rendezői hegemóniáját és ismét egy klasszikus íróé lesz az Oscar.

Az eredetieknél már fogósabb kérdés a helyzet. A Szeptember 5. a héten nyerte meg a Veritas-díjat, amely az igaz történeteket elmesélő filmek Los Angeles-i Nagydíja. Mivel a médiában dolgozók osztják, ezért az újságírós-TV stábos sztorik előnyt élveznek, a 10-ből 5x preferálták a témát, de a vírus előtt többször beletrafáltak az Oscar legjobb filmjébe is. Az 5 aktuális jelölt közül egyedül az olimpiai TV thriller játszhatott, így győzelme ide, vagy oda, nem erősebb induló a talán meglepő módon kiemelt sikert nem arató Corbet-Fastvold családnál (A brutalista). Viszont a 3,5 órás eposz így sem teljesen esélytelen a mozi többi érdekeltsége miatt. Ami a top3-at illeti: ismét egy kategória nehéz kérdéssel…

Adott a Choice-t és Cannes-t behúzó Coralie Fargeat (A szer), akivel mindenképp érdemes számolni. Aztán ott van a Rokonszenvedés, amivel Jesse Einsenberg a legtöbb kiemelt díjat vitte el, Sundance kedvencként indult (tehát tavaly januártól épül!), megnyerte az ausztrálok szívét majd a BAFTÁ-val a britekét is, ráadásul londoni lendülete 1 héttel később is kitartott a Spiriten, noha ott a többi jelölttársa nem volt érdekelt és már az Oscar szavazatok leadása után „vallott szerelmet” Emma Stone-nak. Ám az egész szezont nézve Sean Baker dominált, s noha csupán egy fontos babér termett a számára, az talán mindközül a legfontosabb: a szakmáé. Volt még egy kisebb szervezeti átadó 17 éven át, nemrég megszűnt, pedig megfelelt annak, ami a túloldalt máig futó Scripter. Sean Baker mindent visz? Eisenberg lendülete és a holokauszt hatását napjainkban vizsgáló sztori központúsága? Vagy egy Cronenberg utóérzet fontos női üzenettel és Hollywood kritikával francia szemmel? Bátor lenne, de nem kizárható.

A rendezőknél nincs hármas nyitottság, cserébe mentek itt-ott a mezőnyön kívülre díjak. Az nem meglepő, hogy a Better Man lett Ausztrália kedvence. Cannes-ban kikötés, hogy minden alkotás max 1 kiemelt díjat kaphat, s mivel az Anoráé lett a Pálma, az Emilia Pérez színésznői kvázi castingdíjat vittek el (+ a szabály alá nem tartozó zeneit). Coralie Fargeat (A szer) íróként remekelt, szóval valaki mást kellett rendezőnek találni. Ez tiszta, a Choice már annál kevésbé: John M. Chu a Wickeddel?? HUH? Senki nem értette… Más kilengés nem volt, szóval fókuszálhatunk az Oscar bagázsra. Coralie és James Mangold (Sehol se otthon) a jelentős átadókon mindig ülve maradtak, amikor a nyertes ment köszönőbeszédet mondani.

Emilia, Emilia, ó, te csodásan előretörő Pérez kisasszony… na ez voltál a Twitter balhéig, az Európai Filmdíjat meg előtte tartották. A helyzet innentől kétszereplősen hasonló, mint az adaptációknál: Brady Corbet (A brutalista) Velence kedvenceként kezdte a szezont, majd jött mellé Globe és BAFTA, az elmúlt hónapokban pedig ő gyűjtögetett a legszorgosabban, ami egy fontos és döntőkülönbség lehet. Aztán amikor megejtették a rendezők a saját házi díjazásukat, ismét az Anora és Sean Baker jött ki jól, a felé irányuló szeretethullám pedig tapintható volt a Spiriten is múlthétvégén. Csak hát Bakernek összességében kb. feleannyi győzelme van, mint Corbetnek és még Fargeat is beékelődik közéjük, így tehát az Anora olyan helyzetben van, hogy dupla is lehet meg semmi. Erre még a filmeknél a végén visszatérek, mert megvan az oka, miért kezeljük ennyire erősen a kiscsajt…

A csajok édeshármasa mögött lesben áll egy Chalapa… – a színészek

Aki főleg görgetett eddig, lehet átugrotta a színészekkel foglalkozó nagyadag érdekességet, az általánosabbakat. Itt főleg a rassz, származás és gender szempontokon fogunk átfutni, a teljesség igénye kívánja. Bár amivel kezdünk, akár az előző blokk végére is odafért volna.

