Minden idők legjobb filmszínészeit rangsorolni egyszerre hálás és embert próbáló feladat. Hálás, mert a munkálatok során nem mindennapi betekintést nyerhetünk a filmgyártás történelmébe. Ugyanakkor lehetetlen küldetés, hiszen egy ilyen volumenű összegzést képtelenség vitatható döntések nélkül megalkotni. Ebbe a felsorolásba is került néhány, úgyhogy kommentháborúra felkészülni, íme a minden idők száz legjobb filmszínészét rangsoroló listánk negyedik része és egyben utolsó része (az 1., 2., 3)!
25. Marcello Mastroianni
Marcello Mastroianni neve leginkább Federico Fellini munkáiból lehet ismert, rendszerint ő alakította azt a rezzenéstelen arcú, életunt férfikaraktert, aki a rendező megannyi filmjének központi figurája volt. Mastroianni így jutott olyan szerepekhez, mint Az édes élet és a 8½, ahol a szűkös mozgástere ellenére is megtalálta a színészi önkifejezés módját. Persze Fellinin túl is volt élet, ezt Mastroianni olyan alakításai is bizonyítják, mint az Egy különleges nap, vagy a Fekete szemek. Szintén remek volt Az éjszaka és a Divatdiktátorok című filmekben, az 1961-es Válás olasz módra című komédiáért pedig Oscarra jelölték.
24. Peter Lorre
Az Osztrák-Magyar monarchia területén született Peter Lorre a weimari filmgyártás meghatározó alakja volt. Hozzá fűződik az első, klasszikus értelemben vette pszichopata karakter megformálása Fritz Lang, M- Egy város keresi a gyilkost című filmjében. Lorre hátborzongató játékossággal formálja meg a gyermekekre vadászó sorozatgyilkos karakterét, egy műfaj alapjait határozva meg ezzel. A náci hatalomátvétel után Amerikába emigrált, ahol már sosem jutott hasonló volumenű szerephez. Ám a háttérben meghúzódva is kiemelkedő a Casablancában, a Máltai sólyom dörzsölt rosszfiújaként pedig újfent remekül használja fel a személyét övező különös iszonyatot. Remek volt Az elveszett és A férfi, aki túl sokat tudott című filmekben, az Arzén és Levendulában pedig megmutatta, hogy bizony a humor sem idegen tőle.
23. Meryl Streep
Az Oscar biztosság dédelgetett kiskedvence, Meryl Streep termékeny karrierje során nem kevesebb, mint huszonegy (!!!) Oscar jelölésnek örvendezhetett. Persze azt nem lehet mondani, hogy a színésznő nem dolgozott meg érte, hiszen Streep csak úgy halmozza a nagyobbnál-nagyobb sikerfilmeket. Még 1978-ban a Szarvasvadásszal vált ismertté, hogy közvetlenül utána két szerepét a Kramer kontra Kramert és a Sophie választását is Oscarral jutalmazzák. Majd díjazni nem díjazott, de kritikailag rendkívül elismert alakítások következtek a Távol Afrikától és a Szív hídjai című moziban. Jó harmincévnyi kihagyás után egy újabb Oscar Margaret Thatcher, A Vaslady megformálásáért, nomeg néhány hasonlóan nagyra tartott szerep Az ördög prádát visel és az Adaptáció formájában. Streep pedig az azóta eltelt néhány évben is szorgalmasan gyűjtögeti a jelöléseket, a Vadregény, A tökéletlen hang, legújabban pedig A Pentagon titkai című filmmel.
22. Peter O’Toole
Peter O’Toole Arábia oly szeretett Lawrenceként vált először ismertté. Ebben a monumentális történelmi eposzban a színész remekül formálja meg az egyre inkább az őrület szélére sodródó brit hadnagyot, markáns megjelenésével ellensúlyozva a karakter erkölcsi sekélyességét. Majd több, hasonló jellegű szerep következett, Az Oroszlán télen, Becket és La Manche lovagja című filmekben. Ráadásul O”Toole szerepválasztása az idő előrehaladtával csak még kifinomultabb lett, kiváló volt Az utolsó császár sztereotípikusan brites tanítójaként és saját imázsát parodizálta a Legkedvesebb éveimben. Szintén személyes jellegű alakítással rukkol elő a Vénusz című keserédes komédiában, amivel kiérdemelte a nyolcadik Oscar jelölését. Igaz ezen felterjesztések közül egyik sem hozta meg számára a hőn áhított szobrocskát, ellenben még életében megkapta a kiemelkedő életműjéért járó díjat.
