Fekete madár (Black Bird), kitaláló: Dennis Lehane, szereplők: Taron Egerton, Paul Walter Hauser, Greg Kinnear, Ray Liotta, amerikai dráma minisorozat, 1 évad, 6 rész (54-60 perc), 2022. 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Gyilkos sorozat
Egy szépreményű focista kicsit messzebb nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér, és hamar a börtönben találja magát. Vádalkut köt, előbb szabadulhat, ha egy pszichopata sorozatgyilkosból beismerő vallomást szed ki, de közben a saját életével játszik és senkihez sem fordulhat segítségért. A Fekete madár elég rendesen hazavágja az ember lelkét, de igenis szükség van az ilyen erős és sokkoló alkotásokra, mert az élet sem csupa móka és kacagás.
James Keene (Taron Egerton) egy tehetséges focista, kinek kegyeiért versengenek az egyetemek, ám ő a gyors meggazdagodás mellett döntve inkább a drogot és a fegyvereket választja. Az éles eszű. nagydumás srác minden rázós helyzetből kimagyarázza magát, de ami az alvilágban működik, az a hatóságoknál már kevésbé: elkapják és vádat emelnek ellene. Bízva abban, hogy tette nem eget rengető bűn, bűnösnek vallja magát és itt jön a pofára esés, az ügyész – saját karrierjét szem előtt tartva – 10 évre bevarratja. Az ítélet sokkolja őt és mindent megmozgat az enyhítés érdekében, de még ex-rendőr apja (Ray Liotta) sem tud neki segíteni ebben. A börtönben aztán megtalálja a helyét és jól jövedelmező üzletbe vág, persze nem adja fel a vágyát, hogy előbb szabaduljon.
Fiatal lányok tűnnek el nyomtalanul, mígnem az egyikük holtesttét megtalálják. A nyomok Larry Hallhoz, a kissé együgyű és magának való sráchoz vezetnek, ám a tetteivel állandóan hencegő alakot senki nem veszi komolyan és rendre elengedik. Akad azonban egy nyomozó, aki szerint valóban ő áll a gyilkosságok mögött és hatalmas elánnal veti magát bele az ügybe. Brian Millert (Greg Kinnear) nem szívesen látják kollégái, hiszen az ő munkájukat illeti kritikával, amikor Hall bűnösségét hangoztatja. Őt azonban ez egy cseppet sem érdekli és sikerül is egy gyilkosságot a nyakába varrnia. A furcsa fazon így rács mögé kerül, ám ügyvédje kétségbe vonja az eljárás jogszerűségét, ezért félő, hogy hamarosan ismét szabadon garázdálkodhat. Nincs mit tenni, valahogy rá kell bírni őt, hogy a többi gyilkosságot is beismerje.
Az ügyész és Lauren McCauley (Sepideh Moafi) ügynök vádalkut kötnek Keene-vel, ha kiszedi Hallból a vallomást, elengedik a hátrelévő büntetését, azonban ehhez át kell szállítani őt a pszichopata bűnözőkkel megrakott börtönbe. Ha nem sikerül a terv, Keene leüli a teljes büntetését, ha eközben újabb törvénysértést követ el, akkor az is hozzáadódik. Küldetésében csak magára számíthat, ottlétének okát csak az igazgató és a börtönpszichológus tudja, ha valami rosszul sül el, mindenki tagad. James egy kicsit hezitál ugyan, de belemegy a dologba.
Egy Taron Egerton portré írása közben futottam bele ebbe a sorozatba. Ugyan tavalyi, de hátha akad még olyan, aki nem látta, esetleg hezitál rajta, nekik bátran merem ajánlani. Ritka az olyan, hogy egy ennyire erős téma a képernyő elé szegez, de képtelen voltam félbehagyni, annyira érdekelt a végkifejlet. Igaz történetről van szó és mint ilyen, fél pillanat alatt kikereshető a neten, de engem az érdekelt, hogyan sikerült mindezt feldolgozni és visszaadni egy tévésorozat által. A sztorit Dennis Lehane vette kezelésbe, aki a Titokzatos folyó, a Drót, a Viharsziget, a Gengszterkorzó, A kívülálló és még néhány olyan alkotás kiagyalója, melyek mind azt bizonyítják, hogy a bűn bemutatásában nagyon erős és nem ismer tréfát.
A közelmúlt hasonló sorozatai, mint pl. A törvény nevében, a Dahmer, a Des, A kígyó vagy a Mindhunter között vannak kitaláltak és olyanok is, melyek megtörtént eseményeken alapulnak, de mind nagyon jól és okosan vannak megcsinálva. A Fekete madár abszolút beleillik ebbe a sorba, képi világa, atmoszférája és ahogyan a témához nyúl, a legjobbak közé emelik. Cselekménye több szálon fut és oda-vissza ugrál az időben, eközben megismerjük Hall és Keene gyerekkorát is, aminek nagyban köszönhető, hogy olyan emberré váltak, amilyenné. Fontos szerephez jut a nyomozati munka, McCauley ügynök és Miller nyomozó útja egy idő után értelemszerűen keresztezi egymást és közösen göngyölítik fel a szálakat, sokszor egészen közel állva ahhoz, hogy végleg feladják. Bemutatásra kerül továbbá a börtönélet is, ami természetesen nem egy leányálom, hiába okos az ember, hiába figyel oda mindenre, bármi megtörténhet.
Amire viszonylag sokat kell várni, az Keene és Hall egymásra találása, előbbinek nagyon ügyesen kell közelítenie, nehogy a másik gyanút fogjon, miközben a saját élete is folyamatosan veszélyben van. Amikor viszont Hall kitárulkozik, az valami kegyetlen, félelmetes, ahogy a világot látja és ahogyan a gondolatok kavarognak a fejében. Egy igazi pszichopata, aki teljesen másként magyarázza tettét, mint ahogyan azt egy épeszű ember tenné és igen, a gyerekkori traumák vastagon ott vannak az egész mögött. Egerton és Hauser (Csuklyások: BlacKkKlansman, Én, Tonya, Richard Jewell balladája) sütkéreznek a szerepben és a legtöbbet, legjobbat hozzák ki magukból. Egy elmebeteg sorozatgyilkos eljátszása szempontjából okos választás volt egy humorista, aki szenvtelen vigyorral az arcán int be a társadalmi normáknak és a józan észnek.
A cselekményszálak kezelése egy picit zavaró, mert bizonyos szereplők hosszabb-rövidebb időre eltűnnek, mikor szükség lenne rájuk és sokszor azt sem érezzük, hogy napok vagy hetek teltek-e el az előző történések óta. Elveszik az időérzék, de talán ezzel is a börtönlétet akarták még közelebb hozni hozzánk, ki tudja. Mindent összevetve azonban a Fekete madár egy nagyon erős sorozat, de kell hozzá egy hatalmas adag lelkierő, mert úgy beszélnek benne emberek megöléséről, mint a csekkek befizetéséről vagy a kenyér megvajazásáról. Egyszerre lebilincselő és nyomasztó, mint a hasonló témájú alkotások. A sorozatokat ritkán vállaló Egerton producerként is jelen van, szereplése pedig BAFTA- és Golden Globe-jelölést hozott számára, utóbbit Hauser meg is nyerte.