• Colman Domingo (Sing Sing) a 3. fekete aktor, aki 2 egymást követő évben jelölést kap, eddig Denzel Washington és Octavia Spencer mondhatták el ezt magukról. Colman idén az egyetlen, aki tavaly is itt volt. Denzel és Octavia 2016-ban és ’17-ben, a két #oscarsowhite után lettek hirtelen kiemelve (ezekért: Kerítések, A számolás joga, A jogdoktor, A víz érintése). Az nem ritka, ha valaki folytonosan kap főszereplői jelölést, a fiúknál ez már a 46. eset, épp Washington volt az utolsó Domingo előtt.
• Zoe Saldana (Emilia Pérez) a 3. afro-latina, akit Oscarra jelöltek Rosie Perez (Félelem nélkül, 1993) és Ariana DeBose (West Side Story, 2021) után, utóbbi nyert is ugyanazzal a karakterrel, amivel Rita Moreno. Domingo és Saldana az 1. afro-latino párost alkotják, ugyanazon évben még soha nem lett jelölve 2 spanyolajkú fekete amerikai színész. Származásuk szerint Domingo guatemalai, Zoe pedig dominikai apától és félig Puerto ricói anyától született. Perezhez és DeBose-hoz Puertót kötjük.
• A latina származásúak nem merülnek ki itt, idén először ketten vannak, Saldanán kívül Monica Barbaro (Sehol se otthon), aki mexikói és nicaraguai vérvonal sarja. Zoe így az 1. dominikai, Monica pedig az 1. nicaraguai felmenős Oscar-jelölt színész lett. A térség szépen tágul, tavaly America Ferrara a Barbie-val az 1. hondurasi volt. Az említett területeken túl Kuba mondhatja el még magáról, hogy jutott tőlük Oscar közel valaki, sőt nyert is (Mercedes Ruehl, 1991 – A halászkirály legendája).
• Domingón kívül férfiként csak Edward James Olmos jutott idáig az 1988-as Mutasd meg, ki vagy révén, bár ő kicsit azért a miénk is. Az Olmos a magyar Ólmosból ered, nagyszülei miatt tette bele a magyart a Szárnyas fejvadász Lányokból az ideiekkel együtt 8-an vannak 9 nominációval, a főszereplőknél egyedül Hilary Swank mutatta magát – és vitt is haza 2 díjat (1999 – A fiúk nem sírnak, 2004 – Millió dolláros bébi).
• Nem, nincsenek elfelejtve a többiek, a fenti halmaz csak az USÁ-ban születetteket vette, de nyilván Fernanda Torres (és anyukája), Ana De Armas, Salma Hayek, Rita Moreno, Benecio Del Toro, vagy épp Andy Garcia is latinák/latinók, de ők USÁ-n kívül látták meg a napvilágot. Területileg őket belevéve Brazíliával és Kolumbiával bővül az országlista, afróként pedig Lupia Nyong’o lenne az alany, de nála az afro tényleg Afrika és Kenyához számolandó. Bocsi, nem nőttem ki a föci érettségimet…
• Maradva még kicsit a feketéknél: Cynthia Erivo (Wicked) az 5. afro-amerikai színésznő, aki többszörös jelöltté vált. Viola Davis (4), Octavia Spencer (3), Whoopi Goldberg (2) és Angela Bassett (2) mellé ért fel. Itt csak a színészi játékok számítottak, Cynthia előző alakítása mellé egy énekesit is szerzett.
• Két női főszereplő is musicalekkel érdemelte ki idei nominációját: Erivo (Wicked) és Karla Sofía Gascón (Emilia Pérez). Ez az 5. olyan év, amikor ez megtörtént 1954, ’64, ’72 és 2005 után. Ebben az esetben a zenés filmek is játszanak, hisz hasonlóan sok éneklést tud megkívánni pár szerep. 2005-ben nyert vele Reese Whitherspoon (A nyughatatlan), de gondoljunk csak Monica Barbaróra idénről.
• Eddig tudtam csűrni, csavarni, húzni, kerülni, de muszáj beszélni Karla Sófia Gascónról is. Idén először 3 nyíltan queer színész is a jelöltek közt szerepel: Gascón, Domingo és Erivo. Az is 1. alkalom, hogy adott kategórián – női fő – belül többen vannak. Gascón az 1. transz, aki alakításával került a radarra, összességében pedig a 4. személy. Elődei még a ’70-es évek derekán egy 2x nominált zeneszerző, egy dalszerző és egy dokfilmes volt, utóbbiak már 2016-17-ben, a „trendi időkben”.
• Egy tőle független sorozat halad előre évek óta, avagy azon szerepek listája, amikor LMBTQ színészek LMBTQ karaktereket játszva érnek Oscar közel. Veteránként Ian McKellen kezdte a sort (mielőtt az még menő lett volna) az 1998-as Érzelmek tengerébennel, aztán jön a modern éra: két éve Stephanie Hsu és a Minden, mindenhol, mindenkor; tavaly pedig Colman Domingo a Rustinban és Jodie Foster a Nyadban formált meg a közösségbe tartozó figurákat, a tavalyiak valós személyeket.
• Gascón a 4. spanyol színész, akit jelöltek. Ez önmagában botránymentes, de tuti lesz olyan, akiben ellenszenvet vált ki ez a faktum is, hisz nem akárkiket követ: Javier Bardem (4 nom, 1 győzelem), Penélope Cruz (4/1) és Antonio Banderas (1/0) a 3 korábbi. Ha származást is veszünk, ne feledjük Jessica Chastain 3 évvel ezelőtti sikerét (3/1) és Ana De Armas (1/0) spanyol állampolgárságát se. Az azért objektíven is leszűrhet, hogy Karla kilóg innen, de végeztünk is.
• Edward Norton (Sehol se otthon) csatlakozott az Anthony Hopkins, Brad Pitt, Christian Bale, Geoffrey Rush és Jeff Bridges alkotta körbe, akik az utóbbi 30 évben min. 4 színészi szobor közelébe értek és mind főhöz, mind mellékhez többszörösen.
• Amióta a 4 nagy Oscart megelőző gála együttesen létezik (Globe, BAFTA, Choice, SAG / színészi szakszervezet), Fernanda Torres (Én még itt vagyok) a 4. olyan, aki úgy érkezett meg az Oscar-jelöltek körébe, hogy CSAK a Globe-on szerepelt előtte. Ezért nagy fegyvertény, hogy nyert is. Itt azért érdemes meglesni, kiket is követett: Rooney Mara (A tetovált lány, 2011), Sharon Stone (Casino, 1995)… ééés Fernanda Montenegro (Központi állomás, 1999), szóval ilyen téren is anyukája nyomdokaiba lépett. 1994-ben még nem volt Choice, ’93-ban még nem volt SAG, sőt akkoriban a BAFTÁ-t többször az Oscar után tartották, így ezt a statot csak ’95-től érdemes nézni.
• Egy hasonló: Monica Barbaro a 6. olyan, aki úgy érkezett meg az Oscarra, hogy CSAK a SAG-on szerepelt előtte. Ez nem annyira veretes: Ruby Dee (az utolsó, 2007-ből), Sophie Okonedo, Rachel Griffiths, Minnie Driver, Mare Winningham.
• Van ugyanennek a statisztikának a teljesen ellentétes oldala, amikor valaki mind a 4-et megnyeri az Oscar előtt. Tavaly Robert Downey Jr. (Oppenheimer) és Da’Vine Joy Randolph (Téli szünet) megtették és psszt, de idén is lettek követőik…
• Kieran Culkin (Rokonszenvedés) azon túl, hogy sokra vitte a kólafaló bepisilő Fuller McCallister óta, 2011 után az 1. férfi mellékszereplő díjas lehet, aki nem legjobb film jelöltben játszott. Az utolsó ilyen volt Christopher Plummer korrekordot jelentő szobra a Kezdőkből (82 év, 75 nap). Aztán még 6 évre rá is kapott egy jelölést Kevin Spacey lecseréléséért (A világ összes pénze, 88 év, 41 nap).
  

  Rokonszenvedés – kritika

• Csak 5x nyert olyan színész, aki a 4 nagyból csupán a szakmai sikert könyvelhette el a SAG-on, de egyik sem a férfi főszereplők közt történt. Robin Williams (Good Will Hunting, 1997), Michael Caine (Árvák hercege, 1999), Halle Berry (Szörnyek keringője, 2001), Morgan Freeman (Millió dolláros bébi, 2004) és Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor; 2022). Illusztris nevekhez kerülhet egyedüli tettével Timothée Chalamet… s egyszer minden sorozat megszakad. Lásd: Barátok közt.
• Glenn Close mindent nyert legutóbbi főszereplői kampánya során (A férfi mögött)… kivéve a BAFTÁ-t. Demi Moore (A szer) ugyanezzel a mérleggel várja az estét.
  

  A 30. Critics Choice Awards győztesei között voltak meglepetések, elég a legjobb film és rendező kategóriát nézni

• Még egy pici SAG a végére: a Wicked a 2. film, amely nyeretlenül zárt 5 jelölésből (A sziget szellemeit követve két évvel ezelőttről), az Anora pedig a 3., ami a produceri, a rendezői és az írói szakmát letarolva díjtalanná vált.
• Zárásképp Ariana Grandéról (Wicked) nem klasszikus érdekesség van, hanem egy 2011-es tweetje. Hajjaj, láttunk ilyet már a szezonban, amikor Karla ócsárolta Selena Gomezt, aki a feleségét játszotta az Emilia Pérezben, de nyugalom, ez egy boldogabb sztori. Ari akkor nézte meg a Wickedet, mint előadást és azon a ponton szeretett bele Glindába annyira, hogy mindenképp el akarta játszani élete során. Cuki sztori, ahogy az alakítása is édes… de a várt hype-tól jócskán elmaradva alulértékelt. A tweet
• Yura Borisovtól (Anora) azt érdemes megnézni (ha még nem volt meg), ahogy családjával kocsikázás közben megálltak meglesni a jelöltbejelentést. Megérte nekik!

Bárhogy próbáltam, és látjátok mennyire részletesen, a többiekről egyéni érdekességet nem sikerült előásni, ezért elnézést a Mikey Madison (Anora), a Guy Pearce (A brutalista) és a Jeremy Strong (A Trump-sztori) rajongóktól. De hisz együtt jelölt az Utódlás testvérpár, mi az, hogy nincs trivia? Itt a latolgatás ideje, amit már picit előmelegítettem fent.

Villámgyorsan végezni fogunk a két mellékszereplő kategóriával. Alig volt tere bárkinek nemtől függetlenül a szezon során. A férfiaknál Borisov, Norton és Strong csak morzsákat kaptak, a két rutinosabb ténylegesen, Yura irányában viszont a kritikusi szeretet féltucatszor működött. Kieran Culkin (Rokonszenvedés) viszont minden kategóriát nézve a legnagyobb dominanciát mutatta be a szezon során, már december közepén úgy készülhettünk az aktuális Reszkessetek, betörők! nézésre, hogy Fuller az Oscar legnagyobb esélyese. Tökéletes szezonjába – legtöbb győzelem, Globe, BAFTA, Choice, SAG, Spirit – egyedül az rondított bele, hogy az ausztrálok szíve elfogultan Guy Pearce (A brutalista) felé húzott. Egyébként az 14. éve nemzetközi, hosszútávon akár a BAFTA alá nőhet, hisz a britek se a legelején voltak egyből nagyok. Ha %-osan kéne kifejezni, akkor… 0,5% Norton és Strong, 1% Borisov, 1,5 Pearce és 96,5% Culkin. Lehet még keveset is mondtam. Reméljük, az Oscaron már ott lesz, beteg rokona miatt az utóbbi heteket (BAFTA, Spirit, fotózás) kihagyta.