21. Mifune Tosiró
Mifune Tosiró a japán film egyik leismertebb és legelismertebb színésze. A negyvenes évek japán noirjaiban kezdte pályáját, majd a sikkes gengszterszerepeket szamuráj filmekre cserélte. Termékeny alkotói párost alkotott a kor meghatározó japán rendezőjével, Akira Kurosawával, kettejük munkáját olyan remekművek dicsérik, mint A testőr, A véres trón, vagy a műfaj legkiemelkedőbb darabjaként számon tartott A hét szamuráj. A rendezővel való szakítása után sem állt meg az élet, Tosiró olyan mozikban szerepelt, mint az Oharu élete vagy az 1967-es Szamurájlázadás. Idővel azonban figyelme elfordult hazájától és nemezközi vizekre evezett, ahol többnyire remek kis filmekben tűnt fel, ám már sosem sikerült visszaszereznie a kultikus státuszát.
20. Ellen Burstyn
Hollywood történetének egyik legmeghatározóbb női színésze, Ellen Burstyn karrierje hosszú évtizedeket ölel fel. A 70-es években volt pályája csúcsán, ekkor olyan filmekben szerepelt, mint Az ördögűző, vagy az Alice már nem lakik itt. Utóbbi szerepéért az Oscart is megkapta, továbbá Az utolsó mozielőadás és a Jövőre veled ugyanitt című filmért is jelölték. Majd egy igen hosszúra nyúlt sikertelenségi széria következett, hogy aztán egy egészen katartikus alakítással térjen vissza. Ő volt Darren Aronofsky Rekviem egy álomért című, kábítószerfilmjének Sara Goldfarbja, aki a súlyfeleslegétől aggódva egyre inkább étvágycsökkentő tabletták rabjává válik. Burstyn nyomasztó részletességgel mutatja be a nő leépülésének történetét, játékával elhomályosítva a szintén remeklő Jared Leto-Jennifer Connelly párost. Rejtély, hogy ezt a filmtörténelmi jelentőséggel bíró alakítást a Bizottság, miért nem tartotta méltónak az Oscar elnyerésére, Burstyn helyett végül a sokkalta színtelenebb Julia Robertset kapta a díjat. Burnstynak pedig már nemigen lesz esélye elnyerni a szobrocskát, hiszen az azóta eltelt években hiába játszott olyan filmekben, mint Forrás vagy az Egy asszony élete, a Rekviem egy álomértban mutatott páratlan játékát aligha lesz képes megismételni.
19. Robert Mitchum
Robert Mitcum a film történetének egyik legmisztikusabb jelleme, a negyvenes évek noirjainak meghatározó sztárja. A személyiségében megbúvó kettősség szinte vibrált a bűnnel és romantikával átitatott mozik világában, Mitchum csak úgy lubickolt az ilyen jellegű szerepekben. Egyszerre volt szép és csúnya, otromba és mégis megnyerő, az amerikai álom sikeres ellenpéldája. Tehetségét olyan noir remekművekben kamatoztatta, mint a Kísért a múlt, az Angyalarc, vagy a műfajilag igen nehezen behatárolható A vadász éjszakája. Ironikus módon, egyetlen Oscar jelölését mégis az 1945-ös G.I Joe története című háborús moziért kapta meg, ez a zsáner pedig végigkísérte karrierje során. Olyan II. világháborús filmekben tűnt fel, mint A leghosszabb nap Ég tudja, Mr. Allison, a western filmekre átnyergelve pedig kissé felületes, de ettől függetlenül szórakoztató alakításokkal rukkolt elő.
18. Dustin Hoffman
Dustin Hoffman alig ismert, pályakezdő színészként kapta meg a Diploma előtt főszerepét, amivel karrierje mondhatni villámrajtot vett. Hoffman kiváló érzékkel formálja meg az idősebb asszonnyal, majd annak lányával is összemelegedő Benjamin Braddock karakterét, kidomborítva a fiú gyermeteg esetlenségét. Ez a félénk ügyefogyottság több korai szerepében is visszaköszön, gyámoltalan, de ugyanakkor szerethető karaktert játszott többek közt a Szalmakutyák, vagy az Éjféli cowboy című filmekben is. Majd sokkalta érettebb játékkal rukkolt elő Az elnök emberi oknyomozó újságírójaként és az első Oscarját meghozó Kramer kontra című családi drámában. Pályája csúcsát a nyolcvanas években érte el, amikor is remekelt az Aranyoskám című komédia főszerepében, hogy aztán a mozitörténet egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtsa az Esőemberben. Itt Tom Cruise elfeledett, autista testvérét alakítja, megdöbbentő beleéléssel. Hoffman elképesztő pontossággal vette át az autista betegek minden tünetét, a sajátos mozgáskultúrától kezdve a legapróbb lélektani kilengésekig. Játéka egyszeri és megismételhetetlen mestermunka, nemcsak a film, de az egyetemes emberi művészet egyik legkiemelkedőbb darabja. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben hiába szerepelt megannyi remek filmben, szerepvállasait rendre egyfajta csalódásként élte meg. Pedig különösebb panasz nem érhette a The Meyerowitz Stories, vagy az Amikor a farok csóválja című politikai szatírában mutatott játékát sem, mégis Hoffman személye feltehetően mindörökre az Esőemberként fog élni a köztudatban.
17. Burt Lancester
Atlétikus testfelépítését látva Hollywood producerei eleinte szívdöglesztő akcióhősnek szánták Burt Lancestert. Így kapta meg az 1946-os A gyilkosok férfi főszerepét, ám néhány éven belül már igencsak kilógott a felejthető gengszterfilmek és az olcsó kis westernek világából. Képességeit a Most és mindörökké című háborús drámában kamatoztatta, néhány évvel később pedig ő volt az Elmer Gantry iszákos csábítója. Színészileg A siker édes illatában teljesedett ki a legjobban, ahol hátborzongató kifinomultsággal formálta meg a megalomán újságíró karakterét. A nácikkal kollaboráló bíróként állít bíróság elé az Ítélet Nürnbergben című moziban, és remekelt A párduc elnevezésű olasz történelmi eposzban. Ez talán karrierje legérettebb alakítása, Lancester elemi erővel formálja meg a szétesés szélére sodródó nemesi dinasztia fejét. Majd akcióhősi imázsát idézte az 1964-es A vonatban, hogy idősebb korában olyan filmekkel térjen meg, mint a Porunk hőse, vagy az Atlantic City.
16. Anthony Hopkins
Anthony Hopkinst a többség csak Hannibal Lecter karakterével azonosítja, miközben a színész megannyi más remek moziban szerepelt. Fontosabb szerepei közül említést az Amistad, a Szellem a házban, vagy a Napok romjai, ahol Hopkins a múltján merengő főkomornyik szerepében remekel. Nomeg ott az érzelmes húrokat megpendítő az Árnyékország, a nagyszabású Drakula mozi és a David Lynch rendezésében készült Az elefántember. Itt Hopkins az otromba születési rendellenességgel sújtott főszereplőt pátyolgató orvost alakítja, végtelen jósággal és megértéssel ellátva a karaktert.
15. Jake Gyllenhaall
Meglepő és mindenképp megosztó döntést Jake Gyllenhaallt az igen előkelő tizenötödik helyre sorolni, ezzel generációnk egyik legnagyobb színészévé kikiáltva. Mi személy szerint Gylenhallt egy nevetséges mód alulértékelt zseninek tartjuk, aki csak extrém szerepvállalásai miatt nincs ott a mainstream fősodor elismert színészei között. Már tizenkilenc évesen is komoly alakítással rukkolt elő az Októberi égbolt című coming of age filmben, ám igazán csak a Donnie Darkoval robbant be a köztudatba. Gyllenhaall csak úgy lubickol a paranormális jelenségek által háborgatott tinédzsersrác szerepében, egyfajta generációs bálvánnyá válva. Majd néhány felejthetőbb alakítás után a Túl a barátságon című romantikus drámában vállat szerepet, ahol játéka egészen új szintre lépett. Karrierje során először alakított igazán rétegelt karaktert, ám nem mondhatni, hogy összeroppant volna a teher alatt. Közel hasonló színvonalon játszott Strongerben és az Éjszakai ragadozókban, illetve remekül alakítja az extravagáns frizurájú Loki detektívet a Fogságban című thrillerben. Olyan kevésbé ismert produkciókban is feltűnt, mint a Netflix finanszírozású Okja, a Darabokban, és a kriminálisan alulértékelt Wildlife. Nem is olyan rég pedig a Testvérlövészek című westernnel vette be a magyar mozikat, ahol a Joaquin Phoenix, John Reilly testvérpáros ellenlábasaként bonyolódott kiélezett vadnyugati játszmába.