Bizonyos szempontból még tökéletesebb képet mutat a női mellékszereplők kifutása, ugyanis itt tényleg senkinek nem jutott kiemelt siker az éllovason kívül, tehát Monica, Ariana és Felicity teljesen megakadtak a „sok kicsi – kevésre ment” alapvetésben, sőt Isabellának is be kell érnie a SAG casting díjával, ami jövőre már a saját kategóriájába fog számolni (meg azért megmarad a legjobb filmhez). Szóval Zoe Saldana (Emilia Pérez) sorozatára nem hatott ki a filmbotrány, EZ lesz a 13 jelölésből a biztos szobor. A Culkinnál felsorolt pontok mellett még az Ausztrál Filmdíj is hozzákerült, plusz negyedmagával részese a Cannes-i színésznődíjnak, amit ezúttal kvázi casting szerűen osztottak. Ellentmondásos, hogy az összesített szezonkép a kritikusokkal és kisebb átadókkal viszont az egyik legszorosabb top3-at mutatja, ahol Zoe, a fájóan hiányzó Margaret Qualley és Ari végig fej-fej mellett haladtak és előzgették egymást össze-vissza. További jelentős falatot harapott ki a tortából Danielle Deadwyler és igazából Natasha Lyonne is, aki végül társaival a Spirit casting díját élhette meg legjobban. Igen, jól érzitek, a szezon levegője már nagyon készült a jövő évi új Oscar üdvöskére.

Kate Winslet és Zoe Saldaña beszélgetését hallgatni és nézni is jó – videó

A férfi főszereplők csatája egész egyszerűnek tűnt múlthétvégéig. Azóta azért benne van egy, hm! faktor. Itt utoljára kiesik a számításból az Európai Filmdíj (2025-ös USA premier), így pedig egyedül Jesse Plemons (A kegyelem fajtái) Cannes-i győzelme log teljesen ki az Oscar mezőnyből. Funfact, hogy Culkin egyszer főszereplők között is aratott. Alapvetően teljesen az erősorrendnek megfelelően alakult a színészi ötös. Lehet, hogy Daniel Craignek több egyéni esélye lett volna elcsípni az utolsó helyet (Hugh Grantnél tuti), de Sebastian Stan két ideillő alakítást is levágott, s mivel már a tavalyi Berlinálén nyert, megvolt felé az alapvető hype, amit végül kisebb sokkal a Globe-on szoborra váltott. A dolognak két szépséghibája van: mindkettőt az A Different Manért kapta, és csak ennyit hozott számára a szezon, de nyilvánvalónak tűnő okokból Trumpként jelölték. Mindegy, ő tisztán az erősorrend vége, s a Donald-féle átalakulás se jogtalanul van itt. Innentől a stat és az emberi vonal együtt nézendő.

Adrien Brody büszke a magyar gyökereire, a New York-iakhoz hasonlított minket és jól ismeri a humorunkat

Apró nüanszok választják el egymástól a kvartettet és csak észérvek alapján lépkedhetünk. A szezon legtöbb díját Colman Domingo (Sing Sing) gyűjtötte, igazi kritikai kedvenc volt, sőt a film még az USA szélesforgalmazás előtt, a tavalyi szezonban is mutogatta magát, akkortól lehetett érezni, hogy tényező lesz – de végül csak a főképp kritikusi csoportokból álló kisdíjak miniversenyét nyerte Domingo, kiemelten bármit sehol. Ralph Fiennes (Konklávé) számára nem jó jel, hogy pár névtelen akadémiai nyilatkozat arról szólt, hogy azért nem rá szavaztak, „mert neki már úgyis van” Oscarja. Öhm, okéé. Fő a felkészültség! Ralph csak amolyan félsikereket csípett el, a SAG casting díjának vezéreként, vagy az Európai Filmdíj egyetlen Oscarig jutott jelöltjeként. Csak az ausziktól kapta a nagyot. Adrien Brody (A brutalista) az össze-vissza csapatból sikerrel tűnt ki, meg összetettben se végzett sokkal Domingo mögött. Zsebében a drámai Globe-bal, a BAFTÁ-val és a Choice-szal, felkészülten várhatta a SAG-ot… ahol az addig semmi különöset, sőt még Fiennes-nél is kevesebbet gyűjtő Timothée Chalamet (Sehol se otthon) kb. a semmiből előtört kihívónak. Mint azt fent írtam: még senki férfi főhős nem nyert Oscart azokból, akik csak SAG-ot. De lesben áll!

Sehol se otthon – kritika

S akkor itt vannak nekünk a hölgyek, alig egy héttel nőnap előtt, nem véletlenül a végére hagyva. Egy kis fesztiválkör: Toronto az Éjszakai szuka Amy Adams-é, Velence pedig a Jókislány Nicole Kidmané lett, nála az Ausztrál Filmdíj is befigyel persze. Kihagyottként muszáj megemlíteni Marianne Jean-Bapiste-ot, aki kb. úgy tartotta magát a kritikusi fronton, mint Margaret és Ariana. A jelöltek közül először Cynthia Erivo húzható ki, hozzá semmi extra nem köthető, ahogy Karla Sofía Gascón érezhetően csak a Globe-ig volt nyeregben, ott szónoklott is az Emilia Pérez győzelme és nem a sajátja után. Azt a Cannes-i közös stábdíjnál, az Európai Filmdíjon és a Capri Hollywood fesztiválon tehette még. Majd jött a kapálózás.

A 82. Golden Globe nyertesei, az Emilia Pérez és A brutalista dominált, de Demi Moore is megkapta először

Az izgi dolgok itt jönnek csak igazán! Fernanda Torres (Én még itt vagyok) ugyan csak a Globe-ot nyerte, de más esélye nem volt. Két riválisa vígjátékos besorolást kapott, de Torres úgy járkálta végig a szezon eseményeit – még azokat is, ahol esetleg filmje se volt jelölt – mintha ő is érdekelt lenne mindenhol. Erős kampányötlet ez, hisz ha sokat mutatja magát, lehet, fel se tűnik a szavazóknak, hogy a Globe és az Oscar között SEHOL nem volt kiemelt helyen nominálva. Ha úgy vesszük, mérlege 100%-os és teljes jogú kihívóvá érett. Demi Moore (A szer) szezonja remekül indult, a Globe és a Choice után már kezdhettük lefutottnak tekinteni a versenyt, hisz bár az összszámot nézve akkor is Mikey Madison (Anora) vezetett, Domingo volt a másik oldalon a remek példa, hogy az csak jelölésekkel nem sokat ér. De aztán pár perccel Moore Choice-a után az Anora olyan szintű erőfordulatot vett, amit még a nálánál is sehonnanabbról feltörő CODA is megirigyelhetne, ez a lendület pedig vitte magával Mikeyt, aki végtelenül szerény és aranyos kisugárzásával belopta magát mindenki szívébe. Előbb jött a BAFTA, majd a Spirit, mindkettő Demi ellen (ahogy az auszi helyzet is).

Demi Moore a szeretett filmjeinek szövegeire jobban emlékszik – videó

A SAG előtt már Madison számított éllovasnak, ám ott csak megjött a visszavágás Demitől és így most nagyjából egálnak néznek ki. Érvek tekintetében nem áll rosszul Mikey, sőt, míg nélküle nem lenne Anora Anora, addig Demi szerepét bármelyik nagy visszatérést tervező régi ikon le tudta volna hozni. Az életút Oscar egy létező dolog, de milyen életút? Biztos volt annyira erős Moore-é, mint amit ilyen esetekben kiszórnak? Elég bátrak lesznek magát az iparnaknak is bemutató alkotást, másik felében testhorrort főkategóriában díjazni? Simán elképzelhető, de akkor az Anora máshol is bukni fog, az pedig a lányoknál Jennifer Lawrence és mások miatt sem érv, hogy „még túl fiatal”. A 2018/19-es szezonban Olivia Colman pontosan ugyanezen előzményekkel előzte be végül Glenn Close-t, s bár a két filmet összevetve (A férfi mögött vs A szer) egyértelműen a mostani az emlékezetesebb darab, ha még a 8. jelölését gyűjtő Close se kapott „életút Oscart”, pedig neki aztán végképp járt volna, mi garantálhatná Moore-ért? Vajon a köztük döntésképtelenek hány %-a ment inkább Torres-re, akinek filmjét halk, de határozott szeretethype övezi, s ez még más kiemelt kategóriában is fontos tényező. Pont, mint az Anora, de nem úgy, mint A szer. Veszettül izgi!