14. Kevin Spacey
Noha Kevin Spacey könnyen ott lehetne a filmtörténelem legnagyobb szemétládáit rangsoroló lista élmezőnyében is, mi azonban kizárólag szakmai szempontokat veszünk figyelembe. Az pedig vitán felül áll, hogy minden zaklatósdija ellenére Spacey egy irgalmatlanul tehetséges színész. Jól állt neki a visszafogott pszichopata szerepe a Hetedik és a Közönséges bűnözők című filmekben, és remekelt a Szigorúan bizalmas hasonlóan kétes megítélésű felügyelőjének szerepében is. Mégis az Amerikai szépségben ért el karrierje csúcsára, amiért a legjobb férfi főszereplőnek kijáró Oscart is bezsebelte. Spacey nyomasztó melankóliával alakítja az amerikai álomtól bekrepált Lester Burnham karakterét, akinek kezdeti fásultsága egyre inkább megszállott ámokfutásba csap át.
13. Gary Oldman
Gary Oldmannak végül 2018 márciusában erőszakolta ki a közakarat a hőn áhított Oscart, A legsötétebb óra című filmért. Ezt egyfajta életműdíjként is lehet értelmezni, hiszen hiába remekelt Oldman a háborús felelősségek súlya alatt őrlődő Winston Churchil szerepében, volt ennél ő sokkal jobb is. Már 1986-ban sokkalta érdemesebb alakítással rukkol elő, elementáris erővel formálta meg a Sex Pistols lecsúszott gitárosának, Sid Vicious karakterét. Majd megtalálta ikonikussá vált imázsát a Leon, a profi kiszámíthatatlan pszichopatájának szerepében, hogy aztán egy hasonlóan háborodott karaktert formáljon meg az Ötödik elem című moziban. Harry Lee Odwaldot játszotta a Kennedy gyilkosságot bemutató JFK- A nyitott dossziéban, hogy aztán a Sötét nagyúr ellen vegye fel harcot a Harry Potter szériában. Az elmúlt években valamivel higgadtabb szerepek jellemzik, többek közt a Nolan féle Batman trilógiában és a Suszter, szabó, baka, kém című hidegháborús kémtörténetben.
12. Robert De Niro
A filmgyártás történetének egyik legnagyobb hatású színésze ma már többnyire csak ócska komédiákkal és a Donald Trump ellen intézett kirohanásaival kelt feltűnést, ám a maga idejében azért bámulatos életművet halmozott fel. De Niro A Keresztapa második részével ért Hollywood élvonalába, hogy aztán olyan gengszterfilmekben tűnjön fel, mint az Aki Legyőzte Al Caponét, vagy a Volt egyszer egy Amerika. Szerepelt A misszióban és a Huszadik század című Bertolucci eposzban is, ám a csúcsra mégis Martin Scorsese munkáiban ért fel. A rendezővel először az Aljas utcák című gengsztermozi kapcsán dolgozott együtt, hogy aztán olyan sikerfilmeket készítsenek, mint A Nagymenők, vagy a Komédia királya. De Niro remekelt a szintén Scorsese rendezésű Dühöngő bikában, legjobban pedig a Taxisofőrben teljesedett ki. Egyszerre precíz és szélsőséges, az egyre inkább az őrület szélére sodródó taxisofőr szerepében, remekül kibontva a férfi skizoid jellemrajzát. A Scorseseval való közös munkájának megkoronázása ez, amit ráadásul alkalma lesz megismételni az idén novemberre esedékes The Irishman című filmben.
11. Philip Seymour Hoffman
Philip Seymour Hoffman a filmkészítés történetének egyik legalulértékeltebb színésze, akit a közönség talán a rendhagyó természete miatt volt képtelen megérteni. Hoffman ugyanis nem a klasszikus szépfiú, ám annál érzékenyebb alakításokra képes, a háttérbe húzódó vesztesként megannyi remek moziban feltűnt. Játéka reményvesztett elhagyatottságot áraszt a Boldogságtól ordítani, vagy a Magnólia című moziban és hasonlóan szívfájdító húrokat pendít meg Az apu vad napjaiban is. Jól áll neki a dörzsölt antihős szerepe a The Masterben vagy a Hatalom árnyékában című moziban, ahol Ryan Gosling oldalán bonyolódik kétes kimenetelű politikai játszmákba. Pályája csúcsára mégis a Capote nevet viselő, Truman Capote életrajzi mozival ért fel, ami a legendás író Hidegvérrel című regényének elkészültét mutatja be. Hoffman bámulatos hiteleséggel formálja meg Capote karakterét, elsajátítva az írózseni hanglejtését és egyedi testbeszédét. Ezért a szerepéért zsebelte be karrierje egyetlen Oscarját és nem is érdemeletlenül. Az elmúlt évek egyik, ha nem a legtudatosabb alakítását nyújtja.
10. Henry Fonda
Henry Fonda az amerikai mozi emblematikus alakja, akinek játékát a nyers erő és a modern tudatosság szokatlan kombinációja jellemezi. John Ford munkáival alapozta meg hírnevét, a Fiatal Lincolban Lincoln elnököt, az érik a gyümölcs című Steinbeck adaptációban pedig az elszegényedett földműves család lázadó természetű fiát játssza. A háború során a haditengerészet kötelékeiben szolgált, hogy aztán a Broadwayen töltsön el termékeny éveket. Hangosabb sikerfilmekkel csak az 50-es évek közepén tért vissza, igaz akkor rögvest Alfred Hitchcock A tévedés áldozata című mozijában jeleskedett. Majd a parázs hangulatú Tizenkét dühös emberrel ért fel a csúcsra, ahol egyedüli esküdtként száll szembe tizenegy elfogult társával. Majd a háborús és a westernfilmek időszaka következett, amik közül kiemelkedik az 1968-as Volt egyszer egy vadnyugat. Később számos más filmben vállat szerepet, több-kevesebb sikerrel. Pályáját végül Az aranytó című drámával koronázta meg, a tiszteletbeli Oscar után a legjobb férfi színészként is elnyerte pár hónappal a halála előtt. Gyermekei, Jane és Peter is követték a pályán.
9. James Stewart
James Stewart sem nevezhető épp mai gyereknek, azonban az tagadhatatlan, hogy az 1908-as születésű színész egyike, az egyetemes filmtörténet legkiemelkedőbb aktorainak. Stewart játékát kifinomult humor és bájos naivitás jellemezte, már-már gyermekies életigenléssel társulva. Javarészt ez a játékos idealizmus határozta meg Stewart korai munkásságát, ahol a színész rendre kissé kelekótya, de annál szeretetre méltóbb karaktereket formált meg. Ezt a bolondos attitűdöt képviselte az Így élni jó, a Saroküzlet, nomeg a Harvey című komédia, ahol Stewart egy képzeletbeli nyúllal köt életre szóló barátságot. Szintén ezt az időszakot dicséri Az élet csodaszép című karácsonyi klasszikus és a Becsületből elégtelen, ahol Stewart egy naiv cserkészvezetőt játszik, aki felveszi a harcot a mélységesen dekadens washingtoni elittel. Az ötvenes éveket néhány sikeresebb western, nomeg az Alfred Hitchcockkal való együttműködése jellemezte, ami Stewart pályájának legismertebb mozijait foglalja magába. Közös munkájuknak többek között a Kötél, a Szédülés és a Hátsó ablak lett az eredménye, amiket azóta is a hitchcocki mítosz legkiemelkedőbb darabjaiként tartanak számon.