Pérez fárad, a cica árad? – a nemzetközi és az animációs kategória

A következőkben nem feltétlen fogom a pártatlanságot képviselni, de a 10/10-es kritikám után ne is várjátok majd, viszont egyelőre kezdjünk a nemzetközi mezőny többi tagjával.

• Az Emlilia Pérez, az Én még itt vagyok és az Áradás által 3 cím is felbukkan a nemzetközi kategórián kívül. 90 év alatt ez egyszer sem fordult elő, de azóta – a 97. esztendőben vagyunk – a 4x. 2018: Roma, Mű szerző nélkül, Hidegháború; 2019: Élősködők, Fájdalom és dicsőség, Méz – királynő (doku); 2021: Vezess helyettem, A világ legrosszabb embere, Menekülés. Tavaly is meglett volna ez (Érdekvédelmi terület, A hó társadalma… és Egy zuhanás anatómiája), ha a franciák jól döntenek.
• A történelem ismétli önmagát, az idei szezont domináló Minden, ami fénynek tűnik se lett nevezve, akár tavaly a Zuhanás. A főproducer franciák az Emilia Pérezt indították, és a többi koprodukciós ország (a rendezőt és témát adó India, Hollandia, Luxemburg és Olaszország) sem nevezte / nevezhette. Luxemburg talán, de nem találtam meg a teljesen fix okokat. A többiek mást indítottak, holott Cannes-i kedvencként (egy külön neki szentelt spécidíjjal) ez is hamar mutatta magát és az eredeti forgatókönyvek közé, legalább amolyan pótlásul sokan várták. Onnan a Szeptember 5. ütötte ki.
• Mondjuk így is kellőképp tele vagyunk tényleg nemzetközi, sokszor interkontinentális darabokkal. Az Emlia Pérez ugye Mexikóban tölti ideje legnagyobb részét, a témája is az, de akadnak amcsi sztárok (akik meglepőmód ezért tökéletesítették a spanyoljukat), spanyol stábtagok, viszont a film szíve-lelke franciák általi. A Pálmát anno a Saul fia elől elhappoló rendező saját művét adaptálta, a musical nem elhanyagolható zenéit szintén az ő tollaikból, köztük egy országosan ismert sztárénekesnőjükkel alkották.
  

  Emilia Pérez – kritika

• Ez Franciaország 42. jelöltje, amivel növelték rekordjukat, az Olaszország 33-mal a 2. helyen. Győzelmekben az olaszok 14-12-re vezetnek, ez idén csökkenhet – sőt az Egy zuhanás anatómiája esetén már csökkent volna. A franciák utolsó jelölése 2019 (Nyomorultak), győzelmük viszont az 1992-es Indokína óta nem volt. 2011-ben bár elvitték a legjobb film díját (+4-et), azt amerikai koprodukcióként (A némafilmes).
• A franciák idén egy másik jelöltből is erősen kivették a részüket, de… majd mindjárt!
• Még az Emilia Péreznél is különösebb Németország nominációja, a teljesen iráni A szent füge magja. Az egységes németeknek ez a 14. jelölésük lett, az NSZK-NDK érát is véve pedig a 23., így sorozatbéli 3. sikeres nevezésükkel már felértek a dobogóra az olaszok és a franciák mögé, megelőzve a spanyolokat. Ha csak ’90 óta nézzük (és hivatalosan így kell), akkor a 7.-ek, eddig döntetlenben álltak a lengyelekkel, de nem tudtak felérni az idén szintén szereplő dánokhoz. Győzelmekből Japán a dobogós 5-tel, majd a spanyolok és a dánok 4-4-gyel és a svédek, a hollandok és a Szovjetunió mellett 3-mal következnek a németek, ha a kettészakadtat vennénk, akkor is csak 4 volna nekik. Tavaly és tavalyelőtt (A tanári szoba, Nyugaton a helyzet változatlan) részletesebben elmerültem, akit jobban érdekel, itt találja az előző idevágó Kisokost.
  

  A szent füge magja – kritika

• Na de miért is nevezett egy iráni filmet Németország? Aki látta az alkotást, sejtheti anélkül is, hogy tudná. Mohammad Rasoulof túlságosan őszinte és rendszerkritikus filmjét nagyon nem nézték jó szemmel Iránban, 2015-ben a Taxi Teherán is hasonló volt. A rendezőt már többször elkapták, illegálisan forgatott, jelenlegi filmjét pedig betiltották. A börtönből (miután beszólt a politikának) egyszer egészségügyi okokból engedték ki, aztán az ügyvédje mentette meg. Amikor bejelentették, hogy Cannes-ban lesz bemutatva a mozi, a kormány megtiltotta a stábnak, hogy elhagyja az országot és követelték, hogy a visszalépést. Páran kijutottak, a direktornak 4 hétbe telt a vándorlás a németekhez, ahol élt már és így befogadták. Státusza kérdéses, a kijutott stábtagokat száműzték hazájukból, ám Rasoulofra filmje miatt 8 év, jogerősen letöltendő börtön vár, ha ismét betenné lábát szülőföldjére – vagyis ha beteszi, és le is bukik…
• Az Oscar legmegrázóbb sztorija után idekívánkozik, hogy Irán miként teljesített eddig. 1977-től 30 filmet neveztek, ebből 3 lett jelölve (most már úgy kell mondani, hogy saját országuk képviseletében), további 2 jutott el a shortlistig, de a 3-ból 2 nyert is. Ezzel Asghar Farhadi azon kevesek egyike, akinek több rendezése is vitte ezt a díjat, összesen 6-an vannak. Federico Fellini és egy másik olasz, Vittrio De Sica 4-4-gyel vezet, aztán Ingmar Bergman jön 3-mal, Farhadi pedig Akira Kurosawa és a francia René Clément társaságában áll 2-2-2-vel. Ha jelöléseket nézünk, abban De Sica vezet 5-tel, majd heten követik őt 4-gyel, köztük Fellini, Kurosawa, Andrzej Wajda és Szabó István. Fellini mellett Bergman és Farhadi is minden jelölését díjra váltotta. Az iránitól ezek a 2011-es Nader és Simin és a 2016-os Az ügyfél Ország csalással anno az Arany Medvés Taxi Teheránnak is próbáltak Oscar esélyt biztosítani.
• A duplázó jelölt rendezők sorába beállt Walter Salles is, aki az Én még itt vagyok előtt az ország előző Oscar-jelölésért is felelt, az idősebb Fernanda főszereplésével készült 1998-as Központi pályaudvar A brazilok 1960 óta próbálkoznak és már 2. küldöttjükkel elérték a jelölést 1962-ben, a Fogadalommal. Többször kihagytak éveket és jött egy nagy szünet, sőt a Mephisto szezonjában (1981) még a kizárást is „elérték”, aztán a ’90-es évek második felében 4 év alatt 3x kerültek be (1995 – Kvartett, 1997 – Négy nap szeptemberben, 1998). Azóta csupán egyetlen shortlistet tudtak magukénak, pedig pont a szép időszakuktól kezdve nem hagytak ki nevezést. Eddig 5-ből semmi, így győzelmük történelmi lenne. Salles-től már ’91-ben is neveztek filmet. Náluk több jelölésből Izrael (10), Belgium (8), Norvégia (+Jugoszlávia)(6) állnak díj nélkül.
• A németeknél már szó esett a dánokról, akiknek az idei Lány a tűvel a 15. jelölésük (ezért nem érte utol őket Németország). Már elsőre összejött nekik 1956-ban, 4-5. felbukkanásukat pedig egymást követően megnyerték 1987-8-ban, a Babette lakomája kezdte a sort. A legutóbbi diadalra még élénken emlékezhetünk, a Még egy kört mindenkinek (2020) jelentette a 4. szobrát az országnak. Tavaly és a tavalyelőtt csak a shortlistekig tartottak, de legutóbbi jelöltjük igazán különleges a 2021-es animált-doku Menekülés képében. A Lány a tűvelt egy ideig operatőrileg is kampányolták.

Most jobban jön ki, ha a fejezet közös halmazát különbontom. Szóval folyjék az Áradás!