8. Jack Nicholson
Hihetetlen belegondolni, hogy 1969-ben, mikor Neil Amstrong megtette első lépéseit a Holdon és Kádár János még Magyarország tejhatalmú vezetőjeként élvezkedett, Jack Nicholson csillaga már magasan ragyogott Hollywood égboltján. A színész ebben az évben robbant be a köztudatba a Szelíd motorosok részeges ügyvédjeként, amit utána megannyi felejthetetlen szerep követett. A termékeny hetvenes éveket rögtön az Öt könnyű darab, Az utolsó szolgálat és a Kínai negyeddel indította, amik a kor meghatározó filmsikereinek számítanak. A csúcsra Száll a kakukk fészkére című remekművel ért fel, ami felvonultatja mindazon kvalitásokat, amik Nicholson játékát utánozhatatlanná teszik. A színész egyszerre volt karakán és sebezhető a Ken Kesey regényéből készült filmben, hűen tükrözve egy magára hagyott generáció minden bizonytalanságát. Nicholson hasonlóan energetikus volt Stanley Kubrick Ragyogásának elvetemült apakaraktereként, ám ezt követően már sokkalta visszafogottabb szerepekkel jelentkezett. Persze tüzes játékossága megmaradt a Vörösök, vagy éppen A Prizzik becsületében is, ám már fel-fel sejlett az időskör megfontoltsága is. Ráadásul bölcsességéhez érzelem is társul a Becéző szavak és a Lesz ez még így se című filmekben, amik hosszú évek óta fakasztják könnyre a világ moziközönségét. Nicholson szintén remek a Schmidt történetében, vagy A tégla kegyetlen maffiavezéreként, igaz tavaly augusztusban váratlanul kihátrált a nagysikerű német film, a Toni Erdmann hollywoodiasított remakeből.
7. Jean Gabin
Jean Gabin a francia film egyik ikonikus alakja, akit hazáján kívül mégis oly méltatlanul elfeledtek. Pedig a maga idejében Gabin igazi A-listás filmsztár volt, olyan aki Hollywoodtól függetlenül vívta ki magának a közönség és a kritikusok elismerését. Gabin megannyi gengszterfilmben villantotta meg tehetségét, csak úgy lubickolt a különböző alvilági figurák szerepében. Szerepelt az Alvilág királya, a Az utolsó akció és a Ködös utak című moziban, ahol noha nem klasszikus értelemben vett gengsztert alakított, de játékát mégis erőteljes deviancia lengi be. Az idő múlásával pedig egyre inkább a dörzsölt bandavezér karaktere irányába mozdult el, amit olyan filmekben személyesített meg, mint a Szicíliaiak klánja, vagy az Alvilági melodráma. Mégis, legkiemelkedőbb alakítását nem egy gengszterfilmben, hanem Jean Renoir A nagy ábránd című háborús drámájában nyújtotta. Az első világháborús fogolytáborok életét bemutat filmben, Gabin egy egyszerű sorból származó hadnagyot játszik, karaktere szimbolikus jelentést hordoz, egy egész társadalmi réteget jelenítve meg. A színész felnő az embertpróbáló feladathoz, emberi méltósággal, ugyanakkor pedig az alsóbbrendűség keserű érzetével színezve a karaktert.
6. Humphrey Bogart
Humphrey Bogart lényegében Jean Gabin amerikai megfelelője, ám a New yorki születésű színész sokkalta nagyobb ismertségre tett szert, mint francia kollégája. Bogart meglepően későn, már a harmincon is túljárva kapta meg első filmszerepét majd egy újabb évtized kellet neki az igazi áttöréshez. Ám miután felfedezték, többé már nem volt megállás. A harmincas évek olyan filmjei után, mint a Zsákutca, a Mocskos arcú angyalok, vagy Az alvilág alkonya, Bogart sikert-sikerre halmozott. 1941-ben vált világszerte ismerté a Magas Sierra cím filmmel, amit utána olyan filmtörténelmi jelentőségű mozikkal tetézett, mint a Casablanca vagy A máltai sólyom. Ezen szerepei tették Bogartot örökértékű ikonná, hiszen egy korszellemet, azt az érző szívű rosszfiút testesítette meg, aki valahogy észrevétlenül sodródott a perifériára a huszadik század Amerikájának történelmi forgatagában. Ezt az ideált vitte tovább a Szegények és gazdagok és a Hosszú álom című filmben, ahol negyedik feleségével, Lauren Bacallal keveredett tüzes románcokba. Majd A Sierre Madre kincse című western következett, ahol Bogart érezhetően kimozdult a komfortzónájából, ám ezt milyen jól tette. Talán ez a szerep bizonyítja legjobban Bogart színész sokoldalúságát, hiszen a sikkes gengszter imázsát levetve végre egy igazán rétegelt alakítással rukkolt elő. Tragikus módon végül ez a szerep marad meg Bogart legjobbjaként, hiszen később hiába volt remek az Afrika királynője, vagy A félelem órái című filmekben, 1957-es halála meggátolta abban, hogy további filmekkel bővítse az amúgy is igen gazdag életművét.
5. Gene Kelly
Gene Kelly, a már korábban is említett Fred Astaire közvetlen riválisa és közeli barátja, az egyetlen színész, akinek tánctechnikai tudása Astariéhoz mérhető. Igaz puszta technikai képzettségben Kelly sem múlhatta felül Astariét, ám bársonyos énekhangjával és eszményien férfias megjelenésével mégis sokkalta kifinomultabb színész volt nála. Astraiehoz képest Kelly egy könnyedebb jelenség, aki elegáns frakkok helyett utcai ruhában táncolta be magát a nézők szívébe. A nép egyszerű és pokolian jóképű fiát játszotta a Horgonyt Fel!, az Egy nap New Yorkban és az Egy amerikai Párizsban című játékos hangvételű musicalekben, hogy aztán az 1952-es Ének az esőben-el érjen fel a csúcsra. Ebben a korszakalkotó zenés filmben Kelly igazából nem tesz semmi különöset, pusztán tökélyre fejleszti az évek óta jól bevált receptet. Játékát lehengerlő tánckoreográfiák és szívdöglesztő sárm jellemzi, a könnyed hangvétel ellenére mégis kellő rétegeltséggel színezve karakterét. Később, ahogy az idő vasfoga egyre-inkább kikezdte a táncoslábú szépfiú imázsát, Kelly a kísérletező jellegű filmek felé fordult, olyan úttörő mozikkal gazdagítva a musicalek világát, mint a Hello, Dolly!, vagy a Felhívás táncra.
4. Tom Hanks
Egy rakásnyi olyan színész után, akikről napjaink képregényfilmeken szocializálódott közönsége legfeljebb a nagymamától halhatott, végre egy kortárs aktor következik. Név szerint Tom Hanks, aki az elmúlt tíz, húsz és lassan már harminc év talán legmeghatározóbb színésze. Noha nem klasszikus szépfiú alkat, Hanks nagyságát talán az bizonyítja, hogy babaarcú vetélytársai között is könnyedén a felszínen tudott maradni. Még a nyolcvanas években alapozta meg hírnevét, különböző szívmelengetően együgyű szerepekkel, melyek közül talán a Segítség felnőttem! felnőtt bőrbe bújt kisfiúja lehet a legemlékezetesebb. Majd a 1993-ban a Philadelphia – Az érinthetetlennel vett új irányt pályája, ahol a színész bizonyította, hogy bizony sokkal több ő különböző kis komédiák oktondi főszereplőjénél. Hanks megdöbbentő hiteleséggel formálja meg az AIDS-es sztárügyvéd karakterét, elsők között hozva be hollywoodi mainstreambe a homoszexualitás kérdéskörét. Három évre rá pedig a Forrest Gumpban nyújtott alakításával írta be magát végérvényesen a filmtörténelem legnagyobbjai közé. Hanks itt a szerethetően együgyű főhős alakjához nyúl vissza, hogy lenyűgöző naivitással töltse meg az amerikai történelmen végigkalandozó Forrest karakterét. Ezt többnyire komolyabb hangvételű szerepek követték, olyan filmekben, mint a Halálsoron, a Számkivetett, vagy a Kapj el, ha tudsz, ahol Leonardo DiCaprioval bonyolódik kiélezett hajszába. Meggyőző a Philliphs kapitányban és a Ryan közlegény megmentése című háborús eposzban is, ahol katartikus játékával lehel életet a karakán kiállású John Miller százados karakterébe.