Áradás – kritika

• Nem véletlenül a Dánokkal zártam az előző blokkot. Az Áradás a 3. animációs, amit a nemzetközi kategóriában is jelölnek a Libanoni keringő (2008) és a Menekülés (2021) után. Ez azt is jelenti, hogy a két életrajzot elmesélő dokuani után az árvizet megélő állatok kalandja az 1. fiktív és az 1. dialógmentes animáció, amit a régen idegennyelvűnek hívott kategória befogad. Vajon erre sor került volna úgy is, ha nem nevezik át a kategóriát? Valószínű, hisz nem lett volna példa nélküli a cicanyávogás: Algéria korábban került be szöveg nélküli alkotással 1983-ban (A bál).
• A Libanoni keringő, mint felnőtteknek szóló film, még nem zavarta meg az animációs blokkot, szóval csak a Menekülés és az Áradás érte el, hogy itt és ott is jelölve legyen. Sőt, a Menekülés történelmet írt azzal, hogy a dokuk közé beférve mindháromban jelen volt. Az 1. felnőtt animációs jelölt a South Park mozifilm (1999) betétdala, még az animációs kategória bevezetése előttről, a többiről még lesz szó.
• Az Áradás Lettország 1. jelölése, ezzel ők a 64. ország, ami Oscar közelébe jut, beleszámítva a szétszakadt vagy egyesült előd/utódállamokat, továbbá a Szovjetuniót és Jugoszláviát, amik statisztikai rémálmokat okoznak. Lettország maga sem létezik jelenlegi formájában olyan túl rég óta, 15 sikertelen nevezés után sikerült az Áradással az áttörés, amit hiába a sok francia és kevesebb belga tőke, nem akarták kisajátítani és ezzel járt jól mindenki. A lettek még csak a rövidlistákra se kerültek föl korábban, de a 15 sikertelenség nem vészes: a portugálok már 41x próbálkoztak, további 8 ország 30+-nál tart és 28-17 között van 13, szóval Lettország még csak a top20-ba se volt.
• A balti utódállamokból az Áradást csak az észt(-grúz) Mandarinok előzte meg, kerek 10 éve. Sean Penn meg ugye litván származású, de az másik sztori.
• Gints Zilbalodis természetesen az 1. lett személy a névsorban. Az 1978 és ’93 között 8x jelölt zeneszerző (1 betétdalos), Dave Grustin zsidó apja élt Rigában, aztán 1913-ban emigrált az USÁ-ba, fia már ott született ’34-ben. Még él, egyetlen szobrát a ’88-as A milagrói bandháborúért kapta. A térség 3 országát együttvéve a származásokkal 18x szerepeltették Oscaron, ebből 8-at kiad Grustin, 2-t Zilbalodis és 5-öt Penn.
• Gints továbbá a 2. rendező a nemzetközi mezőnyben, aki a ’90-es évek szülötte. Lukas Dhot, a 2022-es belga Közel direktora volt az előző. Zilbalodis twittere melegen ajánlott. Remek kulisszákat oszt meg, hol épp leutánozza Paul Giamatti burgerezését, netán megmutatja az általa szerzett zenék kottáját, amit nem tud olvasni, csak zenész ismerősét kérte meg, hogy írja át a gépben általa ösztönösen szerzett dallamokat.
• A rövidfilmekkel nehéz tisztában lenni, de az egész estések közül biztosan az Áradás az 1. Oscar-jelölt, amit bárki számára elérhető ingyenes, nyílt forráskódú programmal animáltak és komponáltak. Teljes költségvetése 3,5 millió euró volt (talán a legkisebb az Oscarok történetében), de ebben minden fizetés, a nagyzenekar felkérése a muzsikára és pár fejlesztés a minőségibb munkához is benne. Világszinten 20 millió dollár fölött, a Titanic-ot és egy másik hazait lehagyva az ország legnagyobb nézőszámú premiere lett, már a népesség kb. egyharmada látta.
• Az utolsó ide köthető érdekesség a párbeszédek hiányából fakad. Az Áradás az elmúlt 10 év 6., értelmes emberi beszédtől mentes nagyanimációja, ami kiérdemelte az Akadémia figyelmét, bár hivatalosan csak 5 a dialógmentes. A 2015-ös mezőnyben jelölt brazil A fiú és a világ a portugált visszafelé lejátszva motyogó pár mondattal és oldalnézetes technikával operált, így az szubjektív, hova sorolandó. Amik tiszták: Shaun, a bárány (2015), A vörös teknős (2016), Shaun, a bárány és a farmonkívüli (2020-as mezőnyben indítva), Robotálmok (tavaly). Határon mozgó még a Belleville randevú 2003-ból, egy említést megér ide.

Ezennel pedig utat engedek a másik 4 animációnak.

• Ha már feljött a Shaun, kezdjünk az Aardman háza táján. Az idei a Wallace & Gromit franchise 4. jelölése a kategóriában, hisz a Shaun, a bárány teljes értékű spin-off, s mindkét mozifilm eljutott mindkettőből a végső állomásig, azonban díjat csak a 2005-ös Az elvetemült veteménylény kapott ezek közül, ami 85 percével a legrövidebb győztese a kategóriának (a leghosszabb a Chiriro 125-tel). Franchise téren ezzel rekordbeállítás született, hisz a Shrek az 1-2-vel és a két Csizmás, a kandúrral adja ki ugyanezt. Ha most a Csibefutam 2 végi alig észrevehető cameo miatt belevennénk azt is, akkor sem lenne előrébb az Aardman univerzuma, hisz az 1. rész hatására hozták csak létre a kategóriát, a 2.-at viszont nagy meglepetésre nem jelölték tavaly.
  

  Wallace és Gromit: A szárnyas bosszúja – kritika

• Az év egyik legmókásabb mémstatisztikája: a Tollas McKártot főszerepeltető alkotások 100%-a Oscarra-jelölt. Egész brutális a Wallace & Gromit széria mérlege az. Az 1989-es nyitódarab csak azért nem nyerte meg a rövid animációs kategóriát, mert épp egy másik időtlen Aardman franchise, a Creature Comforts is akkor rajtolt (ez nálunk 3 címmel is ment), szintén Nick Park rendezésében, s akkor az vitte a szobrot. A klasszikus félórás trilógia többi része már tarolt, a ’93-asban lett bevezetve Tollas, a ’95-ösnek pedig Shaunt köszönhettük. A Csibefutam után az első adódó alkalommal a nagykategóriát is megnyerte a W&G (1. stop motionként). Az érdemben 100%-os győzelmi arány eddig tartott, a 2008-as 4. rövid és a Shaun film csak jelölésig vitték, de abban továbbra is töretlen a franchise, hogy minden jelölhető részét nominálták, csak a TV-s és promóciós megjelenéseit nem – nyilvánvaló okokból.
• Maradva a gyurmáknál: az Egy csiga emlékiratai a 2. felnőtt korhatáros film, amit jelölnek a nagy animációk között. Adam Elliott Mary és Max-e kimaradt a szórásból, a Tim Burton féle, vagy azok által inspirált stop motionök pedig nem érik el ezt. A gátat ezelőtt csak az Anomalisa törte át. Más kategóriákban azért még felbukkantak, a South Park és a Libanoni kerülő már kibeszélésre került, de felnőttesnek még ott a Bellville Randevú (dal + 1. karikás az animációk közt), a Kutyák szigete (zene), Menekülés, Szürke gém (1. karikás győztes), a Chico & Rita és a Keresem a testem.
  

  Egy csiga emlékiratai – kritika

• Az Agymanók csatlakozott azon franchise-okhoz, amik rendelkeznek szoborral és nem csak 1 epizódjuk kapott jelölést. A Shrek és a W&G mellett ilyen a Hihetetlen család, a Pókverzum, és persze az egyetlen többszöri díjas Toy Story. A Pixarnak rekordhosszú nyeretlenségi sorozata van (4 év), s mivel nem az Agymanók lesz a kövi széria több szoborral, így nőni fog. A Lelki ismeretekkel sikerült utoljára a bravúr.
  

  Agymanók 2. – kritika

• Kris Sanders (A vad robot) 4. jelölését gyűjti a kategóriában, ezzel fellépett a rekordot jelentő duó mellé, amit Hayao Miyazaki és Pete Docter alkottak. A japán veteránról talán alapvető, hogy a Chiriro (2002) után tavaly nyert (A fiú és a szürke gém), míg Docter a 2001-es Szörny Rt.-vel még nem, de a Fel!-lel (2009), az Agymanókkal (2015) és a Lelki ismeretekkel (2020) igen, így egyedül neki van 3 szobra. Sanders pont azokkal indul, amikről azonosítjuk, a Lilo & Stich (2002) és az Így neveld a sárkányodat (2010), ezek mellé még jött a Croodék (2013). Talán végre szobra is lesz?
  

  A vad robot – kritika

• A DreamWorks rekordja a 3 jelölés, egyik korábbijuk se ért még el ennyit. Ez persze csak a félút, a Disney és a Pixar 6-6-tal vezetnek (A szépség és a szörnyeteg, 1991 és WALL-E, 2008), amiből utóbbi impresszívebb a szórása miatt. Mondjuk a Szörny már 10 évvel az animációs részleg előtt bekerült a legjobb filmek, még bőven 5-ös csoportjába, de jelöléseinek fele dal. A hangok között debütál a DreamWorks.
• Ritka, ha több animációs (A vad robot + Áradás) is több jelölést kap (3+2) ugyanazon éven belül. 1-1 már 1940-42 között is volt, igaz utána ’89-ig csak ’50-ben, amikről jól leolvasható a Disney történelem. 1995, 2001, ’03, ’04, ’09, ’10, ’16 és ’21 után fordul elő ismét ez. ’95-ben a Toy Story és a Pocahontas, ’21-ben pedig a Menekülés és az Encanto képviselték magukat több kategóriában, ugyanakkor ’04-ből (A hihetetlen család, Sherk 2, Polar Expressz) és ’09-ből (Fel!, A hercegnő és a béka, A fantasztikus róka úr) 3 cím is megtette ezt, így az a rekord.

Az utolsó előtti latolgatós blokkhoz érkeztünk. A végső 3 kategóriához van a legtöbb fontos jósló, összegző képük együtt lesz lejjebb. A nemzetközi mezőny legszorgosabbja, a Minden, ami fénynek tűnik tehát nem lett nevezve, cserébe más nem is esik kívül a jelölteken. Sőt, roppant leegyszerűsíthető képlettel rendelkeznek, amikhez majd az érvek fognak segíteni. A Lány a tűvel totál utolsó, semmit nem nyert, ami a szezon keretei közé tartozik. Ennél egy fokkal jobban áll az Áradás, ugyanis a Cannes-ban bemutatkozott csoda keretbe foglalta az Oscart felvezető időszakot: nyert a Spiriten a múlthétvégén, amit azért kell ide (is) számolni, mert ott nincs animációs kateg. A szoborért bármi eséllyel igazándiból két és felen indulnak.

Az iráni rendező megrázó története (lásd fent) és mély filmje minimális sansszal ugyan, de rendelkezik, noha semmi kiemeltet nem nyert, a kritikusi szakaszában a szezonnak hírnevet szerzett. Győzelmekben a Szent füge és az Áradás kb. együtt zárt, mindketten jócskán, 2x jobban, mint az Én még itt vagyok. Mégis a brazilok üdvöskéjéről beszélhetünk úgy, mint a kihívó, az ország történelmi sikerét hozható darab, melyet Fernanda Torres folyamatos jelenléte az egekbe emelt az előzetes hangulat szerint. ÁMDE!

Az Emilia Pérez a Spiritet leszámítva gyakorlatilag tökéletes szezont produkált, s igen, már jóval a botrányok után is tartotta. A Globe-on még egyértelmű volt, a Choice szavazás idején se volt gáz (az eltolás miatti átadáskor már igen), de még a BAFTA is meglett. Az Európai Filmdíjat mondani se kell, Cannes-ból se távozott üresen, de a szezon szakmai részén is sikerrel elhozta a castingosok nemzetközi díját. Ahol lehetett, egyedüli nem amerikaiként bekerült legalább jelölésre: a producer, a rendező, a színész és mára vicces, de a marketing szakszerv, az Amerikai Filmintézet, az Ausztrál Filmdíj… szinte minden, amit el lehet képzelni, a képen a César már nincs is rajta. Bármennyire visszás sok minden körötte, úgy fejt erejét nem vesztette el, s noha továbbra is főesélyes, ahogy a daloknál, itt reálisan befigyel, hogy végül leszavazzák – a brazilok legnagyobb örömére.

Ami az animációkat illeti, nem volt semmi kósza Vaiana 2 vagy hasonló, az animék se mutattak sok életjelet, szóval egyből a lényegre térhetünk. Itt az Egy csiga emlékiratai van a sor végén, még a kritikusok is átnéztek rajta (kivétel akad), Ausztráliában meg ugyan jelöltek a legjobb filmre, nekik nincs anikategük. Fura lehet, de az erősorrendben Wallace & Gromit jönnek: a BAFTA kötelező házi volt, abszolút papírforma, s inkább csak annak használt, hogy nyitottabb maradjon az élkettős. A Csigánál és a Manóknál többet nyert ugyan, mégis ide kell tenni a fontos díjak közül csak a feketék egyik nagy dzsemorriját elhozó Agymanók 2-t, ami kiemeltebbnek kiemeltebb díj, nem véletlenül nem jött föl egyszer sem, s nem rasszizmusból. Szereplése csalódás, de a Disney híres, hátsó és nem látható véghajrás kampányait nem szabad elfelejteni, a Lego jelöletlensége után így nyert a Hős6os is az Így neveld 2 ellen. Ám pontosan tudjuk, hogy az élen cicaharc folyik.

Vad robotunk, Roz még mindig esélyesebb, mint az áradó cirmos, de az idei dramaturgiát épp tavaly láttuk lejátszódni. A Robot jelentősen több díjat hozott a szezonban, pedig sokáig tartották magukat a kisállatok, aztán elsodródtak, de annyira azért tartották magukat, hogy a többieknek ne jusson hely a hajón. A Choice és a producerek szakszervezete a Roboté lett, és oké, a castingosok idevágója is, de ott mégis kit hívtak volna föl az Áradás győzelmekor? A hangmérnök macskáját? A vizuális effektesek több átadón hirdetnek győztest (kölcsönösen az Annie-n van effektkateg), ezek, sőt a díszletesek elismerése is a zsebükbe ért, holott azt első sorban a stop motion miatti díszleteknek tartják fent. Nívós a Robot, de az Áradás mellett is sok-sok érv szól. A rendezőt mindenki imádja, a Globe és a Spirit jól tükrözi a felé vetett bizalmat, az Annie legfontosabb részeit pedig egálozták: az egyik a stúdiófilmes fődíjat, a másik a függetlent nyerte, az egyik a rendezőit és a másik az íróit – ott már egymás ellen. Ezen szakmák saját gáláján nincs külön részleg, az Annie helyettesíti. Az Európai Filmdíj és a César pedig olyan hazai pálya volt a sötétszürke cicasztárnak, mint Gromitéknak a BAFTA.

Az, hogy az Annie-n 5 spéci animálási sikert és a zenét is elhozta a Robot, nem tesz semmit. Mindennel együtt 9-cel zárt, míg egyedüli másik többszörösként az Áradás 2-vel. De tudjátok mi állt még meg tavaly 2-nél? A fiú és a szürke gém! A Pókverzum 2 teljesen végigdominálta a szezont és noha a Szürke gém a Globe mellé a BAFTÁ-t is elvitte – naja, nem volt Wallace, úgy az Áradásé lett volna a londoni hepaj – a szezon során leginkább az volt a narratíva, hogy „de hát Miyazaki bácsi öreg, visszatért, többször már nem lesz lehetőség, szép az életútja”, és semmi más, addig az Áradást, mint filmet és jelenséget is sokkal jobban szeretik. A Pókverzum durvábban dominált az anime felölött, mint amekkora az idei underdog… pardon, undercat látszólagos hátránya. Van még egy teljesen nyitott harcunk – és nem az utolsó!

Brutális kimenetelű pápaválasztás a New York-i éjszakában: a legjobb film

Mielőtt a végső latolgatás megtörténne, még pár évvel ezelőtt, a cikk eleji nagy általános blokkról lehagytam pár specifikusan ideillőt, szóval fussunk át a maradék érdekességeken.

• Átjőve a nemzetközi mezőnyből, maradjunk még velük, a törzsolvasóknak pár ismerős dolog jön. Ez a 7. év sorozatban, hogy van nem angol nyelvű alkotás a legjobbak között. Az előző rekord 1972-73-ban volt a 2, szóval a globalizálódás minden kétes trend mellett becsülendő. 2018 – Roma (mexikói spanyol), 2019 – Élősködők (koreai), 2020 – Minari (koreai), 2021 – Vezess helyettem (japán), 2022 – Nyugaton a helyzet változatlan (német), 2023 – Egy zuhanás anatómiája (francia), Előző életek (koreai), Érdekvédelmi terület (német). Az Én még itt vagyok (brazil portugál) és az Emilia Pérez (mexikói spanyol) révén tavaly után ismét van 2 nem amerikai gyártású nem angol nyelvű alkotás (a Minari és az Előző életek amerikaiságuk miatt kiesnek), ilyen se volt még az eddig sorozatként. A 90. Oscarig mindössze 9 év volt, hogy legalább 1 bekerült volna, a 91.-től viszont teljes a széria. Az Én még itt vagyok a portugál nyelv debütálása is a kategóriában, és nemcsak, hogy 1. brazil, 1. dél-amerikai.
• A páros összességében a 19. és 20. nem angol nyelvű alkotások a királykategóriában. Az előzőből adja magát, de most fordul elő az is először, hogy 1-nél több film is itt van a nemzetközi kategória 5-öséből. E viszonylatban, csak 10. és 11.-ek, hisz már a 7 éves sorozatból is kiesik 3 cím, ill. maga a széria ebben a formában 2020 miatt nem él. 1969 és 2012 között csupán 4 film érte el ezt: Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája; Az élet szép, Tigris és sárkány, Szerelem. A továbbiak már a fentiekből jönnek: Roma, Élősködők, Vezess helyettem, Nyugaton…, Érdekvédelmi terület. Az egyetlen fődíj győztes az Élősködők, a 2011-es A némafilmes francia-USA koprodukció, s bár franciának jegyzik, a kritériumoknak nem felel meg.
• Az Emilia Pérez továbbá az 1. nem angol nyelvű musical a legjobb filmek között. A Wickeddel kiegészülve 1968 óta először van 2 musical a csúcskategóriában. Azok az Olivér! és a Barbra Streisand féle Funny Girl Itt most szigorúan vettem a műfajt, ha kitágítjuk a zenés filmekre, akkor nem kell sokat visszamenni: 2018, Csillag születik és Bohém rapszódia.
• Egy kis színes, aminek egyik felét még az elején ellőttem. Szóval a wicked, mint szó most szerepel először bármelyik Oscar-jelölt filmcímben, de a legjobbak között eddig nem volt se „complete”, se „unknown”, se „still” a címjegyzékben.
• A másik futó sorozat, amit a rutinróka olvasók várhattak: Coralie Fargeat (A szer) révén ismét van nő által dirigált mozi a csúcs közelében. Ezzel 6 évessé vált a széria, sőt, az elmúlt 8-ból csak 2018 maradt ki. 2017 – Lady Bírd, 2019 – Kisasszonyok, 2020 – A nomádok földje és Ígéretes fiatal nő, 2021 – A kutya karmai közt és CODA, 2022 – A nők beszélnek, 2023 – Barbie, Egy zuhanás anatómiája és Előző életek (rekord).
• 2016 és tavaly után ismét összejött a csúcsot jelentő 9 női producer, noha ezt nem a egyből tudtuk meg, hanem kb. 3 hete, amikor végre mindenki eldöntötte, kiket jelöltet. A „nominees to be determined” kiírás komikussá tette Rachel Sennott és Bowen Yang bejelentéseit, a mémet pedig egy limitált pólóval fejelte meg az Akadémia.
• Az Én még itt vagyok jelölését már lehetett érezni a levegőben hála Fernanda Torres-nek, de így is különlegesség. Nem kapott jelölést se a producerek szakszervezetétől, se Globe-on, se a Choice-on, se a BAFTÁ-n és nem nyert díjat a 4+1 legnagyobb kritikusi csoporttól (a 4 = 2 nemzeti, 1 LA-i, 1 NY-i), mégis ott az Oscar közelében, sőt a nemzetközi egyik főesélyese. Az elmúlt 50 évben – és visszább nem lehet menni – ilyen előzményekkel 4-en érkeztek: Lenny (1974), Mindhalálig zene (1979), Veszedelmes viszonyok (1988), A szív bajnokai (2009) – ami nyerte színésznőit…
• Denis Villeneuve ugyan rendezőként nem, producerként mindkét Dűnével szerzett jelölést. Így már 4x-esnek mondhatja magát, 2016-ban az Érkezésért volt a direktorok között, a Dűne 1-ből pedig az adaptálásért is kiemelték. Még díjtalan.
• Marc Platt, a Wicked producere az elmúlt 10 évben a 4. nominációját gyűjtötte legjobb filmekkel. Nála többet, 5-öt csak Steven Spielberg és állandó társa Kristie Macosko szereztek, ráadásul az egyiket Platt-tel közösen, a Kémek hídjárét (2015).
• Dede Gardner (A Nickel-fiúk) 8. jelölését gyűjtötte producerként, ezzel felért a női trónra Kathleen Kennedy mellé. Az összlistát itt is Spielberg vezeti, 13-al. Gardner társa, se semmi, Jeremy Kliner már 7-nél jár. Dede és Jeremy közösen a 12 év rabszolgasággal (2013) és a Holdfénnyel (2016) nyertek korábban.
• Eric Fellner (A szer) is a 7.-et gyűjtötte be producerként, ám ahogy Kennedy, ő se örülhetett eddig. Ha most se, ők lesznek a nyeretlenségi lista élén. Itt is akad egy társproducer, aki 1-gyel van lemaradva és Tim Beavernél is üres még az Oscar vitrin.
• A színészekhez hasonlóan, már a jóslást előkészítve itt van pár apróság: az egyetlen film, ami a producer-rendező-író szakmai mesterhármast behúzva végül nem nyerte meg AZ Oscart, az a Túl a barátságon A 3 olyan alkalomból, amikor a producer-rendező szakszervezetek és a színészek céhe + BAFTA ilyen megosztásban vált szét, 2x előbbiekhez (Tianic, A víz érintése), 1x utóbbiakhoz (Szerelmes Shakespeare) vándorolt a díj, persze Ryan közlegény átugrásához kellett Harvey Weinstein. Az Alul semmi és a Három óriásplakát buktak el az 1. zárójeles címek ellen. De azok közül, amik a BAFTA + színészi szakszerv kombót megcsinálták, 9-ből 7 lett eredményes.

A MAJDNEM ODAÉRŐK: Nos, aki ide tisztességgel eljutott, minden elismerésem, mennyi időbe tellett? Nem is húzom, kezdjük a szórással: mind a producerek szakszervezete, mind az Amerikai Filmintézet 10-10 filmet szokott megjelölni, amik jók arra, hogy mire számíthatunk az Akadémiától. Mindkét listán 8-8 egyezés van, az Én még itt vagyok egyiken sincs, helyette a Rokonszenvedést látni, ezen kívül a producereknél egy Szeptember 5. – A Nickel-fiúk, a Filmintézetnél pedig egy Sing Sing – A szer csere adja ki a mezőnyt. Magyarán az Oscarra topba épp be nem jutó filmek az iméntiek, a Rokonszenvedés a Choice vígjáték kategóriájával, a Szeptember 5. pedig a Veritas megnyerésével búslakodhatott. A kisebb, de még kiemelt casting díjakat a Spirit (Az apa 3 lánya) és a szakszervezet adja független vígjátékoknak (My Old Ass), ezeknél talán nagyobb fejlemény az Ausztrál Filmdíjon a Better Man diadala.

A LEMARADÓK: Vegyük ki azon jelölteket, amik nem nyertek kiemeltet: Dűne 2, Én még itt vagyok, A szer – a brazil mozi ittléte kisebb csoda, Demiékért pedig főleg a kritikusok voltak oda, a tekintetben dobogós lenne. Következő áldozat: A Nickel-fiúk. Ez csak a szezon gyengébbik írói oldalán okozott sokkot. Itt húzhatjuk le a Wickedet is, a Globe blockbuster kategóriája harmadlagos, a marketinges szakma meg Oscar szempontból szintén, míg a castingosok stúdió musicalje túl specifikus. Pont, mivel a jobban hangzó stúdió drámát kapta meg a Sehol se otthon, így az felülkerekedik, de még mindig nem a túl erős kategóriába keveredik. Bármi is történt, a 13 jelölésével és az 1 fix, 3 potenciális szobrával nem lehet lejjebb tuszkolni az Emilia Pérezt az erősorrendben, de a Globe musical kategóriája után elfogyott ebben az összevetésben is. Nem nyerte magát széjjel egyébként se… Európai Filmdíj és César ide vagy oda. Utóbbi miatt egy mindenképp látszik: magát a filmstábot objektíven van hol elismerni, de ez csak a nemzetközi és a betétdal részét mentheti meg a katasztrófának. Saldana meg vitán felüli.

A SZEZON ALAKULÁSA AZ ÉLBOLYBAN: Az elmúlt hónapokban a jelöltek fele érezhette magát nyeregben. Cannes után az Anora uralta úgy a nyarat, hogy azért ott van az a testhorror, ami viheti még valamire, na meg az Emilia Pérez. Az Anora a könnyedsége miatt aztán elhalkult, egyre hangosabb lett az Emilia lobbi, közben a fesztiválszezon elején megkezdte útját Brady Corbet és Adrien Brody (A brutalitsta), „na az lesz az igazi Oscarra belőtt eposz” érzéssel. November közepén rajtolt a díjszezon az Emilia Pérez vezetésével, amit elsőre a Wicked nyitánya után az amerikai mánia zökkentett ki, de ez nem tartott sokáig. Az Anora csöndben, úgy igazán hihető esélyek nélkül gyűjtögette a kritikusi elismeréseket, szerfeletti teljesítménye volt a Szer bevételének is, ezek futottak már jócskán a moziban világszerte. A Konklávé is beindult eddigre a szájhagyomány útján és egyre nagyobb kuszaság lett a szezonból, szinte minden héten változó, eldönthetetlen ping-ponggal, ennek hatása meg a sok, jelenleg is nyitott kérdésben csúcsosodott ki. A Globe elvitt minket egy irányba, ami hamar dugába dőlt a Pérez instant kizöngésének köszönhetően. Helyére jött a Konklávé és az Anora. ezzel kialakult hármas élboly. Előbbinek az Oscar-jelölések után fájhatott a rendezői mellőzés és látszólag kiesett. Továbbra is Brodyék vezették a közhangulatot, amikor a Wicked elvitte a Choice rendezői díját. Úgy tűnt, Anora is kiszáll…

…és akkor: BUMM! Egyéb díj nélkül megnyerte a Choice-t, majd 24 órán belül a rendezői és a produceri szakszervezet is megválasztotta egymáshoz képest úgy félórával és óriásit fordult a világ. Ennyi erős díjat ilyen rövid idő alatt nem szokás nyerni, ehhez hozzácsapták még az írói szakmai diadalt is, Mikey Madison pedig felvette a cuki szomszédlány imázst, ami a BAFTA győzelemmel jött ki. Igen ám, de a BAFTA megerősítette a Konklávét, semmizte a rendezői hátrányát és hirtelen Tóth László 3,5 órás építészkalandjai lett a legkevésbé erősnek tűnő induló. Az Anora aztán a Spiriten is odapörkölt egy Madison-rendezés-film triót a végén, így a színészek szakszervezetéhez főesélyesként érkezett… hogy aztán Moore megállítsa picit Mikeyt, a Konklávé újabb fődíjas sikere pedig a filmet is. A színészeknél való nullázás az alig 1 nappal korábbi Spirit után nagyon nem volt benne az Anorának. Vegyük végig nyersen, mi hova került pontosan:

• A brutalista: Golden Globe és slussz-passz, de (a színészeknél kikapott) Brody, az írás és a rendezés bőven életben tartja, zene-operatőr szintúgy
• Konklávé: BAFTA (fődíj és brit is), színészek szakszervezete… viszont hiányzik a rendezői jelölés, ám az írói szobor meg fixen az övé az adaptációknál
• Anora: Cannes és a szezon legtöbb fődíja a kicsiket is számolva, Choice (egyéb díj nélkül onnan), rendezői-produceri-írói szakszervezet, BAFTA casting és Mikey, Spirit

Ez lát egyértelműnek tűnik, azonban a konkrét momentum a Konklávéé, az Anora meg lehet túl könnyed az Akadémia csökönyösségéhez. Nem baj, van 3,5 órás szenvedéstörténet is, a Konklávénál meg hírhedt a finálé, ami megosztó lehet. Akkor mégis csak a körbeimádott könnyedség legyen a befutó? Itt ráadásul mindenki szavaz és más módszer hirdet győztest, mint a többi kategóriában. Az érdekességblokk utolsó pontját pedig ajánlom újraolvasni a fentiek fényében. Teljesen megtippelhetetlen, egyik se lenne meglepetés a 3-ból… de jól van ez így, lehet izgulni az estén az azt megelőző kérdőjeles kategóriákért is, amikből 3(-4) kihathat még a fődíj és a rendező sorsára is. Az utolsó képen lássuk az utolsó 3 kategóriát:

Ismétlés a tudás atyja

Itt lenne az összegző táblázat helye, de mint azt az elején írtam, idén nincs. Gratulálok, aki eljutott eddig mindent elolvasva, köszönöm, hogy nem kevés órát szántál rám és már megérte a maximalizmus. Aki csak szelektált, azt is megértem, soha nem volt ez ilyen hosszú a 8 év alatt (illetve de, csak nem egyben), viszont rengeteg színes statisztika aktuális marad a Gála után is, szóval később esetleg visszatérhet bárki, biztos meglepődik majd itt-ott és érdekes lehet már az eredmények után rálesni, mennyire volt pontos az esélylatolgatás, melyik érv jött be és hogyan? Tudja a dolgát az író, vagy tök hülye? Még akár ez is kiderülhet… 🙂

Összesítés helyett minden kategóriában jöjjön a végleges verdikt abban a sorrendben, ahogy a cikkben is végigmentünk rajtuk:

• rövidfilm: The Man Who Could Not Remain Silent
• rövid animáció: Wander to Wonder
• rövid dokumentum: Az egyetlen lány a zenekarban vagy Instruments of a Beating Heart (némi magyar érdekeltséggel) – lesben áll még: Incident
• dokumentum: Nincs más föld (odaérhet még: Porcelain War)
• smink/maszk: A szer
• jelmez: Wicked
• díszlet: Wicked
• vágás: Konklávé vagy Anora
• operatőr: A brutalista vagy Maria (odaérhet még: Nosferatu)
• vizuális effektek: Dűne 2 (odaérhet még: A majmok bolygója)
• hang: Dűne 2
• zene: A brutalista – lesben áll még: A vad robot
• betétdal: „El Mal” (Emilia Pérez) vagy „The Journey” (Diane Warren) – lesben áll még: Elton John
• adaptált forgatókönyv: Konklávé
• eredeti forgatókönyv: Anora vagy Rokonszenvedés – lesben áll még: A szer
• rendező: Sean Baker vagy Brady Corbet
• férfi mellékszereplő: Kieran Culkin
• női mellékszereplő: Zoe Saldana
• színész: Adrien Brody (odaérhet még: Timothée Chalamet)
• színésznő: Mikey Madison vagy Demi Moore – lesben áll még: Fernanda Torres
• nemzetközi: Emilia Pérez vagy Én még itt vagyok
• animáció: A vad robot vagy Áradás
• film: Anora vagy Konklávé vagy A brutalista

Köszönöm, hogy idén is velem tartottatok! A Disney+-on a stream 0:30-kor kapcsolódik be a vörös szőnyeges bevonulás végére (a tavalyi után mondjuk azt, hogy elvileg), majd 1:00-kor indul a buli Conannel. Találkozzunk éjjel a Facebookon az élő naplós posztunknál!

Hozzászólások

hozzászólás