3. Daniel Day-Lewis
Annak, aki néhány sorral feljebb figyelmesen olvasta a Tom Hanksnek íródott szerelmetes ódánkat, esetleg feltűnhetett, hogy Hankset ,,csak” az elmúlt évek TALÁN legmeghatározóbb színészeként jellemeztünk. Ezért a talán szócskáért pedig egy személyben Daniel Day-Lewis felel, akinek jelentősége vetekszik, sőt szerintük meg is haladja amerikai kollégáját. Lewis is hosszú utat járt be, mígnem elért Hollywood élvonaláig, kisebb szerepet kapott a Gandhiban hogy aztán Az én szép kis mosodámmal alapozza meg hírnevét. Az igazi nagy áttörést azonban A bal lábam című életrajzi dráma hozta meg számára, ahol Lewis egy mozgássérült fiatalembert alakít, aki embertársai elismeréséért küzd egy szélsőségesen konzervatív ír munkásnegyedben. Lewis finom érzékkel jeleníti meg a férfi betegségének fizikai és lélektani vonatkozásait, a szerep rögvest a kontinens legkeresettebb színészévé tette. Ezután együtt dogozott Martin Scorseseval Az ártatlanság kora kapcsán, majd visszatért Európába hogy a nagysikerű Apám nevében című drámában szerepeljen. Feltűnt a New York bandái és a Vérző olaj című filmekben, 2012-ben pedig Abraham Lincolnt játszotta Steven Spielberg nagyszabású életrajzi mozijában. 2017-ben a Fantomszálban vállalt szerepet, igaz később bejelentette, hogy ezzel mozival vissza is vonul a színészettől. Állítólagos utolsó szerepében Lewis fenségesen kifinomult és elegáns volt, ám játékát mégis átható ridegség járta át.
2. Takashi Shimura
Takashi Shimura második helyre rangsorolása egy újabb olyan döntés, ami után mélyen tisztelt olvasóink többsége feltehetően még a naprendszerből is kiátkozná szerény személyemet. Persze valakinek a jelen esetben a hozzám hasonló kultúrsznobokból kitevődő kisebbséget is képviselnie kell, hiszen mint az oly jól tudjuk olykor még a 2/3-os többség is bizonyulhat tévesnek. Ugyanis ismertsége hiába korlátozódik a legszűkebb körökre, az tagadhatatlan hogy Shimura egy kiváló színész. Az ötvenes évek Japánjának nem éppen sztáralkatú színészóriása, aki Akira Kurosawa filmjeiben nyújtotta legkiemelkedőbb alakításait. Közös munkájukat olyan szamurájfilmek dicsérik, mint A testőr, A hét szamuráj, vagy a Véres trón című Shakespeare adaptáció. Shimura szintén remekelt az olyan társadalmi kérdéseket pedzegető filmekben mint az Egy lény feljegyzései, a Veszett kutya és az A részeg angyal, ami a háború utáni Japán lepusztult alvilágába enged betekintést. Legemlékezetesebb alakítása az Ikiru című filmhez köthető, ahol egy gyomorrákkal diagnosztizált hivatalnokot játszik. Shimura elsöprő erővel jeleníti meg a szürke kis aktakukac feleszmélését, kifinomult gesztusokkal jelenítve meg a férfiben lezajló változásokat. Korszakalkotó alakítás ez, méltó megkoronázása egy kivételes művész pályájának.
1.Marlon Brando
Marlon Brando egy jó színész. De igazából ki nem az a korábban szemlézett kilencvenkilenc színészlegenda közül? Bevalljuk, az első tíz-tizenöt helyezet esetében már olyan technikai nüánszok döntöttek, hogy igazából a felsoroltak bármelyike végezhetett volna az első helyen. Mi mégis Brandot választottuk. Ő volt a macsó férfiasság eszményképe, akitől ha kellett bizony az érzelmek sem álltak távol. Brando az átváltozások nagymestere volt, igazi kaméleon. Karakán szépfiúként ismerhettük meg A vágy villamosa, és a Vad című filmekben, majd A rakparton-al mozdult el végérvényesen a komolyabb hangvételű szerepek felé. 1972-ben ő volt Vito Corleone, a legendás A keresztapa széria első részében, hogy néhány hónap múlva már Bernardo Bertolucci, az Utolsó tangó Párizsban című filmjében vállaljon szerepet. A tömeghisztériát keltő botrányfilm véglegesen rásütötte a bélyegét Brando amúgy sem makulátlan személyére, a legenda szerint a maradéktalan hitelesség érdekében partnerén, Maria Schneideren szexuális erőszakot követett el. 1979-ben is hasonlóan szélsőséges alakítással rukkolt elő, az Apokalipszis most, megtébolyodott ezredeseként. Marlo immár jócskán megpocakosodva is erőteljes alakítást nyújt, elnyűtt külseje tökéletes kivetülése a teljes őrület határán egyensúlyozó férfi jellemének.
A korábbiak:
